Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-16 / 42. szám

Húsz évvel ezelőtt BOBBY Fl- SCHER „az évszázad mérkőzésén“ legyőzte az akkori sakkvilágbajnok BORISZ SZPASSZKIJT. Az Izland szigetéről érkező híreket az egész világon nagy érdeklődéssel várta a sportrajongók népes tábora. Az amerikai nagymester véget vetett a háború utáni szovjet egyeduralom­nak, s ő volt a 11. sakkozó, aki világbajnoki elsőséggel dicsekedhe­tett! Már a reykjavíki záróbanketten arról beszéltek a bennfentesek, hogy csakhamar megrendezik a szupermérkózés visszavágóját. Erre húsz(!) évet kellett várni... Az­óta már sok minden megváltozott, a Franciaországban élő 55 éves orosz exvilágbajnok már nem tarto­zik az élvonalba, s Fischerröl vajmi keveset tudni, ugyanis a két évtized alatt nem sokat lehetett hallani róla; visszavonult, remete életmódot foly­tatott. Alig állt szóba valakivel, nem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Aztán váratlanul hírt adott magáról, előjött a „sündisznóállásból“... Csodagyerek Róbert James Fischer 1943. már­cius 9-én, Chicagóban született. Édesapja biofizikus (német szárma­zású), édesanyja nevelónö volt. Eléggé viharos gyermekkor nehezí­tette Bobby életét: kétéves korában szülei elváltak, s apja elhagyta csa­ládját. A Fischer család - munkát keresve - elkezdte vándorlását. Chi­cago után Kaliforniában, majd Arizo­nában telepedett le. Pár hónap múl­tán következett New York. Itt kezdő­dött Róbert sakkpályafutása. Hat­évesen örök hűséget esküdött en­nek a szellemi sportnak. A kará­csonyra kapott sakktáblára és a bá­bukra még mindig szívesen emlék­szik. Csakhamar kezébe került az első olyan témájú könyv, amely a sakk teóriájával foglalkozott. És ezután már minden úgy ment, mint a karikacsapás, senki sem tudta őt lebeszélni a sakkról. Tizenhárom éves volt, amikor megmérkőzött az egykori világbajnok Max Euwével - és csodák csodájára döntetlent ért el. Az újságok a címoldalon számol­tak be erről a szenzációról... Fi­scher ekkor még nem gondol(hatot)t arra, hogy tizenhat évvel később éppen Euwe, a FIDE (Nemzetközi Sakk Szövetség) elnöke akasztja majd nyakába a vb-elsöségért járó babérkoszorút! Már 14 évesen meg­nyerte az Egyesült Államok bajnok­ságát, egy év múlva kiharcolta a nagymesteri címet. Az ellenfelek réme Amint a nemzetközi porondra lé­pett, sokkolta ellenfeleit, ugyanis so­rozatban mindönkit legyőzött; még az esélyeseknek is mattot adott. Gondot okozott a rendezőknek is, hiszen lépten-nyomon különféle tel­jesíthetetlen kérésekkel állt elő. Szerette a pénzt, ezért nem kedvelte a „vajaskenyértornákat“; feltűnő ru­hái igencsak felborzolták az úriem­berek kedélyeit. A bírálatokkal nem törődött, csak ennyit mondott a mél­tatlankodóknak: „Amíg én vagyok a legjobb, azt csinálok, amit akarok!“ Különleges tehetségnek, csoda­gyereknek tartották, aki naponta 10 órát sakkelmélettel foglalkozott. Ta­nulmányait idő előtt befejezte, még­pedig azért, mert rosszul érezte ma­gát az iskolában: „Felesleges dol­gokkal untatnak, a sakk mellett nem jut Időm a tanulásra!“ Oro­szul és szerbhorvátul azonban meg­tanult, hogy a két sakknagyhatalom­ban kiadott könyveket áttanulmá­nyozhassa. A tornákon nyert pénz­díjakból élt; a 60-as években havon­ta kb. kétezer dollárt keresett! Abban az időben ö volt a legjobban fizetett sportoló a világon. Azóta azonban nagyot változott a helyzet. Gondol­junk csak bele: mennyit keresnek manapság a teniszezők?... Egész­séges életmódjáról volt ismert: rend­szeresen sportolt, nem dohányzott, s az alkoholnak sem hódolt. Csak a sakknak élt. Barátai is hátat fordí­tottak Fischernek. Hónapokig senki sem tudott róla, hiába keresték, ku­tatták. Itt-ott megjelent Los Angeles-i lakásában, ahol mindenütt sakk­táblák, bábuk voltak. Még álmában is sakkozott... Tizenöt éven át (1957-1972) az élvonalban 327 par­tit nyert meg. Ezekről a játszmákról naplót is írt (My 60 Memorable Games). Csupán 61 -szerszenvedett vereséget! Mindig a győzelemre tört, sosem taktikázott, elítélte az ún. nagymesteri remiket. Az évszázad meccse A 70-es évek elején Fischer szen­zációs formában sakkozott. Ezt megelőzően, 1968-ban a luganói sakkolimpián váratlanul kijelentette a rendezőknek: amennyiben a terem megvilágítása nem lesz erősebb, veszi a kalapját és távozik. Mindenki azt hitte, tréfáról van szó. Fischer azonban nem szokott viccelni. Más­nap látta, nem változott a helyzet, összecsomagolt s hazautazott. Másfél évig hírt sem adott magáról, senkivel sem állt szóba. Aztán 1970 tavaszán megtört a jég! Nagy meg­lepetésre megjelent Belgrádban, ahol a Szovjetunió-Világválogatott mérkőzésre készültek. Az első asz­talnál nem ö ült, hanem a dán Lar- sen. Jól mutatkozott be, hiszen 3:1- re verte az exvilágbajnok Petrosz- jant. Nem sokkal ezután simán nyer­te a mallorcai zónaközi tornát. Majd 6:0 arányban „lemosta" az orosz Tajmanovot és - óriási meglepetés­re - a dán Larsent is! Jöhetett a sakkvilágbajnoki elődöntő. Itt sem volt ellenfele Fischernek-6,5:2,5-re legyőzte Petroszjant. A vb-elsősé- gért Szpasszkij ellen kellett meg­mérkőznie. Az összecsapás előtt véget nem érő tárgyalásokat folyta­tott a két fél! Bobby olyan magas pénzdíjat követelt, hogy ezt a rende­zők nem tudták teljesíteni. A békebí­ró szerepét Henry Kissinger ameri­kai külügyminiszter töltötte be. Fel­hívta Fischert, aki már Izland szige­tén tartózkodott, hogy ne szórakoz­zon, kezdjen el sakkozni. Abban az időben a „szocialista" sajtó azt írta (az volt az ukáz!), Szpasszkij nyu­godtan vár Bobbyra... Ez azonban szemenszedett hazugság volt, mert a szovjet versenyzőnek ugyanazok voltak a követelései, mint az ameri­kai félnek. Erről azonban Moszkvá­ban hallani sem akartak, s nem is hitték el; imperialista provokációnak tartották! A vb-döntő kezdési idő­pontját senki sem tudta, mígnem teljesen váratlanul elkezdődött... Az első parti sima döntetlent ígért, a szakemberek már el is könyvelték a remit. Aztán Fischer váratlanul „bekapitulált“. Úgy tűnt, készakar­va! Ilyen hibát még a kezdők sem vétenek... A második játszmára hiá­ba várták az amerikai sakkozót, nem jelent meg. Azt mondta: addig nem ül asztalhoz, amíg ott lesznek a tévé kamerái. Mérkőzés nélkül vesztett, ellenfele már 2:0-ra elhúzott. És ek­kor Fischer gondolt egyet, nyilatko­zott az amerikai tv-ben: „Most fi­gyeljenek, úgy elhúzom az orosz nótáját, hogy elmegy a kedve a sakktól!!!“ Nyolc partiból a kihívó ötöt megnyert, három pedig döntet­lenül végződött. Vajon emlékezett-e ekkor valaki az oroszok közül Fi­scher 1962-es moszkvai látogatásá­ra, amikor a 19 éves amerikai ifjú titánt csak a Kremlbe meg a Vörös térre vitték el? Természetesen ez a program felettébb nem érdekelte Fischert: „Ezek az oroszok telje­sen megbolondultak, ki kíváncsi az elvtársaikra; én sakkozni jöt­tem...“ Szeretett volna megmér­kőzni az akkori világbajnokkal, Bot- vinikkel: „Adok neki 2:0-ás fórt, majd lerohanom!" A szovjet elvtár­sak ezt felháborodottan vették tudo­másul. Eltelt 10 év, és Bobby Fi­scher bebizonyította, hogyan kell 0:2-ről lelépni a címvédőt. Ezek után könnyen elhihetö, hogy nem akart nyerni a vb-döntő első két játszmá­jában. Amikor erről faggatták, csu­pán ezt mondta: „Mindig nyerni akarok, akkor..., akkor Szpassz­kij ellen úgy történt!“ Érdemes megemlíteni, hogyan tálalta az ese­ményt a kelet-európai országok saj­tója. A reykjavíki összecsapásból a NATO-országok politikai tőkét akartak kovácsolni: „Az igazi győz­tes Szpasszkij, aki hősiesen küz­dött az imperialisták ellen is. Fis­cher lejáratta magát, övön aluli ütéseit elnézte a FIDE, ám a sakk­rajongók tudják, ki a valódi sport­ember...“ Hát nem nevetséges sorok? Húsz év „száműzetés“ „A nagy diadalt követően sak­kozni és csakis sakkozni fogok; főleg pénzdíjas nemzetközi torná­kon!