Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-19 / 14. szám, kedd

PUBLICISZTIKA .0/szóMADARAK PÁRIZSBÓL GEORGES BRAQUE A SZLOVÁK NEMZETI GALÉRIÁBAN 1993. JANUÁR 19. Ha azt irom, geometrikus formák közé komponált, csendéletelemként szereplő hangszerek - hegedű, zongora, fuvola, gitár -, s ha hozzáteszem, francia kubista képeken, biztos vagyok benne, hogy a modern képzőművészetre csöppet is figyelő olvasónak Georges Braque neve jut eszébe. Azoknak, akik ezeket a motívumokat eredetiben, illetve a Maeght Galéria által kiadott litográfiákon szeretnék látni, most nem kell a francia fővárosba utazniuk. A párizsi Maeght Galéria gyűjteményéből Braque grafikái címmel - a pozsonyi Francia Intézet segítségével megvalósult - kiállítás tekinthető meg a Szlovák Nemzeti Galériában. Georges Braque-ot Picassóval együtt szokták emlegetni. Nemcsak azért, mert a kubizmus megalapítói, hanem azért is, mert kapcsolatuk értékelése akár egy hosszú konferencia tárgyát is képezhetné. Mi a kapcsolatról csak annyit tudtunk meg Gérard-Georges Lemaire úrtól, a pozsonyi kiállítás rendezőjétől, amennyit egy sajtótájékoztatón el lehet mondani: előbb olyan szoros baráti szálak fűzték egymáshoz a két művészt, hogy a tízes évekből származó egyes alkotásaikról, különösen néhány kollázsról még ma is nehéz megállapítani, melyik melyiküké. Idővel azonban megromlott köztük a viszony. Braque, aki megfontoltabb, meditatívabb alkat volt, az eltávolodás ellenére továbbra is csodálattal tekintett a volt barátra, respektálta őt, bár lényegesen bizalmatlanabb lett iránta. Picasso viszont, aki impulzívabb volt nála s kevésbé diszkrét, szarkasztikus bírálatokkal illette a francia művésztársat. A pozsonyi kollekció három fő tematikus egységre tagolható: Csendéletek - Köztük néhány, a kubizmus orfikus (zenei), illetve analitikus irányzatából származó fekete-fehér térmodell-kompozició. Ezeken a geometrikus felületek egymásra halmozásával egy-egy hangszer, város (Párizs) legjellemzőbb síkjait fordítja szemközti nézetbe - esetenként önálló kompozíciós elemként beépítve a látványba az írást (szavakat). Braque későbbi alkotó korszakából származnak a virágkompozíciók, amelyeken a tördelt, a lényegi jegyeket hordozó oldalukra fordított felületeket már nem vonalakkal, hanem színes síkidomok mozaikszerű illesztésével láttatja. Egy más témakörrel, a teáskannák köré csoportosított színes felületek játékos variálásával az újszerű, lekerekített formák és szokatlan tónusok harmonikus illeszkedésének lehetőségét mutatta meg. Mitológia - Erre a területre Braque Ambroise Voiiard hatására „tévedt". Vollard neves műgyűjtő, képkereskedő volt, aki igyekezett maga köré tömöríteni a kortárs festőket. Mivel egyben lelkes könyvgyűjtő volt, felkért néhány képzőművészt, köztük a harmincas években Braque-ot, hogy valamely, általuk kiválasztott könyvhöz készítsenek egész oldalas illusztrációkat. Braque eleget tett a kérésnek, árn érdekes, nem egy modern, hanem egy antik szerző művét választotta, Hésziodosz Theogoniá\á\. Közben, a görög és római mitológiából választva témát, más grafikákat is alkotott, (gy születtek tehát Braque mitológiai témájú grafikái, amelyekből Pozsonyban is több látható. Ezeknek - a csendéletektől eltérően - nincsenek megfelelői Braque festészetében. A mitológiai témákkal Braque felismertette, hogy az