Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-12-04 / 49. szám
MÉG VÍZRE SINCS PÉNZ A Bodrogközt nyugodtan mondhatjuk vízköznek is, hiszen a Tisza, a Latorca és a Bodrog folyók fogják közre, a föld mélye pedig gazdag vízkészleteket rejt. Bizonyára nem nyugtalanítaná különösebben a tizenegy községben élő több mint tízezer embert a vízvezetékhálózat hiánya, ha a hagyományos helyi kutakban elegendő s tiszta víz lenne. Csakhogy azok többségében egyre kevesebb és egyre egészségtelenebb a legértékesebb folyadék, mélykutak fúrására és vezetékhálózat megépítésére pedig a községek kasszájából nem telik. KŐVESDEN TÚLCSORDULT A POHÁR- Régi gond errefelé az ivóvíz- panaszolta Nagykövesd polgár- mestere, Jakus Péter is. - Amikor megválasztottak ebbe a tisztségbe, azt mondtam, ennek a megoldását tekintem az egyik legfontosabb feladatomnak. Nos, az eltelt két évben valóban sokat tanakodott és tárgyalt erről a helyi önkormányzat, rengeteg időm ráment, de talán nem hiába... 1991. május 16-án levelet intéztünk az egészségügyi, valamint a környezetvédelmi és pénzügyminiszterhez is. Arra kértük a címzetteket, hogy segítsenek nekünk e nagy gondunk megoldásában. A levélhez mellékeltük ezt a hivatalos kimutatást is- tette elém a járási közegészség- ügyi intézet pecsétes igazolását a helyi vízminták vizsgálatáról. ... A 33-as számú ház udvarán lévő kútban 2400 fölötti a kolibacilus értéke... A 102-es porta kútjában szintén.... a 63-asban 380-as értéket mutattak ki.... a 130-as megfelel az előírásoknak... a 197-es és a 281-es ház kútjában 2400 fölötti a vizsgált bacilus mennyisége - áll a jelentésben.- Ehhez tudni kell - folytatta a polgármester -, hogy amelyik kútban literenként 2400 fölötti a kolibacilus, annak a vize egészségtelen. Sajnos, nálunk a kutak többsége ilyen... Az óvoda kútja sem felel meg a követelményeknek, ezért oda a főzéshez és mosogatáshoz szükséges vizet a 130-as portáról hordjuk. Természetesen, nagy baj az is, hogy az ásott kutak vízhozama csökken. Az idei nyáron, illetve kora őszön Tóth Erzsi néninél és még több helyen annyira elapadt a víz, hogy a vödröt csak félig lehetett megmeríteni... Ugyanilyen a helyzet Kiskövesden is. • Úgy tudom, a két Kövesd határában a közelmúltban készült néhány mély furat...- Igen. Azokat a geológusok nem helyi hasznosításra fúrták, hanem a Bodrogköz hidrogeológiai „feltérképezése" keretében. A kivitelezőktől azt hallottuk, hogy azoknak a vize egészséges, jó, s az esetleges hasznosításuk műszakilag megoldható lenne. A hozamuk is elegendő, nyugodtan ellátnák a két falut... • Kérvényeikre milyen válaszok érkeztek Pozsonyból, az illetékes minisztériumokból?- Sajnos, semmilyenek, s a Kelet-szlovákiai Vízművektől sem kaptunk biztatást. Természetesen, nem hagytuk ennyiben a dolgot. Másutt is kopogtatunk. Például említést tettünk ivóvízgondjainkról a velünk szomszédos határmenti magyarországi községek elöljáróinak, s közülük Pácin polgármestere rövidesen kiderítette: az Észak-magyarországi Zempléni Vízmű kapacitásából futná még annyira, hogy a két Kövesdet és esetleg még néhány további falut is elláthatna. MEDDIG SÁRGULNAK A GÉRESI TERVRAJZOK? Kis- és Nagygéresben szintén időszerű az ivóvizkérdés megoldása. A helyi önkormányzatok ugyan már többször is kezdeményezték a járási szerveknél e téma napirendre tűzését, de kevés sikerrel. Az elmúlt tavaszon ígéretesen kezdett alakulni számukra a helyzet. A Kelet-szlovákiai Vízművek járási üzemével történt megállapodás értelmében a Töketerebesen székelő körzeti környezetvédelmi hivatal 1991. április 18-án engedélyezte a nagygéresi községi hivatalnak, ön- kormányzatnak a munkák megkezdését - igaz, azzal a feltétellel, hogy a tervdokumentációt és annak a kivitelezését az említett vízműveknél rendelik meg a géresiek. Ez meg is történt, a szükséges iratok, rajzok el is készültek 46—46 ezer koronáért, de azóta sárgulnak, mert... Mert 1991. június 17-én a szintén Töketerebesen székelő járási környezetvédelmi hivatal, a vízművek anyagi gondjaira hivatkozva, érvénytelenítette a korábbi engedélyt.- Úgy gondoltuk, hogy a községünk határában fúrt mélykútból kaphatná mindkét Géres a vizet, mert annak a hozama elegendő. így megtakaríthatnánk néhány kilométeres csatlakozást a „gerincvezetékhez". Sajnos, az állami dotáció elmaradt, nekünk pedig nem volt, s talán soha sem lesz annyi pénzünk, hogy megvalósíthassuk az 5-6 millió korona értékű beruházást - jellemezte tömören a helyzetet Tarr Lajos nagygéresi polgármester. ELMOZDUL A HOLTPONTRÓL Királyhelmecen, a körzeti államigazgatási hivatal fejlesztési osztályán Czéhmester Sándor és Pásztor János egy halomnyi, ezzel az üggyel foglalkozó paksamétát tettek az asztalra.- Nevetséges dolog, kérem, hogy a Csallóköz után itt található a föld mélyén a leggazdagabb vízkészlet, itt járunk, élünk e kincs közelében, ám több mint tízezer helyi lakosnak nincs megfelelő ivóvize - szögezte le elöljáróban Pásztor János. - Igaz ugyan, hogy a battyáni vízmű kútjai és a szintén a mi szükebb régiónkba tartozó újhelyi-borsi források is teljes kapacitással üzemelnek, s a régiónkon túlra is adnak vizet, s az is igaz, hogy nem győznék ellátni az újabb településeket, ám a geológusok szerint Kaponyában van egy másodpercenként majdnem 40 litert adó, kihasználásra váró mélykút, Leleszen egy 46 l/sec. hozamú kút... Víz lenne, csak meg kell oldani a felhozatalát, tisztítását, no meg a vezetékhálózat építését. Czéhmester Sándor szerint a körzeti hivatal kezdettől fogva az ivóvízkérdés rendezését tartja az egyik legfontosabb teendőjének, s megpróbál ebben az ügyben hathatós segítséget nyújtani az érintett önkormányzatoknak, községi hivataloknak.- Számtalanszor tárgyaltunk a vízművekkel - tájékoztatott továbbá a járási hivatalokkal, s tulajdonképpen már mindenkivel, aki illeNagygéres polgármestere, Tarr Lajos és helyettese, Pál Vince a sárguló tervrajzokat az elintézetlen ügyek dossziéjában tartják Sok nagykövesdi kútban csak félig lehetett megmerni a vödröt az idei nyáron és őszön tékes e dologban. A polgármesterek értekezletén felvetődött az is, ha az itteni vízművek képtelenek az említett községek segítségére lenni, akkor Magyarországról kérünk vizet. Mérlegre kell tenni minden számításba jöhető lehetőséget, elvégre az ivóvíz nem luxuscikk, hanem mindenütt egyformán szükséges életelem. Az Észak-magyarországi Zempléni Vízmű hajlandó eladni vízfeleslegét, illetve hajlandó segíteni a Bodrogközön. Bizonyára ez a konkrét ajánlat a Kelet-szlovákiai Vízművek embereit is elgondolkodtathatta, hiszen szeptemberben azt jegyzőkönyveztették egy ilyen közös értekezleten, rövidesen kidolgozzák javaslatukat, tanulmánytervüket, hogy a vízért harcoló bodrogközi községek több lehetőség közül választhassanak. mit kínál A TANULMÁNYTERV? A minap felkerestem a terv kidolgozását vállaló Kelet-szlovákiai Vízművek kassai fejlesztési osztályát. Megtudtam, ott, elkészült az alapdokumentum, s az mindkét megoldási lehetőség anyagi-műszaki feltételeit felvázolja, s egyben mérlegeli azokat. A tervezők azt mondják, akár a hazai, akár a magyarországi forrás mellett döntenek az illetékesek, vezetékhálózatra így is, úgy is szükség lesz, s annak a lefektetése megközelítőleg 100-110 millió koronába kerülhet. Hogy a kaponyai és leleszi kutakat rákapcsolhassák a battyáni vízműre, ahhoz előbb az ottani tisztító kapacitását kell bővíteni, legalább 140 millió korona értékű beruházással. Ha a vízvizsgák eredménye szerint erre nem lenne szükség, s a számításba jövő két kutat helyben tisztító technológiával üzemeltethetnék, akkor a víznyerés költségei csak 25-30 millió koronára rúgnának. Ezek szerint jelen pillanatban a magyarországi víz hasznosítása tűnik a legolcsóbbnak - még akkor is, ha annak literje 40 forintba kerül, vagyis kétszer annyiba, mint nálunk. Csakhogy az itteni vízmüvek szakemberei úgy tudják, ez az ár a közeljövőben emelkedhet, meg aztán az Észak-magyarországi Vízművek a vízfeleslege nekünk távlatilag kevés. LESZ PÉNZ? Ivóvíz tehát lenne, csak. . Csak legyen vezetékhálózat. A vezeték- hálózat megépítése elsősorban pénz kérdése. Abból pedig a szomjazó bodrogközi községeknek együttvéve sincs elegendő... Érthető, hogy az önkormányzatok a körzeti és járási hivataltól, s velük közösen pedig az államtól is elvárnak némi segítséget. Az ivóvízügyben írt sok kérvényükkel lassan már Dunát lehetne rekeszteni, ellenben az a vízfakasztáshoz még mindig kevésnek tűnik. Gazdag József (A szerző felvételei) M ásfél év alatt Szlovákia huszonhat járásában - közösen a munkaügyi hivatalokkal - közel 1500 munkanélküli átképzését szervezték, biztosították be. Segíteni akarnak azoknak, akik önerőből nem képesek az átállásra.- Ha valaki önhibáján kívül az „utcára" kerül, könnyen elveszítheti életkedvét. Főleg, ha túl van a negyvenen. Persze, annak sem valami jaj de jó, aki tanulmányai elvégzése után nem talál megfelelő munkalehetőséget - gondolkodott hangosan Stefan Kráí mérnök, a Corvex Részvénytársaság elnöke. - Ezért határoztuk el, hogy segítökezet nyújtunk azoknak, akik akarnak és mernek. Átképzési tanfolyamainkon (2-3 hónaposak) a hallgatók megtanulnak könyvelni, elsajátítják az adminisztratív munkakör teendőit, valamint a számítógép kezelését. A gyakorlati tudnivalókon kívül megtanulják értelmezni a legújabb törvényeket, és mindazt, ami egy asszistensi-köny- velői tisztség betöltéséhez nélkülözhetetlen. Ugyanis ilyen oklevelet kapnak a tanfolyamok résztvevői. A Corvex Rt. biztosítja mind a segédeszközöket, az irodalmat, mind a számítógépeket és természetesen az előadókat is. A lektorok a legjobb szakemberek (közgazdászok, jogászok) sokan közülük vagy a Közgazdasági Főiskolán vagy a kereskedelmi akadémiákon tanítanak. Tevékenységüket jól ismerik Dunaszer- dahelytől Érsekújvárig, Rimaszombattól Rozsnyón át Terebesig, hiszen a tanfolyamokon sok magyar nemzetiségű hallgató is részt vett. Az Rt. vezetősége nem tartja lehetetlennek, hogy ha a munkaügyi hivatalok az átképzést magyar nyelven kérnék, akkor eleget tennének óhajuknak.- A tanfolyam végeztével tartjuk a kapcsolatot hallgatóinkkal - hangsúlyozta az elnök. - Sok esetben felvállaljuk a munkaközvetítő szerepét. Ha a résztvevők igénylik, a későbbiekben is konzultálunk, s a felmerülő gondokat közösen próbáljuk megoldani. Amikor az iránt érdeklődtem, hogyan kezdtek vállalkozni, beszélgetőtársam jót derült.- A részvénytársaságot négyen alapítottuk, évfolyamtársak és jó barátok voltunk a Pozsonyi Közgazda- sági Főiskolán. Bár kiváló tanulmányi eredményeket értünk el, tudtuk, csak nehezen találunk elképzeléseinknek megfelelő munkát. Tanulmányainkat az 1990/91 -es iskolaévben fejeztük be, nem akartunk beállni bármelyik végnapjait élő üzembe. Persze, ha tudtuk volna mire vállalkozunk ... Az alaptőkét a főiskola adta (szerencsére már visszafizettük), a legnagyobb szakmai segítséget Eliska Danőová docenstől kaptuk. Jó előre figyelmeztetett a gyakorlati tudnivalókra és az anyagi menedzsment útvesztőire is.-Tapasztaltuk - magyarázta az elnök -, hogy sokan, bár van tőkéjük, azért képtelenek mozdulni, mert nem tudják miként fektessék be pénzüket. Ezért három leányvállalatot létesítettünk (az egyiket Kassán) és megkezdjük a komplex tanácsadóhálózatunk kiépítését. Emellett vállaljuk marketing-tervezetek elkészítését is. Tesszük ezt mindannak dacára, hogy sajnos, az állam, a kormány részéről - a hangoztatott szólamok ellenére - nem érezzük, hogy valóban támogatnák a vállalkozó kedvűeket. Mindez nem kedvetlent el bennünket, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Mivel fiatalok vagyunk, s nem érzéketlenek mások gondjai iránt, vállaltuk, hogy szponzorálunk néhány egyetemista aktivitást, és támogatjuk az Elhagyott Gyermekekért Alapítványt. Valamennyien kedvünket leljük a munkában, s lehet, hogy éppen fiatal korunk miatt nem célunk a gyors meggazdagodás. Ráérünk. Hisszük, hogy szükség van és lesz ránk a jövőben is, s bejön az erkölcsi és az anyagi elismerés. Nem várunk tétlenül, s amikor úgy érezzük, váltanunk kell, bővíteni fogjuk szolgáltatásaink skáláját. Mert új ötletek nélkül nincs fejlődés. Péterfi Szonya A munkanélküliek átképzését szervezik 1992. XII. 4.
