Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-10 / 28. szám
A szakemberek úgy tartM jak, egy-egy ország gazdasági erejét és teljesítő- képességét jól mutatja az autóipar színvonala, illetve autópiacának forgalma. Nos, a hazai autógyártás eddigi színvonala és a piac kínálata nem mutatott túl rózsás képet, azonban az idei brünni nemzetközi autóipar-kiállításon látottak minden bizonnyal meggyőzték a nagyközönséget és a szakembereket arról, hogy a közeljövőben a piaci kínálatot illetően megközelíthetjük a fejlett nyugati országok színvonalát. Az Autotec ’92 nemzetközi autóipari, szállítási és szerviztechnikai seregszemlén ugyanis szinte a teljes hazai kínálat látható volt személygépkocsikból, használati és teA Skoda legújabb slágere Marathon fantázianéven az igényesebb vásárlók igényeit is kielégíti. Kényelmes belső tér, központi zár, tetőablak, Blaupunkt autórádió szolgálja az autósok kényelmét. hergépkocsikból, kamionokból, szerviztechnikai berendezésekből. Valószínű, hogy az idei kiállítás még nem hasonlítható össze például a genfi vagy a párizsi autószalonnal, amelyeij általában az újdonságok premierje zajlik. A kiállítás szervezőinek azt az alapgondolatát azonban, hogy a személy- és teherszállítás konfekcióját egységbe foglalva mutassák be a világ autóiparában jelenleg elfogadottnak, sőt kötelezőnek tartott műszaki és technológiai szinten, sikerült megvalósítaniuk. A szakemberek számára bizonyára a legfrissebb műszaki újdonságokkal felvértezett autócsodák jelentették az érdekességet, az egyszerű látogatók azonban általában a külső forma és a gépkocsiárak felöl közelítették meg a bemutatott termékeket. Sajnos, a hazai autópiac Is híven tükrözi az országban uralkodó gazdasági állapotokat. Kínálati piac már van, a fizetőképes kereslet azonban még mindig túl szűk a nyugati gépkocsik kétségtelenül magas műszaki színvonalát is magába foglaló árak miatt. Bár a prognózisok szerint a közeljövőben növekszik majd az igény a magas műszaki színvonalú személygépkocsik iránt, a keresletet azonban minden bizonnyal pénztárcánk vastagsága szabja majd meg. Mit kínált az idei Autotec ’92 a négy keréken járó csodák kedvelői számára? Az európai és távol-keleti autógyártók színe-java ugyan nem jelentkezett olyan újdonsággal, amelynek ezen a kiállításon lett volna az első bemutatója, de számtalan gépkocsi először mutatkozott be nálunk. A legnagyobb kiállítási területet a Volkswagen-Skoda konszern bérelte, s ezen belül a hazai autógyárf--------------------------------------------------> Üres zsebbel... Opelek, Mazdák, Volkswagenek, Hondák, Peugeot-ok és For- dok, BMW-k és Toyoták. Immár itt vannak mind kiglancolva, testközelben, megérínthetöen, mégis elérhetetlenül. Négy keréken száguldó álmaink netovábbjai, egy általunk eddig csak álmodott világ rekvizítumai. Beleülhetünk az áramvonalas ülésekbe, s ha behunyjuk a szemünket, szinte látjuk, amint száguldunk, miközben a szomszédainkat és a rokonokat piros Skodából eszi a sárga irigység. Azonban elég csak egy röpke pillantás a katalógusba, vagy egy rövid kérdésre kapott válasz, s szertefoszlanák a merész álmok. Üres zsebbel csak a kenguru ugrálhat. Zsebre dugott kézzel, fütyörészve, az első sarokig még megjátsszuk a tehetős világfit, de amint befordulunk, mutatóujjunkon már ott pörög jó öreg Skodánk indítókulcsa. —tszl— v_______________________________/ tás slágere, a Skoda Marathon kapott kiemelt helyet a kiállításon. A különleges tartozékokkal felszerelt Marathon - a Forma átdolgozott változata - a tervek szerint rövid időn belül a hazai autósok kedvence lehet. Bár az ára elég borsos: 225 ezer korona. A Skoda egyébként új gyártási filozófiájának megfelelően szinte évente kíván majd egy-egy újdonsággal jelentkezni a piacon. A gyár programjában a kilencvenes [ Autotec ’92) évek közepére egy új középkategóriájú típus kifejlesztése is előkelő helyen szerepel, amely a VW Passat és a Golf komoly vetélytársa lehet. A Volkswagen konszern tavaly csaknem 3 millió személygépkocsit gyártott, s ezzel világviszonylatban a 4. helyen áll, közvetlenül a General Motors, a Toyota és Ford mögött. Szakmai körökben már ismeretes, hogy a VW Golf harmadik generációjú változata újra a piac meghódítására készül. Rendkívül széles skálájú motorokkal, valamint kiemelt biztonságtechnikai elemekkel szinte minden elvárásnak megfelel a maga osztályában. Németországban 25 ezer márka körüli áron ,,vesztegetik“, s ez azt jelzi, hogy nálunk melyik fizetési kategóriába tartozók engedhetik majd meg maguknak. Az európai márkák közül nálunk egyik legelterjedtebb a Renault. Ezen a kiállításon a háromfajta (lóerőben és tartozékokban különböző), 12-13 ezer márkás árával Nyugaton igazi népautónak számító Clio mellett nagy volt az érdeklődés az új 19-es iránt is. Ennek cabriolet változata a fiatalos, sportos kocsikázás híveinek szívét dobogtatta meg leginkább. A Renault ezenkívül használati gépkocsikat is kínált, elsősorban kisvállalkozók számára. A már említettek mellett BMW, Volvo, General Motors, Mitsubishi, Opel, Hyundai személygépkocsik is bemutatkoztak. A Volvo legújabb, 850-es változata különleges biztonságtechnikai felszereléssel már az oldalsó ütközés esetén is hathatós védelmet nyújt a bennülöknek. Kérdés, hogy 1,2 millió koronáért ki engedheti meg magának. A japánok intenzív üzletpolitikája itt is érvényesült. Nissanok, Mazdák és Toyoták széles választéka került bemutatásra a kiállításon, ráadásul katalógusból azokat a kocsikat is meg lehetett rendelni, amelyek a kiállításon nem voltak jelen, de behozatalukat biztosítani tudják. Szólni kell még a világ autóiparában egyre hatványozottabban érvényesülő környezetkímélő elvek alkalmazásáról is. Ma már a magára valamit is adó autógyár nem reklámozhatja négy keréken guruló csodáit környezetkímélő szempontok figyelmen kívül hagyásával. S ez a szemlélet nemcsak reklámszlogenek szintjén fogalmazódik meg, hanem gyakorlati eredményekben is megmutatkozik. A Renault gyártásában immár teljes mértékben alkalmazzák a katalizátor révén csökkentett üzemanyag-fogyasztás elvét. Kisebb fogyasztás esetén a kevesebb kipufogógáz „minősége" is jobban megfelel a követelményeknek. A gyártástechnológiában pedig egyre növekszik az olyan műanyagok felhasználása, amelyek egyszerű eljárásokkal újra felhasználhatók. A Renaultnál ennek az aránya eléri a 75 százalékot. A Toyota „szegény“ üzemanyag-keverékkel próbálja meg csökkenteni a káros kipufogógázok mennyiségét. Az újszerű befecskendezési megoldással elérte, hogy a gyengébb üzemanyagkeverék sem érezteti hatását a kocsi erőkifejtésében Brünnben megbizonyosodhattunk róla, hogy az előző években praktizált „mindent a szemnek, semmit a kéznek“ elv ideje a szakkiállításokon is végérvényesen lejárt. A helyszínen ugyan nem lehetett megvásárolni a kiállított gépkocsikat, de az érdeklődő vevőt valóban ügyfélnek tekintették és a bemutatkozó cégek minden szükséges információval ellátták. Jellemző volt, hogy a nyugati gépkocsigyártók jelentős többségét immár hazánkban működő képviseletük mutatta be, s a bemutatkozáson túl egyúttal a piaci igényeket is felmérték. Általános a megállapítás, hogy a hazai gépkocsipark elavult szintje ellenére a fizetőképes kereslet egy ideig még nem lesz képes ennek a szintnek a felújítására. Maradt tehát továbbra is a szemlélődés és a sóvárgás egy-egy nyugati autócsoda láttán, bár a vállalkozók lizing formájában már könnyebben hozzájuthatnak ezekhez a gépkocsikhoz. Reméljük, hogy amikor a következő Autotecre látogatunk, már nemcsak kíváncsi szemlélői leszünk a négy keréken járó autócsodáknak. T. Szilvássy László A legújabb Volvo 850 GLT modell elsősorban rendkívül biztonságos, oldalsó ütközés esetén is hatékony védelmet nyújt a bennülöknek. A 2,5 literes öthengeres motor ráadásul kiváló gyorsulással is rendelkezik. Húska-talonok talonban? A vagyonjegyes privatizáció végét jelentené----------—-----------------------------------------------------------------Az államjogi elrendezéssel kapcsolatban sok szó esik a privatizáció folytatásának mikéntjéről is. Igaz, Václav Klaus és Vladimír Meciar megegyezett abban, hogy az első hullámot mindkét köztársaságban azonos alapelvek szerint zárják és a második előkészítése is az első hullámban alkalmazott alapelvek szerint történik majd, de a választások körüli napokban felbukkant egy más szlovák privatizációs koncepció, amelyet mind gyakrabban emlegetnek. Augustin Marián Húskának, az új szlovák parlament egyik alelnökének az elméletéről van szó, amelynek értelmében a vagyonjegyek helyett talonokat - szelvényutalványokat - kapna a felnőtt lakosság, éspedig 70-100 ezer korona (piac által nem „ igazolt“) névértékben. PLUSZ 70 EZER KORONA ? A befektetési vagyonjegyek tulajdonosai az eredetileg lehetséges 70-100 ezer korona értékű részvények helyett átlagosan körülbelül 27 ezer korona értékű részvényhez jutnak, ami közismerten annak a következménye, hogy a kezdeti érdektelenséget a lakosság részéről hatalmas érdeklődés váltotta fel. Húska szerint tehát a Klaus-féle bonyolult privatizációs rulett 1/3-os hatékonysággal mükö- dött-működik. A Hospodárske noviny-ben közölt cikkében az új elmélet kidolgozója leszögezi, hogy Szlovákiában minden valószínűség szerint már az első fordulóval véget kell vetni a privatizáció vagyonjegyes formájának, majd Szlovákia állami vagyonából minden felnőtt lakosra számítva mintegy 70 ezer korona névértékű vállalati vagyont kell elkülöníteni. A 70 ezer korona és a felnőtt lakosok számának szorzatával kapott államivagyon-ér- téket úgynevezett vagyontaionok segítségével osztanák szét a lakosság körében. A szerző szerint felmerül a kérdés, vajon ki vásárolná fel ezeket a talonokat (részvényeket). Semmiképpen sem javasolja a befektetési alapokat a művelet végrehajtására, ezt állami szervezetre bízná. Éspedig olyanra, amelynek kiterjedt hálózata van Szlovákia-szerte, vagyis leginkább a Szlovák Posta felelne meg ennek a célnak, hiszen szinte minden községben működik a fiókja. A posta mellett egy speciális szervezet jönne létre, amely minden felnőtt lakos részvény- csomagját (ún. portfolió) kezelné. A posta mellett működő szervezetet tehát ,,A Szlovák Posta Portfóliószervizének" neveznék. Ez a szervezet az állampolgár utasítására a rábízott talonokért névértékben megvásárolná a megfelelő számú részvényt, és minden állampolgár számára letéti portfóliószámlát létesítene. A részvények kiválasztását a Portfoliószerviz végezné, miközben a kockázat csökkentése érdekében legalább három részvénytársaságból vásárolnának részvényeket a talonokért. A Portfóliószerviz a névértékből számítana le bizonyos százalékot a talonok kezelési díjaként (vagyis a 70 ezer koronából). A Szlovák Posta Portfóliószervize együttműködne a Szlovák Statisztikai Hivatal számítóközpontjaival. RÉSZVÉNYELADÁS - HÁROM ÉV MÚLVA A szervizszolgálat a portfóliótulajdo- nost évente egyszer tájékoztatná arról, hogy részvényeinek piaci értéke a névérték fölött vagy alatt mozog, s hogy számolhat-e már valamilyen hozadékkal (di- videndával). A Portfóliószerviz továbbá köteles lenne az első három éven át minden állampolgár portfóliószámláját megőrizni, majd lehetővé tenni számára, hogy maga döntsön: meghagyja-e a részvényportfoliókat, vagy egyéb módon hasznosítja (pl. hazai vagy külföldi érdeklődőnek adja el). A három esztendő leteltével a Portfóliószerviz az állampolgárok tartós szolgálatában maradna az értékpapírok terén, és azokat az értékpapírokat is „kezelné“, amelyeket az állampolgár egyéb úton szerezne (pl. állami kötvények megvásárlásával). A portfóliótulajdono- sok megbízhatnák ezt a szervizt azzal, hogy részvényükkel kereskedjen a tőzsdén (adja el vagy vegyen ott számára részvényt), éspedig piaci árfolyamon. A szlovákiai lakos így a posta szervizszolgálatának segítségével elsajátítaná az értékpapírokban levő vagyonának kezelését. A. Marián Húska szerint az állampolgárnak a vagyonjegyes privatizációban szerzett 27 ezer korona értékű részvényén kívül tehát 70 ezer korona értékű talonos privatizációs vagyonra is joga lenne. A szelvényutalványok - talonok - névre szólóak lennének, az értük szerzett részvények eladását 3 évre befagyasztanák, s ez a későbbiekben lehetővé tenné az állampolgár számára, hogy megváltoztassa portfoliójának szerkezetét. Ez többek között arra is szolgálna, hogy az első három esztendőben az- állampolgár védve legyen a lehetséges manipulációktól. Az azonos portfolióval rendelkező állampolgárok a részvényesek érdekvédelmi szervezeteibe tömörülhetnének, s e szervezetek képviselhetnék őket a részvénytársasági közgyűléseken. A talonos privatizáció részaránya az állami vállalatokban nem haladhatná meg vagyonértékük 30-40 százalékát. A szerző szerint ez az ,.áttekinthetőbb, tisztesé- gesebb, szakszerűbb és szlovákosabb módszer az unitáris reforménál. Nem visszafelé, hanem elörevezetö, amely a jövőben (három év múlva) nem zárja ki a talonos privatizációban részt vevő részvényesek internacionalizálását." Az elmélet kidolgozói végezetül kitérnek a jelenlegi befektetési privatizációs alapok „jövőjére" is, szerintük konszolidációs ésszerűsítésük után a szokásos befektetési alapokként működhetnének. AHOGY A FILOZÓFUS LÁTJA A talonos privatizáció kiötlői nyilvánvalóan Szlovákia önállósodására játszanak, jól látják ezt mindazok, akik a következetes reform és az ország egybemaradásá- nak a hívei. És látják a módszer „szocialista" jegyeit is. A talonos privatizáció bírálói közé tartozik többek között a pozsonyi Ján Oravec filozófus, akinek ezzel kapcsolatos véleményét a Hospodárske noviny A. Marián Húska cikkével együtt közölte. Ebben egyebek között kifejti, hogy a talonos módszer nem más, mint Szlovákia önállósodása elérésének közvetett módszere, a privatizációs folyamatban pedig egyértelműen az állam domináns szerepére hagyatkozik. Oravec úr szerint az ilyen jellegű elmélkedések Szlovákiára szeretnék ismételten ráerőszakolni az állami hivatalok korlátlan hatalmának rendszerét (államadósság-kezelés, állami részvénytársaságok). A talonos privatizáció nem jelentene mást, minthogy hatalmas állami szervezettségével ismételten elidegenítené az állampolgárt a vagyontól, a tulajdontól. Az, hogy a szelvényutalványok kezelését kizárólag a Portfóliószerviz végezné, nem „eredményezne" mást, minthogy a talontulajdonosok válláról levennének minden gondot, s a szlovák gazdaság tőkepiac nélkül, vagy annak csupán imitációjával működne. A talonos privatizáció tehát semmiképpen sem segítené elő a szlovák tőkepiac kialakulását, hiszen a részvény- eladás három évre történő befagyasztása ezt a piacot már tulajdonképpeni létrejötte előtt felszámolná. És felmerül még egy fontos kérdés: amennyiben a talonos privatizációval privatizálnák az állami vállalatok 3CM0 százalékát, vajon kinek a tulajdonában lenne a fennmaradó 60-70 százalék? Oravec úr sem érti, vajon ily módon miképpen alakítható ki ütőképes magán- szektor. Nem érti azt sem, vajon miként állítható, hogy a „komplikált rulettmódszer“ következtében az ígért államiva- gyon-résznek csak az egyharmadát kapja a vagyonjegyes privatizációban részt vevő állampolgár, mikor ennek a csökkenésnek az oka egyértelműen is a vártnál nagyobb érdeklődés. Aki nem akarja, csak az nem látja, hogy a talonos privatizáció tulajdonképpen ismét az állam szerepét akarja felértékelni. És hogy egy ilyen kísérlet hová vezethetne? Gondoljunk csak vissza, mire is mondtunk nemet jó két és fél esztendeje... (pákozdi) 1992. VII. Q tlasárnap
