Új Szó, 1993. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-15 / 11. szám, péntek

1993. JANUÁR 15. MOZAIK 4 KIS TÖRTÉNELMI DÖNTÉS A mai időkben, amikor az iskolaügyi minisztérium erősen kurtított költségvetéssel takarékoskodásra inti az iskolákat, osztályösszevonásokat tervez és általa luxuskiadásoknak tartott támogatási tételek megvonását latolgatja, nem hiba óvatosságra inteni azokat a kisiskolákat, ahol kis létszámú osztályok nyílnak, végre néhány éve anyanyelven oktatás. Ők lesznek ugyanis alighanem első áldozatai a gazdasági ,,szük esztendőknek", náluk fogják elsősorban számon kérni a tervezett osztálylétszám-minimumot. Márpedig ez esetenként végzetes lehet a községi alapiskolák számára. De hát mégis, mit tehet a kisiskola, hogy elegendő gyermek jelentkezzen beiratkozásra a jövő iskolaévben? Hiszen a szülők felelőssége eldönteni, milyen iskolába íratják gyermeküket. Ragaszkodnak-e ahhoz. hogy az anyanyelven elsajátított ismeretek révén általánosan sokoldalú és kiegyensúlyozott, gyermeki világukban tiszta lelki egyensúllyal cseperedő fiatalokat neveljenek, most, ebben a zűrös, szorongásainktól terhes világban, amikor a család hatása, befolyása elsikkad, melengető gondoskodása bizony mind kevésbé bír törődni a gyermek szellemi épülésével. Amikor alig akad idő családi körben gyarapítani az egyetlen elvehetetlen kincset, az anyanyelvet; otthoni tanulásra nyugalmat teremteni a fejlődő, mindent befogadni tudó apró lélek számára. Mára szinte minden érzelmi és értelmi készség kifejlesztése az iskola, a pedagógus feladata lett, s most, hogy fenyegetve érezheti magát a kevés számú tanulóval dolgozó oktatási intézmény, alighanem az ő felelőssége is, mennyire tud hatni a szülőkre az iskolaválasztás idején Igen, mostanában viszik a megszeppent kis nebulókat a beiratkozásra, most kapják az alig hatéves apróságok első élményüket arról a csakugyan második otthonról, amely legalább egy évtizedig meghatározza életüket, fejlődésüket. A kicsinyek még ártatlanok abban, hogy boldogulásuk és gyarapodásuk vajon tényleg felszabadult önbizalommal párosul-e, mert nem tudnak beleszólni szüleik döntésébe, akik - hisz akad rá példa - jóhiszeműen ugyan, de esetleg szorongásos, gátlásos emberformálás felé indítják gyemeküket a tudásszerzés útján, ha az nem anyanyelven történik. Igen, az iskolák is felelősek, hogy felvilágosító munkával, akár házról-házra járva győzzék meg községükben azokat a szülőket, akik netán meginognak a pszeudoérvelés előtt, hamis propagandától félrevezetve tervezik gyermekük sorsát - végzetes hibát ejtve .- eldönteni. Hogy miért a pedagógus, akire annyi feladat hárul és annyi oktatáson felüli elvárásnak kell megfelelnie? A hivatással együtt jár, bizony, hozzá tartozik: nem csupán a világosságot hinteni a fejekbe, hanem a néphez és a nyelvhez tartozás erős szálait megkötözgetni nemkülönben Nyelve nélkül nincs magyarság, iskolák nélkül nincsen nyelv. Erre gondoljon minden szülő, nagyszülő, aki iskolát választ, vagy gyermeke, unokája jövőjéről akárcsak kicsikét is dönthet. De erre gondoljon minden községi kisiskola, hiszen önmaga és népe léte forog kockán Ha valamikor, hát most nem szabad megengedni, hogy akár egyetlen iskola is bezárja kapuját, bármilyen hivatkozással Most történelmi felelősség nehezedik a vállukra, most történelmi döntést hoz minden szülő, aki magyar iskolába Íratja gyermekét. (brogyányi) A Csemadok rozsnyói alapszervezetének vezetősége tisztelettel meghívja Önt és kedves családját, barátait, ismerőseit alapszervezetünk ünnepélyes taggyűlésére, melyet 1993. január 17-én (vasárnap), 15 órai kezdettel tartunk Rozsnyón, a városháza nagytermében. Mindenkit szeretettel vár: A vezetőség. VS-73 FR

ICSKA ÁLLAMPOLGÁRSÁGI NYELVTÖRVÉNY? A szlovák parlamenti bizottságokban az éppen most vitatott állampolgársági törvénytervezettel kapcsolatban már felmerült a javaslat: honosítás révén csak az juthasson szlovák állampolgársághoz, aki szlovákul is tud (ez ugye nem vonatkozna a szlovák állampolgársággal már rendelkező, s a szlovák állampolgár gyermekeként születő emberekre). Az ötletet magukévá tevő képviselők lobbyzgatnak - a parlament büféjében, folyosóin folytatott csevegések során próbálják meggyőzni képviselőtársaikat, hogy nincs ebben semmi különös, hiszen még az USA állampolgárságát is csak az kaphatja meg, aki megtanult angolul. Őszintén szólva a lobbyzó képviselők állításait ellenőrizni nem tudom, abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy az említett párhuzam nem éppen a legszerencsésebb. Emlékszem még arra az egy-két évvel ezelőtt folyó játékra, amelyben tetemes összeg befizetése után a játékos sorsolás útján elnyerhette a jogot, hogy a játék meghirdetője (egy külföldi társaság) amerikai állampolgárságot próbáljon szerezni számára. Az emberek csupán az amerikai állampolgárság megszerzésének reményéért valutában voltak hajlandóak fizetni. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy a szlovák állampolgárság megszerzéséért a külföldiek hajlandóak lennének-e leszurkolni egy nagyobb összeget. Nem vagyok biztos abban sem, hogy a szlovák állampolgárság olyan kapós lesz, mint volt mindig is az USA-állampolgárság. Ámbár, érem- és bélyeggyűjtőket ismerve, el tudom képzelni azt is, hogy akad, aki állampolgárságokat gyűjtöget Igen, a gyűjtők nem kis pénzeket hajlandóak feláldozni egy-egy ritka trófeáért. De hogy egy ilyen trófeáért szlovákul is megtanuljanak...? Bevallom, egyáltalán nem értem a tervezett rendelkezés logikáját. Ismerem ugyan Jozef Markušnak, a Matica slovenská elnökének véleményét, hogy a szlovák az egy világnyelv. Másrészt viszont nagyon jól tudom, hogy számos külföldön élő, a Maticával élénk kapcsolatokat fenntartó, s elsősorban a magyarok ellen handabandázó szlovák nemzettárs gyermekei még nem tanultak meg szlovákul. Netalántán őket akarják diszkriminálni? És befejezésként még egy apropó: a Národná obroda adott számot arról, hogy egy nagyon idős spanyol asszony csak nemrég kapta meg az USA-állampolgárságot, mert csak nemrég tudta meg: folyamodványát akár spanyolul is beadhatja. Az állampolgársági törvénytervezet javasolt módosításától függetlenül - ez nálunk nem történhetne meg. A nyelvtörvény szerint nálunk már a folyamodványt is a hivatalos, szlovák állami nyelven kell megfogalmazni. FEKETE MARIAN JÖN DON GIO Olvad a jég a mozik táján, legalábbis ami a forgalmazókat illeti. 1993 első havában többet ígérnek, s a jelek szerint mást is adnak, nem csak amerikai filmeket. Csak így tovább, biztatnám az illetékeseket, de ki tudja, mennyit engednek, s mit terveznek. Lehet, csak azért e kis változás a mozik műsorán, hogy ne hallják már végre az igényesebb nézők és a filmesztéták sopánkodását, miszerint sem itthoni, sem a környékbeli országok, de még csak a nyugat-európai rendezők alkotásai sem jutnak el hozzánk, egyedül a Warner Brothers, az ilyen-olyan Pictures és a századrangú horrorokat, csihipuhikat gyártó útmenti stúdiók „művei". Lehet, hogy csak ki akarnak pipálni egy rubrikát. Vagy a lelkiismeretüket nyugtatgatják. Akárhogy legyen is, ezekben a hetekben mindenképpen jobban jár a mozinézők serege, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Januárban két cseh, egy-egy olasz és angol film kerül a nemesebb érzésekre és mélyebb gondolatokra vágyó, remélhetően nem is olyan kis számú közönség elé. Bemutatják végre a prágai Caban-fivérek Don Gio cimű alkotását, amely nem is annyira Mozart operájáról, mint inkább korunk „hőséről" szól friss, eredeti hangon és szokatlan képi világgal. Vít Olmer legújabb munkája, a Látod, hogy meztelen! egy fiatal prágai riporter kalandjairól szól, cigánykörnyezetben. Az amerikai „őrületek" újabb özönéből csak az Eddie Murphy főszereplésével készült Bumerángot merem nyugodt szívvel ajánlani, az legalább jót tesz a rekeszizmainknak. Köszönet azonban csupán a két cseh filmért jár a forgalmazóknak. (sz-ó) PARANCSSZAVAK A HÁTTÉRBŐL? A Szlovák Védelmi Minisztérium újonnan kinevezett államtitkára, nyomban beiktatása után, újságírókkal találkozott. A tájékoztatón mégsem ö játszotta a főszerepet. A kérdések zömét az egykori szövetségi védelmi miniszter, Imrich Andrejčák, jelenlegi kormánytanácsadó válaszolta meg: nyilt titok, ö lesz a védelmi miniszter. Kinevezésével állítólag a köztársasági elnök megválasztásáig várnak. Addig viszont folyik a felesleges színjátszás. Pedig a védelmi miniszter hiánya nemzetközi lépéseket késleltet. Andrejčák felhívta a figyelmet: a védelmi miniszter kinevezése után azonnal kezdeményezni fogják a visegrádi négyek országai védelmi minisztereinek találkozóját. Nem hinném, hogy jó „rendezői" húzás: a főszereplő ott toporog a színfalak mögött, a darab eseményei peregnek, ö mégsem léphet szinre. Vitathatatlan viszont, hogy több pozitív vonás is jellemzi az új minisztérium első lépéseit. Nyitottak a nyilvánosság felé, bátrabban beszélnek belső dolgaikról. Elismerték: a védelmi tárca többet tehet saját gazdasági helyzetének javításáért, s megígérték, hogy költségvetésüket nem lépik túl, nem nyúlnak az adófizetők zsebébe. Mintha a bürokrácia ellen is hadjáratot indított volna az új minisztérium: szervezeti felépítése egyszerűnek és racionálisnak tűnik, mindössze négy osztálya - szekciója - működik majd. Igor Urban, a tárca jelenlegi felelős vezetője erélyesen visszautasította azokat a feltételezéseket, hogy a szlovák hadsereget politikai célokra is fel lehetne, használni. Jó lenne hinni, hogy valóban szent meggyőződés vezérelte szavait: .A hadsereg sohasem lesz a lakosság elleni erőszak eszköze!" A minisztérium létrejöttével újra felvetődött a gyakran emlegetett és a nemzetiek által szorgalmazott domobrana - polgárőrség, nemzetőrség kérdése Urban és Andrejčák mindössze terminológiai problémának tekinti a kérdést. A terminus technicus ugyanis minden országban mást takar. Szerintük világos határvonalat kell húzni az állandó készültségben lévő hadsereg és egyéb haderő között. A szlovák katonai doktrínával kapcsolatos részletesebb elképzelések is napvilágot láttak. Mečiar kormányfő megnyilatkozásai alapján egyértelművé vált, hogy Szlovákia nem célozza meg a semleges állam státusát. Az is nyilvánvaló azonban, hogy - legalábbis egyelőre - NATO-tagság ügyében sem kíván kilincselni. Mečiar ugyanis olyan véleményt hangoztat, hogy ez a kérdés 10-15 év múlva lehet csak időszerű. Addig is, Szlovákia kétoldalú baráti szerződésekkel akarja szavatolni a környező államokhoz fűződő jószomszédi viszonyát. A szlovák kormányfő közvetlenül az év elején kétszer is találkozott a tárca képviselőivel, elmondta nekik, hogy Csehországgal ellentétben Szlovákiában nem fogják lerövidíteni a tényleges katonai szolgálat időtartamát. Egyszerű félreértés lett volna csupán a tény, hogy a bemutatkozó államtitkár bejelentette: gazdaságilag és szervezésileg már előkészítik a tényleges katonai szolgálat tartamának lerövidítését? Minden jel arra mutat, hogy a szlovák hadsereg fegyverzetével, személyi állományával nem jelenthet veszélyt a térség könyezö országai számára. Tudniillik Magyarország és Csehország hadserege, a szlovákkal összevetve kétszeres túlsúlyban van, a lengyel és az ukrán haderőről nem is beszélve. MÁZSÁR LÁSZLÓ AZ IDÉN MÁR NYITRÁN IS: AUTÓSZALON (Munkatársunktól) Bár csak október 2-án nyitja meg kapuit, máris teljes gőzzel folytatódnak az első nyitrai autószalon előkészületei. Mint azt az Agrokomplex Országos Mezőgazdasági Kiállítás főigazgatója. Ladislav Švihel mérnök sajtótájékoztatójukon elmondotta, a rendezvény a szlovákiai viszonyokat tekintve több szempontból is egyedülálló lesz. Mindenekelőtt azért, mert az ország legnagyobb kiállítási területén kerül megrendezésre, amelynek eddigi 20 ezer négyzetméternyi alapterületű fedett csarnokait rövidesen újabb hétezer négyzetméterrel bővítik. Újdonságnak számít az is, hogy a társrendező egy prágai cég, a Rapid Rt. lesz, amelynek e téren már komoly tapasztalatai vannak. Igazgatója, Čestmír Čejka egyébként hangsúlyozta, hogy az ország kettéválásától függetlenül a jövőben is szoros együttműködést terveznek szlovákiai partnereikkel. Említést érdemel az a tény is, hogy az eddigi gyakorlattól (pl. a pozsonyi autószalonok) eltérően nemcsak a forgalmazók, hanem közvetlenül a gyártók is kiállítják majd termékeiket. A rendezők elmondották még, hogy a kiállítást számos szakmai, illetve szórakoztató jellegű kísérő rendezvénnyel kívánják színesebbé tenni, amelyek számára az ismert „Agrokomplexareál" kitűnő feltételeket biztosít. (vas) AHOGY ÉN LÁTOM ABSZURD ESET Csak azzal tudom ezt az írást kezdeni, hogy megdöbbentem, amikor tudomást szereztem a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés parlamenti képviselőinek egyességéről, amelynek az a lényege, hogy ha minden kötél szakad, mégiscsak fel kell esküdni az új szlovák alkotmányra. Fel kell esküdni, noha a két párt képviselői tudják, hogy ez nem alkotmányos. Fel kell esküdni, noha más pártok honatyái is úgy vélekednek, hogy nincs szükség új eskü letételére, mert a fogadalomtétel a júniusi választásokat követően már megtörtént. Fel kell esküdni, mondja Bugár Béla pártelnök, pedig nagyon jól tudja, éppen kibontakozóban van egy alkotmányos botrány, amelynek az a lényege, hogy a köztársasági elnököt helyettesítő Vladimír Mečiar kormányfőnek nem terjed addig a jogköre, hogy a saját kezébe tetesse le a szlovák kormány tagjaival az esküt. A miniszterek felesküdtetése már megtörtént, noha az alkotmány úgy rendelkezik, hogy a kormány tagjai csak a megválasztott köztársasági elnök jelenlétében esküdhetnek fel. Mivel államfőt még nem választottak Szlovákiában, az alkotmány betűjéből következik, hogy a miniszterek Vladimír Mečiar általi felesküdtetésével alkotmánysértés történt. A parlament tagja nemcsak törvényhozó, hanem az is kötelessége, hogy felemelje szavát, valahányszor veszélyeztetve látja az alkotmány megtartását. A magukat ellenzékinek valló magyar pártok ahelyett, hogy a már bizonyítható alkotmánysértés elítélését, kivizsgálását és a következtetések levonását szorgalmaznák, az egyik pártelnök ország-világ, elsősorban azonban a rámenős Vladimír Mečiar és pártja tudomására hozza, hogy nincs mitől tartania, ha a szlovák parlament többsége az eskütétel mellett dönt, ők is leteszik. Ez az a klasszikus eset, amikor a vallatott ember már az első pofon elcsattanása előtt bevallja azt is, amit soha sem követett el. „Nem engedhetjük meg magunknak - így a pártelnök - hogy képviselőink kiessenek a parlamentből, mert az eskü megtagadása a mandátum elveszítésével járna". Olyan esetben, mint amilyenről most szó van, csak a rossz lelkiismeret mondathat ilyet egy törvényhozóval. Ennél csak az lett volna roszszabb megnyilvánulás, ha úgy nyilatkozik, hogy a két párt honatyái megegyeztek: hajlandók lesznek magukat feláldozni, hajlandók lesznek törvényt szegni annak érdekében, hogy ne maradjon parlamenti képviselet nélkül a szlovákiai magyarság. Ahelyett, hogy az ellenzéki magyar képviselők más, a kormányban helyet nem foglaló pártok képviselőivel kapcsolatba lépve, teszem azt sürgették volna az alkotmánybíróság felállítását, vagy javaslatot tettek volna a nyilvánvaló alkotmánysértés elleni közös fellépésre, sportnyelven szólva már a bokszmeccs előtt bedobták a törülközőt. Az utóbbi húsz-egynéhány év alatt sok mindent tapasztalt emberek, az 1968 utáni konszolidálás szemtanúi erre azt mondják: ilyen már volt. Volt már ilyen, amikor 68 őszén Moszkvában aláírták a szerződést, amelynek értelmében törvényesítették az augusztusi megszállást. Akkor is a kiharcolt pozíciók megtartása érdekében kötöttek kompromisszumot. Es akkor is, amikor sorra felszámolták a konszolidátorok a Prágai Tavasz hónapjaiban létrehozott intézményeket. Akkor is a pozíciók megtartásában reménykedtünk, amikor elhittük, hogy munkahelyén senkit sem ér bántódás az 196é első felében tanúsított magatartása miatt. Egy társadalom addig nevezhető jogállamnak, amíg a bíróságok és a törvényhozók törődnek vele, hogy egyetlen törvénysértés se maradjon megtorlatlanul. Az pedig már egészen abszurd helyzet, ha a törvényhozók előre meg is ígérik, hogy maguk is hozzájárulnak az alkotmány megsértéséhez. A két magyar parlamenti párt nevében tett nyilatkozat ilyen abszurd eset. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy 1993 januárja nem hasonlítható össze 1968 novemberével. Akkor, 24 esztendeje, bárki lábbal tiporhatta a nemzetközi jogot, ha erősebb volt. Ma az esküismétlés megtagadása következményeinek latolgatásakor lehetetlen kihagyni a számításokból, hogy Mečiar és környezete milyen fontosnak tartja a pozitív Szlovákia-kép kialakítását. Ilyen esetben egy, a magyar parlamenti képviselők mandátummegvonása miatti nemzetközi botrány sokkal nagyobbat lendíthetne ügyünkön, mint az előre bejelentett behódolás. Ilyen helyzetben semmi sem lenne fontosabb, mint az ellenzék összes erejének összefogása. Persze, könnyű ezt kimondani. Mert a kormányon kívüli pártok között olyan is van - nem is jelentéktelen erőt képviselő - amelyikről méltán mondhatja a győzedelmes mozgalom elnöke: akinek ilyen ellenzéki partnere van, annak már barátokra sincs szüksége. De hadd ne köntörfalazzak: a Demokratikus Baloldal Pártjára gondolok. TÓTH MIHÁLY