Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-17 / 29. szám

Vasárnap 1992. július 19. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 04.58. nyugszik 20.30, Kö- zép-Szlovákia: 05.05, nyugszik 20.37, Nyugat- Szlovákia: 05.11. nyugszik 20.43 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 22.04, nyugszik 09.48, Közép-Szlovákia: 22.11, nyugszik 09.55, Nyugat- Szlovákia: 22.17. nyugszik 10 01 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük EMÍLIA - DUSANA valamint Alfréda, Arzén, Amélia, Eperke, Morella, Rubina, Rufina, Szederke, Varsány, Versény nevű ked­ves olvasóinkat • EMÍLIA - az Aemilius (magyarul: Emil) férfinév nói- esitése. • 1937-ben született SÁRKÖZI Mátyás Angliában éló magyar iró, kritikus, műfordító, újság­író. A VASARNAP következő számának tartalmából Ceausescu palotája a világ harmadik legnagyobb építménye A ZSARNOK ÁTKA ÜL RAJTA? Vas Gyula írása NAGYSALLÓN IS KEVÉS A PÉNZ Petrőci Bálint riportja MŰVÉSZETI ELHIVATOTTSÁG ÉS MISSZIÓ Dusza István beszélgetése Kosaras Vilmossal, a torontói Magyar Színház igazgatójával MAGÁNYOS NŐSTÉNY­FARKASOK Vladimír Párái novellája KÉTSZÁZ KILÓ AKARAT Szabó G. László beszélgetése Ladányi Andrea balett-táncossal SZERETET ÉS HÁLÁTLANSÁG Péterfi Szonya írása Olvasóink figyelmébe! KÉRJÜK KEDVES OLVASÓINKAT, HOGY LEVELEIKET A TOVÁBBIAKBAN A KÖVETKEZŐ CÍM­RE KÜLDJÉK: VA­SÁRNAP, PRIBINO- VA 25, 81915 BRATI- SLAVA. (Folytatás az 1. oldalról) A gyerek nyarát meg kell szervezni - vallotta az egyik anyuka, s azt is elmondta, mi­ként.- Férjem is, én is városiak vagyunk, fiaink tíz és tizenhá­rom évesek. Eleven, de szófoga­dó gyerekek, megbízhatóak. De míg dolgozunk, mégsem merem egyedül hagyni őket. Elsős ko­ruk óta a nyár egy részét termé­szetesen együtt töltjük, de két- három hétig táborban nyaral­nak. Első alkalommal örömmel mentek, de hazatérve kijelentet­ték, soha többé. De miért, mi nem tetszett? — kérdeztük ré­müldözve a jövőre gondolva. Megmakacsolták magukat és nem válaszoltak. Csak hónapok­kal később vallották be, hogy tulajdonképpen csak azt szaj­kózták, amit a többi táborlakó is mondott. Mert a srácok vélemé­nye az, hogy hülyeség táborba járni. Hogy jobb szabadon csel­lengeni a lakótelepen. Tényleg így gondoljátok? — kérdeztük fi­ainktól, akik szemlesütve beval­lották, hogy ők azért nem érte­nek társaikkal egyet. Azóta is rendszeresen táborba küldjük őket. Igaz, nem kérdezzük már, akarnak-e menni. Intézkedünk, összecsomagoljuk és elkísérjük őket a gyülekező helyre. Tény, manapság a gyerekek táboroztatása megdrágult, sőt, számos vállalat szakszervezete nem foglalkozik gyereküdülte­téssel. Kár, mert ha tudom, a srá­cok jó helyen vannak, nemcsak nyugodtabban, hanem jobban is dolgozom. Nem mondom, a csa­ládi költségvetést alaposan meg­viseli a tábori kiadás - a két gyerekért három és fél ezer ko­ronát fizettünk, pluszként szá­molni kell a zsebpénz összegével - de mi lenne velük? Latolgat­tam, ha fizetés nélküli szabadsá­got kérnék, és netán kapnék is, s otthon lennék a gyerekekkel, az sem kerülne kevesebbe. Strandra járnánk, a busz, a belé­pődíj is pénzbe kerül, főznöm kellene, gyümölcs és fagyi nélkül sem lennénk meg, és ami ennél is lényegesebb, „csak“ otthon nya­ralnánk. Amikor felvetettem ezt a nyaralási lehetőséget, a fiaim tiltakoztak a legjobban. Ma már szükségük van a környezetvál­tozásra, az új barátokra éppúgy, mint az új élményekre. Ók meg­értették, nem azért küldjük őket táborba, mer nem szeretjük őket, hanem azért, mert nagyon is. Ma jött tőlük egy levél. Köz­readom. „Drága Mamika és Api- ka! Ez a tábor szuper. Van itt egy srác, akinek semmi se jó, ezért haza akar menni. Azt hisz- sziik, el van kényeztetve. De ez az ő baja. A kaja is klassz. Már voltunk fürödni, de mindenhova gyalog járunk. Fárasztó. Szuper az is, hogy az ébresztő reggel nyolckor, a villanyoltás este tíz­kor van. De ne tudjátok, mikor alszunk el igazán. És képzeljé­tek, emeletes ágyakon alszunk. Volt diszkónk és kétszer videóz­tunk már. Igazán nagyon jó itt, de most már rohanunk, majd írunk megint. Sokszor csókolunk benneteket. Utóirat: írjatok so­kat! Puszi.