Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-13 / 46. szám
i/asárnap r t Sz erkeszti: Pomichal Richard 1 1992. XI. 13. A Kárpát-medencében a sok éves megfigyelések szerint az elkövetkező napok napi átlagos középhőmérséklete 5,0, a legmelegebb 11,6, a leghidegebb mínusz 1,2 Celsius-fok. A következő hét jeles napja november 19-e, Erzsébet. Árpádházi Szent Erzsébet - Assisi Szent Ferenc kortársa - a nincstelenek és a szenvedők pártfogója. A gyümölcsösben kedvező időjárás esetén folytathatjuk még a bogyósgyümölcsűek, köztük a málna telepítését. Érdemes alaposan körülnézni a piacon, s megismerkedni a fajtaválasztékkal. Néhány éve az ország déli területein egyre többen ültetnek fügebokrot. Nekik azt ajánljuk, hogy most már ne halogassák tovább bokraik fagy elleni védelmét. Az ágak közét töltsék ki egészséges lombbal, szénával vagy szalmával, készítsenek a bokor, fa fölé lécekből sátortetőt és erre rakjanak fel napraforgószárat, venyigét, nádat vagy akár kukoricászárat. Fedjük le komposzttal, szalmás istállótrágyával a szamócaágyást is. A faápolási munkák, mint mindig, ezen a héten is aktuálisak. Mivel most már némileg kevesebb munkánk akad, használjuk ki fennmaradó időnket arra is, hogy a szakirodalmat lapozgassuk. Próbálkozzunk meg a kártevők, kórokozók áttelelő alakjainak meghatározásával, alapos megismerésével. Ehhez több szépen illusztrált hazai és magyarországi szakkönyv is rendelkezésünkre áll. Vizsgáljuk át a tárolóban lévő gyümölcsöt, válogassuk ki a romlásnak indult példányokat. Ne feledjük el, hogy az alma etilént termel, és ez más gyümölcsök tárolására is kihat. A szőlőben folytassuk a korábban megkezdett kupacolást. A fagyjárta helyeken a kupacolás mellett szalmával, újságpapírral is védjük a tőkéket. Tovább szedhetjük a simavesszőket és megkezdhetjük a tavaszi tőkepótlást szolgáló gödrök kiásását. Ne mulasszuk el a lehullott lomb összegyűjtését és megsemmisítését. Ellenőrizzük a télire felkötözött csemegeszőlőt, s a beteg szemeket távolítsuk el a fürtökről. A pincében itt van az ideje az első fejtésnek, a szűrésnek, derítésnek. A munkák közben ne feledkezzünk meg a helyiség tisztántartásáról sem, ha kell, kénezzünk. A zöldségtermelők már hozzáláthatnak a palánták neveléséhez szükséges földkeverék előkészítéséhez. Akik a fejes saláta palántanevelését már megkezdték, igyekezzenek a növénykék számára a tűzdelésig nappal 8-12, éjjel 6-7 Celsius-fokot biztosítani. Addig, míg a karalábé tűzdelését el nem kezdjük, gondoskodjunk annak folyamatos tápanyagellátásáról. A tűzdelést a hónap végéig kell elvégezni, erre a célra 6-7 cm-es tápkockákat használjunk. A művelet után 3-4 napig a fóliasátorban nappal 14-18, éjjel 12-16 Celsius-fok az optimális. Áttelelésre még vethető rövid tenyészidejű zöldborsó, petrezselyem. Az utóbbi magvai 25 cm sortávolságra, 1,5 cm mélyre kerüljenek. Aki még nem látott hozzá - fütött fóliasátorban - a magvetéshez, az ne feledkezzen meg róla, hogy azok a vetőmagok, amelyek szavatossági ideje már lejárt, jelentős mértékben (akár 30-40 százalékban is) elvesztették csírázási képességüket. Azzal is számolni kell, hogyha a fűtőanyaggal takarékoskodunk, s nem biztosítjuk az optimális hőmérsékletet, akkor a növénykék nedvesek maradnak, nem szárad meg levelükön a víz, s ez kedvez a különféle gombás megbetegedések terjedésének. Akadhat még munkánk a dísznövényekkel is. Szedjük fel és vigyük telelőhelyükre a fólia alatt tartott dísznövényeket, s ott 5-10 C-fokot biztosítsunk számukra. - r BIOGAZDA A monília Gyümölcsfáink egyik gyakori és talán legveszedelmesebb betegsége a gyümölcspenész, amelyet monília néven ismerünk. Főként az alma-, körte-, kajszibarack-, cseresznye-, meggy-, szilva- és az őszíba- rackfákat támadja meg. A gombák főleg az érett és a félérett gyümölcsöket lepik meg, amelyek ennek következtében vagy lehullanak a fáról, vagy pedig a fán maradnak, ahol összezsugorodva kőkeménnyé válnak. Tavasszal, különösen tartós, ködös napok után és a mélyebb fekvésű helyeken némely gyümölcsfának, leginkább a cseresznye és a meggy fiatal hajtásainak levélzete színét veszti, úgyszintén megbámul a virág és a fiatal termés is, mintha az egész lesült volna, ám a fa többi lombja friss zöld marad. Ezeket az ismertetőjegyeket gyakran a fagytól eredő kárral tévesztik össze. Ott, ahol egy-egy virág mégis megmaradt és gyümölcs fejlődött belőle, az csakhamar szintén megbetegszik, amit arról ismerhetünk fel, hogy a gomba fajtája szerint a gyümölcsön szürke, sárga vagy fehér penész mutatkozik. Ettől a penésztől a gyümölcsnek lassanként egészen megbámuló héja rohamosan begyepesedik, kerek vagy szabálytalan gyűrűk formájában. A gyümölcs beteg húsá többé-kevésbé barna színt ölt és megpuhul. Mivel a betegség legkönnyebben ott üthet tanyát, ahol a fa ága, hajtása, gyümölcse megsérült, igyekezzünk minden okot kiküszöbölni, ami a fa legkisebb sérülését is előidézi. A betegségek által megtámadott s lehullott gyümölcsöt naponta szedjük össze és ássuk el vagy semmisítsük meg valamilyen más módon. A fán lévő, de még láthatólag nem fertőzött gyümölcsöt le kell szedni s belőlük kivágni a beteg részt, s azt meg kell semmisíteni. A fákon maradó összeszáradt és megkeményedett gyümölcsöt már az ősszel vagy legkésőbb kora tavasszal, mielőtt a fák rügyezni kezdenek, le kell szedni. Az elhalt gallyak eltávolítására is nagy gondot kell fordítani. Ezeket le kell vágni és el kell égetni. Arra is légyen gondunk, hogy a fák koronáját megfelelően megritkítsuk, hogy a világosság, a napfény és a levegő’ hozzáférhessen. A beteg gallyak visszametszésénél ne csak a már elhalt részeket távolítsuk el, hanem vágjunk le velük együtt az egészséges részből is egy darabot, nehogy gombafonál maradjon a gallyban. A vágási felületet, sebet okvetlenül kezeljük. M. M. A pincében is gúla vagy piramis alakzatban, enyhén nyirkos homok közé rétegezve szokás tárolni a zöldségféléket. Ehhez hűvös és jól szellőztethető, tiszta, esetleg kimeszelt és 1-2%-os rézgálic-oldattal fertőtlenített pince a legalkalmasabb. A különféle gyökérzöldségek, a cékla, a fekete retek, a karalábé ugyanis legjobban 0 és +3 C-fok közötti hőmérsékleten tárolhatók (1). Kis családi házak pincéje többnyire télen 5-10 C-fok körüli hőmérsékletű, és így - bár melegebb az TERMÉNYTÁROLÁS ... pincében és vermeléssel optimálisnál - azért még megfelelő zöldségtároló hely. Ha a gyökérzöldségek időközben mégis fonnyadni kezdenének, akkor túl száraz a pince levegője. Épület alatti pincében terménytároláskor rendszerint szükséges a páratartalom növelése. A pince padozatát ezért vízzel öntözhetjük le, de a légtérbe is porlasztható víz. A tavaszi hónapokban, amikor a pince hőmérséklete hirtelen emelkedni kezd, éjszaka vagy hajnalban fontos szellőztetni. A verem szintén jó tárolóhely. Legjobb olyan területet választani a kialakításához, amely nem mély fekvésű, ahol a talajvíz sem jön fel és hosszirányú tájolása észak-déli, mert így lesz kitéve legkevésbé a tavaszi felmelegedéseknek. Előnyös, ha a verem hosszanti iránya megegyezik a terület esetleges lejtésével, hogy a csapadék kevésbé veszélyeztesse a benne tárolt terményt. A verem egy-két méter széles és akár csak egy-két ásónyom- nyi mélységű, lejtős, kifelé dúló falú legyen. A verem borítása tartógerendákból, hulladék faanyagból vagy gallyakból készülhet (2). Ezt szalmával, majd közel fél méter vastagon földdel is kell fedni, hogy alatta a fagymentesség biztosított legyen. Legalább egy-két szellözönyí- lás maradjon szabadon, és ha jól záródó kisajtaja nincs, fontos, hogy nagyobb bontás nélkül hozzá lehessen férni a benne tárolt terményhez. A nyílásokat így fagypont alatt zárni kell, pl. szalmával betömködve. A hideg erősödésével a földtakarást vastagítsuk meg, hogy a veremben a hőmérséklet ne csökkenjen fagypont alá. Felmelegedéskor szellőztetni kell és a takaróréteg vékonyítá- sa is szükségessé válik. Egy veremben többféle zöldség is jól tárolható, egymástól középen - pl. egy deszkalappal - jól elválasztva (3). így nem keverednek és nem veszik át egymás ízét, illatát. Ezermester Hulladékból Fontos, hogy a kertünkben képződő, környezetünkben fellelhető szerves anyagokat ne pazaroljuk el, hanem komposztáljuk ezeket és használjuk fel a tápanyag-utánpótlásra. Érre a kerti és a konyhai szerves anyagok egyaránt felhasználhatók. Gyorsan bomló, jó alapanyag a gyümölcsfák és a szőlőtőkék hajtásválogatáskor, csonkozáskor eltávolított lombja. Hasonlóan alkalmas az egészséges zöldségfélék héja, szára, levele. A gyep lekaszált füvét először ajánlatos megszárítani és más anyagokkal keverve tenni a komposztkazalra, mert különben a falevelekhez hasonlóan nemez- szerűen összetapad, penészedik és nehezen bomlik. A komposzthalom- ra tehetők a még virágzás, de legfőképp maghozás előtt kikapált, levágott gyomok. A fahamu és a szalonnasütés után visszamaradó faszén, jelentős kálium és egyéb ásványi tápanyagtartalma következtében, egyaránt értékes összetevője a komposztnak. A fűrészpor is bele- tehetö a komposztba, úgy 5-6 százalékos mennyiségben. A lombos fák fürészpora gyorsabban, a fenyő- féléké lassabban bomlik. A lignitport se dobjuk a szemetestartályba, mert bár nehezen feltárható, de értékes tápanyagokat tartalmaz, javítja a talajt. Ebből is 5-6 százaléknyit használjunk. Különösen értékes adalékanyagok az istái lótrágyák. Nagy a nitrogéntartalmuk, ezért gyorsítják a komposzt bomlását a baromfi-, a galamb- és a nyúltrágyák. A komposztba 15-20 százaléknyit célszerű belőlük - egyenletesen elkeverve - felhasználni. A szerves anyag bomlását segíti az agyag, kedvező lazító hatású a folyami homok és a tőzeg. A komposztba tehető az apróra tört fakéreg és a talajszerkezetet javító, de nehezen bomló törköly is. Nem való viszont a szerves anyagok közé a szennyvízderítökből kikerülő iszap, az emésztögödrökből származó fekália. Ezek nemcsak veszélyes betegségeket terjeszthetnek, hanem a növényekre káros különféle mosószermaradványokat is tartalmaznak. A szénsalak sem alkalmas, mert alig tartalmaz értékes komposztot anyagokat, ugyanakkor általában a benne lévő nagy mennyiségű kén károsítja a növényeket. Kerüljük a dió- és a vadgesztenyelevél fel- használását is, mert növekedésgátló anyagokat tartalmaznak. A komposzttelepet a kert félreeső részében, lehetőleg fák árnyékában másfél-két méter szélességben készítsük el. Ássunk 20-30 cm mély alapot, hogy a földigiliszták könnyen felhúzódhassanak. Alulra kerüljenek a gyümölcsfa- és a szölövesszök, a vastagabb növényi szárak. Ha ezeket metszóollóval, baltával, szecskázóval, komposztaprítóval feldaraboljuk, gyorsabban bomlanak. Minden 20-30 cm-nyi rétegre - amit előtte alaposan megtapostunk - 5 cm vastag, jó minőségű, lehetőleg agyaggal kevert földet terítsünk. A bomlást segíti, ha a rétegekre 2-3 százaléknyi porrá tört me- szet vagy dolomitot szórunk. Meszes talajon természetesen ezt hagyjuk el! A komposzt tápanyag-, illetve mikroelemtartalmát növeli, ha Zeolitot, bazaltlisztet keverünk a rétegbe. Az érést gyorsítja, ha a rétegek közé a mikroorganizmusok szaporodását segítő csalánt és cickafarkat is teszünk. Ügyeljünk, hogy a komposzthalom mindig földnedves legyen, mert csak így érik megfelelő ütemben. Ha a halom száradna, öntözzük be esővízzel. Még jobb, ha vödörbe néhány órára összevágott csalánlevelet vagy cic- kafarkot áztatunk és azzal pótoljuk a nedvességet. A baromfiakat tartsuk távol a komposzthalomtól, mert kiszedik a földigilisztákat. Az elkészült halmot fűvel, szénával takarjuk. Az a kedvező, ha az új rétegekbe zöld növényi rész is kerül. Magyar Mezőgazdaság 't Az újabb fajták közül a „Rubin“ és a „Gatineau“ nevűt ajánlhatjuk
