Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
marnap r # % Úg y ment el, pontosan úgy, mint Édesmama a ködös éjszakában Makk Károly filmjének utolsó képsorán. Halkan, meny- nyei alázattal, megbékélt lélekkel. Felszállt a vonatra, s még mielőtt elindult volna, egyetlen szó nélkül, a szemével jelezte: volt, ahogy volt, akkor is megérte. Hosszú, egyirányú, szépen megvilágított életúton haladt végig Makay MargitSzázévesen mondaná most, ha élne, hogy „sok volt a szépből, de mára egy csöpp sem maradt belőle“. Én pedig bizonygathatnám neki, mint nyolcvankilenc februárjában, hogy mennyire nem így van, meggyőzni azonban aligha tudnám őt. Mert akkor sem sikerült, hiába soroltam maradandó értékű játék- és tévéfilmjeit, va- rázsos színpadi alakításait. Legyintett és mint aki távoli, ismeretlen helyre készül, s ezerszer átgondolta már, mi az, amit nem vihet magával, beletörődve a megmásíthatatlanba, a puszta tekintetével adta tudtomra: a „nagy út“ előtt még a legfényesebb emlékek is elhagyják az embert. Pedig sok mindenről szólhatott volna. A Vígszínházban töltött negyedszázadról, a Nemzeti hőskoráról, a Játékszínben kapott utolsó ajándékáról, hitéről, erejéről, tartásáról, állhatatosságáról; csacsogó kisasszonykák- ról és butácska cselédlányokról, akiket pályája első szakaszában játszott, grófnőkről és vidékről jött házvezetőnőkről, akik belső arcát felnőtt fejjel mutatta meg, szenvedélyes szépasszonyokról és előkelő dámákról, akiknek legapróbb titkait is képes volt felfedni. Molnár Ferencről, akitől „méretre szabott“ szerepeket kapott, Max Reinhardtról, akivel a legjobban szeretett dolgozni. Karinthy Ferencről, akivel élete alkonyán a Játékszínben találkozott. Huszonkét hónap híján száz év. Millenium, világháborúk, ötvenhat. Makay darabokat ír, színházat irányít, tanít és játszik. „Játékának mindig van némi érzelmes színezése, s leginkább lírai aláfestésű szerepekben érvényesül kiváló tehetsége“ - írta róla Schöpflin Aladár, az 1930- ban kiadott Színészed lexikonban. Illés Endre Halandók és halhatatlanok című könyvében a következő szavakat találtam róla: „Tiszta, bátor, komoly, sugárzóan forró és becsületes tehetség.“ Eleven, „portól“ és „rozsdától“ mentes játékstílusa Fáhri Zoltán filmjében, a Hangyabolyban, Horváth Z. Gergely A hamu alatt című tévéjátékában és Mészáros Márta mozimeséjében, a Piroska és a farkasban is kitűnik. Nagy színésznő volt Makay Margit, a legnagyobbak egyike. Mozgásának és beszédének' finom eleganciája, belülről fakadó alakításainak makulátlan tisztasága tette őt naggyá. Utolsó színpadi szerepét, Karinthy Ferenc Bösendorfer című darabjának zongoráját árusító idős asszonyát Berényi Gábor felkérésére, kilencvenedik esztendejét is rég betöltve, Márton András partnereként vállalta el. A színház, amióta csak létezik, maga a csoda. A jó előadás: illúzió. Makay Margit erre tudott ráduplázni. Korával, szellemi frissességével, hervadhatatlan tehetségével. — Nála, az ő lakásában kezdtük el a próbákat - idézi fel emlékeit Márton András -, és rögtön az elején, amikor először mentem fel hozzá Berényi Gáborral, fantasztikus élményben volt részünk. Megmutatta az útiládáját. Ott állt az előszobában egy óriási hajókoffer, amelynek egyik oldala akasztós, a másik fiókos szekrény volt. »Mindig ezt viszem magammal, ha tájelőadásra megyek,« mondta folyamatos jelen időben, pedig akkoriban már csak az erkélyre szokott kiülni. A kofferben persze minden útra készen állt. A ruhák, a kellékei, minden. Abból, hogy az egész gardróbot átvizsgálhattam, valahogy úgy tűnt: az utolsó kosztüm, a legrégebbi tárgy a negyvenes évek első feléből, a fénykorából származott és ott mintha meg is állította volna az időt. Irodalomról, színházról nagyon szeretett beszélni. Szép Ernőről, Szomory Dezsőről rengeteg történetet mesélt. »Szólt a Molnár Ferenc, hogy feljön hozzám reggel, s megmondja, mit főzzek majd neki... de szeretett ő lumpolni!« Igen, minden, amit szóba hozott, az jelen időben zajlott. Úgy lépett át negyven évet, hogy már majdnem azt hittük, kimaradt egy időszak az életéből.- Később, a színpadi próbák alatt egyszer sem érzett olyasmit, hogy kötéltáncra vállalkozott mellette? — De igen. Csakhogy ez csodálatos kötéltánc volt, mert tudtam: én tartom a kötelet és ha elengedem, akkor lezuhanunk mind a ketten. Túlzás és pátosz nélkül mondom ezt, mert ennél szebb missziót sem azelőtt, sem azóta nem mért rám a sors. Olyan művésznek tartani a kötelet, mint amilyen ő volt... bár tarthatnám ma is, akár csak egy háromperces jelenetben. Kilencvennégy évesen színpadra lépni! Szerintem már az is teljesítmény volt a részéről, hogy este hétkor még ébren tudott lenni. És hogy játszott, micsoda erővel! A szöveget ügyesen, simán megtanulta, s a végén, amikor becsukta a szemét és hátra hajtotta a fejét... én azt, amíg élek, nem fogom elfelejteni. Nekem az estéről estére ugyanolyan megrendítő élmény volt, mint lent, a nézőtéren ülő 250 embernek. S a főpróbáról nem is szóltam még. Arról is van egy megrázó élményem. Lejött Margitka a színpadra és mi azonnal észrevettük, hogy műszempillát ragasztott, az arcát pedig egészen démonira maszkíroztatta. Valahogy megfeledkezett róla, hogy már nem illik hozzá az arcpír. Szép akart lenni és vonzó, közben anélkül is az volt, csak nem vette észre. Berényi Gábor nagyon tapintatosan közölte vele, hogy a sok piros nem előnyös neki, és akkor Margitka arcát, bármennyire küzdött is ellene, elöntötték a könnyek. Ült a fotelben teljesen összetörve, és egy idő után halkan, egészen halkan azt kérdezte magától: miért vállaltam én ezt, miért kellett belemennem? Szerintem ott, abban a helyzetben döbbent rá, hogy megöregedett, addig talán nem is nagyon foglalkozott ezzel.- Rendezte, irányítgatta önt a próbák során?- Soha. Mindig ahhoz viszonyult, amit hallott, megvárta, milyen impulzust kap tőlem, és abból indult ki mindig. Sulyok Máriáról köztudott volt, hogy minden partnerének megmondta, mit kell csinálnia. Ő kíméletlenül kommandírozott. Margitkától ez a lehető legtávolabb állt, pedig színésziskolája volt egykor. Soha, egyetlenegyszer sem hallottam tőle olyasmit, hogy én így szeretném, nekem az lenne a jó, ha... nem, ő tisztelte az én színészi szuverenitásomat. Volt egy kedves kis vicce, ahhoz viszont makacsul ragaszkodott. De ez olyan megható volt! Szerepem szerint nőként Egy erkölcsös éjszaka. Édesmamaként Makk Károly filmjében (Markovics Ferenc felvétele) kellett bemutatkoznom neki a telefonban, hogy „Ritter Margit vagyok, de a férjemet úgy hívják, hogy Vacek.“ És akkor Margitka, miután engedélyt kért Berényitől, hogy itt mindig elcsodálkozhasson, visszakérdezett, hogy Vacak? Ezt mindig, minden este beékelte a szövegébe, s neki ez hatalmas örömet jelentett.- Megtörtént, hogy olyasmire figyelt fel nála, amit előző este nem csinált?- A pillérek stabilak voltak a játékában, megalapozottak, a hangjával viszont mindig be tudott lopni valami újat. Figyelt az intonációmra, és akkor aszerint válaszolt.-Előadás előtt ragaszkodott valamihez? Voltak bevett szokásai?- Minden egyes alkalommal átvette a szöveget. Vagy a súgónővel, vagy velem mondta ösz- sze. A szakma iránt érzett alázatát; művészi tisztességét jelzi ez is. Még csak másodpercnyi defektust sem engedett meg magának. A ki tudja, hányadik előadás után aztán kitaláltunk valamit. „Védőhálót“ adtunk alá. Mivel az egész darabot végig kellett telefonálnunk, megkértük a technikust, hogy vezesse be a súgónő hangját a Margitka kagylójába. Hogy ha kell, a pillanat tört része alatt segíthessen neki. És hogy mennyire jól működött Margitka agya, azt bizonyítja a tény, hogy soha, még az utolsó előadáson sem vette észre, hogy a szöveget besúgták a fülébe. Úgy játszott, hogy rajtam kívül senkit sem hallott. Egyszerűen birtokában volt a tehetségének.- Mindennapi boldogsága, mit gondol, miből eredt?- A szépből. A szép tárgyakból, a szép dolgokból. Igen, a szépet és az igazságot értékelte a legjobban. Az egyensúlyából is valószínűleg akkor billent ki, ha valami mást látott, mást tapasztalt. Szerintem egész életében a szépség megőrzésére törekedett. A hajókoffer az előszobájában mindent megmagyarázott. A haláltól sem félhetett soha. Ő mindig útra készen állt, pedig szeretett élni nagyon. Volt egy pajkos kis játékunk, miután véget ért az előadás; tangózni szoktunk a függöny mögött, jártunk pár lépést, amitől ő gyorsan feldobódott. Én meg azt a pillanatot vártam, ami ezután jött. Ment fel a függöny és a huncutságból ünnepélyes meghatottságra váltott az arca. Egy gyönyörű volt. Hogy én beleláthattam és valami nosztalgikus szomorúsággal figyelhettem az ő későn jött boldogságát. Ezt a „képet“ nem lehet zsebre- dugni. Szabó G. László A Twin Peaksből ismertük meg James Marshallt, és most mint Tommy Rileyt látjuk viszont a moziban, ahogyan Chicago lepusztult utcáin csatangol. A kissé zavart, szőke fiú egy utcai bunyó következtében csöppen a boksz-alvilág kellős közepébe. Az utca tette harcossá, az alvilág gladiátort nevel belőle. Egyetlen fehér srácként küzd a kegyetlen pokolban, a szorító- ban. A tulajdonost és a közönséget kiszolgálva olykor barát adja barátnak a halálos csapást. Ám itt csak egyetlen törvény létezik: győzz, vagy meghalsz! Egy nap Tommy számára is elérkezik a rettenetes pillanat: legjobb barátját találja a ring szemközti sarkában. A Gladiátor valódi bunyós film, amely ennek a világnak a nagy drámáit akarja bemutatni. Az utcai drámához illően a film készítői „utcai“ zenékből válogatták össze a hátteret a történethez. A képsorok aláfestőiéként olyan rap- és rockbandák zenélnek, mint a Warrant, a Cil- villes & Colé, 3RD Bass, Cheap Trick, P. M. Dawn, Gerardo, Tony Terry és a Latin Science, valamint Martin Page. (tm) M adonna exférjéről, Sean Pennről sokáig csak különböző botrányok kapcsán lehetett hallani, de most úgy tűnik, a tékozló fiú lecsillapodott: rendezőként elmélyült, művészi filmmel mutatkozik be, az Indián futóval. A film külön érdekessége, hogy Dennis Hopper is látható az alkotásban, s ez revans lehetett azért, hogy Hopper Colors vagy is Színek című filmjében Penn talán élete legjobb alakítását nyújthatta. Az oly sok pályatársához hasonlóan szintén színészcsaládba született Penn - apja Leó Penn, a neves színész-rendező -, elsősorban nyers és megzabolázhatatlan fiatalokat alakított a filmvásznon (például Verseny a holddal) és az életben egyaránt. A négy évig tartó Madonna-perpatvar, meg a bírósági hercehurcák után (riporterverés stb.) Penn megkomolyodott, ezt jelzik utóbbi szerepei: Nem vagyunk mi angyalok, Lőtávolban, A háború áldozatai és magánélete is. Minden idejét feleségének, Robin Wright színésznőnek és nyolchónapos kislányuknak szenteli. L. Madonna párja volt 1992. X. 9 mmmm ' " ----.....................:^vL^_-== Sz áz éve született ]Vl«ikciv TVTn rpit
