Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-09 / 41. szám

* * *r 3 1992. X. 9. N agy az öröm, megelégedés a Csallóközcsütörtök és Nagymagyar között fekvő Csákány­ban. Szeptember elsején újra meg­nyílt az 1976-ban bezárt magyar kisiskola. Igaz, csak egytantermes. Az idén nyolc elsőssel kezdték a ta­nítást, de jövőre már két összevont osztályuk lesz, s azután három. Az volt számukra a fontos, hogy a kis „kezdők“ helyben tanulhassanak, ne utazzanak naponta a szomszédos falvak iskoláiba. Mire megerősöd­nek, önállóbbak lesznek, a negyedik osztálytól a csütörtöki vagy a ma- gyari alapiskolában folytathatják ta­nulmányaikat. MEGSZŰNT, MERT NEM KELLETT A Dunaszerdahelyi járáshoz tar­tozó Csákány régi község, egy 1254- ből származó okiratban emlegetik a nevét. A kisebb települések közé tartozott. Egy évszázaddal ezelőtt 302 lakosa volt. És ma? A legutóbbi népszámláláskor 531-et írtak össze, ebből 508 magyar nemzetiségű, 23 pedig szlovák. Érdekelt, hogy ebben a kis faluban milyen úton érték el, hogy újra legyen iskolájuk. Kérték, követelték-e, mint például a Nyitrai járásban teszik, ahol a szülők min­den szava falra hányt borsó?! Előbb a mindenről tudó polgármesternél akartam érdeklődni, hogy annak okát is megtudjam, miért szűnt meg tizenhat évvel ezelőtt a kisiskolájuk. Feketevízi Sándort, aki 1986-tól állt * a község élén, nem találtam a hivata­lában, még a tavasz elején lemon­dott. A napokban új polgármestert választottak, de Kiss Dezső, az álla­mi gazdaság zootechnikusa még nem vette át hivatalát. Azért megkaptam a tájékoztatást, két hozzáértő sze­mélytől. Egyikük a polgármestert helyettesítő Mikócziné Tóth Valéria, aki már húsz éve községi képviselő. A másik a minden ügyet és iratot ismerő Szieglné Kovács Mária, aki titkárnőként már huszonkilenc éve dolgozik a községi hivatalban. Ami­kor megtudja, mi érdekel, Szieglné elmosolyodva közli:- Az első öt osztályt én is a mi kisiskolánkban jártam ki. Egy tante­remben tanultunk valamennyien. Később, kevesebb gyerek lévén, az összevont osztályok száma háromra zsugorodott. S eljött az az év, ami­kor már az sem kellett. A szülök nem hozzánk íratták be gyermekei­ket. A község akkori vezetősége összehívta a szülőket, kérlelték őket, csakhogy megmaradjon az iskolánk. Nemet mondtak. A közeli Csütörtö­kön osztottak az osztályok, külön tanulnak a gyerekek, s ott napközi otthon is van. így 1976 óta nem volt iskolánk. Az épületben ifjúsági klu­bot rendeztek be, s ott kapott helyet a könyvtár is. VÁLASZA SZOKATLAN ESEMÉNYRE Sok évnek kellett eltelnie, hogy felismerjék: egy falu iskola, tanító nélkül nem igazi falu. Igaz, olyan időszak volt az, amikor követelődz- ni nem igen lehetett. S az asszimilá- lás veszélye sem fenyegette Csá­kányt, mert nemzetiségileg megma­radt annak, ami évszázadok óta volt. De az elmúlt esztendőben olyasmi történt, ami sok embert gondolkodó­ba ejtett.- A magyar óvodánkból kikerülő nyolc gyereket a magyar szülők a nagymagyari szlovák iskolába írat­ták be! - mondja Szieglné. Ez már valamit jelzett. Ha a gyer­mekek nem az anyanyelvükön ta­nulnak, elindulhat egy olyan folya­mat, ami sok más községben a nem­zetiség feladásához, az anyanyelv romlásához, elfelejtéséhez vezetett. Ez arra figyelmeztette a községi ve­zetést, hogy valamit tenni kell. 1991. december 9-én össze is ült ebben az ügyben az önkormányzat.- A tizenegy tagú képviselő-testü- letünkben elindítottuk az iskolánk újranyitásának folyamatát - mondja Mikócziné polgármesterhelyettes. - Úgy terveztük, hogy az egytanter­mes volt iskolánk újra három osztá­lyos lesz... MEGSZÉPÍTETTÉK, MEGFIATALÍTOTTÁK ISKOLÁJUK RÉGI ÉPÜLETÉT SZIEGL MÁRIA. TAVALY A MAGYAR SZÜLŐK A NAGYMAGYARI SZLO­VÁK ISKOLÁBA ÍRATTÁK BE GYER­MEKEIKET A két ügyintéző asszony egymást felváltva folytatja a tájékoztatást. A képviselő-testület döntése értel­mében Feketevízi Sándor polgár- mester azzal a kérelemmel fordult a járási tanügyi igazgatósághoz, te­gyék lehetővé számukra, hogy 1992. szeptember elsejével újra megnyit­hassák községükben a magyar alsó tagozatos iskolát. A szülők között végzett felmérés alapján a tíz óvoda­végzett közül kilencen a csákányi iskolába iratkoznának be. Az ifjúsági klub számára az új tűzoltószertár üléstermét szemelték ki, a könyvtár pedig a művelődési házban kap he­lyet, ahol a községi hivatal is székel. Más járásokban sok-sok ne­hézségbe ütközik a beszüntetett ma­gyar iskolák újraindítása, de ott - mint Dunaszerdahelyen -, ahol a járási tanügyi igazgatóság is a köz­ségek érdekeit tartja szem előtt, megértéssel fogadják a helyi kezde­ményezést. Maguk között meg is egyeztek: a járási hatóság az épület belsejét hozza rendbe, ellátja beren­dezéssel és tanszerekkel, a külső munkálatokat pedig a helyi önkor­mányzat végezteti el. Még a minisz­tériumi beleegyezés nélkül is meg­tették az első lépéseket, a községi hivatal a tél folyamán megvásárolta a felújításhoz szükséges anyagot, hogy a tavasz beköszöntésével meg­kezdhessék az épület külsejének csi­nosítását, s új tetővel fedjék be. A polgármester közben lemondott, s épp a legnagyobb „dologidőben“, amikor az iskolai épület rendbeho­zásával is törődni kellett, április else­jétől Mikócziné Tóth Valéria alpol­gármesternő helyettesítette. A felújí­tásra 110 ezer koronát fordított az önkormányzat. Augusztusban át is adták a járási iskolaszéknek. A kisis­kola tanítójává és igazgatójává a helyben lakó, az összevont osztá­lyok tanításában jártas Bogámé Svinger Olgát nevezték ki. Amikor a járás támogatja az önkormányzat döntését BONYODALOM A TANÉV KEZDETE ELŐTT Az említett kilenc helyett csak nyolc szülő íratta be gyermekét a „tervezett“ csákányi iskolába, mert az egyik család meggondolta magát, gyermeküket Csallóközcsü- törtökre vitték, hogy testvérével egy iskolába járhasson. A tizedik „óvis“ a nagymagyari szlovák iskolába ke­rült. Az Oktatási Minisztérium a végleges döntés előtt - augusztus második felében - még a „távlati adatokra“ is kíváncsi volt. Mikóczi­né és Szieglné aláírásával késedelem nélkül megküldték a választ: az 1992/93-as tanévet nyolc elsőssel kezdik, utána az óvodába járók kö­zül hatan lépnek az első osztályba, a másodikban nyolcán lesznek. 1994/95-ben már meglesz a három osztályuk, az elsőben hatan, a máso­dikban 6-an, a harmadikban nyolcán lesznek. Ezt követően pedig 5-6-6 lesz a létszám. A minisztériumi engedélyt még nem kapták meg, s egy héttel a tan­évnyitás előtt nagy bonyodalom tá­madt. A nyolc szülő közül négyen azzal jöttek a kisiskola igazgatónőjé­hez, ha nem nyitják meg a napközi otthont, más iskolába viszik gyerme­keiket, mert munkába járnak, nincs aki törődjön velük. Mit csináljon a tanító néni? Négy gyerekre nem MIKÓCZI VALÉRIA: A KÉPVISELŐ­TESTÜLETÜNKBEN INDÍTOTTUK EL AZ ISKOLÁNK ÚJRANYITÁSÁNAK FOLYAMATÁT kapják meg az engedélyt. Telefonált Dunaszerdahelyre, ahol ismét meg­értésre találtak, a tanügyi igazgató­ság kivételt tett. Egy hét alatt elinté­ződött a napközi otthon kérdése. Az iskola mögött az óvoda, ott konyha is van, az iskolába járók ott ebédel­nek majd. Tapasztalt napközist kap­tak Köles Zsuzsanna személyében, aki nevelőnő volt az egykori Rázga- kastélyban berendezett gyógypeda­gógiai gyermekotthonban. És szeptember elsején — még min­dig engedély nélkül - a csákányiak, főleg a szülők nagy örömére, nyolc elsőssel, hat fiúval és két lánykával, újra megnyitották a kisiskolát. Az ünnepi beszédet a polgármestert he­lyettesítő Mikócziné Tóth Valéria tartotta. Az Oktatási Minisztérium nemzetiségileg vegyes lakosságú