“ — Hát nem édesek? Nem taga­dom, szinte naponta írok nekik én is, hogy érezzék, gondolunk rájuk. Persze, azt már nem kö­töm az orrukra, hogy hiányoz­nak, hogy üres nélkülük a ház... Lejegyezte: Péterfi Szonya FIZESSEN ELŐ A VASÁRNAPRA - MINDEN HÉTEN HÁZHOZ VISZIK Negyedévi előfizetés 52 korona. A kitöltött megrendelőlapot adja le a postán, vagy adja oda a levélkézbesítőnek. MEGRENDELŐLAP Az előfizető nyilvántartási száma: Evidenőné őíslo predplatitefa - platitefa sústredeného inkasa: OBJEDNÁVKA TLAÓE V PREDPLATNOM Az újság címe Názov denníka - éasopisu Példányszám Poőet Lapszám - kézbesítés kezdete dátum zaőatie dodávky Katalógusszám Katalógové őíslo (vyplnuje PNS) VASÁRNAP Az előfizetett lapot az alábbi címre küldjék: Predplatené vytlaőky dodajte na adresu: .......................... Né v, cím (szervezet): Menő a priezvisko (názov organizácie): ............................ házszám emelet: lakásszám: ő. domu:..................poschodie:....................ő. bytu: A m egrendelő száma: őíslo odberatefa: utca: .....................,... JJlica:....................... po stahivatal: . dodáv. poéta: [ Az előfizető aláírása Podpis predplatitefa kérdésözön Röpködnek a kérdések, ma min­denki kérdez. Sót, akiket megkér­deznek, azok is visszakérdeznek. Kérdez az újságíró, kérdez az olva­só, a választópolgár, kérdeznek a politikusok és kérdez a világközvé­lemény is. Egy nagy kérdőjel az egész társadalom. Mi lesz Csehszlovákiával? Mi lesz a rendszerváltástól remélt európai életszínvonallal? Mi lesz a demokráciával? Mi lesz a csehszlovákiai magya­rokkal? Ezekre a kérdésekre egyelőre sen­ki sem tud választ adni. Minden szinten, fórumon folyik a csehszlo­vák politikai huzakodás, az ország lakossága pedig egyre jobban kiáb­rándul az új vezérekből, alvezérek- böl és udvari szószólókból, az ellent­mondást nem túró magabiztosság­ból, a hetenként módosuló, stabilnak hitt irányvonalakból. Kinek van igaza? A cseh politikusoknak, akik a fö­derációt elvető szlovák elitet, Me- ciart erőszakosnak, handabandázó- nak, posztkommunistának, dema­gógnak, ügyes populistának, hata­lomrajongónak stb. nevezik? Vagy a szlovák politikusoknak, propagan­dagépezetnek, amely kígyót-békát kiabál a csehekre, mivel ellenzik Szlovákia önálló gazdálkodását, kül­politikáját? Pozsony szerint Szlová­kiát „belekényszerítik az önállóság­ba“, a csehek nem hajlandók egy államközösségben együtt élni a szlo­vákokkal, amely hasonlít egy olyan konföderációra, amelyet eddig még sehol nem próbálták ki, s amelyet az egyik cseh politikus úgy jellemzett, hogy ez olyasféle együttélés lenne, amelyben a szlovákok szeretnék megtartani a házasság valamennyi előnyét, de közben kihasználnák a szabad élet minden kalandos lehe­tőségét. Meddig tarthat ez a kölcsönös vádaskodás? Szeptember végéig a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadja az új al­kotmányt, amely kimondja a végső szót. A politikai pártok jelenlegi képviselete szerint Meciaréknak az alkotmány elfogadásához csupán egyetlen parlamenti szavazat hiány­zik. Ennek megszerzése nem problé­ma egy titkos szavazáson. Közben azonban a cseh parlament is elfogad­ja az önálló cseh állam alkotmányát és megválasztja elnökét, aki majd­nem biztos, hogy Václav Havel lesz. Gyakorlatilag a prágai vár, az admi­nisztráció, a külföldi képviseletek megmaradnak a régi helyükön csu­pán Szlovákiát leírják. Mi lesz a népszavazással? Meciar népszavazással óhajtja szentesíteni a szlovák különválást. Utólag. A cseh kormány jelenleg nem óhajt népszavazást, mivel ók nem akarnak kiválni a föderációból. Persze mindenképpen csikorog a je­lenlegi alkotmány. A változásokhoz bizonyára meg kell kozmetikázni. Ha kettéválik az ország, hogyan történik a gazdasági osztozkodás? Honnan szerez Szlovákia milliárdo- kat az önállósághoz? Csupán néhány hozzávetőleges adat a sok előre nem látott, vagy eltitkolt kiadásból: Az új nagykövet­ségek és kereskedelmi kirendeltsé­gek berendezése legalább egy-egy milliárdot igényel. A szlovák hatá­rok vámvédelme úgy kétmilliárdot. A szlovák hadsereg és rendőrség körülbelül 65 milliárdba kerülne. A Szlovák Nemzeti Bank megszer­vezése és a szlovák pénz kinyomta­tására több, mint tizenöt milliárd kellene. Honnan venné a pénzt a kor­mány? Nyomtatná? Mi lenne a la­kosság megtakarított pénzével? Hány százalékos infláció követ­kezne? Nem óhajtom tovább sorolni a kérdéseket. A válaszok többségét az elkövetkező hónapok meg­hozzák. Meciar miniszterelnök szavai sze­rint Szlovákiában „eleinte rosszabb lesz“. De utána jön a jó világ... Mintha ilyen ígéreteket az utolsó évtizedekben már megszámlálhatat­lanul hallottunk volna. A független­né vált balti országok és Jugoszlávia önállósult köztársaságainak példája nem sok derűlátással kecsegtet. Szűcs Béla I 1992. VII. 1 (Méry Gábor felvétele) ízlik a fagyi a táborozó srácoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom