Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-11-06 / 45. szám

Magyar gimnáziumok Szlovákiában: Dunaszerdahely A dunaszerdahelyi magyar középiskola tavasszal ünnepelte fennállásának negyvenedik eszten­dejét. Szolgai Miklós, a gimnázium mostani igazgatója ezzel kapcsolat­ban kérdéseket tett fel és válaszolt is rájuk: „Ez a mai bizonytalanság, kuszaság, zűrzavar, ez lenne negy­ven év munkájának eredménye? A jelenlegi állapotból kiindulva mi­lyen jövőképet álmodhatunk ma­gunknak? Van-e olyan pillére isko­lánknak, amelyre bizton építhetünk? Mi, pedagógusok, nem vagyunk-e hitevesztettek és vajon diákjaink lát- ják-e magukban a jövő pedagógu­sát, orvosát, műszaki szakemberét? Mi lesz az anyanyelvűnkkel? A vá­lasz valahol ott van az elmúlt negy­ven évben. Aki mindezt emberként végigküzdötte, bátran nézhet szem­be bármilyen kihívással. Ha vissza­tekintünk az ötvenes évekre, vagy az 1968 előtti és utáni zűrzavaros időszakra, a hetvenes és nyolcva­nas évek agyonideologizált iskolájá­ra, bátran mondhatjuk, hogy mindig voltak pedagógusaink, akik akartak és tudtak tisztességesen, lelkiisme­retesen, a különféle diktatúráknak ellenállva tanítani, nevelni. Számta­lan diákunkra tekinthetünk büszkén, hogy merték vállalni azt, amire min­denkor neveltük őket. Ök azok, akik féltői anyanyelvűnknek, ápolói nem­zeti kultúránknak, támaszai nemze­tiségünknek .. MÁR ÉRTÉK A TUDÁS Szolgai Miklós harmincnyolc éves. Feketenyéken született. Büsz­ke arra, hogy édesapja és édesany­ja is pedagógus volt, a nyéki kisisko­lában tanítottak. Galántán érettségi­zett, egyetemi tanulmányait Po­zsonyban végezte, s matematika­fizika szakos tanárként 1979 óta tanít a dunaszerdahelyi gimnázium­ban. Egy éve - Horváth Tibor nyug­díjba vonulása után - választották meg az iskola igazgatójává.- A gimnáziumunknak nagy a vonzáskörzete, színmagyar járás, a Csallóköz kellős közepén vagyunk - mondja Szolgai Miklós. - Lehet, hogy nem értenek velem egyet, ha azt mondom, nálunk azelőtt nem volt értéke a tudásnak, az emberek ra­gaszkodtak a földjükhöz, nem volt idejük az iskolára, a tanulásra. Most azt tartom pozitívumnak, hogy a tu­dásnak már van értéke, a diákok azért jönnek hozzánk, hogy tovább tanulhassanak. Az elmúlt tanévben a kilencvennyolc érettségiző közül nyolcvanan jelentkeztek egyetemi, főiskolai felvételre, s ötvenhét diá­kunkat fel is vették. Ez eddigi leg­jobb eredményünk. Nálunk termé­szetes közeg a magyar, de a gyere­kek jól megtanulnak szlovákul is. Ennek köszönhető, hogy a jogi, az orvosi karon is eredményesen felvé­teliznek. Tóth Mónika például, aki orvos akar lenni, a maximális pont­számot érte el. Az alapos felkészítés a legtöbb, amit adhatunk nekik, hogy tovább léphessenek a gyerekek, ör­vendetes számunkra, hogy az idei tanévben huszonnyolc diákunk vá­lasztotta a pedagógusi pályát, a Ko- mensky Egyetemen, Nyitrán és a győri tanítóképző főiskolán folytat­ják tanulmányaikat. LE A KALAPPAL ELŐTTÜK Az 1989-es rendszerváltás jó ha­tással volt a szerdahelyi gimnázium­ra is. Addig csak három párhuzamos osztályt tarthattak fenn megszabott létszámmal.