Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-13 / 46. szám

V J 4N Szerkeszti: Tallósi Béla KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A két kicsi bocs meg a róka Medvepapa, medvemama dolga után járt az erdőben. Volt nekik két kicsi bocsuk. Azok otthon heverésztek. Mikor ráuntak a heverészés- re, elindultak sétálni. Ahogy sétáltak, egyszer csak meglát­ták az országutat. Az ország­úton emberek jártak, szeke­rek döcögtek. A két kicsi bocs egy bokor húséból néze­lődött. Az országút göcsörtös volt. Egyik-másik szekér ak­korát zökkent, hogy a kocsis majd ledőlt a bakról. A két kicsi bocsnak a könnye is ki­csordult, olyan jól mulatott. Egyszer aztán keserves nyi­korgást hallottak. Hát egy hosszú szekér közeledett az úton. Egy roskadásig megra­kott hosszú szekér. A két kicsi bocs csendben kuksolt a bokorban, s nézte, mi törté­nik. Az történt, hogy az egyik kerék gödörbe szaladt, a szekér tetejéről pedig a földre gurult egy nagy fehér malomkő. Gurult, gurult, az­tán elterült az árokban. A két kicsi bocs odaszaladt. Látták, hogy nem malomkő az, ha­nem egy szép zsíros sajt.- No, ezt megesszük - mondták. Azzal megfogták a sajtot kétfelől, s bevitték a sűrűbe, hogy megosztozzanak rajta. Csakhát egyik bocs sem bí­zott a másikban. Veszekedni kezdtek, a sajtot pedig ide- oda rángatták. S kiabáltak, ahogy a torkukon kifért. A róka éppen arra kószált. Gondolta, megnézi, min tor- zsalkodik a két bocs. Mikor látta, hogy a sajton kaptak össze, ajánlkozott, hogy majd igazságot tesz közöttük, elosztja a sajtot.- Elfogadunk bírónak, ró­ka koma - mondta a két kicsi bocs. — Akkor menjetek oda a bokor mögé - szólott rájuk a róka. - Fordítsatok hátat, s addig ide ne nézzetek, míg hármat nem vakkantok. A két kicsi bocs engedel­mesen elbújt egy bokor mö­gött. A róka megnyalta a szá­ja szélét, s jóízűen hozzálá­tott a lakomához. Mikor a sajtot az utolsó harapásig felfalta, megint megnyalta a száját, s nesztelenül odább- állott. A két kicsi bocs pedig vár­ta, várta, hogy a róka hármat vakkantson. Telt az idő, múlt az idő, de nem vakkantott senki. Erre kukucskálni kezd­tek a bokor mögül. S nagyon elcsodálkoztak, mivel a róká­nak színét sem látták. Mikor pedig kiderült, hogy a róká­val együtt a szép, kövér sajt­nak is nyoma veszett, akkor a két kicsi bocs rettentően elszomorodott.-Ha jó testvérek lettünk volna, sajtot is ehettünk vol­na - mondták. Azzal nagy búsan megindultak hazafelé. Mári, Sári, Juliska KÁRPÁTALJAI NÉPMESE , Volt egyszer egy kópé. Hety­ke volt, s nem ágrólszakadt. Meg is akadt rajta a fél falu hajadonja- inak a szeme. Hanem ő csak három lánynak tette a szépet: Márinak, Sárinak és Juliskának. Takaros volt mind a három, és mindegyik abban reménykedett titkon, hogy a legény végül is őt választja. Történt aztán, hogy a tréfás kedvű legényt besorozták kato­nának. Annak rendje-módja sze­rint elbúcsúzott hát a három vi­rágszáltól: Máritók, Sáritól és Ju­liskától. Mindhármuknak megí­gérte, hogy feleségül veszi őket, ha teljesítik a kívánságát. Máritól azt kérte, hogy amíg ő távol lesz, a világ minden kin­cséért se mosakodjék, fésülköd- jék; Sáritól, hogy a kisujját se mártsa a mosogatódézsába; Ju­liskától pedig, hogy hozzá ne nyúljon a seprűhöz. Mindhárman megígérték, hogy teljesítik a kívánságát. Azzal a nagy kópé elment ka­tonának. Három teljes évig kato­náskodott, aztán megemberesed- ve, nyalka bajszot növesztve ha­zament a falujába. Most akadt meg csak igazán rajta a fehémép szeme! Ő pedig humfutul megso­dorta a bajszát, és először Máid­hoz kukkantott be. Talált is egy szutykos Márit, borzasnál borza- sabbat. Gizgaz nőtt a fejére, s a gizgazban, kócos hajban fész­ket rakott egy sánta madár.- Lásd, megtettem kívánságod - tárta ki a karját Mári -, mikor tartjuk meg a lagzit?- Majd ha magam is madári­jesztő leszek! - felelte a legény, és sarkon fordult. Mári álla leesett, aztán bőgni kezdett, mert sehogy sem értet­te, miért maradt hoppon. A kópé legény pedig elment Sárihoz. Hát a Sári keze, akár a liliom, de a házban szanaszét hevert a sok mosatlan edény: tányér, tál, bögre, csupor, kan­csó, fazék, lábas, pohár, kés, vil­la, fakanál! A sok piszkos edény FRANCIS JAMMES A munka nagy csupán A munka nagy csupán, s aki munkálkodik: ki tejjel fej teli üres sajtárokat, ki szúrós és kemény kalász közt válogat, ki barmokat legeltet az égerfák alatt, ki gyantát gyűjt az erdőn vagy száraz gallyakat, ki fűzfák vesszejét kosárnak fonja meg, ki vén cipőt javít, fölötte elmereng, és félhomályban él, egy vén fogatlan kandúr s alvó rigók között s körötte sok gyerek dúl; ki sző s míg a vetélő csak csattog végtelen, a kertben tücskök zengnek éjfélig éberen; ki kenyeret dagaszt, ki bort szüretel, ki fokhagymát nevel, káposztát ültet el, s langyos tojásokért földig hajolgat. Radnóti Miklós fordítása mind dézsáért kiáltott. Se szó, se beszéd, kifordult a legény, Sári pedig sírva-ríva roskadt le a ke­mencepadkára. A kópé megvakarta a feje búbját: lássuk csak, vajon a har­madik is ilyen együgyű lesz-é? De Juliskáék háza ragyogott a tisztaságtól. Bizony ennek a lánynak esze ágába se jutott, hogy három évig piszkos házban lakjék! Megörült a legény, karjá­ba kapta Juliskát, aki átlátott a szitán, és megértette, hogy a le­gény csak bolondozott. így hát hamarosan megtartották a lako­dalmat. Mindenki ott bokázott a cifra lagzin, csak borzas Mári és piszkos Sári maradt távol. Sze­mük majd kisült a szégyentől, és majd ágynak estek a méregtől, hogy a kópé csúfot űzött belőlük. Nem is volt sokáig maradásuk a falujukban, vették a batyuju­kat, és elmentek szolgálatot ke­resni a hetedik faluba. Aki nem hiszi járjon utána! Tordon Ákos átdolgozása sn- =3 7 □□ □□□ : 6 + =6] □H □HD­* =4Í = 9 0 □ □ H □ EGY KIS SZÁMTAN írd be az üres mezőkbe a megfelelő számjegyeket úgy, hogy a beirt eredményeknek megfelelően mind vízszintesen, mind függőlegesen el lehessen végezni a jelzett számtani műve­leteket. MEGFEJTÉS Az október 30-ai számunk­ban közölt feladat megfejtése: 14 (nem osztható 13-mal). Nyer­tesek: Barczi Melinda, Vágve- cse; Bakó Róbert, Ipolyfödé- mes; Farkas Tamás és Judit, Serke; Surman István, Duna- szerdahely; Fekete Mária, Naszvad. % R -1 R - 4 Kisebb kohó Nagy­hatalom Rámáz Személyes névmás Nem élénk szín Tévesen ír ÜHÜ Ósdi R - 5 ♦ Fluor Francia író Római egy Szín Tórium Uqyan Gallium Dagály IBI HÜH A IMII Véqtaq 0.0. N. Chilei város llllllltll Lettországi város Francia- országi folyó Női név Fizetési részlet Sekély állóvíz l Ml Tele Ritka férfinév Liter Olasz építész Küzdőtér Képszék Személyes névmás Dal Lovas nomád nép Azonos betűk Azonos betűk Négyszög - franciául Mákony A fűi közepe! L Iflll pii ■ |égy ___ Se géd­lelkész Utónév ... comb ¡Ü Az imént említett időben Spanyol­országi város R - 2 ¡1111 Kötőszó Néma séta ■ ... -nyitva Sziget a Nápolyi­öbölben ¡|||||¡|| Ázsiai ország Taqol ✓ Cseh testó <i = s) Barna bőrű nép L * A. K. U. A. Női énekhang János Határban van! Ő.L.I. Magyar kritikus Vitamin ¡IP Avar Svéd pénznem Orosz festő Kevert lét! Csermely Vér­csoport Hegyes szerszám r Világűr • Utónév Kötőszó A sír közepe! Vitamin Névutó T ■ ■ R - 3 H Százöt évvel eze­lőtt született ÁP- RILY LAJOS költő, műfordító. Rejtvé­nyünk fő soraiban öt alkotásának cime ol­vasható. Megfejtés­ként ezt kell bekülde­ni szerkesztőségünk címére (Redakcia ÚJ SZÓ, Pribinova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb november 18-ig. A levelezőlapra vagy borítékra feltét­lenül írják rá a „KE­RESZTREJTVÉNY" megjelölést. A helyes megfejtők közül hárman - sorsolással - 300-300 korona pénzjutalomban ré­szesülnek. Készítette: LŐRINCZ LÁSZLÓ |B Az október 30-án közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: * „Szeretem a felesé­gem, Viktória, Bál a Savoyban, Hawaii rózsája, Zenebona, Júlia". £ c ED SS 300 koronát nyer­tek: Németh Gert- rúd, Taksony: Abari — % Béla, Mihályi; Tóth 4 Erika, Szemet. 14 1992. XI. 1C T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom