Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-18 / 51. szám
Egy polgármester, aki pedagógusként gondolkodik Már két olyan városunk van - Komárom és Dunaszerdahely ahol egyetem, főiskola nélkül is lehetővé tették a felsőfokú oktatást. A Duna menti határvárosban nagyobb bonyodalmak közepette Indult meg a levelező hallgatók képzése. Főleg a City University - Városi Egyetem - miatt háborodtak fel egyes nacionalista körök, s a tanügyi hatóságok ugyanakkor megtiltották, hogy a komáromi szakközépiskolákban tartsák > konzultációs órákat. Találtak erre is megoldást, a városból kiszorulva - senleges helyen -, a páti fürdő és a hetényi Agrokomplex helyiségeiben oktatják havonta a távhallgatókat. Dunaszerdahely városát emiatt nem támadták. Mondogatják is a komáromiak: „Irigyléssel nézzük, hogy Szerdahelyen milyen jól megy. Ott az önkormányzat vette kezébe az egész ügyet. Szerdahely nagyon jó, a szívügyük!“ A „szívügyet“ azonnal megértettem, hiszen Öllős Árpád, Dunaszerdahely polgármestere évtizedeken keresztül gimnáziumi tanár volt, földrajzot, biológiát tanított, de az utóbbi években legtöbbet az angol nyelv oktatásával foglalkozott. Az 1989-es forradalom a tanárembert a város élére sodorta, de polgármester létére az iskolaügy problémáit jól ismerő pedagógusként is gondolkodik, s ami a legfontosabb, cselekszik. ELŐSZÓRA VÁROS TÖRTÉNETÉBEN Hivatalában kerestem fel Öllős Árpád polgármestert. Elsősorban az érdekelt, mint indították el városukban a felsőoktatási képzést, és miért veszi őket körül nagy hallgatás?- Nem kívántuk mi a némaságot. Augusztusban meghívtuk sajtóértekezletre a fővárosi lapokat is. Még az Új Szó szerkesztője sem jött el, csak a két helyi lap munkatársa volt jelen. Az egész ország előtt büszkélkedni akartunk azzal, hogy a nyár végén Dunaszerdahe- lyen egyetemi felvételt tartunk, először a város történetében! Sajnálatos eset, hogy erről nem adtunk hírt, mert valóban nagy esemény színhelye volt Csallóköz „fővárosa“. Az indulást, az egyetemi felvételt a mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetemmel együtt hozták tető alá.-Abból indultam ki - magyarázza Öllős Árpád -, hogy az önálló gazdálkodás terén negyven év alatt kiesett egy generáció. A régi gazdák vagy meghaltak, vagy kiöregedtek, a fiatalok pedig a szövetkezetekben nem ismerhették meg a parasztmunka csínját-bínját. Törtem a fejem, hogyan segíthetnénk azon, hogy újra beinduljon az önálló gazdálkodás? Régi, harminc évi ismeretség után kapcsolatba léptem a mosonmagyaróvári agrártudományi egyetem dékánjával, dr. Kuroli Géza egyetemi tanárral. Előbb elkezdtük latolgatni, mit is lehetne csinálni. Közös nézetre jutottunk: az egyetem hallgatóink részére Dunaszer- dahelyen konzultációs központot nyit, a szervezést pedig mi vállaltuk. Az érettségivel rendelkező huszonegy távhallgató részvételével városunkban meg is indult az oktatás. Ez önköltséges alapon történik. Vállalták ezt is. Nem jelent nagy terhet, ez nem „üzlet“. Tanulmányaik befejezése után üzemmérnöki címet kapnak. A levelező tagozaton való tanulást nemcsak a csallóköziek számára tettük lehetővé. A szervezés napjaiban felkeresett egy Galánta környéki, nyolcvanhektáros újgazda. A mezőgazdasági képesítés iránt érdeklődött. Hány éves? Negyven. Van érettségije? Van. Figyelmeztettem: ezért fizetnie is kell. Hajlandó! Azt is a tudomására hoztam: valószínű, honosítani, nosztrifikálni kell a mosonmagyaróvári diplomát. Neki nem a diplomára van szüksége, hanem például tudni akarja, hogyan kell adagolni a műtrágyát. Érettségizett feleségével együtt felvételizett, s most mind a ketten nálunk tanulnak. Nemcsak a galánfeiak, hanem az ipolyságiak fülébe is eljutott a szerdahelyiek kezdeményezésének híre.