Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-09-04 / 36. szám

Nem tudom, ki hogy van vele, én nem szívesen lát­nám viszont a nevemet se kereszten, se sírkövön. Vi­rágot sem hordanék a leen­dő síromra. Nem vagyok előrelátó? Lehet. De remé­lem, hogy lesz, aki eltemet. Úgy veszem észre, egyre többen vannak, akik nyu­galommal gondolnak az utolsó utáni pillanatokra. Talán, mert elintéztek min­dent: sírhelyet, sírkövet, a betétkönyvön ott lapul a pénzük a hamvasztásra, a márványra, ceremóniára. Előrelátóak, fegyelmezet­tek, talán bátrak, sőt, mi több, még bölcsek is.- Valaha én műveltem a te­mető alját. Amikor láttam, fogytán a hely, az asszonnyal elhatároztuk, hogy megvesszük sírhelyeinket. Hetvenhárom év Kissé bánom - folytatja hogy rajta a fényképe. így még inkább magam előtt látom, hal­lom a hangját... Azt mondták, ahogy telik az idő, úgy szűnik a fájdalom. Ez nem igaz. Ahogy időben távolodom tőle, hiánya annál kínzóbb. Ilyenkor csak a sírás segít. Van ugyan még két fiunk, akik gyakran a sze­münkre vetik, úgy viselkedünk, mintha ők nem is volnának. Tu­Virágot hordanak a saját sírjukra nem kor - mondták berzenked­ve a gyerekeim és nagyon fur­csállták döntésünket. Ám én úgy vagyok vele: biztos, ami biztos. Egyszer az unokám meg is kér­dezte, hogy miért van a nevem a kövön. Észbekaptam, s azt feleltem, nem az enyém. Nem akartam megijeszteni, nem akartam, hogy arra gondoljon, hogy rövidesen nem leszek.- De bácsi - mondtam a víg kedélyű beszélgetőtársamnak -, hiszen a síron friss a virág. Tényleg üres? „- Persze, láthatja. A név, a születési dátum ott van, de más semmi. De a sírra virág való. Ki is jövünk ide az asz- szonnyal hetente, gyomlálunk, öntözünk.- S a gyerekei mit szólnak mindehhez?- Nem szeretik. Azt mondják, mit foglalkozunk az elmúlással. Pedig ők látják ennek a hasznát. Tudja, mibe kerül ma a sírkő? Kicsit aggaszt, hogy az unokám már nem hiszi, hogy nem az én nevem van ide vésve. Futkáro- zik a síremlék körül és kiabálja: nagyapa, hiszen te élsz! Nem hagyjuk egyedül- Három éve, 40 évesen te­mettük el a lányunkat. Akkor három sírhelyet váltottunk. A sír­köveken rajta az ő neve, meg a mienk is. Pedig egyikünk csak 65, másikunk 66 éves. Fel sem merült bennünk, hogy egyedül hagyhatnánk a lányunkat - me­séli az asszony. - Minden áldott nap kijövünk hozzá. Enélkül még elaludni sem tudnánk. Ugyanis sose szeretett egyedül lenni. Anyás volt. Haldoklás köz­ben is azt suttogta: édes mama. Amióta nincs, élőhalottak va­gyunk. Mindketten az életünket adtuk volna érte. De hát a ter­mészet kegyetlen és igazság­talan ... Ugye, szép ez a síremlék? - emeli rám tekintetét, de nem vár válaszra. lajdonképpen igazuk van. Élünk, mert mi értelme lenne halálunk­nak. Persze, az életünknek sincs. Hűség Az asszony 60 évet élt, a férje most tölti a hatvannegyediket, s a közelmúltban nősült másod­szor. A feleség sírhelye mellett egy üres sírhely látható. Mind­kettőn egyforma virágok nyílnak.- A nejem ragaszkodott a hamvasztáshoz, engem is elé­getnek majd. Pedig eleinte nem tudtam megbarátkozni a gondo­lattal. Ma már úgy vagyok vele, hogy porból lettünk, porrá vá­lunk. Szegény feleségemmel soha nem gondoltunk a halálra, egészségi állapotunk kitűnő volt. De aztán jött az a vonatszeren­csétlenség ... Ekkor gondoltam, ha már az asszony elment, be­biztosítom magamat én is. Gye­rekeim nincsenek, ki temetne el? A sírokat befedettem, nem fogja benőni a gaz.- Nemrég újra nősült. Mit szól ehhez a mostani felesége?- Hát nem örül neki, az biz­tos. Az eredeti szándékomon én már nem változtatok. Legalább a sírban legyen hű az ember. Nehezen viselem- Halála előtt mondta csak el, hogy kriptát építtetett a temető­ben, kétszemélyeset. Semmiről sem tudtam... Amikor meglát­tam a nevemet a sírkövön, majdnem elájultam. Negyven­éves vagyok, nem gondolok a halálra. Tudom, kötelességem kijárni a temetőbe, de idegileg mindig nagyon kikészülök. Per­sze bőgök, s a temetőbe járó öregasszonyok elégedetten nyugtázzák: lám, lám, ez igen, még most is sír utána. Pedig elmúlt a fájdalmam, s alakuló­ban egy új kapcsolatom. A te­metőben arra gondolok csupán, hogy locsolni kell, mert szomja­sak a virágok, hogy van egy lányom, akit fel kell nevelni. Leg­jobb lenne itthagyni a falut. Csak hát... Itt él az özvegy anyósom, kötelességem gondoskodni róla. A szüleim Pozsonyban laknak, s minduntalan hívnak haza. Nem tudok dönteni, Pedig ne­héz helyzetben tudok kemény, szívós is lenni. Talán ha egyszer férjhez megy a lányom, vagy még én is, itthagyjuk a falut, a kriptát. Bánom is én! A halálra készülődés magánügy. Egyetlen beszélgető- partnerem sem járult hozzá, hogy neve vagy akár monog­ramja szerepeljen írásomban. Nem kell - mondták hogy a kisváros a szájára vegyen minket. Megértem őket. Péterfi Szonya Méry Gábor illusztrációs felvételei Rendelkezések- Beteges, idős nagyanyám tudatosan készült a végső órára. Elrendeztette velem iratait, kü­lön borítékba tetette a sírhelyről szóló bizonylatokat. Még azt is a telkemre kötötte, mikor rakas­sam vissza a sírra a nehéz fedé­lét. És külön fogasra keltett ten­nem azt a ruhát, amelyben nyu­godni vágyott. Mire jó ez? - kérdeztem tőle idegesen, s ő bölcsen csak any- jj nyit mondott: az ember addig rendezze dolgait, míg képes rá. És miért tetézzem gondjaitokat? Nem kell rohangálnotok, min­dent elintéztem. Persze, azért nem sietek a másvilágra... EGÉSZSÉGÜNK Cukorbetegek étele, itala A több százezer cukorbajos fölött társadalmunknak Is el kell gondol­kodnia, mert az ezzel járó következmények már közügynek számítanak. Nézzünk körül városunk, községünk élelmiszerboltjában, milyen ételt és italt vásárolhat a cukorbeteg és milyen áron... Vagy ha vendéglői „kosztra“ van utalva, miben válogathat. Pedig a következetesen diétás táplálkozás ugyanolyan fontos, mint a gyógyszer. Ezzel a kérdéssel az elöljáróságnak Is foglalkoznia kellene. Egyéni elbírálás A diétát mindenkinél egyénileg kell meghatározni a betegség típu­sa, stádiuma, megnyilvánulásai és a szervezet állapotának megfelelő­en. Tekintetbe kell venni az egész­ségi állapotot kedvezőtlenül befolyá­soló tényezőket is, például a tartó­san magas vérnyomást, a súlytöbb­letet, a dohányzást stb. Az elhízot­taknál a cukorbaj rendes diétás gyó­gyítása mellett legalább ideiglene­sen fogyókúra jellegű megszorítá­sokra van szükség. A különféle diabetesz-diétáknak van néhány közös alapelvük: a be­tegnek rendszeresen, mindig ugyanazon időpontban kell étkeznie, lehetőleg hatszor naponta, hogy a szervezet az előírt ételmennyisé­get kis adagokra osztva kapja meg. Az étkezések közt három órányi idő teljék el. így a reggelit 6-7 óra közt, az utóvacsorát pedig esti tíz óra tájt fogyasztja el. Étrendjéből érthetően száműznie kell a cukrot, csokoládét, cukorkát, mézet, gyümölcsízt, cuk­rozott befőttet, édesített gyümölcsle­vet vagy gyümölcsbort, limonádét. Kizárólag mesterséges édesítőszer­rel ízesített édességeket vagy italo­kat fogyaszthat. Milyen zöldséget, gyümölcsöt? Zöldségben, gyümölcsben is a ki­sebb cukortartalmúakat keresse. Ré­szesítse előnyben az uborkát, pa­rajt, káposztát, salátát, karfiolt, para­dicsomot, zöldpaprikát, retket, gom­bát, savanyú almát, meggyet. Korlá­tozza az édesebb fajta almát, szil­vát, cseresznyét és cukorböségük miatt barackra, d’nnyére, szőlőre, fügére, datolyára, aszalt gyümölcsre ne is gondoljon. A sokféleképpen elkészíthető burgonya nemcsak C-vitaminja mi­att kedvező hatású, hanem azért is, mert szénhidrát-tartalma az emész­tés során csak fokozatosan oldódik fel. Tésztafélét (tarhonya, metélt, makaróni stb.) ehet a cukorbeteg, de szénhidrát-értékét számítsa be a napi mennyiségbe. Ugyanúgy, mint a dia-jelzéssel ellátott, korláto­zottan engedélyezett különféle édességeket. A fehér kenyérnél vagy péksüteménynél kedvezőbb a sötétebb, mert ötszörte több V-vitamint tartalmaz. óvakodjunk a zsiradékoktól Fehérje főleg húsban, túróban, tojásban, tejben, kisebb mértékben burgonyában, tésztafélékben és hü­velyesekben van. A diétás táplálko­zásra szoruló beteg számára az ál­lati eredetű fehérjék az értékeseb­bek. Borjú- vagy marhahús, sovány sertéshús, házinyúl vagy csirkehús bármily módon elkészíthető, csak arra kell ügyelni, hogy a felhasznált lisztet és zsiradékot is beszámítsuk a megengedett napi tápértékmeny- nyiségbe. A cukorbeteg diétája en­gedélyezi a tojást, a sajtot és a többi tejterméket is. A tej nemcsak eredeti állapotban, hanem mint aludttej, író, savó, joghurt vagy kefir formájában is élvezhető. Elhízott cukorbeteg azonban tartózkodjék a zsírosabb ételektől, a kövérebb sajtoktól, mert a zsiradékok kedvezőtlenül befolyá­solják a szervezet glukóza-gazdál- kodását, csökkentik az inzulin hatá­sát és előmozdítják az érbetegségek kialakulását. Mit ihat a cukorbeteg? Elsősor­ban ivóvizet, amit ízesíthet termé­szetes citromlével vagy mestersé­ges, cukormentes citromporral. Ihat továbbá palackozott vagy otthon ké­szített szódavizet. Ásványvízzel is jól olthatja szomját, de ügyelni kell, hogy valamilyen ízesítés folytán ne tartalmazzon cukrot és sót, ha az orvos sótlan diétát rendelt. Vannak cukorbetegek, akik na­ponta teát főznek és termoszban vagy hűtőszekrényben tartják. Lehet ez gyógytea is, amit azonban aján­latos frissen elkészíteni. Üdítő gya­nánt fogyasztható kakaó vagy tejes­kávé (kevés tejjel), továbbá egy- szer-kétszer napjában szemeskávé­ból készült fekete is, ha az orvos el nem tiltotta. Dia-ételek és üdítőitalok A „dia" jelölésű ételkonzervek vagy üdítőitalok nem minden eset­ben készültek diabéteszeknek, cu­korbetegek számára. Italok eseté­ben ez a megjelölés azt jelenti, hogy az édeskés vagy kesernyés ital elő­állításához nem répacukrot, hanem gyümölcscukrot és szorbitot hasz­náltak fel. Energiaértékük más limo­nádéhoz mérten kisebb, de a cu­korbajos vagy elhízott embernek mégis számolnia kell vele. A fegyel­mezett cukorbeteg napjában egy, legfeljebb két üveggel fogyaszthat ilyen terméket, de ezen felül már szódavízzel, teával vagy más ártal­matlan itallal fedezze folyadékszük­ségletét. S milyen szesztartalmú italt, mi­lyen mennyiségben fogyaszthat a cukorbeteg? Sokan úgy hiszik, a szeszes ital megengedhető. Régebben valóban akadtak orvosok, akik jóhiszeműen javasolták is betegeiknek bizonyos mértékben az alkoholt. Ma már ala­pos megfontolás tárgya, már csak azért is, mert egyes antidiabetiku- moknak az alkohollal közös hatása nagyon ártalmas lehet a májra. Azt is tekintetbe kell venni, hogy az alkohol energiahordozó anyag, amely nem kis mértékben befolyá­solja a szervezet cukorgazdálkodá­sát. Inzulinkezelésnél vércukorszint- süllyedést és kómát idézhet elő. Szeszes italt inkább ne! Ha az orvos kifejezetten el nem tiltotta a bort, kivételes alkalmakkor megihat a cukorbeteg egy, de legfel­jebb két decit, de ne édes fajtájú bort, lehetőleg szódavízzel hígítva. Ha inkább tömény szeszt iszik, elé­gedjék meg fél decivel. .Ilyen italnak különösen magas az alkoholtartal­ma és energiaértéke. Még a Beche- rovka cukormentes, diabetikusok számára gyártott változata sem ár­talmatlan. A sörről nagy szénhidráttartalma miatt a lelkiismeretes cukorbeteg in­kább mondjon le. Kizárólag a dia­jelölésű sörnek kisebb a cukortartal­ma és energiaértéke, viszont ez sem éppen eszményi ital, különösen olyan beteg étrendjében, akinél máj­károsodást állapítottak meg. Aki azonban nem tud meglenni sör nél­kül, igyon meg ebéd vagy vacsora után fél üvegnyit, a maradékot tegye el másnapra... Dr. Szántó György

Next

/
Oldalképek
Tartalom