te­rületéért felelős főosztálya csak MOST MÉG CSAK NÉGYEN-NÉGYEN ÜLNEK EGY-EGY PADSORBAN. DE JÖVŐRE MÁR KETTESÉVEL: AZ EGYIK OLDALON AZ ELSŐSÖK, A MÁSIKON A MÁSODIKOSOK ....... ..................... Me ry Gábor felvételei 1992. szeptember 11-i keltezéssel küldte meg az engedélyt. AZ ÖSSZEVONT OSZTÁLYOK ELŐNYE A már sulinak becézett csákányi kisiskola tanító nénije s egyben igaz­gatónője, Bogámé Svinger Olga még fiatal asszony, két gyermeke van, a nagyobbik, a virgoncka Gabika szintén ott ül az elsősök között. A kisfia még csak négyéves lesz. A nyitrai főiskolán végezte magya­rul pedagógiai tanulmányait. Utána nyolc évig tanította a csenkei iskola első és második összevont osztályát. Hasznos tapasztalatokkal vállalta el új megbízatását.- A gyerekek vidámak, elevenek - mondja a tanító néni. - Jó osztály, szót fogadnak. Most még könnyű a dolgom, csak a nyolc elsőst taní­tom. Több időm jut rájuk, minden gyerekkel külön foglalkozhatok.- De jövőre már két osztálya lesz, azután három...- Nem szokatlan ez számomra. Én is így tanultam a régi csákányi iskolában. Sokan mondják, hogy hátrány az összevont osztály, mások azt állítják, hogy előnyös; önállób­bak a gyerekek, saját maguk is rá­kényszerülnek az önálló foglalko­zásra. Csak a tanítónak nehezebb. Ha három osztálya van, három rész­re osztja az órát, keményen kell dolgoznia, mert máskülönben nincs eredmény. Ez naponta háromszoros felkészülést jelent számára. Csenkén két összevont osztályt tanítottam, egyszerre huszonkilenc gyereket... EGY KIS ÚJDONSÁG Bogámé Svinger Olga csak né­hány hete tanít itt. Az igazgatói teendők ellátásában, az adminisztrá­ciós ügyek intézésében még nincs kellő tapasztalata. A csütörtöki és a csenkei igazgatóktól szokott taná­csot kérni. De még az első napok­ban, amikor azt látta, hogy néhány szülő korábban jár munkába, tanács­kérés nélkül is azonnal intézkedett: már reggel háromnegyed hétkor az iskolába hozhatják gyermekeiket, s a tanítás kezdetéig az iskolaszolga felügyel rájuk. Saját magától beve­zetett egy újdonságot is. A szülői értekezleteket negyedévenként tart­ják, de a szülők már a szeptemberi hetekben is felkeresték, kíváncsis­kodtak, hogy viselkednek gyerme­keik, otthon rendetlenek, itt szófo- gadóak, figyelnek?- Szükségesnek tartom az ilyen érdeklődést s a szülők tájékoztatását a két szülői értekezlet között is, mert így sok kisebb nevelési problémát gyorsabban megoldhatunk. A szülők minden két hétben péntek délután rendszeresen érdeklődhetnek gye- mekeik iránt. Amit lehet, megcsiná­lunk, az iskolában jól érezzük ma­gunkat, van olyan gyerek is, aki haza sem akar menni a napköziből. Csak az a baj, nincsenek anyagi lehetősé­geink, hogy beszerezhessük mind­azt, ami még hiányzik az iskolánk­ból. Az lenne jó, ha lenne szponzo­runk. De honnan szerezzünk, ami­kor még közepes vállalkozó sincs a mi kis falunkban?! A nagy öröm mellett - hogy Csá­kányban újra megnyílt a kisiskola - eltörpülnek a gondok. Anyagiak hiányában több segédeszköz hiány­zik, szinte üres a raktár, szertár, s az igazgatónőnek nincs még íróasztala, írógépe, telefonja, mindent otthon kell csinálnia. A járási hatóságnak így is sok pénzébe került, hogy ter­ven felül rendbehozzák az épület belsejét, s ellássák berendezéssel, tanszerekkel. Ezért is igen hálásak, mert költségvetésük elkészítésekor még nem számolhattak a csákányi kisiskola megnyitásával. Bogárné igazgatónő ezért említette a szpon­zorokat, hogy legalább a magnót, lemezjátszót vásárolhassák meg előbb, ami szintén szükséges az első­sök tanításához. De ami késik, nem múlik. Bizakodó mosollyal mondja Bogárné:- Megígérték, hogy jövőre, a jövő évi költségvetésből megkapjuk a „hiánycikkeinket“... Petrőci Bálint 4 /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom