Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-27 / 48. szám
Ú jabb kínai személyi kultuszról is beszélnek egyesek a Kínai Kommunista Párt október 14. kongresszusa után. Nem lehet tudni, vet- te-e valaki a fáradságot magának, hogy megszámolja, mindenesetre el kell fogadni azt, hogy már gyakrabban látni a pekingi reform nagy öregjének, Teng Hsziao-pingnek a portréit a falakon, mint Mao Ce-tungét. Azt viszont megszámolták, hogy Csiang Cö-min főtitkár kongresszusi beszámolójában Teng neve tizenháromszor, Maóé pedig csak tizenegyszer szerepelt. Nem túlzás tengizmusról beszélni, hiszen a főtitkári beszámoló szerint az új politikusnemzedék ,,újabb nagy forradalom felé viszi az országot, nem azzal a céllal, hogy megváltoztassa a szocialista társadalom jellegét, hanem hogy javítsa, kibontakoztassa azt". r A Oie Zeit rajza PALOTAFORRADALOM FIATALÍTÁSSAL • A HARMADIK ÚT FÁBÓL VASKARIKA? NAGY TISZTOGATÁS Nehéz lenne egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy hozott-e áttörést ez a kongresszus. Kínai szempontból minden bizonnyal, európai szemmel nézve igen is, meg nem is. Újító is volt, meg hagyományőrző is, számunkra talán érthetetlennek, megalkuvásnak tűnő kompromisszumokkal, amelyek Kínában hasznosak és nélkülözhetetlenek. Mindez egyetlen szándékra vezethető vissza: a világ legnépesebb országában a reformpártiak úgy akarnak újítani, hogy elkerüljék a nagy társadalmi megrázkódtatásokat. Amikor mi azt mondjuk, hogy a régi politikai struktúrának, a párt vezető szerepének a megőrzése és a piacgazdaság megteremtése összeegyeztethetetlen, amikor kategorikusan kijelentjük, hogy ilyen harmadik út nem létezhet, akkor csak a saját tapasztalataink, saját értékrendünk alapján ítélkezünk. Világpolitikai szempontból is meg lehet érteni a pekingi óvatosságot: ki tudja, milyen nemzetközi megrázkódtatásokat idézne elő, ha az 1,2 milliárd lakosú ország omlana össze gazdaságilag, s netán éppúgy segítségre szorulna, mint a volt szovjet birodalom utódállamai. Mi az, amit áttörésnek lehet tekinteni? Egyesek szerint Teng valóságos palotaforradalmat csinált, hiszen az ókonzervatívnak tartott, vele egy korosztályba tartozó Jang Sang-kun államfőt és (családi) klánját kiebrudalták a legfelsőbb pártszervekből. A központi bizottság eddig a 70-es és 80-as korosztály képviselőinek gyülekezete volt, most a tagok felét lecserélték, 40-50 évesek jöttek, főiskolai végzettséggel és gyakorlati gazdasági tapasztalatokkal. Fiatalították a húsztagú politikai bizottságot, és annak héttagúra bővített állandó bizottságát (az igazi vezérkart), amelybe bekerült a ,,kínai Gorbacsovként" emlegetett volt sanghaji polgármester, Csu Zsung- csi. Ö jelenleg miniszterelnök-helyettes, s Teng őt bízta meg a reformprogram végrehajtásának a felügyeletével. § SZOCIALISTA PIACGAZDASÁG E két szóba süríthető az, ami mellett döntött a kongresszus. Senki nem tudja pontosan, hogy miről van szó, bár kinai elméleti szakemberek megpróbálják agyonmagyarázni, amire nyugati kollégáik azt felelik, hogy fából vaskarika. Már a kongresszus előtt is nagy viták folytak róla zárt ajtók mögött, s a kiszivárogtatások szerint a reformpártiak közül sokan jelző nélküli, egyszerű piacTeng Hsziao-ping gazdaságot szerettek volna szerepeltetni a programban, de a konzervatív szárny megnyugtatására, kompromisszumként eléje kellett biggyeszteni a szocialista jelzőt. Az év elején Teng is azt fejtegette, hogy a piacgazdaság nem csak feltétlenül a kapitalizmus ismérve. A nemzetközi sajtóban napvilágot látott fejtegetések, magyarázatok szerint a lényeg a következő: Kelet-Európábán a piacgazdaságot (vagy szociális piacgazdaságot) elsősorban a privatizálás útján akarják megteremteni. Kína nem akar privatizációt, s ez különbözteti meg a szocialista piac- gazdaságot a kapitalistától. A szocialista piacgazdaság nem a magántulajdonra, hanem a közösségi tulajdonra épül (az állami tulajdon helyett használják e kifejezést). Tehát a kettő módszerei hasonlóak, de más a tulajdonforma. Csiang Cö-min főtitkár - akit egyesek konzervatívnak tartanak, mások szerint megmaradt középen, ügyesen lavírozva a két szárny között és ezért maradt meg a posztján - beszámolójában azt mondta, át kell venni a kapitalista országok tapasztalatait, s ,,ez nem árthat a szocializmusnak, hiszen a hatalom a nép kezében van és erős a közösségi tulajdon, amely mellett a magánvállalatok csak kiegészítő elemként jöhetnek számításba “. LASSÚ MENETELES Teng fiatal csapata, amely felváltotta a ,, hosszú menetelés “ nemzedékét, nem akarja elsietni a szocialista piacgazdaságot sem, hiszen a szocialista piacgazdaság megteremtésének programja - úgymond - legalább száz évre szól. Kínában nem lesz sokkterápia, s érthető is, hogy nem akarják próbára tenni több mint egymilliárd ember tűrőképességét. Hisznek azokban a gazdasági reformokban, amelyeket Teng a hetvenes évek végén indított el, vagyis a kínai arcú szocializmusban, amelyet most tovább akarnak tökéletesíteni. Pekingben azt mondják, nagyon odafigyelnek Kelet-Európára, s a nálunk történtek őket igazolják, nem arra ösztönzik őket, hogy fel kellene adniuk elképzeléseiket. Bírálják például azt, ahogy a keleti országok csinálják a privatizációt, s mindennél döntőbb érvük: évek óta 7-9 százalékos náluk a nemzeti össztermék növekedése, az idén pedig a 12 százalékot is elérheti. Pekingből nézve tehát az ö reformjaik állják az összehasonlítást a mi reformjainkkal, s ezt nem is lehet tagadni. mGYOMÁNYŐRZÉS Ez alatt azt kell érteni, hogy marad a párt vezető szerepe a társadalomban (nem a gazdaságban) és a szocialista eszmék iránti hűség. A kongresszus nem ítélte el a három évvel ezelőtti Tienanmen téri véres eseményeket, hiszen ha megtették volna, akkor a konzervatív Li Peng kormányfőt is meneszteni kellett volna. Azt Is világosan leszögezték, hogy Kínában nem lesz többpártrendszer, mert szerintük ez nem előfeltétele a demokráciának. Előre tudni lehetett, hogy az ideológiában nem lesz áttörés, például abból, hogy közvetlenül a kongresszus előtt ülésezett a központi bizottság, azzal a feladattal, hogy meghozzák a végleges döntést a Tienanmen után leváltott főtitkár, Csao Ce-jang ügyében. Akkor Csaót tették felelőssé azért, hogy teret engedett a bur- zsoá liberalizmus begyűrűzésének. Nos, az optimista jóslatok ellenére Csao Ce-jangot nem rehabilitálták. US£RÁU$AB8 IDEOLÓGIA Ugyanakkor látni kell azt is, hogy Kína már az ideológiában sem any- nyira ortodox, mint pár évvel ezelőtt volt. A főtitkári beszámolóba olyan kitételek is bekerültek, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. És állítólag ezek is Teng követelésére történtek, ami valószínűleg igaz is, hiszen a gazdasági liberalizáláshoz legalább a legmerevebb dogmákat kellett feladni az ideológiában Figyelemre méltó a beszámolóban az a mondata, amely szerint a kínai társadalomban az alapvető ellentétet nem az osztályharc fejezi ki, a fő ellentmondás az emberek anyagi és kulturális szükségletei és a termelés elmaradottsága között van. És a másik: a beszámoló említést tesz ugyan a jobboldali elhajlás veszélyeiről, amilyen például a bur- zsoá liberalizmus, de a fő veszély éppen a baloldali elhajlásban van, amely továbbra Is az osztályharcra helyezi a hangsúlyt. Malinák István Közérdekű megszállottak A 89-es bársonyos forradalom után, akiben az üzleti szellemnek legalább a szikrája megvolt, igyekezett megfogni az Isten lábát, vállalkozásba kezdett. Aki csak a szellem szabadságát akarta kihasználni, azon kezdett munkálkodni, hogy a legalább még romjaiban fellelhető, meglétünket bizonyító értékeket, vagy a rólunk szóló dokumentumokat összegyűjtse, kiadja, hozzáférhetővé tegye. Kiválassza és segítse megkülönböztethetövé tenni az értékeket és az álértékeket. Végh László szociológus éveken át a Szlovák Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságának munkatársaként gyakran tett jó szolgálatot újságíróknak, akkor még ellenzéki politikusoknak. Kutató- és gyújtószenvedélyének köszönhetően számos (vagy inkább számtalan) dokumentumot őrzött, melyek a szlovákiai nemzetiségi kérdéseket érintik. Ma a somor- jai Bibliotheca Hungarica munkatársa, a Csemadok KB könyvtárának és levéltárának vezetője (pontosabban: rendszerezöje). A Bibliotheca Hungarica Alapítványt 1992. március 27-én jegyezték be. A Bibliotheca Hungarica Alapítvány - amint az a statútumban olvasható - önszerveződéssel létrejött, alapítványi formában működő nemzetiségi tudományos kutató- könyvtár, melynek törzsanyagát a felvidéki-szlovákiai hungarikák alkotják. Az alapítvány létrehozóinak elképzelései, céljai világosak. Az alapötlet?-Az ötlet egyenlő a céllal: egy helyre összegyűjteni a Csehszlovákiában 1918 óta kiadott magyar nyelvű könyveket, folyóiratokat, kisnyomtatványokat. 1990 novemberében jelent meg Zalabai Zsigmond és Presinszky Lajos felhívása az Új Szóban, aki tud, adakozzon az alakuló könyvtárnak. Akkor a Bibliotheca Hungarica még a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum könyvtáraként volt feltüntetve, de hasznosabbnak láttuk egy alapítvány formájában működtethető könyvtár létrehozását. Somorján, az iskolaügy tulajdonában levő épületben székelünk, a berendezést a környékbeli szövetkezetektől, vállalkozóktól, vállalatoktól kaptuk ajándékba, ami óriási segítség volt, hiszen az értéke legalább 100 000 korona. A könyveket magánemberek, írók küldték. Majdnem teljes a 45 után kiadott könyvek készlete, az ezt megelőző időszakban kiadott könyvekhez azonban nagyon nehéz hozzájutni. Akkoriban minden kisvárosban volt egy kiadó, amely három-négy könyvet, kalendáriumokat adott ki, melyek összegyűjtése szinte reménytelen, „közjót“ cselekedne, aki ilyesfajta könyvet, kalendáriumot küldene a könyvtárunknak. Az alapítványt bejegyezték, a könyvek, dokumentumok egy része összegyűlt, következhet a lényegi munka: a felhalmozódott anyag tudományos feldolgozása.- Összehívjuk az alapítvány kuratóriumát, számba vesszük a vagyonúnkat, kidolgozzuk a működési szabályzatot. Az anyag tudományos feldolgozása terén az alapozó munka hiányzik, először ezt kell elvégeznünk. Nincsenek bibliográfiák, nincsenek katalogizálva a könyvek, így nem kutatható az anyag. Szeretnénk elérni, hogy diákok, egyetemi hallgatók kapjanak megbízatást egy téma kidolgozására, a könyvtári, levéltári, bibliográfiai munka elvégzésére. Zalabai Zsigmond révén jó kapcsolatban vagyunk a Komensky Egyetem magyar tanszékével, de számíthatunk a nyitrai főiskola magyar tanszékére is. Miből gazdálkodik az alapítvány?- A szellemi értékeken kívül nem nagy értékkel dicsekedhetünk, de megpályáztuk az Illyés Alapítványt, amely a határokon túli magyar tudományos intézményeknek írt ki pályázatot, s ha eleget tesznek kérésünknek, a felgyülemlett anyagot számítógéppel dolgozhatjuk fel. A budapesti Teleky Alapítvány is ígért segítséget, kapcsolatban vagyunk a debreceni Sarló Dokumentációs Központtal. Milyen a kapcsolatuk a nyugateurópai, hasonló jellegű intézményekkel?- Tőlük sokat tanulhatunk. Tanulságos volt számomra az a tavalyi ausztriai út, amikor végigjártunk néhány nemzetiségi intézményt, nép- csoportkutató intézetet. Mindenütt precízen összerakott dokumentumgyűjteményt láttam. Nyelvkérdés? Levették a polcról a megfelelő doszsziét, amely azt tartalmazta, hogy 1918-tól 1956-ig milyen, a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos törvényeket fogadtak el, az anyagot ott helyben fénymásolták, odaadták Egyelőre nálunk még nincs ilyen központ, ezt szeretnénk mi Somorján kialakítani. Prikler László felvétele Ez azért is fontos lenne, mert egyre több nyugat-európai politikus, újságíró látogat hazánkba, akiket elsősorban a tények érdekelnek Azokkal pedig kevesen szolgálnak.- Bizonyára sokan őriznek még otthon régebbi, a nemzeti kisebbségeket érintő dokumentumokat, de ezek földolgozatlanul értéktelenek, mert használhatatlanok. Sajnos, a kormány nemzetiségi titkárságát megszüntették, noha jól, professzionálisan működött. A minisztériumoktól és különböző intézményektől minden fontos adatot beszerezhettünk, és rendszeresen kiadtuk az Adatok és tények az SZSZK nemzeti kisebbségeiről kiadványt. Képet adtunk arról, hogyan alakult a demográfiai helyzet, milyen a szociális struktúra, hány iskolában hány gyerek tanul, hányán járnak főiskolára. Ezeket az adatokat mindig pontosan tudtuk. Az utolsó kiadvány 1989-ben készült. Beszélhetünk ugyan arról, hogy egyik-másik politikus szítja a nemzetiségi ellentéteket, de a valós helyzetről pontos képet az adatok, a statisztikák, a számok összehasonlítása adhat. Aki tehát a nemzetiségi kérdéssel foglalkozik, annak használható, szervezett könyvtárra, levéltárra van szüksége. Ha valaki azt akarja kutatni, milyen állapotban van ma Szlovákiában a magyar nemzeti kisebbség, annak azt is kell tudnia, mi történt itt eddig, előre léptünk-e vagy visszafejlődtünk, önmagunkhoz és a nemzetközi standardhoz képest is. Ezért is határoztam úgy, hogy segítem a tudományszervezést, a társadalomtudományi kutatás megalapozását. A tudományos munka alapja pedig a dokumentáció. A Bibliotheca Hungaricában idáig 12-13 ezer gépelt oldal terjedelmű tényanyag gyűlt össze - és ez még nem az összes bennünket érintő anyag. Szeretnénk, ha a levéltár felölelné a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos teljes dokumentumot, ehhez várjuk mindazok segítségét, akiknek a tulajdonában ilyen jellegű anyagok vannak. Köszönöm a beszélgetést. Sebők Ágota 1992. XI. 27