antik kép- és tárgyi világ modern formaeszközökkel is kifejezhető. Madarak - E grafikák a második világháború után születtek. Ezeken a színes technikával, a forma minimálisra redukálásával és tárgyiasításával, valamint a háttér, a környezet jelzés-, illetve utalásszerű érzékeltetésével a térbeli viszonyok új vizuális megjelenítésének lehetőségét tárta elénk Braque az ábsztrahálás olyan mértékével, amellyel a mondanivalót még felismerhetően érzelmi töltést hordozó stílusban bontakoztatta ki. Érdekes kor hangulatát asszociálja a kiállítás. Azét, amelyben Párizs még egyértelműen a művészvilág központja volt, s amelyben a mára már klasszikussá vált modern művészet virágkorát élte. Egy icipicit a művészetek legnagyobb forradalmáét, amellyel képzőművészek szembefordultak a klasszikus távlattannal, s a lényegi struktúrák kifejezésére, a több nézetből felépíthető térszerkezetek megmutatására alkalmassá tett új vizuális nyelvvel új esztétikai ideált teremtettek. A kubisták, elsősorban az irányzat megalapítói, Braque és Picasso voltak azok, akik a tárgyat már nem plaszticitásában ábrázolták, hanem széttördelve, hogy több látványszegletből történő megmutatásával, belső funkcióinak, összefüggéseinek megfogalmazásához megtalálják a legkifejezőbb összképet. Ennek a belső összefüggések iránti érdeklődésnek a hagyományostól eltérő formában megnyilvánuló vizuális vetülete jelentette az újszerűt, a modernet. A tárgy művészi képe kezdetben még felismerhető volt, később azonban, a geometrikus elemek fokozott használatával, a nagymérvű absztrahálással a látvány elvesztette kapcsolatát a tárgyak valós világával, a művészi kép olvasata túlságosan bonyolulttá, esetenként szinte lehetetlenné vált. Ma ott tartunk, hogy Európában a képzőművészet s általában a művészetek válságáról beszélünk. Ezzel kapcsolatban Lemaire úr kifejtette: kontinensünkön a művészet válsága nem annak a következménye, hogy e földrészen nem születnek nagy művészek és jelentős alkotások. A visszaesés attól kezdve figyelhető meg, hogy a művészetek viszonylatában Párizs a háborút követően elveszítette azt a szerepét, amelyet évtizedekig betöltött, s ma már inkább csak jelentős megállóhely Amerika előtt, illetve kereszteződés a tengeren túli ország felé. A francia fővárosban napjainkban kozmopolita művészet fejlődik. Lemaire úr a válságot egyébként azzal magyarázza, hogy a kortárs művészet mára azoknak a teoretikusoknak a nyomása alá került, akik több mint húsz éve megjósolták a művészetek halálát. E jóslat következményeit viseljük ma, ezért beteg az európai művészet. A betegség neve: neokonceptualizmus. Tünetei pedig az amerikai művészet plagizálásában nyilvánulnak meg. A válságnak természetesen anyagi vonatkozásai is vannak. Ennek a helyzetnek azonban, amely Lemaire úr szerint eltart még egy-két évig, a jövő művészetére mindenképpen lesz pozitív hatása is. Mégpedig, hogy újraértékeljük a művészet lényegét, s elgondolkozunk azon, hogyan tovább a modernséggel. Addig is ne fordítsunk hátat neki! Hiszen a világon számtalan kisebbnagyobb galéria igyekszik pártfogolni a huszadik századi modern, illetve a sajátos nyelvével korunkat kifejező kortárs művészetet. Közéjük tartozik a Maeght Galéria, amelyről e pozsonyi kiállítás kapcsán annyit mindenképpen illik megjegyezni, hogy 1945-ben alapította Aime és Marguerite Maeght. Célja, hogy századunk képzőművészeti alkotásait megóvja az utókor számára, védelmezze a modern művészetet, továbbá, hogy gyűjteményéből, lehetőleg a világ minden tájára eljuttatott retrospektív és tematikus bemutatókkal népszerűsítse azt. A galéria tevékenységét alapítvány is segíti, amely modern képzőművészeti alkotások vásárlását, elsősorban a teljes Braque-hagyaték összegyűjtését tűzte ki célul. TALLÓSI BÉLA A KIRÁLY EGYRE MEZTELENEBB FARKAS JÁNOS LAKÁSOKAT ÉPÍTENE - ROMÁKNAK (Munkatársunktól) - Újságok hasábjain, de már a tévé képernyőjén is egyre többet hallat magáról Farkas János rimaszombati roma magánvállalkozó - a romák választott királya - és az általa bérelt Dúsa úti lakótelep vagy ahogy már szinte az egész ország ismeri, a fekete város. Ennek oka az, hogy a bérházakban lakó közel 750 roma még nem érezhette ebben az évben a radiátorok melegét. Alkalmi tűzhelyek, kályhák kerültek a lakásokba, melyeknek ablakaiból kályhacsövek okádják a füstöt. A központi kazánház nem üzemel, így a helyi óvodában és iskolában is megbénult az élet. Az iskolaköteles gyerekeket - a helyzet jobbra fordulásáig - autóbuszszal utaztatják a városba, (a lakótelep mintegy 4 km-re van a városközponttól), és a lakótelepre csak ebédelni térnek vissza, mivel az étkeztetési költségeket a szülők szociális segélyéből vonják le. Az óvodát ideiglenesen a konyha melletti helyiségbe helyezték át, de itt sem folyik igazi nevelőmunka, mivel a gyermekek nem járnak óvodába. A cseppet sem irigylésre méltó helyzet úgy alakult ki, hogy a dúsgazdag magánvállalkozó rendreutatításként, a lakbérfizetési kötelezettség komolyságának hangsúlyozására egy-két napra leállította a fűtést a lakótelepen. Ez „láncreakciót" indított be: a lakók ellopták a szenet, feltüzelték a helyi művelődési ház minden éghető tartozékát, önkényesen vágták a fát a közeli erdőben, és a vízvezeték is befagyott. Farkas János a városi hivatalt tartja szerződésszegőnek, s minduntalan a csehországi jó példára hivatkozik - ahol a mosti Chánov lakótelepet bérli, s idén is 19 millió koronát kap a lakások felújítására a cseh kormánytól. Tagadja a lakótelepi lövöldözés tényét, és állítja, hogy van egy körülbelül 20 hektárnyi szabad építkezési területe, ahol lakásokat akar építeni a romáknak - főleg azoknak a hajléktalanoknak, akik Csehországból térnek majd haza. Tervei megvalósítására hajlandó ingatlanvagyonát (mintegy 30-40 millió korona értékű) is feláldozni és azt az 1,5-2 kiló aranyat, melyet a romák királyává történt megválasztása alkalmával gyűjtöttek össze neki hívei. A városi hivatal illetékesei és a képviselőtestület tagjai a valós helyzetből kiindulva, a lakótelepi lakosság segélykérésének eleget téve most a bérbeadási szerződés egyoldalú felbontását latolgatják. Lehet, hogy már áprilisban sor kerül rá -, ez azonban a helyzet további alakulásától is függ. (polgári) TAKÁCSOK: ADÓÜGYBEN § FÖLDÜGYBEN § ADÓTANÁCSADÓT KERES? Az új adórendszer bevezetése az adófizetők zömét, főleg a magánvállalkozókat, úgyszólván hidegzuhanyként érte. Nem, mintha nem tudtak volna az új adótörvényekről, de paragrafusaik között már nehezen igazodnak el. Az új adózási rendszerre való felkészületlenségben, persze, nem csupán maguk a vállalkozók a hibásak, hanem főleg azok a szervek, amelyek feladata lett volna a szélesebb körű, offenzívebb tájékoztatás. Most már a tájékozatlanok számára nem marad más hátra, minthogy adótanácsadással foglalkozókhoz forduljanak. Fontos tudnivaló viszont, hogy ezzel csakis vizsgázott szakemberek foglalkozhatnak. Az alábbiakban megkezdjük azon személyek névsorának a közlését, akik az SZNT 78/92 Tt. sz. törvénye értelmében jogosultak adótanácsadásra, s tagjai az Adótanácsadók Szlovák Kamarájának. Szlovákiai viszonylatban egyelőre kevesen, mindössze 67-en vannak, de az újabb tanácsadók felkészítése és vizsgáztatása folyamatosan történik, s e rovatunkon belül a jövőben is közöljük, kikkel bővült táboruk. 1.ÁČ Jozef mérnök, Krížna 60, 821 02 Pozsony 2. CIBUĽKA Igor mérnök, Mesačná 5, 820 02 Pozsony 3. ĎURĎOVIČ Imrich jogász, Mlynarovičova 16, 851 04 Pozsony 4. IŽO Jozef mérnök, Brančská 9, 851 01 Pozsony 5. MIKUŠOVÁ Elena jogász, Bajzova 1, 821 08 Pozsony 6. REPKA Ľubomír mérnök, Trnavská 63, 821 01 Pozsony 7. KONEČNÝ Ján mérnök, N. Hraničiarov 4/A, 851 03 Pozsony 8. NAGYOVÁ Helena, Tehelná 19, 831 03 Pozsony 9. SIMAN Peter jogász, Palkovičova 15, 821 08 Pozsony 10. OBERHAUSER mérnök, a tudományok kandidátusa, Ján Artúr, Astrová 50, 821 01 Pozsony 11. ORSZÁGHOVÁ Vlasta mérnök, Latorická 7, 821 07 Pozsony 12. REBROVÁ Magdaléna mérnök, Heyrovského 6, 851 01 Pozsony 13. KUBIČEKOVÁ Mária mérnök, Sedmokráskova 6, 821 01 Pozsony 14. KRIGLEROVÁ Štefánia mérnök, Donnerova 23, 841 05 Pozsony 15. SIVAČEK Pavol mérnök, Nejedlého 10, 841 02 Pozsony 16. NOVÁKOVÁ Júlia mérnök, Šoltésovej 13, 811 00 Pozsony 17. BELOVIČ Ľudovít mérnök, Hronská 16, 821 07, Pozsony 18. BEZÁKOVÁ Silvia mérnök, Mlynarovičova 5, 851 04 Pozsony 19. HODEKOVÁ Jarmila mérnök, Palkovičova 18, 821 05 Pozsony 20. BOČOVÁ Mária mérnök, Blagojevova 8, 841 01 Pozsony 21. NOVÁK Vincent mérnök, Bilikova 841 01, Pozsony 22. POLÁK Vladimír mérnök, Tupolevova 14, 851 01 Pozsony 23. ZÁPRAŽNÝ Marián mérnök, Beňovského 8, 841 01 Pozsony 24. KROUPOVÁ Erika mérnök, Černyševského 9, 851 01 Pozsony 25. FERJANC Roman mérnök, Pekníkova 15, 841 02 Pozsony 26. KROŠKOVÁ Stojanová Irina mérnök, Muškátová 20, 902 01 Bazin (Pezinok) 27. ŽALIOVÁ Ivana mérnök, Záhradná 7, 902 01 Bazin 28. TOMEK Vladimír mérnök, Štefánikova 707/53, 905 01 Senica 29. HARAJ Jozef mérnök, Sotinná 1350/110, 905 01 Senica 30. ADAMEC Ľubomír mérnök, 906 37 Sološnica 516 31. SAVATÍKOVA Helena mérnök, Šmidkého 20, 911 01 Trenčín 32. KUPEC Viliam mérnök, Vajanského 13, 917 00 Nagyszombat 33. ŠEFČÍK Miroslav mérnök, Stredná 17,4, 917 00 Nagyszombat 34. MESÁROŠ Milan mérnök, Saratovská 21, 934 01 Léva 35. PUCHRÍK Ladislav mérnök, Mierová 51/9, 937 01 Zseliz 36. TÓTH Alexander mérnök, Lécka 1, 940 61 Érsekújvár (A névsor második részét holnapi számunkban közöljük.) A Národná obroda nyomán LAPSZÉLEH KULTÚRAVESZTÉS ,,Elpusztulnak erdeink és vizeink, és nem lesz, aki értse a magyar irodalmat." Terjedelmes tanulmány végén szerepel a fenti, furcsának ható képzettársítás. Az írás a Magyar Tudomány tavalyi 11. számában látott napvilágot Történeti ökológia és a művelődés históriája címmel. Szerzője R. Várkonyi Ágnes a XVI.-XVIII. század időszakával foglalkozó jeles magyar történész. A cím szakszerű szóhasználata és az idézeti zárómondat érzelmi indíttatása között önkéntelenül is feszültség érződik. Egyébként magát a szöveget is sajátos kettősség jellemzi. A tudományos igényű gondolatközlés bonyolultságát sok helyütt átszövik a lírai szárnyalású megfogalmazások. Nem véletlenül. Hisz a címben jelzett vizsgálódás két, látszólag egymástól roppant távollevőnek hitt tudományágat társít egymáshoz. A művelődéstörténet leszűkítő értelmezése iránti hajlandóság ugyanis arra csábít, hogy e fogalmat a humán tudományokkal és művészetekkel azonosítsuk. Az ökológiai viszont a természettudományokra épül. De a kultúra, mint ismeretes, valójában felöleli a civilizáció egészét. így a kultúrában, nemzedékek során felhalmozódott ismereteket áthatják az ember és a természeti környezet kölcsönhatásával összefüggő tapasztalatok, felismerések és információk. Amikor 1986-ban a genfi Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kongresszuson úgymond jogosítványt nyert a történeti ökológia, - amint ez a szóban forgó tanulmányból megtudható - magától értetődően előtérba került a művelődéstörténettel fennálló, eleve adott kapcsolata. Kiderült, hogy a két tudományág között sok az eltérés, de még több az egymásra utaltság. A történeti ökológia azt vizsgálja, hogy miként volt, évszázadokon át a történelem szereplője a környezet, illetve az ember és a környezet egymásra hatása. A forrásanyag pedig szinte azonos a civilizáció és a kultúra dokumentumaival. Ide tartoznak például az indiánok ősi tradíciói, a Bibliával, a különböző keleti vallásokkal, a jog és az erkölcsi szokásrenddel együtt. Mindkét tudomány közös tárgya az ember. Mára XIX. századi pozitivista irányzatok rávilágítottak, hogy az ökológiai gondolkodás része a kultúrának, s a történelem nagy művelődési korszakai egybeesnek a természetismeret és környezetvédelem önkifejezéseivel, válaszadásaival. Ilyen nekirugaszkodással indult el R. Várkonyi Ágnes tanulmánya, hogy felvázolja: miként maradtak meg a környezetvédelem válaszai, hogyan bonthatók ki azok kultúrába oltódott üzenetei. Roppant izgalmas felismeréssel szolgál azzal kapcsolatban, hogy a végvárrendszer idején miért engedték át az ország középső részét a tőrök hódítóknak. Erről a történészek között rengeteg meddő vita folyt. Mára már nyilvánvaló, hogy a törököt csak összefüggő védrendszerrel lehetett feltartóztatni, amit a Kárpát-medence belső hajlatában, a fennálló védősáv mentén lehetett kialakítani. Egykori tervek, jelentések tanúsítják, hogy a csatornák, vizesárkok létrehozása során a hadmérnökök nagyban felhasználták a helyiek tapasztalatait. A szerző így jutott el tehát, történeti időszerkezetben magának a történeti ökológiának és az irodalomtörténetnek az összekapcsolásához. Az irodalomban,'a korabeli versezetekben megjelenő természeti képzetekről szólva kifejti, hogy a vad táj miként vált a háború honának jelképévé, az ápolt kert pedig Pannónia virágoskertjévé. Ezután a tanulmány abban a következtetésben összegeződik, hogy a természet és a társadalmi környezet közötti,,nyilvánvaló mai ellentmondás gyökerei valahol a kultúravesztésben, a műveltség leértékelődésének régióiban ragadhatok meg". így gondolkodásváltásra van szükség, amely ,,átfogja az egész társadalom a tudomány, a technika, a művészet, a morál, az oktatás és a közműveltség szféráját". Ehhez alighanem hosszú időre lesz szükség. A bősi vízi szörnyeteg a borúlátásra okot adó példa. KISS JÓZSEF Georges Braque: A felhőszelő, 1957 (Ľudmila Mišurová reprodukciója)