Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-20 / 47. szám
Vasárnap 1992. november 22. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.56, nyugszik 15.54 Kö- zép-Szlovákia: 07.03, nyugszik 16.01 Nyugat- Szlovákia. 07.09, nyugszik 16.07 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 06.56, nyugszik 15.54 Közép-Szlovákia: 07.03. nyugszik 16.01 Nyugat- Szlovákia: 07.09, nyugszik 16.07 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük CECÍLIA valamint Filemon nevű kedves olvasóinkat • CECÍLIA - a Caecilius (magyarul: Cecil) férfinév latinos nóiesítése • 1842-ben született Jósé Maria de HÉRÉDIA kubai születésű francia költő (f1905) • 1877-ben született ADY ENDRE a legnagyobb magyar költők egyike (t 1919) • 1887- ben született Leóé KUBÍÓEK cseh szobrászművész (f 1974). A VASÁRNAP következő számának tartalmából ISKOLA A VÁROS PEREMÉN Zsilka László riportja az ipolysági magyar gimnáziumról KÖZÉRDEKŰ MEGSZÁLLOTTAK Sebők Ágota beszélgetése Végh Lászlóval, a somorjai Bibliotheca Hungarica munkatársával LÁTOGATÁS A BŰNÜGYI MÚZEUMBAN Milan Piovarci cikke A TENGIZMUS Malinák István írása B0HUMIL HRABAL NYOMÁBAN S. Forgon Szilvia írása SZABÓ ÉVA CSENDES ÉVEI Szabó G. László Írása ÍGY IS TÖRTÉNHETETT VOLNA Monoszlóy Dezső novellája KÉT PERC ALATT A 4. oldalon lévő fejtörő megfejtése: Banán = 5, körte = A, alma = 1, cseresznye = 7, narancs = 2. EMBERSÉGE PÉLDAKÉNT ÉL TOVÁBB Üstökösként tűnt fel az ország politikai égboltján. Nem annyira politikai zsenialitásával, sokkal inkább emberségével, szerény egyszerűségével lopta be magát milliók szívébe nemcsak nálunk, hanem az egész földkerekségen. Mosolya reményt sugárzott abban a világban, ahol épp az emberség hiányzott annyira. 1968-as emlék elevenedik fel emlékezetemben. Tudósítóként vettem részt a párt legfelsőbb szervének áprilisi ülésén, ahol az új titkár meghirdette az emberarcú szocializmus programját. Sokan lelkesen, mások értetlenül hallgatták. S az utóbbiak már akkor szőtték az összeesküvést ellene, külföldi cinkosokkal szövetkezve. Alexander Dubcek, a nagy eseményeket néhány nappal megelőzve nyilatkozott az Új Szó 1967-es szilveszteri számában. Reményt ébresztett a múltban üldözött és sokszor pusztulásra ítélt nemzetiségünkben is. A magyarok iránti megértését nem színlelte. Ennek számos tanúbizonyságát adta az elkövetkező évek folyamán is. Hosszú szolgálati útjain gépkocsivezetőjét valósággal kényszeritette, hogy magyarul tanítsa. Tette ezt őszinte szándékkal, hogy közelebb kerüljön hozzánk, jobban megismerjen bennünket. Tudta, hogy a kölcsönös megértéshez a kölcsönös megismerés vezet. Az elmúlt két évtizedben, de még utána is, sokan vitatták politikai rátermettségét. Sokszor épp azok, akik a normalizálás kegyetlen éveiben meleg helyüket féltve júdásként szolgálták a hatalmat. Népszerűségét így sem tudták elhomályosítani, mert emberségével egyik napról a másikra feltörte a társadalom rétegeit egymással szembe állító politika páncélját. Sötét erők térítették le politikai pályájáról, elszigeteltségre, meg- aláztatottságra ítélve őt. Két évtizeden át állta a próbát. És nyolcvankilenc novemberében, erkölcsi győztesként, teljes diadallal tért vissza a politikai életbe. Utoljára, személyesen, még a nyolcvanas évek végén, egy horgászösszejövetelen találkoztam vele. Üdvözlés, rövid kézszorítás. Eny- nyi volt az egész. Szerette volna elkerülni a feltűnést, mert a kopók ide is követték. A sok megpróbáltatást követően életpályája tragikusan, hosszú szenvedés után ért véget. Élete, példája biztatás, de mementó is a mai és az elkövetkező nemzedékeknek. Zsilka László KEVESET TUDNAK RÓLUNK A CSEHEK? Egy országban él(t)ünk, Szlovákia lakosságának egytizedét képezzük, mégis vajmi keveset tudnak rólunk, itt élő magyarokról Csehországban. Pedig vannak képviselőink, nemzetközileg elismert tudósaink, kiváló mezőgazdasági szakembereink, művészeink, világbajnok sportolóink. Persze, egy röpke ankétből, mefyet a kolíni és nymburki járásban készítettünk, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért egy ilyen kis felmérés is sok mindenről tanúskodik. Jana Slavicková 33 éves,tisztviselőnő:- A Szlovákiában élő magyarságról a véletlen folyamán szereztem tudomást. Amikor évekkel ezelőtt utaztam Budapestre, illetve a Balatonra, meglepődve láttam, hogy a határ közelében levő városkákban és falvakban magyar nyelvű feliratok vannak. Ez engem nem zavart, ellenkezőleg, szimpatikusnak találtam a kétnyelvű táblákat. Budapestet a világ legszebb városai közé sorolom, nagyon szívesen jártam, járok oda, van is néhány magyar ismerősöm. A szlovákiai magyarokkal nincsenek személyes tapasztalataim, kapcsolataim, de úgy gondolom, hasonló mentalitású, jó humorú emberek, mint az anyaországiak. Az utóbbi hónapokban, sajnos, ahogy értesültem róla, a szlovák-magyar viszony elmérgesedett. Tárgyilagosan csak az tudja megítélni a helyzetet, aki ott él. Az újságokból a bösi erőmú közelében lakók panaszairól olvastam, és azt is tudom, hogy a Slovan-FTC focimérkőzés is alaposan felborzolta a kedélyeket. Jirí Klíma 20 éves, mezőgazdasági gépjavító:- Bevallom, a közelmúltig fogalmam sem volt a Szlovákiában élő magyar kisebbség létezéséről. Pár hónappal ezelőtt szereztem róluk tudomást. Egy, a bősi vízi erőműről szóló cikkben olvastam, hogy a környéken élő magyarok ellenzik az építkezést. Hogy hányán vannak? Talán tízezren, de lehet, hogy sokkal többen. Azt hiszem, a Duna melletti községekben élnek. Sajnos, más információim nincsenek róluk. Ivana Vancurová 32 éves, háztartásbeli:- Ószintén szólva nem sokat tudok a szlovákiai magyarokról. Ha jól emlékszem, a gimnazista tankönyvekben annakidején volt szó a hazánkban élő nemzetiségekről. Úgy emlékszem, jelentős számú magyar él Szlovákiában, de hogy mennyien vannak és melyik területeken élnek, arról nincs fogalmam. A napi politikai Azt is tudom, hogy Romániához hasonlóan Szlovákiában is léteznek nemzetiségi ellentétek. A jugoszláv tengerpartra utazva egy éjszakát mindig a komáromi Európa Szállóban töltöttünk. A városban sokan beszélnek magyarul. Az életkörülményeiket, problémáikat nem ismerem. Annyit viszont tudok, hogy néhány képviselő elégedetlen a kisebbségi jogokkal. A kolíni kórházat baráti szálak fűzik a rimaszombatihoz, ahol magyar orvosok is dolgoznak. Néhányszor találkoztam velük, de főleg szakmai dolgokról beszélgettünk, így nem tudom tárgyilagosan megítélni a szlovák-magyar nézetkülönbséget. Frantiéek Hrúza információkat a Mladá fronta dnes- böl, illetve a tévéhíradóból merítem. A hírközlő eszközök az utóbbi hónapokban főleg a bősi vízlépcső apropóján sokat foglalkoztak a szlovák -magyar kapcsolatokkal. Ehhez a vitához én nem tudok hozzászólni. Nekünk, cseheknek, kisebb gondunk is nagyobb, mintsem hogy mások vitájára figyeljünk. Pavel Hoffmann 46 éves, sebészfőorvos:- Én a nálunk élő magyarok számát mintegy félmillióra becsülöm. 58 éves, katolikus lelkész:-Csallóközben még sosem jártam, Így személyes tapasztalataim az ottani magyarsággal nincsenek. Pontos számot, hány magyar él Szlovákiában, nem tudok mondani, de valószínűleg ők a legjelentősebb kisebbség. A magyarok is, akárcsak mi vagy a szlovákok, keresztény nemzet, ezért bízom benne és remélem, hogy a felszínre kerülő ellentéteket a keresztény szeretet jegyében oldják majd meg. Szöveg és kép: (ordódy) fOOJát ——— ■ ii. mm 3 oegbíéMkii smohél A napokban beugrottam a takarékpénztárba és beálltam az egyik sor végére. Miután kitöltöttem a szokásos nyomtatványt, elbámészkodtam az előttem álló tucatnyi várakozón. Egyetlen kivételtől eltekintve valamennyien öregek voltak. Valószínű, nyugdíjból élők, akik egyre gyakrabban kénytelenek összeku- porgatott betétjeikhez nyúlni. Ahogy nézem a komor, gondterhelt arcokat, megszólít a mögöttem álló anyóka. Segítsek rajta, mert otthon felejtette a szemüvegét. Odaadom négy és fél dioptriás okulárémat, de nyomban leveszi, túl erős neki. Aztán ideadja betétkönyvét, hogy állítsam la a piros cédulát, kiveszi mind a nyolcszázhúsz koronáját.- Tudja, jön a karácsony, valamit venni kell az unokáknak. Igaz, nem sokat kapok érte, de ez lesz az utolsó ajándékom, több megtakarított pénzem nincs. A havi 1900 koronából alig tudok megélni. Lassan halad a sor, az anyóka nagyot sóhajt és elmondja, mire költi a pénzt. Felsorolja, az utolsó héten mi minden drágult, és néhány fillérrel melyik üzletben olcsóbb a tej, a kenyér. Nem szid senkit, csak keserűen megállapítja:- Mondja már, minek törik a fejüket a tudósok az emberi élet meghosszabbításán, ha a kormányok képtelenek az öreg kort gondtalanná tenni. Nincs orvosság, a gyümölcs, a zöldség szinte megfizethetetlen, a húsról meg nem is beszélek. A nyugdíjemelést pedig csak halogatják. Ha minden jól megy, talán a jövő nyáron... Hátha addig megtizedelődnek az öregek - teszi hozzá ironikusan. Nem tudom elfelejteni ezt a beszélgetést, mindig az anyóka jelenik meg előttem, amikor az újságokban a hazug számokat olvasom. A számoknak az a hivatásuk, hogy a rideg tényeket közöljék, ne szépítsenek, ne csapjanak be. Persze a számok nem tudnak tiltakozni, amikor a politikusok a közvélemény félrevezetésére használják őket. A kormány tagja azzal a hazugsággal próbálja megnyugtatni az elszegényedő rétegeket, hogy a helyzet nem is olyan rossz, amikor a lakosság bankbetétei, az elmúlt évben 8,2 milliárddal növekedtek. Azonban egy szemfüles újságíró kiderítette, hogy ebből hétmilliárd a bent lévő betétek kamata. Azok pedig, akik az átkos múlt idején összegyűjtöttek néhány ezrest, örvendezhetnek az új adótörvénynek, amely állítólag tizenöt százalékos adóval akarja megnyirbálni a kamatokat. A számokkal folyó zsonglörkö- désre jó példa egy olvasói levél, amely a 180 százalékos postai díjszabásemelést is csalásnak nevezi, mivel azok a díjak, amelyeket a lakosság leggyakrabban használ (levelezőlap, levél) kereken háromszáz százalékkal emelkedtek. Ugyan ki hisz abban, hogy jövőre az új adózás következtében csak 5-6 százalékos lesz a közszükségleti cikkek árának növekedése? A legutóbbi hivatalos statisztikai adatok szerint az idei infláció 15—16 százalék, azonban a tejtermékek, a hús ára csupán az elmúlt két hónapban emelkedett ennyit. A pénzügyminiszterek kijelentették, ma senki sem tudja megjósolni, hogy a következő évben, a két ország különválása után, az új adórendszer bevezetésével mennyire emelkednek az árak, mekkora lesz az infláció. Miközben folynak a viták a föderáció békés szétveréséről, a lapokban naponta jelennek meg hírek arról, hogy egyes ágazatoknak hány milliárd korona szükséges az önállósuláshoz, a kormánynak még nincs konkrét programja, se pénze a szociális helyzet stabilizálására. Nem árt, ha a lakosság tudja, a decemberi népszavazás előtt, hogy Szlovákia különválását neki kell megfizetnie. Szűcs Béla 1992. XI. 20.
