Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
ilasúrnap Cváltozat. Akkor került be a köztudatba, amikor a szlovák kormány tavaly januárban utasítást adott a Duna Pozsony alatti, csehszlovák felségterületen történt elre- kesztésének előkészítésére. Sokáig nem hittünk benne, hogy megvalósulhat az esetleges szakmai veszélyeken kívül soha nem látott politikai kockázatot jelentó elképzelés. Ám az 1991-ben mindkét oldalról mindössze diplomáciai szóvirágokra szorítkozó kormányközi tárgyalások láttán ez a reményünk szertefoszlott. Tavaly novemberben azután megindult a munka, amely a gátakon cirkáló biztonsági emberek ébersége miatt a környékbeliek számára csak a Duna felől hallható soha nem szűnő morajlás, Illetve a lakóhelyükön naponta átözönló teherautók képében van jelen. Vészesen közeledik október vége, amikor is a tervezők elképzelései szerint sor kerül a sorsdöntő lépésre és a meder elrekesztésével új irányt szabnak a Duna folyásának. Első hallásra meglehetősen hihetetlen, hogy a rendelkezésre álló egy év alatt lehetséges az ehhez szükséges összes létesítmény felépítése, ezért a terepen igyekeztünk meggyőződni a munkák állásáról. Jobb part - lázas munka A legnagyobb építkezés a Duna jobb partján folyik, ezért elsőként ide vesszük az irányt. Ligetfalut elhagyva hamarosan elérjük a munkaterületre vezető vadonatúj bekötőutat. A forgalom meglepően nagy, a teherautók szoros egymásutánban, nagy sebességgel közlekednek rajta. Mielőtt azonban aggódni kezdenénk gépkocsink szélvédőjének épségéért, kísérőnk megnyugtat, nem kell besorolnunk közéjük, ő ismer egy kerü- löutat. így azután Oroszváron áthaladva a magyar határ közvetlen közelében fekvő Duna- csúnyba jutunk, ahonnét egy keskeny betonúton, egy erdősá- vot átszelve az építkezés bejáratának közelében lyukadunk ki. Itt az éberség példás, a katonai terepruhába öltözött biztonsági embert minden igazolás és vezérigazgatói engedély dacára még hivatalos kísérőnk is csak hosszú percek után tudja meggyőzni, hogy az újságíróknak valóban megadatott a látogatás lehetősége. Miután feltárul előttünk a gát mögötti holdbéli táj, elsőként a Dunához vesszük utunkat. A parton valóságos sziklahegyek sorakoznak, ezekből készül majd a zárógát aljzata, és a partot védő hullámtörő gát is. Az eredetileg tervezett elzárásához Körtvélyesnél tárolt készletet már átszállították ide és folyamatban az újabbak felhalmozása. A tapolcsányi jelzésű pótkocsis teherautók gránitot, a lévaiak pedig andezitet hordanak. A Duna-parton ezzel visszaköszön a régmúlt, ezen a tájon ugyanis tizenöt millió évvel ezeOktóber végére kell elkészülnie az ötszáz méter széles hosszú árapasztó zsiliprendszernek (Méry Gábor felvétele) A Duna az elrekesztés küszöbén lőtt az akkori csupasz gránitfelszínre egy andezitvulkán ömlött ki, majd a terület lesüllyedt és az egészet elöntötte a Pannon-tenger. Ez a történetet lezáró Dunával együtt két kilométer vastag üledékkel fedte el a masszívumot. Napjainkban azután a nagyravágyó ember ezt a négyszázmillió éves különbséggel képződött kétféle kőzetet messziről ideszállítva és összekeverve próbálja meg legyőzni a természetet. A hadművelet tulajdonképpen már meg is kezdődött, a túlsó part közelében már szórják a sziklákat a mederbe. A jobb parton pedig elkészült néhány tíz méter hosszú minigát, amelyen a jövendő monstrum technológiáját próbálták ki. Alapozás - osztrák segítséggel Visszafelé indulva kihalt tájon vágunk keresztül. „Ha továbbra sem kerül sor megegyezésre“, itt vízi erőmű és hajózsilip létesül, s ezzel a manapság elsősorban nemzetközi jogi szempontok miatt ideiglenesként propagált dunacsúnyi létesítmény végleges jelleget kapna. Közvetlenül a part mellett tehát hallgatnak a gépek, de annál nagyobb munka folyik néhány száz méterrel délebbre. Itt épül az árapasztó „műtárgy“, a dacváltozat legnagyobb méretű létesítménye. Ez több mint ötszáz méter hosszú, húsz tagból álló zsiliprendszer, amely a folyóra merőlegesen zárja le a jövendő tárolót. A zsilipekre azért van szükség, mert árvíz esetén ezeket felnyitva öntik el a jobb oldali, magyarországi árteret. A feladat fogós, ezt mutatja az építkezést körülölelő daruerdő is. A Dunán ugyanis az ideiglenes építmények sem lehetnek valamiféle papírmaséból. Elsőként az aljzatot kellett cementálni, ami már a korábban készült részek esetében is lassú, költséges munkát jelentett. Ezúttal azonban ezt a legjobb technológiával rendelkező osztrák vállalatokra bízták, amelyek különösebb anyagmozgatás nélkül, injektálással és vibrációs tömörítéssel villámgyors munkát végeztek. Hiába, az osztrákok hasznot húztak Nagymaros leállításából, és ugyanígy tesznek Bős folytatásakor is. Az üzlet ugyanis üzlet és az osztrák ipar feltétlenül sajnálni fogja, ha az év végétől a szlovák-magyar erőművita esetleg teljesen más síkra terelődik. Kíváncsian várjuk, hogy egy esetleges balkáni stílusú blokádlicit esetében a sógorok kinek adnak majd nagyobb plusz tranzitkontingenst. A jól fizetett együttműködésnek köszönhetően tehát gyorsan halad a zsiliprendszer építése. Jelenleg az alapozás folyik, ami szintén nem gyerekjáték, mivel az acélzsilipeket több szintes vasbeton aljzat fogja tartani. A látvány egyelőre nem utal arra, hogy itt két és fél hónap múlva megkezdődhet a tároló feltöltése. Mindössze az első zsilipek környékén látjuk, hogy már magasba emelkedtek az oldalsó tartópillérek, a többinél a felszínközeli alapozás különböző fázisai folynak. Az is igaz viszont, hogy nagyon szorgos A C-VÁLTOZAT HELYSZÍNRAJZA A TÁROLÓ EREDETI JOBBOLDALI TÖLTÉSE A C-VÁLTOZAT JOBBOLDALI TÖLTÉSE AZ IDEIGLENES MEGOLDÁS ^ LÉTESÍTMÉNYEI / MAGYARORSZÁG “ VISSZATÁPLÁLÓ ZSILIP ZÁRÓGÁT - HAJÓZSILIP VlZI ERŐMŰ ÁRAPASZTÓ MŰTÁRGY A MOSONI DUNA ZSILIPJE munka folyik, a munkások nyolcasával cipelik a hosszú vasru- dakat és sok ezer ilyenből álló óriási konstrukciók várnak már a betonra. Néhány nap múlva azután Július Binder, a beruházó vállalat igazgatója eloszlatja kétségeinket, szerinte október végére mindenképpen elkészül az alapozás és felszerelnek tíz zsilipet. A többi az év végéig kerül a helyére, helyettük addig ideiglenes réselés tartja meg a felgyülemlő kb. egyméteres vizet. Mivel utolsó, áprilisi látogatásunk során itt még semmi sem állt, nincs okunk kételkedni optimizmusában. Az acélzsilipek egyébként a tolmácsi Szlovák Energetikai Művekben készülnek. Ez a vállalat a szovjet típusú atomenergiaprogram csődje után válságba került, így a szóban forgó megrendelés néhány hónapra mentőövet jelent számára.. Újabb villanás abból, milyen mindent elsöprő gazdasági érdekek kötődnek ehhez az építkezéshez. Végezetül egy apró építmény a daruerdő végén; a Duna déli, mosoni mellékágát tápláló műtárgy lényegében elkészült. A két csövön keresztül a duzzasztóból majdan rendszeres utánpótlás biztosítható, így a Mosoni-Duna a vízlépcső üzembe helyezése után tulajdonképpen a mainál kedvezőbb helyzetbe kerül. A jobb parton végezve Gútor felé indulunk. A teherautók főútvonaláról újra gyorsan elmenekülve, a kis csúnyi erdei úton csak a sarki kocsmából visszafelé igyekvőket kell kerülgetnünk. A faluban a fűben fekve sörözgető munkaruhás társaság tagjairól messze lerí, hogy nem nagyon zavarja őket a befejezés szoros határideje. Készül a sziklaaljzat A bal parti építkezésre igyekezve jókora kerülőt kell megtennünk. Gútorra érve ezúttal hiába keressük a híres erömü- ves fekete seriffeket. Ők a tavalyi tüntetések után jelentek meg, mivel állítólag a vízlépcső körüli drága berendezéseket valakik rendszeresen szándékosan tönkreteszik. Azóta az építkezési terület őrzésére hivatkozva szorgalmasan üldözik a partra kilátogató környékbelieket. Csak az érthetetlen, hogy ilyen éberség mellett Somorja közelében a jövendő tároló területén hogyan szaporodhatnak folyamatosan az illegális szemétlerakatok. Ez talán azért van így, mert már tavaly is bebizonyosodott, hogy némely teherau.tósőförök egyáltalán nem nevezhetők széplelkeknek és könnyen elcsattan a pofon, ha valaki zavarja a munkájukat. Ilyen kilátások mellett, úgy látszik, a fekete fiúk is hamar behunyták a szemüket. Gútor közelében egyébként az öreg-Duna vízutánpótlására hivatott zsilipek épülnek. A betonozás tulajdonképpen elkészült, kezdődhet az acélkonstrukció szerelése. A parton egyelőre a geodéták egyetlen szál deszkája jelzi a jövendő zárógátat. A folyón azonban a Rozsutec daruhajó uszályból, a rászerelt markoló segítségével javában szórja a mederbe a sziklákat. A gát aljzata készül így, az októberre tervezett nagy akció során ezekre dobálják majd rohammunkával a sziklákat és a kővel töltött nyolc köbméteres vasketreceket. Néhány méterrel lejjebb horgonyoz a Chopok daruhajó, a legénység épp a kötélzetet rendezi. Nem nagyon megy a munka, ezért szemmel láthatóan dühösek. Társalgásuk foszlányai a partra is átszűröd- nek, és ízléstelen káromkodásaikat hallva meggyőződhetünk róla, hogy igazán „hozzáértő“ idevalósiak készülnek a folyam leigázására. Kivétel, persze, mindig akad, tavaly például az egyik somorjai fiú inkább felmondott, minthogy hajójával az építőknek szállítsa a kavicsot. Pedig mindene volt a hajózás, és ezért inkább a kajütben felejtett kabátjáért sem ment visz- sza, nehogy ne tudjon ellenállni a csábításnak. Mint láthatjuk, erős jellemek nemcsak a parlamenti szószékről tajtékzó politikusok közül kerülnek ki. Lassan befejezzük a látogatást, eleget láttunk ahhoz, hogy megértsük, két közép-keleti ország uralmon levő politikusainak tehetetlensége miatt szülőföldünk hamarosan újabb kivédhetetlen, övön aluli ütést fog elszenvedni. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy a jövőben valahogy túlteszik magukat a felettébb sérülékeny önérzetük diktálta bosszúvágyon és nem folytatódik tovább az adok-kapok. Visszafelé még egy pillantást vetünk a folyóparton magasló új kavicstöltésre. Ez újkori földsáncként zárja el Magyarország felé a kilátást. Reméljük, a tároló feltöltése után is csak a vizet tartóztatja majd fel Tuba Lajos 1992. IX. 4.