- Érdeklődtek nálam, nem tudnék-e nekik is segíteni. Ipolysághoz közelebb fekszik Gödöllő. Kapcsolatba léptem a gödöllői mezőgazdasági egyetemmel. Dr. Szabó Tibor docenssel, a Győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettesével épp aznap találkoztam Dunaszerdahelyen, amikor a komáromi és a szerdahelyi konzultációs központok vezetőivel és a hazai tanárokkal arról tárgyalt, hogyan illesszék be az itteni körülményeknek megfelelően a szlovák nyelv oktatását a tananyagba. Kivártam a tanácskozás végét, hogy megkérdezhessem tőle: nem okoz-e nehézséget a győri tanároknak a két konzultációs központ működtetése? Dr. Szabó Tibor elmosolyodva válaszolja:- Ez nem teher számunkra, hanem kötelesség! A segítséget kölcsönös érdeknek tartjuk. Évek óta ismerjük a szorító gondokat, amelyek a szlovákiai magyar iskolákban jelentkeztek, és kerestük a lehetőségeket az együttműködésre, hogy mint tanítóképző segíthessünk. Győr közel van, a személyes kapcsolatok felvétele után tanfolyamok szervezésével, szakanyagok átjuttatásában segítettünk az itteni iskolákban a pedagógusoknak, igényeik szerint. A társadalmi változások előbb értek bennünket, így bizonyos módszertani területeken, egyes szaktudományokban talán előbbre jártunk, mint az itteni gyakorlat. A szlovákiai kollégák a továbbképzés során így olyan ismereteket szerezhettek, amelyeket most már hasznosíthatnak.- Hogyan kezdődött a maguk segítsége?- Eddig, közel három éve, maguktól jelentkeztek a szlovákiai pedagógusok, az „egy-négyesek", ahogy maguk mondják. Mi csak tanítók képzésével foglalkozunk, a tanárképzés nem a mi asztalunk. Segítségünknek két formája volt. Az egyik: az itteni igények szerint, vagy ahhoz igazodva a nyári, illetve átéli szünetben egy-egy hetet fordítottunk erre. A másik forma: a szlovákiai kollégák egyénileg jártak át a főiskolára, ilyen jellegű rendezvényeinkre. Ezek zöme módszertani jellegű ismereteket nyújtott, ami segítette a tananyag feldolgozását. Ezek a tanfolyamok a pá- lyánlevőket segítették, nem oldhatták meg a pedagógushiány problémáit. Ennek a megoldására most adtunk lehetőséget, hogy levelező tagozatunkra jelentkezhessenek szlovákiai érdeklődők is. Mivel a főiskolánk levelező hallgatói elég szétszórtan laknak Szlovákiában, zömük dolgozik is, praktikusabbnak látszott: ne ők járjanak át Győrbe konzultációra, hanem a tanárok utazzanak ide, Komáromba és Szerdahelyre. Véleményem szerint a magyar kultúra egységes, a tanítóképzést kötelességünknek tartjuk a határoktól függetlenül. A képzés hároméves, utána a főiskolánkon kapják meg a diplomát. Az itteniek épp olyan hallgatók, mint a magyarországiak, akik Győrbe járnak a konzultációra.- Egyes szlovák újságokban megjelent közlemények azzal ijesztgették a távhallgatóinkat, hogy a „győri diploma“ Szlovákiában nem lesz érvényes.- A Csehszlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti, a különféle szinten szerzett diplomák elismeréséről szóló, 1990 áprilisában megkötött egyezményt eddig egyik fél sem mondta fel, kérdés, a Szlovák Köztársaság kormánya elismeri-e a megállapodásokat.- Köszönöm a tájékoztatást. Ők is hajlandók az együttműködésre. Elmentem oda az ipolyságiakkal, összehoztam a tárgyaló feleket. De ennyivel nem elégedett meg. Ez csak a kezdet volt. TÖBB PEDAGÓGUSRA VAN SZÜKSÉGÜNK A Szerdahelyi járás alapiskoláiban százhuszonegynéhány alsó tagozatos tanítónak nincs képesítése. A tapasztalt pedagógusok között sokan nyugdíj előtt állnak, többen pedig nyugdíjasként oktatják a tanulókat. Pótolni kell őket is. öllős Árpád: Szakembereket képezünk nemzetiségünk számára-Több pedagógusra van szükségünk! - mondja Öllős Árpád, és tárgyalásokba kezdett. Dr. Hecht Anna, a szerdahelyi iskolaszék igazgatónője is mesz- szemenően támogatta a polgármester kezdeményezését, hiszen ő ismeri a legjobban, mily fájó pont a járás életében a nagy pedagógushiány. - Kapcsolatba léptem a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolával. Itt is nyitott ajtóra találtam: Dunaszerdahelyen konzultációs központot nyitnak... Egymásról nem tudva, szinte egy időben kezdték a szervezést a komáromiakkal. Amikor erről tudomást szereztek, meghívták Szerdahelyre őket, a győrieket is - megbeszélésre. Tisztázták a teendőket. Dunaszerdahely - az önkormányzat szervezésében - a város és környéke, a csallóközi régió számára, a komáromiak - a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt - egész Dél-Szlovákiában szervezik meg a pedagógusképzést.- Harminc távhallgató részére kívántam a szerdahelyi konzultációs központ létesítését - tájékoztat a város polgár- mestere -, de amikor láttam, mily nagy az érdeklődés - több mint háromszázan Jarábikné Trúchly Gabriella a dunaszerda- helyi városháza hivatalvezető-helyettese. A polgármester a gondjaira bízta az oktatásügy támogatását is. Ahol tud, segít, mert ért hozzá. Azelőtt óvónő volt, majd az óvodák tanfelügyelője. Csak 1989 óta dolgozik a városi hivatalban. Rövid egy év alatt az alapiskolákban sikerült megszerveznie az „egymű- szakos“ tanítást. A napokban elintézte, hogy a magyar gimnázium kapjon néhány termet, mert már nem volt hol tanítaniuk a szaktantárgyakat. Hónapok óta lelkesen szervezi a főiskolai képzést elősegítő konzultációs központ munkáját. Maga is „győri távhallgató“, szeret a gyerekekkel foglalkozni, tanítónő akar lenni. Hivatali elfoglaltsága mellett elvállalta a Pro Scola Alapítvány ügyintézését is.- Független polgári kezdeményezésre hoztuk létre, nem tartozik semmilyen hivatalos szervhez, párthoz - mondja Jarábikné. - Az alapítók: Marták Katalin tanítónő, Varga Frigyes tanító, Lukovics Ilona közgazdász és én. Az alaptőkét a csallóközi városok és falvak adták össze. Közel harminc község kisebb-nagyobb összeggel, kétszázezerrel a legnagyobb adakozó a szerdahelyi városi önkormányzat, a somorjai önkormányzat százezer koronával szállt be.- Az alapítvány célja?- A nemzetiségi oktatásügy támogatása, a tanítóképzés, valamint a magyar pedagógusok továbbképzése. Konzultációs órákat szervezünk a távhallgatóknak. A szlovák nyelv oktatásának bevezetése terén szerencsés helyzetben vagyunk. Létrehoztuk az együttműködést a Nyitrai Pedagógiai Főiskolával. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni, elmélyíteni Győr és Nyitra között a kapcsolatokat. Ez segítheti legjobban a magyar pedagógushiány betöltését Szlovákiában. Nemcsak azt jelentkeztek - a győrieknél kikönyörögtem hatvan hallgató felvételét. Azokat preferáltuk, akik képesítés nélkül tanítanak, vagy óvónők, nevelők és tanítók szeretnének lenni. A felvett hallgatók között „frissen“ érettségizettek is vannak. NEM AZ A FONTOS. KI VOLT AZ ELSŐ A szerdahelyiek többet vállaltak, mint a komáromiak. Ezt szóvá is teszem:- Komáromban negyvenhat hallgatóval indultak.- Ez nem fontos, de az sem, hogy ki volt az első, ki kezdte előbb, Komárom-e vagy Dunaszerdahely. Az a fontos, hogy együtt indultunk.- City University nélkül...- Igen, e nélkül, a városi önkormányzat égisze alatt. De így is akadt néhány névtelen telefonálgató, akik azt harsogták a kagylóba: Robíte mad’arskú univerzitu!? Bár ott tarthatnánk! A mi pedagógusjelöltjeinket nem tilthatják ki a konzultációs központunk helyiségeiből, mint Komáromban tették, mert a város tulajdonában levő épületben, a volt pártházban részvénytársaságként működő, Perfects nyelvi iskola tantermeiben gyarapítják ismereteiket. A pedagógusképzés költségeinek fedezésére létrehoztuk a Pro Scola Alapítványt. Úgy, ahogy Szerdahelyen csináljuk, nekünk megfelel. Nem kívánunk változtatni az oktatás formáján. A legfontosabb, hogy konzultációs központjainkban bonyodalmak nélkül szakembereket képezünk nemzetiségünk számára. S Öllős Árpád csak úgy, mellékesen megjegyzi, hogy a győri Széchényi István Műszaki Főiskola vezetőivel is tárgyalt, és közvetítésével több szerdahelyi diák már ott tanul. Kezdeményezésére a soproni erdészeti főiskola is ígéretet tett, hogy felvesz néhány csallóközi diákot, s kieszközli számukra az ösztöndíjat. Ez is szerdahelyi specialitás. Ha a tanügy nem is tartozik az önkormányzat hatáskörébe, anyagilag támogatja az iskolaügyet, mert törekedniük kell a város és régiójuk jövőjével, hogy minél több legyen a szakember. A gondoskodás egyszer megtérül. Dunaszerdahelyen, éppúgy mint Komáromban, elültették a tudás fáját. Hogy mint fog terebélyesedni, az már az állami hatóságokon is múlik. Végre a törvényhozók beláthatnák, mily nagy szükség van egy szlovákiai magyar egyetemre, hogy akadályok kerülgetése, rágalmak tűrése nélkül képezhessük anyanyelvűnkön a szakembereket. akarjuk, hogy több magyar pedagógus legyen, hanem azt is, hogy emelkedjen a tanítás színvonala, és ne vonhassák kétségbe a magyar iskolák létjogosultságát. Pedagógusainknak ezt a többletet is vállalniuk kell.- Ezt elősegíti az alapítványuk is?- Ez is feladataink közé tartozik. Anyagilag biztosítjuk a különböző szemináriumokat, a külföldi és hazai előadók díjazását. Segédeszközök, videofilmek beszerzésén kívül, ha lesz rá pénzünk, számító- és sokszorosítógépet is szeretnénk vásárolni, hogy a pedagógusok az oktatáshoz szükséges legtöbb információhoz juthassanak. Hatvan diákunkkal szemben óriási a felelősségünk. Felvételiztek, tanulnak. Nyolcvan százalékuk az oktatásügyben dolgozik. A legtöbben a Szerdahelyi járásból valók, de vannak köztük pozsonyiak, galántaiak, újváriak is. Nem mi szabtuk meg, kit vegyenek fel; az alkalmassági vizsga alapján a főiskola döntött.- Jövőre is indítanak évfolyamot?- Egy harmincas csoportot szeretnénk indítani, de ehhez még pénzt kellene szereznünk. Ezért ezúton is kérjük magánszemélyek, vállalatok, cégek támogatását. A pedagógusképzés iránt érdeklődők az alapítványunk irodájához fordulhatnak kérdéseikkel. (929 01 Dunajská Streda, nám. Slobody 1203.) A támogatók a következő címre küldhetik adományaikat: VÚB Dunajská Streda, Nadácia Pro scola, c. ú. 9730-122/0200. Az oldalt írta és összeállította: Petrőci Bálint 1992. XII. 18. Pro Scola Alapítvány
