Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
Míg a parlamentben és a pártok között hónapok óta folyik a vita a kettéválás alkotmányos lehetőségeiről, a két köztársaság politikusai egymással versengve járják a világot, hogy kiszimatolják, hogyan fogadja a külföld Csehszlovákia megszűnését és milyen követelményeket támasztanak a két önálló országgal szemben a nemzetközi szervezetek az elismeréshez. A nyilatkozatok tucatjaiból azonban jóformán semmi konkrétum nem derül ki, csak az óvatosan megfogalmazott, sokszor bizony erőltetett optimizmus. Már az utolsó száz napot számláljuk és bizonyára akadnak szövetségi képviselők, akik, mint a katonák a szabóméter centimétereit vagdossák, azonban a lázasan dolgozó kormányok még a mai napig nem közölték az ország lakosságával, hogy mibe is fog kerülni ez a válás. Márpedig azokat a milliókat, amelyekre kölcsönöket vesz az ország vezetése, azokat a milliárdokat, amibe a különválás kerül, végeredményben a munkavállalóknak kell előteremteniük, méghozzá egy súlyos beteg gazdaságból. A költségvetés kiadásait tőlünk préselik ki adók formájában és különféle más rafinált módszerekkel. A lapokban mindennap napvilágot látnak különféle nyilatkozatok, hírek, amelyekben csak úgy röpködnek a milliók, milliárdok, csak éppen arról hallgatnak, honnan szerzik meg ezt a töméntelen pénzt, amikor üres, sőt adós a kincstár. Mikor áll már a közvélemény elé az országalapító kormány és mikor közli velünk, Szlovákia önállósodása körülbelül ennyi és ennyi milliárdba kerül? Az ehhez szükséges pénzt innen és innen teremtjük elő, ebből az ország lakosságát ilyen és ilyen teher várja, az életszínvonal körülbelül ennyivel fog csökkenni az elkövetkező években. Ez nem demagógia, hanem ez lenne a tisztességes. Mivel olvasóink többsége nem figyeli a cseh és a szlovák lapokat, ezért az elmúlt egy-két hétben megjelent írásokból dióhéjban ismertetünk néhányat, amelyekkel megpróbáljuk érzékeltetni, hogy a bársonyos válás milyen kiszámíthatatlan következményekkel járhat. A válogatással nem akarunk ijesztgetni, félelmet kelteni, csak éppen le akarjuk fordítani a becslések alapján megjelent számok nyelvére azt, amit a miniszterelnök úr túlságosan tömören így fejezett ki egyik nyilatkozatában: „néhány évig rosszabb lesz“. Sajnos arról keveset beszélnek a miniszterek, hogy mit jelent a „rosszabb“ és mennyi az a „néhány év“. A szakszervezetek elnöke szinte emberfeletti feladatnak nevezi a megszámlálhatatlan gazdasági összekötő szál, hagyomány, szerződés szétszaggatását, a közös vagyon igazságos és mindkét felet kielégítő bársonyos elosztását. Emberfeletti feladat. Akikre a terhek ránehezednek, mi, az ország lakossága pedig csak emberek vagyunk. Sz. B. A VENCEL TÉREN ta m Fi F! X /é j i lámmtü- Szlovákiából küldtek, hol kezdjük azt a vagyonelosztási? (Mladá fronta dnes) Százmilliók a közlekedés átszervezésére A kettéválás átszervezésére a közlekedésben is 200—300 millió koronát kell fordítani. A két köztársaság közötti elszámolások jelentős adminisztrációt igényelnek. (Hospodárske noviny) „Akárhogyan is fogunk esködőzní a kulturált és békés elválásra, el tudom képzelni, hogy mlkroszinten ezerféle módon fog csikorogni és rengeteg komplikáció merül fel. Erre valamennyiünknek fel kell készülni és nem szabad csodálkozni rajta. A kérdés az, hogy lész-e mindkét oldalon elég politikai akarat, hogy nagyvonalúan kezeljük ezeket a jelentéktelen dolgokat, nehogy felboruljon a törékeny egyetértés, amely kialakult közöttünk. Hajlandó vagyok ezért a maximumot elkövetni.“ Vécfav Klaus cseh rointezterefnök Ahogy egyesek elképzelik az Európai Egyesült Államokat (Slobodny piatok) Csehország és Szlovákia között a határ kijelölésére már megalakult egy közös bizottság, amely 35-36 millió koronára becsülte a pontos határok kijelöléséhez és a mintegy 2500 határjelző elhelyezéséhez szükséges összeget. Még meg kell alakítani a földmérőkből, vízgazdasági szakértőkből és történészekből álló bizottságot. Munkájuk nagy pontosságot és alaposságot igényel, ezért a becslések szerint körülbelül három évig is eltart munkájuk. A bizottság csupán akkor kezdheti meg tevékenységét, ha a két ország különválása törvényessé válik. A munkát megkönnyítik az 1944-es határok dokumentációi. Akad néhány jelentéktelenebb vitás határszakasz, de ez csupán néhány hektárnyi terület, így Cadca és Makova mellett, a Vrbovce állomása körüli problémák és a hatvanas években a Morva folyó szabályozása következtében megváltozott határvonal kiigazítása. Ezért a bizottságba be kell vonni jogászokat is. Munkájukban komolyabb problémákkal nem számolnak. Mi lesz a katonákkal? A fegyvereket meg lehet számolni és szét lehet osztani. Valószínűleg 2:1 arányban. A katonák sem jelentenek problémát, mivel legújabban nemzetiségi alapon mindenki a saját országának területén marad. Komolyabb problémát okoz a tisztikar elosztása. Ugyanis Csehországban hatezer szlovák tiszt és altiszt szolgál, Szlovákiában pedig 2700 cseh parancsnok. Ezeket lehetetlen január elsejéig áthelyezni. Egy elképzelés szerint eldönthetik, melyik országban akarnak szolgálni, de akkor fel kellene venniük az illető ország állampolgárságát. Egy másik javaslat szerint a csehek Szlovákiában és a szlovákok Csehországban külföldiekként szolgáljak és ezért pótfizetést kapnának. (Rudé právo) A prágai Lidové noviny szerint az Állami Bank tanácsa kidolgozott egy ütemtervet, amely lehetővé teszi, hogy az elkövetkező években megteremtsük a korona olyan átválthatóságát, amely megfelel a Nemzetközi Valutaalap követelményeinek. A terveket az egységes Csehszlovákiára dolgozták ki, azonban az ország kettéválása esetén is használható még abban az esetben is, ha mindkét, vagy az egyik ország más pénznemet vezet be. Ha valamilyen váratlan gazdasági problémák nem robbannak ki, akkor 2000 körül olyan valutánk lehet, amely megállja a helyét az európai valutarendszerben. (Sajnos ez még jó néhány év. És ki tudja milyen év?) Kettő az egyhez A külföldön lévő csehszlovák követelések behajtását nem nehéz megszervezni, egyszerűen rá kell bízni egy bankra, amelyik a beérkező törlesztéseket elosztja: két koronát Csehországnak, egyet pedig Szlovákiának. Ezzel összefügg egy másik kérdés: első tekintetre helyesnek tűnik, hogy a lakosság számának megfelelően osszuk el a vagyont, azonban sokkal igazságosabb lenne, ha aszerint osztozkodnánk, hogy a két köztársaság milyen arányban vett részt a szövetségi pénzeszközök megteremtésében. Ennek alapján a 2:l-es osztozkodás Csehország számára hátrányos. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy akármilyen módszert is választunk, erre az osztozkodásra mindkét fél ráfizet. Sok dolog veszít az értékéből és rengetegbe kerül a vagyonelosztás adminisztrációja. (Antonín Boudys miniszterelnök-helyettes a Rudé právóban) Mibe is kerül a különválás? Néhány gondolat Milos Ze- man cseh prognosztikus számításaiból: A következmények két csoportba oszthatók. Az elsőbe tartoznak a közvetlen következmények. Például csupán a 12 országúti és 7 vasúti vámhivatal felépítése 1,5 milliárd koronába kerül. Az új pénz kinyomtatása legalább 80 millió korona. Ehhez hozzájárulnak a két köztársaság eddigi együttműködési kapcsolatainak megszakadásából származó kiadások és az a tény, hogy mindkét köztársaság világpiaci áron fogja egymásnak árucikkeit eladni. Szerintem ez kereskedelmi háborúhoz vezetne, mivel mindkét köztársaságnak vannak olyan árui, amelynek gyártásában monopolhelyzete van. Ezek az összegek milliárdokra rúgnak, azonban nem ez a legfontosabb. Sokkal fontosabbak a gazdasági hanyatlás következtében csökkenő bevételek. A gazdasági növekedés stagnálása, romlása, a munkanélküliség fokozódása (Csehországban 10 százalékot, Szlovákiában 20 százalékot jósolnak a szakszervezetek) az egész gazdaság teljesítőképességének csökkenéséhez vezet. Ez további milliárdos veszteséget jelent. Ha a novemberi forradalom után azzal számoltunk, hogy tíz évbe fog kerülni míg felzárkózunk az Európai Közösségek országaihoz, a kettéosztás után ez húsz év is lehet. De ez is csak úgy lenne lehetséges, ha a közösség leggyengébb országai, Portugália és Írország, megvárnának bennünket, de nekik ez eszük ágában sincs, így talán' soha nem érjük el az Európai Közösségeket. Nálunk elterjedt az az illúzió, hogy'az Európai Közösségek alig várja, hogy beléphessünk a szervezetbe. Azonban ennek épp az ellenkezője az igaz. Csak akkor fogadnak be, ha elérjük leggyengébb tagjainak színvonalát, Csehszlovákia felbomlásával pedig egyre messzebb kerülünk ettől. (Slobodné slovo) no CD no 1992. X. 9.