“ - nyilatkozta Fischer a Life magazinnak. Aztán, persze, nem tartotta be szavát. De ezt már meg­szokták tőle... Világbajnokként egyetlen hivatalos mérkőzést sem vívott, 1975-ben nem állt ki Karpov ellen, így a szovjet versenyző játék nélkül lett vb-gyöztes. A húsz év „száműzetés" alatt csupán egyszer adott életjelt magáról, amikor egy külföldi hírügynökség munkatársá­nak jelenlétében egy számítógéppel sakkozott - valamennyi partit Fi­scher nyerte! Senki sem tudta, hol él, hol tartózkodik, a telefonszámát sem árulta el, még a barátai sem tudtak felőle. Rendszeresen találkozott Gli- goriccsal és Korcsnojjal, tárgyalt Karpowal is, de az egymás elleni mérkőzésükre mégsem került sor. A 80-as években már a sajtó sem foglalkozott vele. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor húsz év után visszatért. Szpasszkij elleni meccsét Jugoszláviában játssza. A szakem­bereket az foglalkoztatja: vajon a kö­zeljövőben részt vesz-e nemzetközi tornákon? (f-zsi) Ahány lépés, annyi ezer márka Mottó: A VILÁGCSÚCSTARTÓ FUTÓ ÖT NAPI JÖVEDEL­MÉBŐL 95 HIVATALNOK ÉVI FIZETÉSÉT LENNE KÉPES ÁLLNI... Moses Kiptanui. Két világcsúcsá­val (3000 m akadály - 8:02,08, 3000 m - 7:28,96) az atlétika legna­gyobb sztárjai közé emelkedett. Mindössze két esztendővel ezelőtt kezdett el sportolni, és hihetetlenül rövid idő alatt került a csúcsra. Nem csoda, hogy „üldözik" az újságírók. ,,1990. márciusában unoka­öcsém, Richard Chelimo a mezei futásban szerzett ezüstéremmel tért haza a junior világbajnokságról, és ekkor elhatároztam, megpróbálko­zom komolyabban a futással. Tulaj­donképpen ez kényszermegoldás volt, bezárták az iskolánkat, így más szórakozást kellett keresnem. An­nak ellenére, hogy korábban hébe- hóba futottam, a labdarúgást ked­veltem igazából. A család azonban elszegényedett, futással kelleti ke­nyeret keresnem. “ Néhány hónap múlva indult a plovdivi junior-világbajnokságon, és megnyerte az 1500 métert. Óriási futótehetség - kiáltották világgá a hírügynökségek. De miért is olyan gyors és kitartó? Egyszerű és ismert az ábra: lakhelyéről, egy kis tarto­mány városából 400 kilométer a tá­volság Nairobiba, Kenya fővárosá­ba, s ha meg akarta látogatni roko­nait, csak az „apostolok lova" volt kéznél. A láb. ,,Naponta ez több tíz kilométert jelentett.“ A barcelonai olimpiára nem jutott el. Krónikus térdfájdalma műtőasztalra kénysze­rítette, s a hosszú kihagyás lehetet­lenné tette, hogy indulhasson a vá­logató versenyen. Mégis... ,,A sportvezetők felajánlották az olimpiai repülőjegyet, de én nem fogadtam el, mert így otthon kellett volna maradnia Mutwola barátom­nak, aki a pályán harcolta ki a rész­vételt. Becsület is van a világon...“ Képességeit közvetlenül a nyári játékok után bizonyította. Most már csak mosolyog azon, hogy az utóbbi hetekben mennyire megváltozott a menedzserek viszonya hozzá. ..Rudi Thiel, a berlini meghívásos atlétikai verseny főszervezője soká­ig észre sem akart venni, de a züri­chi világrekordom után azon mele­gében beszélni akart velem, ötven­ezer dollárjába került...“ Az atlétasztárt körbedobálták pénzzel. A kulisszák mögötti viszo­nyokat ismerők villámgyorsan kiszá­molták, hogy Kiptanui öt nap alatt (két világcsúcsot futott!) csaknem 200 000 márkát inkasszált. A kenyai atléta megfelelőnek tartja a jutalmat. ,,Tiz százalék Kim McDonald me­nedzseremet illeti, a maradékot be­váltom kenyai shillingre, és elosztom családom tagjai között. Négy fiú- és három leánytestvérem van. “ Hogy -mennyit ér ez a pénz az afrikai országban? Kiptanui válasza: ,,Egy nagyon jót kereső hivatalnoknak ennyi pénzért 1138 hónapot kellene dolgoznia. Az említett ötnapi jöve­delmemből - amely alapjában véve megváltoztatta életemet - megfizet­hetném 95 hivatalnok évi munkáját. “ A statisztikusok azt is kiszámították, hogy Kiptanui a versenyen megtett minden lépéséért nagyjából 1000 márkát kapott, s ha a jövőben még sikerül néhány rekordot elérnie, nő az összeg. És Kiptanui csúcsokat akar javítani. Ot kilométeren minél előbb, egy év múlva Zürichben - már most bejelentette - minden idők legjobb eredményét akarja elér­ni 3000 méter akadályon „Addig azonban csiszolnom kell »slam- pos« technikámot.“. A szakemberek még egy figye­lemre méltó dologra mutattak rá. Amíg a híres atléták többsége a si­keres eredmény után lehajt egy-két pohár italt, Kiptanui visszautasít mindent. Azt állítja, az alkoholra már sok híres atléta ráfizetett. ,,A sörre is, amely nálunk, Kenyában nagyon kedvelt ital a szomjúság ellen. A sör akadályozza a csúcsteljesítményt, káros a reflexekre. " Mindezek elle­nére nem kis gondot okoz neki az alkohol - de más összefüggésben. ,,Sikereim által bővül baráti köröm, rendre meghívnak egy-egy pohár- kára. Visszautasítani? Ez nálunk ud­variatlanság. Ezért sok kenyai él­sportolóval beköltöztünk a Nairobi melletti speciális sportközpontba, oda szökünk az emberek, és az alkohol elől. De ha egyszer majd azt mondom, végérvényesen befeje­zem, annyi pezsgőt iszom, hogy egy hétig részeg teszek..." A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) végrehajtó bizottsá­ga decemberi ülésén megvizsgál­ja az olasz bajnokságban játszó külföldi labdarúgók közötti fe­szültség miatt keletkezett problé­mákat - jelentette be a szervezet főtitkára, JOSEPH BLATTER. Is­meretes, hogy Olaszországban egy mérkőzésen egy klub csak három idegenlégióst küldhet a pályára.- Az, ami jelenleg Olaszország­ban folyik, nem korrekt eljárás azok­kal a külföldi játékosokkal szemben, akik minden héten a lelátóról nézik a mérkőzést - mondta Blatter az olasz televíziónak adott nyilatkoza­tában.-Hirtelenjében most semmilyen megoldást nem tudok erre a problé­mára... Szeretnénk párbeszédet kezdeni annak elkerülése érdeké­ben, hogy a nagy játékosok egy klubban játsszanak mind, főképpen akkor, amikor a jelenleg érvényben tevő szabályok nem teszik lehetővé, hogy mindnyájan a pályára lépjenek. A főtitkár szavaira a legjobb példa az AC Milán esete. A klubban az idegenlégiósok közül csupán a hol­land Van Basten helye megingatha­tatlan, a másik két poszton osztozni kényszerül a szintén holland Rij- kaard és Gullit, a montenegrói Sza- vicsevics, a horvát Boban és a fran­cia Papin. Nem sokkal azután, hogy Joseph Blatter, a FIFA főtitkára kije­lentette, hogy megvizsgálják az Olaszországban játszó idegenlégió- sok helyzetét, több olasz labdarúgó­szakember is hallatta véleményét, íme egy a sok közül. SERGIO CAMPANA (az olasz játékosok szövetségének elnöke):-A FIFA-nak semmi joga sincs beavatkozni egy szövetség belügye- ibe. Ha Blatter úr véleménynyilvání­tása figyelmeztetés volt azoknak a kluboknak címezve, amelyek több játékost is szerződtetnek, jól tudva azt, hogy csak hárman játszhatnak egy mérkőzésen, akkor egyetértünk vele. De nem értünk egyet azzal, hogy ez az érvényben levő szabá­lyok megváltoztatását jelenti, mert az már elfogadhatatlan és törvényel­lenes lenne. (ie) Vasárnap Családi magazin Index 480 201 Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság ® 532-20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettesek: Slezákné Kovács Edit: 9 210/ 4460 és Miklósi Péter: ® 210/4453. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Ferenczy Rudolf @ 210/4450. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava, Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S 550-18, sportrovat: ® 506-39, gazdasági ügyek: 9 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 505 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, S 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v., 02-es üzemében 815 80 Bratislava, Pribinova 21. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, 9 210/4455 és 4476, irodavezető (telefon és telefax) 551 29. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS igazgatósága, Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom