Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-11-13 / 46. szám
Vasárnap 1992. november 15. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 06.46, nyugszik 16.01 Kö- zép-Szlovákia: 06.53, nyugszik 16.08 Nyugat- Szlovákia: 06.59, nyugszik 16.14 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 20.57, nyugszik 11.15 Közép-Szlovákia: 21.04, nyugszik 11.22 Nyugat- Szlovákia: 21.10, nyugszik 11.28 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ALBERT, LIPÓT - LEOPOLD valamint Alberta, Albertina, Ladomór, Leopoldina, Ri- chárd nevű kedves olvasóinkat • ALBERT - a német Albert névből ered, ez pedig az Adalbert német rövidülése. Jelentése: nemes, fényes. • LIPOT - a német Leó pold bajor Lippold változatából származik. Jelentése: merész a népben és a hadseregben. A név előtagjának jelentése egy másik német származtatás szerint: híres, hírneves. A VASÁRNAP következő számának tartalmából MAGYAR GIMNÁZIUMOK SZLOVÁKIÁBAN: KOMÁROM Petróci Bálint riportja AZ EZREDFORDULÓ NÉPAUTÓJA? Vas Gyula cikke KERESNI JOBB Szabó G. László beszélgetése Boguslaw Linda lengyel színésszel EGY POLGÁR VALLOMÁSAI Részlet Márai Sándor müvéből ÁLLANDÓ ROVATAINK Családi popklub Házunk tája Lányok, asszonyok Gyermekvilág Humor, keresztrejtvény NEMZEDÉKVÁLTÁS A FEHÉR HÁZBAN Hiába ígérte meg a november 3-i elnökválasztás vesztese és győztese, hogy az elkövetkező hetekben együtt fognak működni, valószínű, hogy a január húszadikáig, Bili Clinton beiktatásáig terjedő időszak csak átmeneti lesz, amelyben nem fognak lényeges döntéseket hozni a bel- és külpolitikában. És nyilvánvalóan mindenki inkább a Clinton-Gore párosra fog odafigyelni, hiszen ezekben a hetekben kell eldőlnie annak, hogy kikből fog állni az új elnök kormánya. Egyelőre csak találgatni lehetne, hogy milyen is lesz az a csapat, amely az elkövetkező négy évben meghatározza a világ immár egyedüli szuperhatalmának fejlődési irányát. Óriási munka ez, hiszen nem csak a szűkén vett kormányt kell összeállítani, hozzávetőleg háromezer vezető tisztségviselő cseréjéről van szó. Lényegében rajtuk fog múlni, hogy Clinton milyen mértékben tudja megvalósítani választási ígéreteit. ÚJ ROOSEVELT VAGY ÚJABB CARTER? Sok igazság van abban, hogy ezt a választást nem a Demokrata Párt nyerte, hanem az új nemzedék, amelynek már nincsenek második világháborús tapasztalatai és most, a hidegháború után, átveszi a hatalmat. Rendkívül nehéz feladat vár rá: az amerikai gazdaság talpraállí- tása, s ezért teszi fel több szakértő úgy a kérdést, hogy mi lesz Clintonból: egy új Franklin Roosevelt vagy egy újabb Carter. Az 1929-es nagy világgazdasági válság után Rooseveltnek híres, száznapos programjával sikerült elhessegetnie az amerikai gazdaság teljes összeomlásának rémképét. De csak azért, mert 1933-ban el tudta fogadtatni a Kongresszussal ezt a programot, a honatyákkal meg tudta szavaztatni azokat a törvényeket, amelyekkel megzabolázták az" úgynevezett vad liberalizmust, lehetővé téve a központi kormánynak, hogy beavatkozzon a „kapitalizmus irányításába". Clintonnak jó esélye van arra, hogy hatékonyan együtt tudjon működni a Kongresszussal, hiszen mind a Szenátusban, mind a Képviselóházban a demokraták vannak többségben. A párizsi Le Monde szerint, ha nem tud ilyen együttműködést kialakítani a honatyákkal, akkor az utolsó demokrata elnök, a geor- giai Jimmy Carter sorsára jut, akitől nagyon sokat vártak az emberek, s akiben nagyon csalódtak. CLINTON PROGRAMJA Természetesen a mostani helyzet nem hasonlítható az AKI JÓN 1933-ashoz, egyáltalán nem fenyeget katasztrófa, de az tény, hogy a középrétegeknek a második világháború óta nem kellett ilyen hosszan elhúzódó re- cesszióval és nagymértékű munkanélküliséggel szembenézniük. Az ő jövedelmük, élet- színvonaluk a négy évvel ezelőttihez képest is folyamatosan csökken. Bush a nemzetközi politikában szerzett hatalmas érdemei ellenére azért vesztette el a választást, mert túl későn ismerte fel az átlagamerikai aggodalmait, s nem talált hatékony megoldást. Kérdés, hogy a Clinton-prog- ram annak bizonyul-e. Kampányának egyik jelszava szerint az emberé az elsőbbség, s ezért szerinte előbb a kormánynak kell beruháznia, hogy ezzel ösztönözze a magántőkét is az új vállalkozásokra. A szövetségi kasszából három szektorba kíván pénzt pumpálni, az iskola- és egészségügybe, meg az infrastruktúrába, ez utóbbinál főleg hidak, utak, repülőterek építéséről van szó. Gazdasági stratégiájának kulcsfontosságú eleme az adópolitika lesz. Amellett, hogy a vagyonos rétegeket - évi kétszázezer dollár fölötti jövedelem - kívánja jobban megadóztatni, nyilvánvaló, hogy az említett fejlesztendő szektorokhoz kötődő iparágakat fogja majd a számukra kedvező adópolitikával támogatni. Tehát az alapvető különbség: Bush abban hitt, hogy a piac minden gazdasági problémát megold, ezzel szemben Clinton az állami befektetésekben bízik. PÉNZT, DE HONNAN? Tekintettel az Egyesült Államok kereskedelmi és hatalmas költségvetési deficitjére, mindenki arra kíváncsi, hogy honnan fogja megszerezni Clinton a pénzt ambiciózus programjának megvalósításához. Erre is megvan a derülátó válasza. A tehetősebb rétegek adóinak emelése, állítólag, 97 milliárd dollárral gyarapíthatja az államkasszát. Már Bush is hozzáfogott a hadikiadások megnyirbálásához, de Clinton 60 milliárd- dal többet akar elvonni a katonáktól, mint a mostani elnök. Ha ezt vesszük figyelembe, máris elhihetjük neki azt, amit a választások utáni első beszédében mondott külpolitikai céljairól: a leszerelési, fegyverzetellenőrzési tárgyalások folytatása Oroszországgal és a többi utódállammal, főleg azokkal, amelyek atomfegyverekkel rendelkeznek. Sokan valószínűnek tartják, hogy elődjével ellentétben Clinton hajlandó lesz nemzetközi szerződést kötni az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról. További lépése lehet a külföldi amerikai katonai jelenlét csökkentése, ez alól Nyugat-Európa sem kivétel. Bush azt mondta, 1995-ig 150 ezerre csökkentik a kontinensünkön állomásozó amerikai csapatok létszámát. Clinton jelezte, hogy akár százezer alá is le lehet menni. BEZÁRKÓZÁS? Erre a kérdésre egyértelmű nemmel kell felelni. Mivel Clinton a kampányban az amerikai gazdaságra összpontosított és szakértők szerint várható a kereskedelmi háború kirobbanása az USA és Nyugat-Európa között a mezőgazdasági termékek piacán, továbbá az öt ismerők nem zárják ki a Japánnal vagy Kínával szembeni vámszigorításokat sem, ezért sokan úgy vélik, hogy Amerika befelé fog fordulni, kevesebbet törődik majd a világ bajaival. Az tény, hogy sokkal agresszívabbá válhat Washington külgazdasági politikája, és az elsődleges szempont az amerikai gazdasági érdek lesz, de ez nem azonos a bezárkózással. Inkább arról van szó, hogy változik az amerikai, külpolitika értékrendszere. Clinton célja is az, hogy Amerika a világ első számú katonai és gazdasági hatalma maradjon. De ez utóbbira helyezi a súlyt, mondván: a szuperhatalmi státust elsősorban gazdasági erővel kell megtámogatni és csak aztán katonaival. Tehát azért, mert úgy véli, az Egyesült Államoknak nem kell mindenáron felvállalnia a világ döntőbÍrójának a szerepét, Clinton még nem izolacio- nista. Malinák István CLINTON ÉS GORE: FUTÁS A----------(A Time felvételei) — GY ŐZELEM FELÉ Ö MAGA SEM ÉRTI... fOO^át kísebbségköszöntő Azt hiszem, elsőként köszöntőm szeretetteI régiónkban azt a két új kisebbséget, amely Csehszlovákia kettéválásával az itt élő magyarokkal hasonló sorsra jutott. Üdvözlöm azt a százezernyi csehet, aki Szlovákiában marad és itt próbálja nemzeti identitását megőrizni, itt akar hű lenni cseh nemzetiségéhez. Tudom, minden hasonlat sántít és a trianoni császármetszés egészen más volt, mint a jelenlegi csehszlovák válás. Azonban végső soron egy egészen jelentős cseh értelmiségi réteg ezentúl Szlovákiában próbálja meg mindazt, amiért mi magyarok közeI háromnegyed évszázadig küzdöttünk Csehszlovákiában. Tudom, hogy a két nép nyelvi rokonsága megkönnyíti a kölcsönös alkalmazkodást és a szlovák nyelvtörvény nem okoz olyan gondot a cseheknek, mint a magyaroknak, hogy az ittmaradó csehek nem élnek olyan régiókban, amelyekben többséget alkotnak és nem lesznek helységnév-, utcatábla-, főiskolagondjaik, azonban a nemzeti kultúra ápolása, a gyerekek tanulása minden bizonnyal sokszor felveti azokat a problémákat, amelyeket eddig nem ismertek és amelyekkel mi magyarok naponta viaskodunk. A természetes asszimiláció minden bizonnyal meggyorsul a két különvált országban. A statisztikai adatok szerint tizenkét százalék a vegyes házasságok száma, vagyis minden tizedik család csehszlovák. Ez pedig nem kis szám, ezzel a kormányoknak számolniuk kell. Még nagyobb problémát jelent a Csehországban élő szlovák kisebbség sorsa. Majdnem annyian vannak, mint mi magyarok Szlovákiában. Ezzel kapcsolatban tucatnyi kérdés vetődik fel bennem, amelyből kiragadok legalább hármat: 0 Milyen alkotmányos jogokat biztosít nekik a cseh állam? 0 Hogyan fog hozzájuk viszonyulni a szlovák kormány? Az elcse- hesedés veszélye kényszer nélkül is nagyobb, mint mondjuk a szlovákok elmagyarosítása déli szomszédunknál. 0 Észreveszik-e a szlovák politikusok, hogy amit elvárnak Prágától, azt nekik is illik biztosítani Pozsonyban és nemcsak a cseh, hanem minden nemzetiség számára? A kisebbségi politika minden kormány demokratizmusának alapköve. A Balkánon zajló etnikai tisztogatás, testvérgyilkos területszerzés, vagy a volt Szovjetunióban folyó fegyveres nemzetiségi viszályok talán elég tanulságul szolgálnak azoknak, akik a tartós jószomszédi kapcsolatok kialakítása és ápolása helyett elvakultan holmi újabb „kisan- tantra“ spekulálnak. A nemzeti államok befelé forduló zártsága helyett a határok szabad átjárhatóságával biztosítani kell a nemzetiségeknek a lehető legszorosabb kapcsolatot az anyaországgal. A cseheknek Csehországgal vagy a magyarországi szlovákoknak Szlovákiával. Azonban addig, amíg a határrevíziókról szóló handabandázás fő hangadói a vezető szlovák politikusok, nehéz lesz kimozdulni a holtpontról. Történjék bármi, a két új kisebbség új helyzetet teremtett régiónkban. A cseh és a szlovák kormánynak számolni kell velük és nem lehet megkülönböztetett jogokat és lehetőségeket biztosítani nekik, mert ez sértené az itt élő többi nemzetiséget. Mindenesetre nem irigylem sehol az uralkodó nemzet szülötteit, akik valamilyen politikai változás következtében kisebbséggé degradálódnak. Legyen a demokrácia bármilyen nagylelkű és készséges, a kisebbségi sorsnak a korlátáit és lehetőségeit meg kell szokniuk és ez nem lesz könnyű dolog. Remélem, a cseh kisebbség Szlovákiában természetes szövetségesünk lesz azokkal szemben, akik a nacionalista összeférhetetlenséget szítják. Szűcs Béla 0 2 1992. XI. 13 ÜBUJBSBfl