- A fordulat után, amikor a fóru­mokon, gyűléseken felszínre kerül­tek a problémáink, nem is kellett utána járni, hogy már az 1990-91- es tanévtől kezdve négy párhuza­mos osztályt nyithassunk. Azelőtt 420 diákunk volt, az idei tanévben már 509-re emelkedett a számuk. A szaktanintézetek terén is volt le­SZOLGAI MIKLÓS: AZ EGÉSZ ISKOLA­ÜGY MÉL YVÖLGYBÉN VAN, S EZ NEM­CSAK A Ml PROBLÉMÁNK- Például: a tanár egész órán át csak feleltet, az új anyag ismerteté­sére nem marad ideje. Ha ez meg­ismétlődik, meg merik mondani: Egy kicsit fékezzük a „vallatást“! Ami a szakmámat érinti: a számítástech­nika dinamikusan fejlődő tudomány. Érdekli a gyereket, sokat olvasnak, s ha felfigyelnek valami újra, figyel­meztetnek, készüljek fel erre is, mert az új problémát aprólékosan szeret­nék megismerni. Jóindulat, tanulni akarás látszik ebben. ZSÚFOLTSÁG H Az 1958-ban átadott - akkor még korszerűnek mondott - épületben működik négy-négy párhuzamos osztállyal a magyar, két-két párhu­zamos osztállyal a szlovák gimnázi­um, amelyben - becslések szerint A SZLOVÁK ÉS A MAGYAR GIMNÁZIUM EGY ÉPÜLETBEN, A TÚLZSÚFOLTSÁG NAGY GONDOT OKOZ NEKIK Méry Gábor felvételei maradásunk. A fordulat évében szá­mítást végeztünk. Az alapiskolák végzőseinek tizenöt százaléka ke­rült a szakmunkásképzőkbe. Ez volt a szlovákiai átlag, nálunk csak hét százalék volt az eredmény. Gyer­mekeinknek nem adatott meg olyan szakképzés, mint másutt. A tovább­tanulásban az egyetlen járható utat a gimnázium tölti be. Nálunk termé­szetes állapot, hogy a magyar szülő gyermeke magyar iskolába jár. Egy kicsit jobb dolgunk van, mint más magyar gimnáziumoknak. Tizen­nyolc alapiskolából jönnek hozzánk a gyerekek. Még Léváról, Gútáról is, és Zoboraljáról, ahol oly kevés a magyar iskola és nincs középisko­lájuk. Szívesen látjuk a zséreieket, a nagycétényieket, akiknek a mező- gazdasági szakközépiskola diákott­honában biztosítunk szállást. Akik vállalják ezt a nehézséget is, csak hogy tovább tanulhassanak, azok előtt le a kalappal. Ugyanez vonat­kozik a peremiskoláinkra, például a szenciekre, ahol a lakosság na­gyon vegyes s a csábítás, nyomás ellenére is a helyi iskolában az anyanyelvükön tanulnak. A DtÁKÖK VÉLEMÉNYÉRE tS lllll ÉPÍTENEK A negyvenéves múltra visszate­kintő iskolában most is jól megy a matematika, fizika tanítása. Ami­ben nagyon jó eredményeket értek el, az a kémia. A középiskolai verse­nyeken, olimpiákon rendszeresen részt vesznek, s mindig ott vannak az élbolyban, az elsők között. Most futtatják fel a másik, a humán részt, hogy tágabb teret nyithassanak a gyerekek érvényesülésének. Eh­hez megvan minden adottságuk. Jó a tanári karuk. A tantestületük 36 tagú. Minimalizálják a nem kötelező órákat, hogy a tanulók ne legyenek túlterhelve, s több idő jusson a vala­mennyi tantárgyat érintő szakköri foglalkozásokra. A gyerekek oda je­lentkeznek, ami a leginkább érdekli őket, ami szorosan összefügg pá­lyaválasztásukkal.- Igyekszünk mindent jól csinálni, sok véleményre, sok emberre építe­ni, a diákok véleményére is, elvégre övék az iskola, mi öérettük vagyunk. Olyan diákjaink is vannak, akik aránylag nyíltan megmondják, mi a szívük baja. Naponta két-három gyerek is felkeres, a családi problé­máikról is őszintén beszélnek. Szó­vá teszik még azt is, ha az óra nem egészen úgy sikerült, mint ahogy ök elképzelték.- Mi az, ami nem tetszik nekik?- a diákok hetven százalékánál a családi háttér magyar. De nem ez a probléma, hanem az, hogy a ki- lencszáz főt számláló két gimnázium egy épületben alig fér el.