Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
A íeueKenysegnek nevezett betegség Egy nó barátja zsebében kotorászik és riválisáról keres áruló jeleket. Ismert pszichológusnő, aki jó regényt írt a féltékenységről. De sok ezer más férfi és nő keres, kutat a zsebekben, szekrényekben, átböngészi a feljegyzéseket, lehallgatja a telefonbeszélgetéseket. Én is megtanultam a konyhában megmustrálni a piszkos poharakat, nincsenek-e rajta rúzsnyomok, végigszagolgatni a párnákat illatszernyomok után kutatva, forró gőz felett titokban felbontani a borítékokat, bundából kihullott szómyomokat kutatni a kocsi ülésén. Miért viselkednek a felnőtt emberek ilyen ostobán? Egyszerűen betegek. Betegesen féltékenyek. Más szenvedélyek az embernek örömet okoznak, azonban a féltékenység tönkreteszi az életet. A féltékenységnek nevezett nyavalya lassan ölő méreg és veszedelmes robbanóanyag keveréke, összetevői: bosz- szúállás, kisebbrendűségi érzés, a partner elvesztésétől való félelem, rengeteg gyűlölet és kevés szeretet. A féltékenységgel szemben senki sincs biztosítva. A gyerekek féltékenyek testvéreikre, az anyák fiaik feleségére. Valami módon jóformán minden ember féltékenykedik. Úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy az ember megszabaduljon e betegség gyötrelmeitől. Nancy Freidy ezt írja Féltékenység című könyvében: ,,A cél nem a féltékenység elnyomása, hanem annak megértése. “ Előbb meg kell állapítani a megbetegedés okait, hogyan történt és a partnerek közül ki betegszik meg elsőként. Miért kerít bennünket hatalmába a betegség, amelyet szenvedés és megza- bolázhatatlan viselkedés kísér? Már az anya testében és később világrajövetelünk után úgy fogjuk fel anyánkat, mint a mi világunkat. A vele való egység létünk egyetlen lehetősége. Már akkor felbukkan bennünk az elvesztésétől való félelem. Az apa-anya-gyerek háromszögben átéljük a féltékenység kellemetlen érzését, amely tudatunkban végig kíséri egész életünket. Nem akarunk harmadikok lenni. Ez az érzés jelentkezik és mélyül el a testvérekkel szemben. Később rosszul esik, ha valaki elvesz tőlünk valamit, de mennyivel jobban fáj, ha a szeretett személyt veszik el tőlünk. Max Frisch Író Naplójában ezt írta: „A féltékenység a kisebbségi érzés megnyilvánulása, az összehasonlítástól való félelem." A féltékenység megnyilvánulásai különbözők. Egyesek haragszanak partnereikre, mások elátkozzák a tolakodókat, megint mások féltékenyek, ha valaki a ranglétra első fokára kerül. Akadnak olyanok is, akik elvből féltékenyek, tekintet nélkül partnerükre, vagy irántuk érzett szerelmükre. Létezik különleges féltékenység is, amelyet Sigmund Freud 1922-ben „átvitt féltékenységnek“ nevezett. Ez a saját hűtlenségből vagy az utána érzett vágyból fakad. Az ember megnyugtatást keres saját lelkiismeretére, nem tudatosan féltékeny. Közben partnere számlájára írja fantáziájának valamennyi szüleményét, amivel könnyít saját szenvedésén. A féltékenység nagyon fájdalmas dolog. Amikor a pohár betelik, az emberek különféle módon reagálnak. Gyakran meg is gyilkolják a szeretett személyt. A féltékeny ember szerint jobb megsemmisíteni, mint átengedni másnak. Máshol a bútort törik össze, vagy az edények esnek áldozatul, elmérgesednek a kapcsolatok, megölik a szerelmet, sőt néha még az embert is. Hildegarde Baumgart pszichológusnő a következőket írja a féltékenységből elkövetett gyilkosságokról: „ Azok a féltékeny emberek, akik meg akarják ölni partnerüket, vagy agresszívek velük szemben, jobban vágyódnak az együttélésre, mint mások. Ha meggyilkolják, vagy másképp teszik lehetetlenné partnerüket, lényegében saját magukat ölik meg. Ahogy az első évben az anya összenőtt a gyermekével, tudat alatt ők is eggyé forrtak partnerükkel. “ A féltékenység megnyilvánulásai különbözőek: lehet pofon, vagy halálos ütés, előfordulhat a partner otthagyása, sírás, botrányok, gyo- morbántalmak stb. Eltérő a nők és a férfiak féltékenysége. A férfiak agresszívebbek, de hamarabb átvihar- zik rajtuk a féltékenységi hullám. A nők erősebben és mélyebben élik át a fájdalmat. Dorothy Tenofor pszichológusnő felmérése szerint a féltékeny nők hatvan százaléka, a férfiak negyvennyolc százaléka szenved érzelmileg. A nők sajátos módon élik át a féltékenységet. She- ril Benard és Edith Schlafer szocio- lógusnók a Psychology Today című lapban így írják le a női féltékenységet: ,,A nők kiverik az ablakot, félórákig fenyegetőznek telefonon, névtelen leveleket Írogatnak riválisuk főnökének és a szomszédoknak, botrányt csapnak a lépcsőházban.“ Mit érnek el ezzel? Semmi esetre sem nyerik meg a szeretett férfit. Tény, hogy a féltékenység még jobban elriasztja a férfit. Ha sikerül elválasztani az irigységet a tiszta féltékenységtől, megkímélhetjük magunkat a gyűlölettől, a kíméletlenségtől és ostobaságtól. A féltékenységet megfosztjuk a rosszindulattól, amivel új tartalmat nyer. Rájövünk, hogy ez a betegség nem is olyan szörnyű dolog és jó szolgálatokat tehet nekünk. Jelezni fogja szerelmünk mélységét valaki iránt. A féltékenység arról tanúskodik, hogy partnerünk szerelmünk ellenére sem válhat tulajdonunkká. (A Bunte nyomán) J Tgyan ki az, aki azt válaszol- LJ ja, hogy nem. Ki ismerné be, hogy morgós, türelmetlen, izgága? Pedig sokkal többen vannak azok, akik szívesen kritizálnak, nem állják meg, hogy bele ne szóljanak a dolgokba, vitatkoznak, mint azok, akik hallgatnak. Azonban aki hallgat, az még nem toleráns. Lehetséges, hogy ez a teszt olyasmiket is kiderít önről, amiről nem tud? 1. Úgy gondolja, nem kell megvárni, mit mondanak mások, elsőként is véleményt nyilvánít. 2. Ha azt hallja, hogy egy jó barátnője, illetve barátja odaköltözött ahhoz, akivel egy idő óta együtt jár, kellemetlenül érinti a hír? 3. Ellenszenvesek azok, akik élvezettel mesélnek sikamlós vicceket? 4. Testvére vagy közeli jó ismerőse nős férfival barátkozik, elítéli ezért? 5. Jó ismerősét rágalmazzák. Akkor is megvédi, ha sejti, igaz, amit róla beszélnek? 6. Helyteleníti, ha egy idősebb ember úgy kedveskedik kutyájának, macskájának, akár egy gyereknek? 7. Idegesítik a túlságosan magabiztos emberek? 8. Elveti a nagy korkülönbséggel kötött házasságot? 9. Egyetért a régi közmondással: Szemet szemért, fogat fogért? 10. Mi a véleménye: segítséget kell nyújtani az alkoholistáknak? 11. Mit gondol, elavult intézmény a házasság? 12. Ha valaki megbántja, megbosszulja? TESZTÜNK 13. Ha testvére beleszeretne egy másfajta (néger, arab stb.) fiúba, lányba, igyekezné lebeszélni róla? 14. Elismeri a különbséget a férfiak és a nők között? 15. Ha lehetősége lenne rá, járna a nudista strandra? 16. Szívesen meghallgatja barátai problémáit? TOLERÁNS? 17. Ha a vendéglőben a pincér leloccsantaná levessel, nagyon felháborodna? 18. Nevetségeseknek tartja azokat, akik azt állítják, hogy a ruha teszi az embert? 19. Türelmesen végighallgatja azt, akiről úgyis tudja, hogy nem mond igazat? 20. úgy gondolja, hogy mindig az igazat kell mondani, még akkor is, ha az megbánt valakit? Az egyes kérdések pontszámai: 1. igen = 0 nem = 1 2. igen = 0 nem = 1 3. igen = 0 nem = 1 4. igen = 0 nem = 1 5. igen = 1 nem = 0 6. igen = 0 nem = 1 7. igen = 1 nem = 0 8. igen = 0 nem = 1 9. igen = 0 nem = 1 10. igen = 1 11. igen = 0 12. igen = 1 13. igen = 0 14. igen = 1 15. igen = 1 16. igen = 1 17. igen = 0 18. igen = 0 19. igen = 1 20. igen = 0 Értékelés: 0-6 pont: Hát önről aztán nem lehet azt mondani, hogy toleráns. Nagyok az igényei és elvárja, hogy mindenki úgy fog reagálni, ahogy az önnek a legjobban megfelel. Nagyon egoista és rá sem hederít, mit mondanak mások. Próbálja meg figyelembe venni mások véleményét és ne higgye, hogy csalhatatlan. 7-13 pont: Egyes dolgokban türelmes, toleráns, más esetekben viszont nem. Meghallgatja mások véleményét, de a saját feje után megy, fittyet hány a jó tanácsokra. Ha tíztől több pontszámot gyűjtött, megvan az emberekhez fűződő normális kapcsolatokat megkövetelő toleranciája. 14-20 pont: Túlságosan is toleráns, ezért véleményét csak nagy ritkán nyilvánítja. Ezért nincsenek ellenségei, de valószínű, hogy kevés a jó barátja is. Mindenki örül annak, hogy egyetért vele. de hamarosan rájönnek, hogy az ellenkezőjét sem ellenezné. Így a tolerancia, mint minden más emberi tulajdonság, csak akkor értékes, ha nem viszik túlzásba. nem = 0 nem = 1 nem = 0 nem = 1 nem = 0 nem = 0 nem = 0 nem = 1 nem = 1 nem = 0 nem = 1 Szabó Gyula: Család (fametszet) Hogyan győzzük le a magányosságot? Gyakran kerülünk új, idegen környezetbe, ha munkahelyet változtatunk, vagy szabadságunkat töltjük. Hamarosan rájövünk, hogy ott már kialakultak különféle csoportok, baráti körök. Idővel mi is szívesen csatlakoznánk valamelyikhez, de hogyan? Mindenekelőtt túl kell tenni magunkat azon a kételyen, hogy egy zárt baráti kör biztosan nem fogad be bennünket, és meg kell tanulni az ilyen kapcsolatteremtés néhány alapvető szabályát. Vegyük például a szabadságot. Látjuk, hogy egyesek milyen jól szórakoznak, közös akciókat, kirándulásokat szerveznek... Vagy tanulás közben is megunja az ember az örökös magolást... A gyesen lévő kismama szívesen csatlakozna az utcában lakó többi kismamához, akik gyakran csevegnek együtt, kicserélik tapasztalataikat, kisegítik egymást, gondozzák egymás gyerekeit... Ha kapcsolatteremtéskor el akarjuk kerülni, hogy tolakodásnak érezzék közeledésünket, jegyezzük meg, mit tanácsolnak ilyen esetekben a pszichológusok: • Ügyeljünk arra, hogy olyan személlyel próbáljunk kapcsolatot teremteni, aki nem áll a figyelem középpontjában, így minden bizonnyal könnyebben sikerül. Ezután megfigyelhetjük és eldönthetjük, hogy valóban akarjuk-e a kapcsolatot. • Ha közelebbről is megismerkedtünk a csoporttal és csatlakozni akarunk hozzájuk, meg kell ismerni a kölcsönös viselkedés szabályait, alkalmazkodni kell hozzá és be kell kapcsolódni a tevékenységbe. Szabadságon jó valamilyen közös akciót ajánlani és megszervezni. A kismama például meghívhatja a többieket, vagy csak a gyerekeket stb. • Ha valaki csatlakozni akar egy csoporthoz, kell, hogy saját nézetei legyenek, és eszmecseréken védelmezze is azokat. Vagyis be kell bizonyítania, hogy önálló személyiség. Ha e téren is helytáll, a többiek maguk közé fogadják, figyelembe veszik álláspontját, vagyis a csoport „rendes tagjává“ válik. (A Freundin nyomán) ajammeusitietlen meglepi Az embert elbűvöli, ha partneréből csak úgy buzognak az ötletek, mindig a legfantasztikusabb dolgok jutnak eszébe. Azonban néha melléfog és gyorsan megbánja pillanatnyi elhatározását. Például: felbuzdulásában kedvező áron vásárol valamit és eszébe sem jut, hogy a nyári szabadságra megtakarított pénzt költötte rá. Vagy: hirtelen felindultsá- gában sértő levelet ír barátjának és egyáltalán nem gondol arra, hogy ezzel örökre elrontja az addigi jó kapcsolatot. Természetes, mindenkit felbosz- szant az ilyesmi és a legtöbben felteszik a kérdést: hogyan lehet a partnert leszoktatni ilyen meggondolatlanságokról. Azt azonban tudni kell, hogy lehetetlen teljesen megváltoztatni öt. A jövőben is számolni kell hasonló kellemetlen meglepetésekkel, mivel az a temperamentumtól és a személyiségtől függ, hogy valaki ösztönösen cselekszik-e vagy alaposan megfontol mindent. Azonban mindenhez olyan arcot kell vágni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A partnernek viszont határozottan meg kell mondani, hogy az olyan dolgokban, amelyek mindkét felet érintik, együtt kell dönteni. Higgadtan meg kell magyarázni, hogy a zökkenőmentes jó viszony érdekében bizonyos dolgokban együttesen kell határozni. Ha az ilyen beszélgetések eredménytelenek maradnak, energiku- sabb eszközökhöz kell folyamodni. Jó módszer például, ha visszautasítjuk a meggondolatlan lépések következményeinek elsimítását. Az elköltött üdülési pénzt nem próbáljuk összehozni, hanem azt bízzuk partnerünkre. A sértő levél miatt nem szabadkozunk ismerősünknél, hanem hagyjuk, hogy a baklövést hozza helyre maga. Ily módon partnerünk remélhetőleg gyorsan megtanulja mérlegelni a helyzetet és megfontoltabban dönt. A másik módszer, hogy egyszerűen nem törődünk ügyeivel. Ha előzetes megbeszélés nélkül vendégeket hív látogatóba, törődjön csak velük ó, lássa el őket maga. Igaz, nem könnyű dolog az ilyesmit végigcsinálni, azonban megéri. (A Freundin nyomán) 1992. VII. 24.
