Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-10-09 / 41. szám
Vasárnap 1992. október 11. A NAP kel - Kelet-Szlovákia. 05.52, nyugszik 16.58 Kőzép-Szlovákia: 05.59, nyugszik 17.05 « Nyugat-Szlovákia: 06.05, nyugszik 17.11 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 16.24, nyugszik 05.35 Kőzép-Szlovákia: 16.31, nyugszik 05.42 Nyugat-Szlovákia: 16.37, nyugszik 05.48 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük BRIGITTA - VALENTÍNA valamint Celina, Csák, Germán, Szelina, Tódor nevű kedves olvasóinkat • BRIGITTA - óír eredetű név, jelentése: erős, erényes. • 1887-ben született Pier- re-Jean JOUVE francia költő (t 1976). Méry Gábor felvétele A VASÁRNAP következő számának tartalmából J A FEKETÉZŐK PARADICSOMA Ordódy Vilmos riportja a pozsonyi szuperbörzéről A MEGTARTÓ ERŐ PILLÉRE Petróci Bálint riportja a szenei gimnáziumról EURÓPA VÁLASZÚTON Pákozdi Gertrud írása a Maastricht jövőjéről „JÓ BARÁTOM VAGYOK“ Szabó G. László beszélgetése Hamari Júlia operaénekesnövel VÁLLALKOZNUNK FÉRFIAK OLDALA EGYETLEN VONÁSSAL Megfejtés a 12. oldalról Bizonytalanság az egészségügy valamennyi területén Csak beteg ne legyen az ember - sóhajtják egyre gyakrabban idősek, fiatalok egyaránt. Nem attól tartanak, hogy az orvos esetleg nem látja el őket kellőképpen, gondot a fizetni- nem fizetni kérdése okoz. Nem titok ugyanis az egészségügy katasztrofális pénzhiánya, az ágazatban uralkodó kapkodás, bizonytalanság. Az egészségügy bajait a biztosító orvosolja majd - jelentette ki már többször az egészség- ügyi miniszter, s határozott fellépése ellenére mind az egészségügyi dolgozók,mind a lakosság körében megmaradtak az aggályok. Mert senki sem tud semmi biztosat. S hiába biztatnak bennünket a vezetők, hogy nem fenyeget a betegellátás színvonalának esése, hogy minden rászoruló megfelelő kezelést kap, hogy az alapgyógyszerekért nem kell fizetni a jövőben sem, kételkedünk az elhangzottak hitelességében. S éppen a kételyek eloszlatására, „fejtágításra“ hívták meg az újságírókat, ahol igyekeztek meggyőzni bennünket arról, hogy a betegbiztosítás előkészítése, az egészségügy privatizációja jó úton halad, hogy az érdekeltek felkészültek az óriási változásokra. HIÁNYZIK A TÖRVÉNY Annak ellenére, hogy a parlament még nem hagyta jóvá a betegbiztosításról szóló törvényt, s nem dőlt el, hogy a jövedelem 13,5, illetve 15 százalékával gazdálkodik majd a biztosító, várható, hogy adózásunk áttekinthetőbbé válik. A tervezet szerint a betegbiztosítás kétharmadát a munkáltató, egyharma- dát a munkavállaló fizeti; a magánvállalkozók egyedül állják a terheket.- Sem a betegeknek, sem az orvosoknak nem kell tartaniuk a biztosító bevezetésétől - hangsúlyozta dr. Tibor Duris, a biztositót előkészítő intézet igazgatója, majd kifejtette, hogy a jövőben megjavul az orvos -beteg kapcsolat, világossá válnak a „játékszabályok", s minden beteg megkapja azt (kezelést, gyógyszert), ami baját leghatásosabban, leggyorsabban orvosolja. Megszűnik a betegek közötti kivételezés, (a hálapénzért felírt külföldi gyógyszer), ugyanis a biztosító felülvizsgáló orvosai ellenőrizni fogják az orvosi műveletek, eljárások, kezelések indokoltságát. PRIVATIZÁCIÓ Indokolatlan a félelem - közölték az egészségügyi tárca s a biztosító vezetői. Az egészségügyet sem kerülhetik el a piacgazdaság törvényei; a jövő a sokoldalúan müveit, készséges orvosoké, gyógyszerészeké. Valamennyien esélyt kapnak az átállásra, a regionális biztosító két éves időtartamra mindenkivel megköti a szerződést. Az előadók beszéltek a kórházak, rendelőintézetek, egészségügyi központok privatizálásáról is, ám világos képet arról, milyen lesz a valóság, nem kaptunk. A kórházak (51 százalékos állami tulajdon mellett) részvénytársaságokká transzformálódnak, a biztosítók mint független pénzintézetek átvehetik a rendelőintézetek némelyikét, a falusi egészségügyi létesítmények, rendelők a községek tulajdonába mennek át. Az érdekeltek ismerik a játékszabályokat, a betegeket pedig a változások nem érinthetik. GYÓGYSZEREK; ÁRAK A biztosítási rendszer bevezetése nem jelenti azt, hogy a rászorulóknak meg kell vásárolni a gyógyulásához szükséges gyógyszereket. A felelősek elkészítették a gyógyszerek kategorizálását (az orvosok megkapták a jegyzékeket), a beteg az orvosától tudja meg, térítés nélkül jut-e a gyógyszeréhez, vagy részben, illetve teljes mértékben neki kell állnia a költségeket. A páciens a hozzájárulást, illetve a vételárat főleg a külföldi gyógyszerek, vitaminok, gyógyteák esetében fizeti. Az árak alakulása, s a kategorizálás miatt - biztosító intézet véleménye szerint - a lakosság többletkiadásai nem haladják meg az évi 60-80 koronát. A kórházi kezelés ideje alatt a beteg térítésmentes ellátásban részesül. NEHÉZ LESZ A minisztérium és a biztosítót előkészítő intézet munkatársai nem tagadták, hogy az átállás nehéz lesz. Aggódni nem kell, mert szerintük az érdekeltek felkészültek. Valamennyien tudatosítják, ahhoz, hogy megkezdődhessen egészségügyünk gyógyulása, szükség van mind a betegbiztosítóra, mind az egészségügyi intézetek privatizálására. A tanácskozást követően az érsekújvári járásban rövid közvéleménykutatást tartottam. Érdekelt, mit tudnak a privatizációról, a biztosítóról, az orvosok s az is, hogyan képzelik el jövőjüket. Az eredmény? Nem akarom borzolni a kedélyeket, de siralmas. Ugyanis az orvosok hiába tudják (sejtik), mi az a biztosító, ha nem ismerik a privatizálási tervezeteket, ha fogalmuk sincs arról, hogy nekik kell kapcsolatba lépniük a regionális biztosítóval! Kifogásolták, hogy nem kapták kézhez (nem készült el?) a pontrendszert, mely teljesítményorientált bérezésük ábécéje, és senki sem tájékoztatta őket a privatizálás anyagi vetü- letéröl. Sajnos, rá kellett döbbennem, hogy a tanácskozáson elmondottak és az „életben“ tapasztaltak között óriási a különbség! S nem egészen három hónap múlva az egészségügy költségeinek fedezését átveszi a biztosító ... Csoda, hogy egyre többen, idősek s fiatalok azt sóhajtják, csak beteg ne legyen az ember? Péterfi Szonya 100*0„demagógia“ Az elmúlt héten pénteken szokás szerint megálltam a piacon egy átalakított autóbuszból árusító maszek mellett és hétvégére megvásároltam a szokásos frissen vágott csirkét. Kilója 46 korona, vagyis hat koronával több, mint az elmúlt héten. A biztonság kedvéért benéztem a henteshez is. A hús ott is drágább néhány koronával. Ma, a szabadpiaci versenyben a húsipar annyit kér, amennyit akar. Még az sem számít, hogy közben a felvásárlási árat is csökkentették. Ök diktálnak. Miközben a parlamentben a győztes pártok között és kormányközi szinten folyik a százmilliós, sokmilliárdos osztozkodás, az önállósuló köztársaságok adminisztrációjához szükséges töméntelen pénz előteremtése, a nagy politika irányítói észre sem veszik, hogy a Szlovákiában élő 1,2 millió nyugdíjasnak és a közel félmillió munkanélkülinek (ez az ország felnőtt lakosságának több mint a fele) minden korona számít. Hiszen a szociális ügyek szlovákiai nagyasszonya azt ígérte, hogy csak jövőre kerül újra napirendre a nyugdíjak emelése. Pedig a statisztikusok szerint az átmenetileg lelassult infláció az év végére eléri a 15—20 százalékot, ami kétezer koronás nyugdíjnál már 300—400 korona különbséget jelent. Ezt a következő évig nadrágszíjhú- zással kell „valorizálni“! Az alkohol és cigaretta árának emelése csupán a bevezetője volt a ránk váró csapásoknak. Ezt követi a postai költségek, a fűtőanyagok, a gyógyszerek stb. árának növekedése. De az igazi drágulások az új évtől várhatók, amikor az új adórendszer következtében kiszámíthatatlan drágulásra kell számítani. Szörnyű dolog, hogy már az egyszerű emberek is „demagógok". Nem így képzelték el a rendszerváltást. Nem voltak olyan naivak, hogy azt higgyék, zökkenőmentes lesz, de arra nem számítottak, hogy a piac- gazdaság megteremtésének minden terhét nekik kell viselniük. Csehszlovákia szétverésének minden költségét ók fizetik meg. És sajnos ezt már nem lehet a múlt rendszer számlájára írni, ez már a demokratikusan választott politikai reprezentáció müve. Ha a válás átszervezésére fordított milliárdoknak csupán egy töredékét fordítanák az életszínvonal kiegyensúlyozására, egészen más lenne a helyzet. Azonban a politikai ambíciók megszállottái, a nemzeti önérzettől túlfűtött hazafiak nem szégyellik népük előtt magukat, amikor több éves nélkülözést és jövőre a legsúlyosabb évet ígérik nekünk. Közben miniszterek, pártvezérek szájából elhangzanak olyan kijelentések, hogy akinek nem tetszik, mehet szerencsét próbálni máshol a nagyvilágban. Csehszlovákia történetében már kétszer is volt kivándorlási hullám: Először az első köztársaságban a nagy gazdasági válság, munkanélküliség idején (az én családomból a nagyapám és nagyanyám is Amerikában próbált szerencsét, anyám két testvére pedig végleg ott telepedett le.) Másodszor 1968-ban a diktatúra elöl menekültek el ezrek. De most, amikor megszabadultunk a totalizmustól, Csehszlovákia népei évtizedekig egy virágzó polgári társadalomról álmodtak és ezt szeretnék valóra váltani. Ezt remélték az előző „bársonyos“ kormánytól, ezt várják a jelenlegi nemzetteremtő politikai vezetéstől. Szülőföldjükön akarnak élni és jól élni. A nemzeti vagyont nem az örökös átszervezésre kell elherdálni, hanem a lakosság életkörülményeinek javítására! A következő év lesz a legsúlyosabb - ígéri a szlovák pénzügyminiszter. Ez mit jelent? Szegénységet millióknak, sót éhezést? Tudtommal ilyesmi nem szerepelt egyetlen politikai párt választási programjában, egyetlen kormányprogramban sem. Szűcs Béla 1 « 2 1992. X. 9. Ilasárnap