-A túlzsúfoltság nemcsak a mi gondunk, hanem a szlovák gimnázi­umé is mondja Szolgai Miklós. - Kö­zöttünk nem volt torzsalkodás, és remélem, nem is lesz. A helyhiány miatt azonban „gyúrjuk" egymást. Ez csak hozzáépítéssel lenne meg­oldható. Kértük. A válasz: nincs rá pénz. A városi önkormányzat segí­tene, ha lenne rá módja. Állami tá­mogatás nélkül nem biztosíthatunk normális körülményeket a tanítás­hoz. Az egyedüli járható út: egy új iskola létesítése. A szlovákok szá­mára a szomszédságunkban építse­nek egy szép, új, reprezentatív isko­lát, s nekünk elegendő hely marad­na az épületben... Sok az osztály, már a szaktanter­mekben is tanítanak. Felsorolni is sok, mi teszi indokolttá egy új iskola felépítését. Csupán a magyar gim­náziumnak három-négy szaktante­remre, két előadóteremre, idegen nyelvek laboratóriumára, számítás­technikai gyakorlatokra alkalmas helyiségre, két helyiségre a tanári és diákkönyvtár részére, tágasabb öltö­zőkre lenne szükségük. S még egy klubhelyiségre is, hogy a hatvan százalékot kitevő beutazó diákok­nak a tanítás kezdete előtt és után - míg az autóbusz hazaszállíthatja őket - legyen hová beülniük, hol olvasniuk.- Terem hiányában hogyan old­ják meg a szakoktatást?- Jó pedagógusaink vanriak - vá­laszolja az igazgató -, többletmun­kát vállalnak magukra, több anyagot készítenek elő az órákra. A segéda­nyagokat is az osztályba viszik, hogy betaníthassák a gyakorlatokat. Még a kerekeken gördülő csontvá­zat is betolják a tanterembe... Más lenne a helyzet, ha az államtól meg­kapnánk mindazt, amire szükségünk lenne. Az egész iskolaügy mély­völgyben van, s ez nemcsak a mi problémánk. KAPCSOLATOKAT TEREMTÜNK A TÖBBI MAGYAR ISKOLÁVAL Ha ilyen körülmények között is kimagasló eredményeket érnek el az oktatásban, valóban csak dicsé­ret illeti az egyik legnagyobb közép­iskolánk tantestületét. És újabb gondot is magukra vállalnak. Egy érdeklődő lép az igazgatói irodába: Lesz-e esti iskola? Tanulni, érettsé­gizni szeretne. Tévúton tanulók az 1991/92-es tanévben érettségiztek utoljára Szerdahelyen. Most újra annyi az érdeklődő, hogy felújíthat­ják a távtanulást is. Még megkérde­zem: az említett problémáik megol­dásán kívül mit hiányol még az igaz­gató?- A nyugat-szlovákiai iskoláink kapcsolatait a keleti országrész is­koláival - válaszolja Szolgai Miklós. - Egy országban élünk, s alig ismer­jük egymást. Ha a tanulókat meg­kérdezzük, hol van Tornaija, Szepsi, Királyhelmec, Nagykapos, meg tud­ják mondani, de mást nem tudnak róluk. Soha nem jártunk ott, még jómagam sem. Nem ismerjük élet­formájukat, népszokásaikat, törté­nelmi nevezetességeiket, s talán ök sem a miénket. Nem lenne szabad, hogy egymástól elkülönülve éljünk. Mi, tanárok, diákok szívesen meglá­togatnánk őket, s hozzánk is eljöhet­nének cserelátogatásra, ami nem is kerülne külön pénzbe, csak az úti­költséget fedeznénk. A családok vendégül látnák a diákokat, a kollé­gák a kollégákat. Ezt szeretnénk most szorgalmazni, hogy a magyar a magyart jobban megismerje, na­gyobb kötöttség legyen közöttünk, mindent tudjunk egymásról. így még elmélyültebben ápolhatnánk nemze­ti kultúránkat, szilárdabb támaszai lehetnénk nemzetiségünknek... Petróci Bálint MÉRY GÁBOR ILLUSZTRÁCIÓS FELVÉTELE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom