Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
♦ ♦ \ állami hivatalok szo- l\.£j ciális ügyosztályain egyre szaporodnak a gondok, különösen mióta fél évre csökkentették a munkanélküliek segélyezését. így van ez Vágsely- lyén is, ahol havonta jóval több mint kétmillió koronát osztanak szét az arra rászorulók között, s mégis azt híresztelik róluk, hogy zsugoriak! Ha annyira szűkmarkúak lennének, október végével nem fogyott volna el az egész esztendőre tervezett pénzük. Kérték is a járást, szerezzenek „pótpénzt“ az év utolsó két hónapjára. Megígérték: nem lesz fennakadás. „sok őrőm nincs a mi MUNKÁNKBAN* ' Ezt állítja Bacsai Judit, a Vág- sellyei Körzeti Hivatal szociális ügyosztályának vezetője. Ha sok is a gondja-baja, nem szeretne munkát változtatni, mert az embereknek nyújtott segítséget tartja a legfontosabbnak. Itt erre lehetősége van, sőt a kötelessége. Alaposan ismeri a szakmáját, hiszen már tizenhét évi gyakorlat van mögötte. Szereti a munkáját ez a fekete hajú, barna szemű asszony. Könnyebb lenne a dolguk, ha a lakosság számaránya szerint építhették volna ki az ügyosztályukat. Az 1991 elején körzetekre osztott járásban negyvenhétezer lakossal az övék a legnagyobb, és mégis csak tizenkét munkaerő felvételére kaptak engedélyt. A kisebb körzetekben ezt a szabályt nem tartották be, több alkalmazott foglalkozhat a szociális ügyek intézésével. A „szocializmus fénykorában“ is mellőzték a járás legnagyobb városát. Nem kapták meg, ami megillette volna őket. Az idős nyugdíjasok elhelyezésére Vágsellyén nem építettek sokférőhelyes penziót, mert nem dolgozott sellyei „káder“ a járási nemzeti bizottságon, aki kiharcolhatta volna az öregek kényelmes otthonának építését, mint tették ezt a galán- taiak, kosútiak, szerediek. A szociális gondoskodás problémái "Vágsellyén GONDOZÓI SZOLGÁM T- Könnyű ott a szociális politikáról beszélni, ahol minden feltétel adott - mondja Bacsai Judit. - Se'lyén csak két kisebb otthonunk /an, az egyikben harmincán, a másikban, a Sellyéhez tartozó vágvecseiben huszonhármán laknak. Néhány falu ugyan a ,,Z“-akció keretében épített a saját öregei számára miniotthont. A 18 férőhelyes tornóciban tizenhármán vannak, a 22-ágyas perediben tizenegyen, a farkasdiban tízen, bár kapacitása 18 személy befogadására alkalmas. A deáki otthonban csak napközben tartózkodik hat öreg, de a szakácsnőt és a nővérkét ott is mi fizetjük. Ezek az otthonok a községek tulajdonában vannak, mi csak üzemeltetjük őket, s a polgár- mesterek szabják meg, hogy kiről gondoskodhatunk, mert nem kívánják „idegenek“ felvételét. A farkasdiak ugyan, ideiglenesen, a jövő év végéig átadták nekünk az épületüket, de hogyan lesz azután, nem tudom. Ha a mi gondjainkra bíznák a községek öregotthonait, kihasználhatnánk teljes kapacitásukat. Ha már a falvak a pénz; ügyminisztériumtól nem kaphatnak anyagi támogatást erre a célra sem, végleg el kellene dönteni, hogy mi, vagy a község gondoskodjon az öregekről, mert nem szeretnénk, ha pénz hiányában ezek az otthonok megszűnnének. Mi átvennénk mindegyiket, de az önkormányzatok nem egyeznek bele. Már másfél éve vergődünk így, csak futkosunk ide-oda, hogy valaki végre döntsön, de a minisztériumunkban sem találtunk olyan szakembert, aki az ügy végére tudna járni. Bacsai Judit: Könnyű ott a szociális politikáról beszélni, ahol minden feltétel adott. Méry Gábor felvétele Bacsai Judit ezt még azzal egészíti ki: ha szükségünk is van az idős emberek otthonaira, nem az a céljuk, hogy az arra rászorulókat „bedugdossák“ ezekbe a létesítményekbe. Sokkal jobbnak, ésszerűbbnek tartja, ha a gondozói szolgálat bővítésével lehetővé tennék számukra, hogy továbbra is a saját házukban, megszokott környezetükben élhessenek, s a róluk gondoskodó asszonyok még az ételt is hordhatnák nekik. A körzetükben már 203 idős emberről gondoskodnak így. rnrnmùm A BÔRTÔNVfSELT A szociális létesítményekről való gondoskodáson kívül a szociális jogvédelem, a családi „pótnevelés“, a szociális juttatások és szolgálatok jogköre is hozzájuk tartozik. Még a börtönből kikerülő személyek is őket keresik fel, hogy felvehessék az újrakezdéshez kiutalt egyszeri segélyt. Ha otthontalanok, a hivatal költségén munkásszállókban helyezik el őket. Volt olyan esetük, hogy egy hétig fizették a szállodai költséget is. Csak munkát nem tudnak nekik szerezni, hiszen rajtuk kívül is sok az állástalan. A bajt az okozza, hogy nyersek, agresszívek.- Az ügyosztályunkon csak hölgyek dolgoznak, gyakran nem tudunk mit kezdeni a börtönviseltekkel - panaszkodik az osztályvezető. - Nemrég egyikük gyorsan elpoharazta az ezerkoronás segélyt, és újra berontott hozzánk, adjunk neki megint pénzt, kötelességünk őt etetni, ellátni. Mondtam: újabb segélyt már nem kaphat! Fenyegetőzött. Aznap munka után nem is mertem kimenni az épületből. Nem az állam felelős értük, saját maguk felelősek a sorsukért ... SOK AZ ELLENŐRZÉS A legnagyobb gond számukra a megélhetési hozzájárulások, a személyhez kötött szociális juttatások megállapítása. Valóban nehéz a helyzetük, amikor a megkurtított időtartamú munkanélküli segélyek leállítása után tőlük kérnek anyagi támogatást. A községi hivatalok mindenkinek megadják az ehhez szükséges írásbeli ajánlást, a szociális ügyosztály dolgozói azonban minden esetben meglátogatják a kérelmezőket, hogy a helyszínen győződjenek meg az élet- körülményeikről. A segély kiutalása után havonta behívatják őket, hogy megkérdezzék: időközben találtak-e munkát? S ezt újra ellenőrizniük kell, mert a munkahivataliak fegyelmezetlenek, az alkalmazási viszonyba lépőket nem jelentik nekik. A magánvállalkozók „feketén“ is foglalkoztatják a segélyezetteket, mert így nem kell utánuk adót fizetniük. Ha nem is olyan sok a szociális segély, amelyhez a háztartásra még plusz pénzt is adnak, de több személy esetében már szép összeget tesz ki.- Ezek a személyek nem is nagyon igyekszenek állást keresni - állapítja meg Bacsai Judit. - Számukra sokkal kényelmesebb a szociális segélyből élni. Ha munkába mennének, nem keresnének többet. A nevelőmunka hiányát látom ebben, egyeseket meg kellene tanítani a munka becsülésére, szereteté- re is... AZ APU MAGYAR, ANYU SZLOVÁK Beszélgetésünk közben ügyfelek is betoppantak Bacsai Judithoz. Az egyikkel szlovákul, a másikkal magyarul beszélt.- Ez nálunk természetes — magyarázza. - Igyekszünk mindenkivel az anyanyelvén tárgyalni. Az osztályunkon három kivételével mindnyájan jól ismerik az itt élők nyelvét. Bacsai Judit Zsigárdon született, ott is lakik a szüleivel és a húgával együtt.- Az apu magyar, anyu szlovák - mondja. - Én ez is, az is vagyok, mind a két nemzetiséghez tartozom. Odahaza többnyire magyarul beszélünk. Anyu magyarországi szlovák, de szebben beszél magyarul, mint a zsi- gárdiak, akik „szíp“ tájszólásban beszélnek. Aput még legénykorában a családjával együtt Csehországba deportálták. Negyvenhétben hazaszökött a búcsúra. Csodálkozott, sok idegent talált a faluban. Ezek meg kicsodák? Idetelepített szlovákok. Erre még jobban elképedt. Hogy lehetséges ez?! Olyan szípen beszélnek magyarul, mintha pestiek lennének! Az egyik helyes lánykán meg is akadt a szeme, s ő lett később az édesanyám... Békességben, „szípen“ élünk mi Zsigárdon- teszi hozzá elmosolyodva Bacsai Judit. petróci BáIint * (Folytatás az 1. oldalról) JANKÓ MÁRIA, konyhavezető, Für- Az év folyamán reális célokat tűztem ki magam elé, naponta egy- egy feladatot, amit teljesítettem is. Mind a munkahelyemen, mind odahaza. Persze, több volt a munkás hétköznap, mint az ünnep, de ez így van rendjén. A télre való felkészülés faluhelyen évről-évre változatlan. Be kell takarítani a termést, nevelni kell - már akinek van - az állatokat. Nincsenek megvalósíthatatlan terveink, így gondjaink sincsenek. Elégedett vagyok. RÓNAI ERZSÉBET, szakácsnő, Für- Falun az év minden hónapja munkával telik, nincs megállás. Állatokat tartok, művelem a kertet, fóliám van. A jövedelem-kiegészítésre szükségünk van, hiszen egyre drágul az élet. Számomra a tél egyet jelent a tüzelőbeszerzés gondjával. Az idén rosszabb a helyzet, akadozik a szén- szállítás. Van ugyan még tüzelőm tavalyról, de akkor leszek csak nyugodt, ha a hónapokkal ezelőtt megrendelt szén a pincében lesz. Várok türelemmel... TAKÁÓ ILONA, nővér, Felsőszeli- Az idei célomat elértem: sikeresen elvégeztem az osztályos-nővér továbbképzőt. Nem kellett előadásokra járnom, csak vizsgákra, így 3 hónap, és nem két év alatt szereztem meg a magasabb képesítést. Ezen kívül sok jó nem történt velem. A kórház bizonytalan helyzete meg kimondottan félelemmel tölt el... A tél egyben a karácsonyt jelenti. Az ünnepre való készülődést, az ajándékvásárlás gondját. Azt tudom, mivel szereznék örömet szeretteimnek, azt viszont nem, hogy honnan teremtem elő az ehhez szükséges anyagiakat... T. ISTVÁN, nyugdíjas, Vágtomóc- Nemrég engedtek haza a kórházból. Négy hónapig kezeltek, de nem vagyok egészséges. Maradtam volna még, de kellett az ágy másnak. Nincs senkim, aki gondomat viselné. A nyugdíjam alacsony, igaz, a négy hónap alatt nem kellett költenem semmire. De mire elég ez? A házam nedves, hideg. Kértem felvételemet egy nyugdíjasotthonba. Legalább nem leszek egyedül, s gondjaim sem lesznek. Nem szeretem a telet. Az elmúlást juttatja eszembe. Meg a közelgő ünnepeket, a magányt. Meg azt, hogy nincs semmim... P. MÁRIA, elárusítónő, Galánta — Családi nyaralást terveztünk, de gondolva a rosszabb napokra, otthon maradtunk. Kell a pénz és ki tudja, meddig lesz munkám? Annak ellenére, hogy Galántán sok a magánüzlet, mindenhova csak fiatalokat vesznek fel. A családban is gondok voltak, nagyon várom, legyen már vége az évnek. Amióta Galántára költöztünk, a tél nem jelent többletgondot. A szüleimnek viszont, akik falun élnek, mi szoktuk beszerezni a tüzelőt, mi segítünk a kerti munkákban is. Ennek fejében ellátnak zöldséggel, gyümölccsel, hússal. Az idén ismét kell cipő, kabát a gyerekeknek, majd karácsonyra megkapják. A tényleges ajándék az idén könyv lesz, másra nem telik. KRAJÓOVIÓ GABRIELLA, takarítónő, Vágsellye- Nem jó év az idei. Tanulni akartam, de családi okok miatt nem jelentkezhettem sehová. Át kellett szerveznem az életemet. Jövőre talán jobb lesz. Munkásszálláson lakom, megszűntek a tüzelőgondjaim. Bárcsak ezt mondhatnám az anyagiakról is! Az vigasztalj), hogy sokan vagyunk pénztelenek. Szerencsére, öltözködésre az idén nem kell költenem, bár... Jó tudni, hogy ha megszorulnék, a szüleim kisegítenének. (péterfi) Prikler László felvételei 1992 XII. 4
