Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-12-18 / 51. szám

A következő hét napi átlagos középhőmérséklete mínusz 0,2, a legmelegebb napi középhőmérséklet 8,4, a leghidegebb pedig mínusz 10,9 Celsius-fok. Megérett már a naspolya és a birs is, s eljött az ideje a „birsalma­sajt“ készítésének. Fagymentes napokon folytassuk az oltóvesszök szedését és a fák törzsének meszelését. Kezdjük meg a madarak téli etetését, s ezt az évszak végéig rendszeresen(l) végezzük. A pincében szenteljünk figyelmet a hordóknak. Az abroncsokat drótkefével tisztogassuk meg a rozsdától és fessük be. Tisztítsuk meg a dongákat is, és kenjük át diófapáccal. Gondoskodjunk boraink tisztaságáról - végezzük el a csersav- zselatinos derítést, szűrést. A gyengén rózsaszín (ún. pirkadt) boro­kat aktív szénnel csak akkor kezeljük, ha ez elengedhetetlenül szükséges, ugyanis a művelet során borunk több értékes zamatanya­got veszít. Fejtés után a hordókat alaposan mossuk ki. A mosást - hektolite­renként úgy tíz liter vízzel - háromszor, négyszer ismételjük meg. Utána a hordókat alaposan csepegtessük ki - akonanyílásukkal lefelé fordítva tartsuk őket néhány napig az ászkon. Ezt követően egy hektoliterre számítva az 1-3 hl-es hordókat 3-4, a 3-10 hektolitere­seket 2-3 gramm kénnel füstöljük ki. Ellenőrizzük a tárolóban lévó csemegeszőlőt, hogy az esetleges penészgombák ne tegyék tönkre az ünnepi asztalra szánt cseme­génket. A zöldségtermelők ügyeljenek rá, hogy azokban a fóliasátrakban, ahol fejessaláta-palántákat nevelnek, a hőmérséklet napos időben ne emelkedjen 16 C-fok fölé, éjjel pedig ne csökkenjen 5 C-fok alá. A karalábénak nappal 18, éjszaka pedig 8 C-fok feletti hőmérsékletet biztosítsunk. Továbbra is vethető a korai tenyészidejű zöldborsó. Alaposan vizsgáljuk meg a hagymaágyásokat, hogy a kibúvóban lévő növény­kéken nem jelentkeznek-e gombás megbetegedések tünetei. Ha ilyen növényeket találunk, akkor azokat szedjük ki a talajból és semmisítsük meg. Ha a dughagyma csak most kerülne a földbe, akkor ne feledjük el azt csávázni. Ha enyhe az idő, akkor emeljük fel a spenót, a sóska fóliatakaró­ját és szellőztessük az ágyásokat. Ilyenkor szedjük a levelét is. A takarásról azt is meg kell jegyeznünk, hogy előnyös volta ellenére hátránya is van - kedvez a kórokozóknak, alatta könnyebben szaporodnak. Okvetlenül tartsuk be ezért a szabályt, hogy csak egészséges, a beteg növényektől megtisztított állományt takarjuk. Nézzük át a tárolóban lévő terményeket. Távolítsuk el a beteg, rothadó példányokat. A zöldségfélék egészséges részeit még fel­használhatjuk. Ellenőrizzük a burgonyát is. A betegség jeleit mutató gumókat (azok egészséges részeit sem!) ne fogyasszuk, inkább dobjuk el. Itt van az ideje a karácsonyfák beszerzésének. Az ünnepig a megvásárolt fákat a szabadban vagy az erkélyen, illetve fútetlen helyiségben - vízbe állítva, vagy a törzs alsó részét nedves ruhába kötve - tartsuk. Ha van elég helyünk, akkor a fa ágait összekötő spárgát vágjuk el, hogy a „korona" szétterüljön. Akiknek kertjük van és tűlevelűeket szándékoznak telepíteni, azoknak azt ajánljuk, vásá­roljanak konténeres karácsonyfát, ezt ugyanis tavasszal kiültethetik. Számítsunk azonban arra, hogy az ilyen fát csak néhány napig tarthatjuk fűtött szobában, utána világos, hűvös helyiségben kell teleltetnünk. A konténeres fenyőt havonta néhányszor meg kell öntöznünk. - r ­Az érett szőlő alkotóeleme a bor­kő-, citrom- és az almasav is. Az erjedéskor és a bor fejlődésekor e savakon kívül továbbiak (boros­tyánkő-, tej-, citromsav) is képződ­nek. Mennyiségük és arányuk a bor minősége, harmóniája szempontjá­ból fontos. A savas bor tisztulása gyorsabb és az ilyen borok a beteg­ségekkel szemben is ellenállóbbak. Vannak azonban olyan évjáratok és fajták, amelyeknél savtompítást kell végeznünk. Ilyenkor igyekez­zünk minél kevésbé beavatkozni a természetes folyamatokba. A seprő felkavarása a fejtés előtt az egészséges bor legegyszerűbb savtompítási módja. Fejtés után szóba jöhet a hideg kezelés, amely 2-3 napi alacsony hőmérsékleten tartást jelent. A házasítás a savas és a savszegény bor keverése. A savtompítás kémiai módszeré­hez szénsavas mész szükséges. Ez a szer a borba keverve erősségük sorrendjében megköti a szabad sa­vakat. Előtte azonban végezzünk próbát a szükséges mennyiség meghatározása érdekében. Három egyliteres üvegbe kezelendő bort töltünk. Az elsőbe 0,67, a második­ba 1,34, a harmadikba 2 gramm szénsavas meszet öntünk és össze­rázzuk a borral. Két-három nap múl­va kóstolással értékeljük a savtom­pítás mértékét. Ezután kezeljük Hány nap alatt csírázik Káposztafélék... 7-10 Spenót... 18-21 Sárgarépa... 12-14 Sóska... 12-14 Petrezselyem..., 24-28 Paradicsom... 12-14 Zeller... 18-21 Paprika... 12-14 Cékla... 10-14 Hagyma... 10-12 Retek... 4-6 Uborka... 6-8 Saláta... 6-7 Tök... 6-8 Csemegekukorica... 5-7 Görögdinnye... 12-14 Borsó... 6-8 Bab... 7-9 Hová állítsuk a karácsonyfát? (I.) A karácsonyfa - ha csupán egy-két hétig is - viszonylag nagy helyet igényel. Elhelyezé­sét nemcsak a szoba méretei, bútorzata határozhatja meg, ha­nem befolyásolhatja a fa tartós­sága, méretei, alakja, fajtája is. A kisebbekkel, amelyek asztal­ra, polcra, komódra helyezhe­tők, nincs gond. Elhelyezési problémát elsősorban a nagy­méretű, mennyezetig érő, tere­bélyes és huzamosabb ideig megtartott fa okoz. A legtöbb családban a Vízke­reszt napján, január 6-án meg­fosztják a fát díszeitől. Két héten át talán még az ügyetlenül meg­választott helyből adódó kelle­metlenségek is elviselhetök. De akadnak családok, akiknél 2-3 hónapig is áll a karácsonyfa. Nagyon fontos ezért, hogy ne zavarja a család életét. Ablak elé ne állítsuk, mert legtöbbször ott a fűtés. Ne te­gyük persze kályha, kandalló közelébe sem. Lehetőleg állít­suk hidegebb helyre, így később kezdi tűit hullatni. Ha a fa élet­tartamát növelni akarjuk, akkor érdemes a központi fűtést ala­csonyabbra állítani. Ha elektromos gyertyák dí­szítik, jó, ha közel van a fa a konnektorhoz, hogy a toldott zsinórok ne hálózzák be a fél szobát. Az igazi láng hangulato­sabb, talán ünnepibb is, de nagy óvatosságot, figyelmet követel. A nappaliban tartózkodunk a legtöbbet, itt mindenki élvez­heti a fa illatát, fényét. Ahol lép­cső vezet a galériára, illetve a tetőtérbe, célszerű az elhelye­zés lehetőségét valahol a lépcső környékén keresni. Ha íves vagy többfordulós a lépcső és orsóte­re elég széles, kiváló védett te­ret nyújt a fa számára. A lépcső­ről a magas fa is könnyen díszít­hető. Az egyenes lépcső alatti kihasználatlan hely is kitűnően megfelel, ugyanígy a galériára vezető lépcső melletti sarok. A nappaliban - ha elegendő helyünk van - legelegánsabb középre állítani a fát. Gyakoribb megoldás, ha a sarokba helyez­zük. Bár ott nem mutat annyira, de két oldalról védett a csúszó­mászó kisgyermekektől, s a hiá­nyos ágú, nem szimmetrikus fák szépséghibái könnyen leplez­hetek. » Meghittebbé válik a társalgó­sarok, ha két kanapé között áll a fa. Régi bérházak utcai szobá­inak kedvelt motívuma az ún. zárterkély, az alkóv. Ez ragyogó lehetőséget ad a karácsonyfa elhelyezésére. Lakáskultúra Fák és cserjék fiatalítása i. Sokszor gondot gondot okoz a régi és az újra telepí­tendő kertekben is az elhanyagolt, elöregedett fák, cserjék, rózsatövek további sorsa. A megtarthatóakat még rügyfakadásuk előtt, fagymentes napokon időszerű rend be hozni. Először el kell dönteni, hogy a meglévő, de öreg, rosszul kezelt fák, cserjék és rózsatövek közül melyeket érdemes megtartani. E tekintetben irányadó lehet a ko­ruk, az egészségi állapotuk, a fajtájuk és a kerti elhelyez­kedésük. Az odvasodott, korhadt törzsű, nagyobb rész­ben elpusztult koronájú, kivénhedett példányokat (1 a) vágjuk ki, hogy helyükbe újakat ültethessünk. A kivágást azonban fontoljuk meg, mert többnyire legalább fél évtized kell ahhoz, hogy az új ültetést jó virulás és termésérlelés kövesse. Az új ültetésú cseme­ték mellett - akár 2-3 évig - még megtarthatók egyes öreg példányok is az esetleges lombképzés, virágbontás és termésérlelés reményében (1 b). A korosabb fák közül a már erősen felkopaszodott, gyér lombozatú, rosszul termő, de egészséges egyedek rendbehozatalá­val, megifjításával érdemes legalább megpróbálkozni. A még termő korú, de elhanyagolt, felnyurgult koronájú fák rendbetételét alapos ritkítással kezdjük. Csupán azokat a vázágaikat hagyjuk meg, amelyek beillenek egy elfogadhatóan szabályos koronaforma képébe. Általá­ban az a jó, ha a fölfelé törő koronát oldalirányban nyitjuk meg, húzzuk szét. A hagyományosan katlan alakú koronaformában nevelhető őszibarack kivételével cél­szerű a fakoronát egy központi tengelyre, mint sudárra és azon 3 vagy 4, közel azonos távolságra lévő oldalsó vázágörvre építeni. Spirál vonalban szórtan is elhelyez­kedhetnek az egymástól közel egyenlő térközökben lévő oldalágak (2). Az erős, javakorabeli fák ritkításakor is megfontoltan, óvatosan járjunk el. Tartsunk mértéket. A koronából egyszerre sok gally, ágrész lemetszése számos új, ún. vízhajtás, illetve fattyúvesszö képződését váltja ki. Azok újra csak kedvezőtlenül sűrítik be a koronát. Ha a korona már nagyon elhanyagolt és túlságosan sűrű, az eltávolí- tandó részének egyszerre csak a felét vágjuk le, a többit hagyjuk meg a következő évre. Az alakító metszésben sem részesített vagy rosszul kialakított fakoronákat nagyobb mértékben, az oldalága­kat is egyharmadára kurtítva kell visszavágni (3). Az ilyen erőteljes, ifjító hatású visszavágás nyomán a már felkapaszkodott részekből is hajtások törnek elő. Azok­ból azután új, szabályos korona nevelhető. Legyünk azonban ez esetben is mértékletesek. Az ilyen megifjító ritkítás, illetve koronaformaalakítás célszerűen csak részletekben, két év alatt hajtható végre. (folytatjuk) Ezermester ft­1992. XII. 18 'asúrnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom