Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-24 / 30. szám
Vasárnap 9 1992. VII. 24. ' Még a színház világában járatosak sem mindannyian tudják, hogy a kanadai Torontóban működik egy színház, amely csak magyarul játszik. A Magyar Színház élén Kosaras Vilmos igazgató áll, aki nem csupán a színház iránti szeretetétől tűtve, hanem igen határozott szakmai ambícióval menedzseli a társulatot.- Mikor és milyen színházi pályafutás után került Torontóba?-Valami egészen furcsa módon gyerekkorom óta menekültem a színpadra. Ennek volt egy lélektani oka: kissrácként is kövér voltam, s mivel a gyerekek rettenetesen kegyetlenek voltak hozzám, amikor felmentem a színpadra, az egész lelkiállapotom nyomban megváltozott. Abból, amiből a mindennapokban lelki károm származott, a színpadon egész komoly tőkét kovácsoltam. Erre mintegy ösztönösen ráérezve vonzódtam a színházhoz. A tudatos része az volt, hogy eleve rendkívüli módon szerettem a színházat, mert olyan családban születtem, amelyben az anyám gyerekkorom óta magával hordott minden előadásra. Zalaegerszegről, e vidéki kisvárosból indultam, ahol akkor még nem volt hagyománya a színháznak, de a vendégtársulatoktól ízelítőt kaptam belőle. 1958-ban felvételiztem a Rózsahegyi Kálmán-féle színiakadémiára és 1962-ben diplomáztam. Az utolsó vizsgaelőadás előtti vizsgán berepült elém az öltöző asztalára egy papírlap, s egy hang a hátam mögül azt mondta, írjam alá. Anélkül, hogy megnéztem volna, azonnal aláírtam. A hang gazdája Giricz Mátyás volt, a győri színház akkori főrendezője, aki szerződtetett. 1965- ig voltam a győri színházban, ahonnan először a pesti Kamaravarietébe kerültem. Onnan a rendezés iránti érdeklődésem a Magyar Televízióba vitt, ahol rendezőasszistens, később adásrendező lettem. 1973-ban mentem el Magyarországról...- Bocsánatot kérek, de meg kell kérdeznem: miért?-Mert egy Fellegi Tamás nevű osztályvezető kirúgott, s nem volt egy másik televízió, ahová elmehettem volna dolgozni. Párhuzamosan ezzel a magánéletem is úgy alakult, hogy elváltam, az első feleségem kiperelt az anyám házának árából vásárolt lakásunkból, s egy nagyon komoly krízis állt be. Újra albérletekben laktam, amit gyűlöltem, mert embertelen és megalázó volt. Szedtem a sátorfámat, mert mindennek tetejében egy varieté-műsorom bűvésze megfúrt. Ez a vége, most már nem megy tovább, s ezzel elmentem. Harminchárom éves koromban még volt annyi erőm, hogy újra talpra álljak.- Első útja hová vezetett? Mihez kezdett a nagy ismeretlenben, mert gondolom addig nem nagyon utazgathatott Nyugaton? emigráltak. Kertész Sándor, aki mint a budapesti Vígszínház főrendezője életre hívta ezt a színházat, s komoly előadásokat tudott kerekíteni. Mivel a magyarok még nem beszéltek angolul, így a Magyar Színház már számukra is egy szigetet jelentett. Jómagam is, amikor majd húsz évvel később kijutottam Montrealba, a helyi magyar lapot kinyitva olvastam, hogy a torontói Művész Színházban (akkor így hívták) az Erzsébet királynő című darabot mutatták be. Atjban a pillanatban tudtam, hogy ott a helyem. Felhívtam az igazgatót, azt a bizonyos Kertész Sándort, s megkérdeztem, hogy szükségük van-e különböző ambíciókkal élő magyar úrra. Sanyi akkor azt mondta, hogy mindenkire szükségük van, aki azt akarja, hogy az emigrációnak magyar színháza legyen. Felültem a vonatra és leköltöztem Torontóba.- Miként alakult, fejlődött a színház?- Tizenkét évig voltam színész egy gyakorlatilag harminc évig működő színházban. Sajnos, az utóbbi időben nagyon kifáradtak az emberek, és egy-két nagy név el is költözött. Persze utánpótlás mindig jött, sok új arc, bár a közönség szép lassan elfogyott. Kertész Sanyi harminc év után elbúcsúzott tőlünk. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy mi nem neki játszottunk, hanem a közönségnek és önmagunknak, s abban a pillanatban újjáalakítottam a színházat. 1987 őszén összehívtam a társulat tagjait, akikre továbbra is számítottam, s megcsináltuk a most ismert Magyar Színházat. Ez a színház kicsit magasabbra tette a mércét, mára sikerült visszahódítani a közönséget. Jeleztük ezt a műsortervvel is, hiszen Heltai Jenő A néma levente című darabjával kezdtünk.- Ahhoz, hogy a színház fennmaradjon, pénzre is szükség van. Hogyan lehet ezt ott előteremteni?- Nincs pénzünk, mert csak az eladott jegyek árából élünk. Nem olyan kevés ez a pénz, persze a színészeink nem ebből élnek. Mindenkinek van tisztes polgári foglalkozása, s ezt komoly hobbiból űzi. Magyarországi és a határon túli kisebbségi színházak mércéjével nem mérhető a dolog. A színháznak itt egyre inkább a missziós szerepe a legfontosabb. A magyarul elhangzó mondatok, az ennek nyomán felkeltett érzelmek a fontosak. Évente öt premieren ünnepelünk együtt a közönségünkkel.- Jelenleg mire készül a színház, és mit forgat a fejében Kosaras Vilmos igazgató úr?-Ősszel, amikor visszamegyek, Herczeg Ferenc Kék rókáját mutatjuk be, majd vagy a Viktóriát vagy a Bál a Savoyban című operettet játsszuk. Színészegyeztetésen múlik a dolog, mivel a társulat ebben a pillanatban lyukas. Nincs bonvivá- nom, pedig egy operett játszásához szükségem van ilyen színészre. Nála alapvető szempont, hogyha más nem, de a primadona és a bon- víván tudjon énekelni, mert anélkül az egész egy fabatkát sem ér. Ezért nagyon sok magyarországi vendég- művésszel „fejeljük meg“ a társulatot. Több napon át, több alkalommal is beszélgettem Kosaras Vilmossal, aki kikötötte e beszélgetés előtt, hogy meg kell írnom az igazi nevét, amelyen őt világszerte ismerik. Vannak olyan amerikai magyarok, nézők és színészek, akik nem is tudják, hogy Kosaras Pufi valójában Kosaras Vilmos. A határon túli magyar színházak kisváradi fesztiválján idén az igazgató és néhány videofelvétel képviselte a torontói Magyar Színházat. Az ígéretek és a jelek szerint jövőre már a társulat is bemutatkozhat. Látva a Hegedűs a háztetőn felvételét, kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy ez a színház a specifikumai ellenére is versenytársa lehet minden határon túli magyar színháznak. A magyar színházi hagyományokhoz való kötődés, az elszántság és a szakértelem minősíti a művészi produkciókat. Csak bízni tudunk benne, tenni érte alig- alig, talán egy-egy meghívással, amikor majd Éurópába érkeznek, hogy sokáig lesz közönségük. A jelek szerint most már nem Magyarországról, hanem Erdélyből és a Vajdaságból emigrálnak a magyarok Kanadába. Számukra jó szolgálatot tesz a torontói Magyar Színház. Dusza István Beszélgetés Kosaras Vilmossal, a torontói Magyar Színház igazgatójával- Eltökélt szándékom volt, hogy apám Kanadában élő barátját megkeressem. Együtt voltak valamikor munkaszolgálatosok, apám odaveszett, ő megúszta, és tudtam, hogy csak rá számíthatok, mivel akkor már senkim nem volt. Egy húgomat hagytam itthon, aki akkor már orvosnőként révbe ért, családja volt. Következetesen Kanadába akartam menni, ami nem történt simán.-A torontói Magyar Színház régebbi keletű vagy az ön megérkezésétől létezik?-Nem, 1956-ban csak Torontóba több mint 30 ezer magyar ment. Abban a tömegben egy színháznyit kítévő számú színész is volt. Közöttük olyanok, mint Szörényi Éva és Palotai István a Nemzeti Színházból. Továbbá Juhász József, Pong- rácz Imre, és hát Szabó Sándor is elérhető távolságban volt. Komoly nevekkel megtűzdelt csapat verődött össze, hiszen sokan vidékről is Bizonyíték az igényes meghívásokról: Császár Angéla (fehér főkötőben) a musical anyaszerepében. (A szerző archí vu mából) MOST KÜLÖNÖSEN FONTOS A komáromi gimnázium országos és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó eredményei A Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium 19 osztályában az 1991 /92-es tanévben mintegy 600 diák tanult. Az iskolában több matematikai, fizikai és kémiai szakkör működik, eredményesen dolgozik az irodalmi színpad, és megkezdte működését az önképzőkör. A matematikai olimpia kerületi fordulójában az iskola 11 tanulója lett eredményes megoldó. Az „A“ kategóriában Szabó Ingrid a 4. helyen végzett, és kitűnő eredményével jogot szerzett az országos döntőben való részvételre. A kerületi verseny további sikeres megoldói voltak még e kategóriában Marczibál Melinda, Mizera Ferenc és Odor Lajos. A „B“ kategória kerületi versenyében Mizera Ferenc lett eredményes megoldó. A fizikai olimpia küzdelmeiben Csandal Zsolt a 6. helyen végzett az „A“ kategóriában, és az országos döntő résztvevője lehetett. A „B“ kategória versenyében Berec Mónika lett eredményes megoldó. A „C“ kategóriában Mizera Ferenc hatalmas fölénnyel az 1. helyen végzett, további eredményes megoldó lett még Odor Lajos. A „D“ kategóriában Morvay András a második helyet szerezte meg. A matematikai ill. fizikai olimpia kerületi versenyeiben eredményes tanulók száma (11+13) a komáromi magyar gimnáziumot a volt Nyugatszlovákiai kerület iskolái között kimagaslóan az első helyre emeli. Még szembetűnőbb és örömtelibb ez az eredmény, ha összehasonlítjuk egyes élvonalbeli szlovák gimnáziumok szereplésével. A további természettudományi tantárgyak versenyeiben is sikeresen szerepeltek tanulóink. A kémiai olimpia „B“ kategóriájának küzdelmeiben Kiss Tibor a 3. helyet szerezte meg, de a biológiai és földrajzi olimpiákon is eredményesek voltak. A vers- és prózamondók kerületi versenyében Csóka Erzsébet, a prózamondásban az 1., versmondásban a 4. helyen végzett, Stevkó Eleonóra a versmondók versenyének győztese lett. Az országos döntőben Rimaszombatban mindketten 4. helyezést értek el. Iskolánk meghívást kapott a Dél-Komáromban megrendezett Jókai-emléknapra. A megyei szintű versenyen csapatunk Puzsér Éva, Király Klaudia és Lakatos Krisztina összeállításban az irodalmi vetélkedőben az 1. helyet szerezte meg. Szintén jól szerepeltek szavalóink is: Stevkó Eleonóra az 1., Kiss Szilvia a 2., Cséplő Márta a 6. helyen végzett. Cséplő Márta és Kiss Szilvia részt vettek Kárpátalján a 4. Bátyúi Költészeti Napokon, melynek versenyein 3. ill. 7. helyezést értek el, valamint 8 különdíjban részesültek. Új színfoltja volt a különböző jellegű tanulmányi versenyeknek az idén először megrendezett magyar helyesírási verseny. Ennek szlovákiai döntőjében Galántán Szabó Szilvia az 1. helyen végzett, így részt vehetett e verseny magyarországi országos döntőjében Gyulán, ahol kategóriájában a 6. helyet szerezte meg. Ács Krisztina a „Szép magár beszéd“ gimnáziumunkban megrendezett kerületi fordulójának győzteseként indulhatott a kassai Kazinczy Napokon, ahol az országos döntőben a második lett. Ezt követően Szlovákiából két másik társával együtt Győrött ők képviselték a felvidéki magyar középiskolásokat a magyarországi Kazinczy-emlékverseny országos döntőjében. A februárban Tatán megrendezett megyei magyar nyelvi versenyen ugyancsak ö lett a győztes. A diákok által összeállított magas színvonalú pályamunkának köszönhetően tanulóinkat meghívták az „Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak“ történelmi vetélkedő magyarországi országos döntőjére, melyet Tatabányán rendeztek. Csapatunk Puzsér Éva, Magyar Zoltán, Kálmán Tibor és Domonkos Balázs összetételben megnyerte a verseny írásbeli részét, végül a 19 fős mezőny legjobb határon kívüli csapataként a kitűnő 5. helyezéssel zárta a vetélkedőt. Részt vettünk a Csemadok által szervezett Széchenyi-em- lékversenyen, melynek érsekújvári országos döntőjében iskolánk első csapata a 2. helyen végzett. Bekapcsolódtunk az „Utam Bartókhoz“ emlékversenybe is; a csapat megnyerte mind a kerületi, mind az országos döntőt. B-csapatunk az országos versenyen a 2. lett. A felsorolt versenyeken kívül diákjaink szép számmal bekapcsolódtak a MIÉSZ által meghirdetett „Nemzeti gyökereink, hagyományaink és mondáink“ történelmi pályázatba. Összesen 19 dolgozatot küldtek be. Ezek értékelése még folyamatban van. Irodalmi színpadunk élén szeptemberben változás történt. így a múlt tanévben már más stílusú, más hangvételű darabot tanultak be, mint azt a közönség az utóbbi években megszokta. A Jókai-napok előadás-sorozatának idén is egyik legnagyobb közönség- sikerét aratták. Véglegesen kialakult az iskolai diákújság profilja. A Kaktusz tartalmi-kiviteli színvonala elnyerte mind a diákok, mind pedig a pedagógusok tetszését. Nem lehet e cikkben leírni a komáromi magyar gimnázium diákjainak összes kitűnő eredményét, hiszen csak az egyes tanulmányi versenyekre szorítkoztunk. De tán ez bizonyítja a legszembetűnőbben: a diákok jelentős része érzi az új idők kihívását. Tudják, hogy az elkövetkező években csak a valós eredmények, a megbízható és tartósan minőségi teljesítmények jelenthetik a fennmaradást és a továbbfejlődést. Külön örömet jelent, hogy a természettudományi tantárgyak keretében a szlovák iskoláknak egyenrangú partnerei tudtunk lenni, bizonyítva ezzel nemzeti kisebbségünk erejét és létjogosultságát. Nem kell külön magyarázni, miért fontos ez éppen most. jpóth Bamabás igazgató Kosaras Vilmos a Hegedűs a háztetőn egyik epizódszerepében.
