Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-09-04 / 36. szám
Gondolatok Gyönyör József új könyvének olvasásakor Gyönyör József nemzetiségi kérdéssel foglalkozó több tanulmánya után nemrég megjelent legújabb könyvét lapozgatom. A szerző évekig dolgozott a szlovák kormányhivatalban, ahol a nemzetiségi kérdésnek elméleti, történelmi vonatkozásain túl annak gyakorlati lecsapódásával is szinte nap mint nap találkozott. A Határok születtek című tanulmány nem közvetlenül foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel. Két nagy témaköre: a csehszlovák állam létrejötte, valamint az új állam első törvénye és első szervei. Bár e kettővel szorosan összefügg, én szinte önálló, mintegy harmadik fejezetnek tekintem az új ország határainak kialakítását. A tanulmány a nemzetiségi probléma keretébe úgy Illeszkedik be szervesen, hogy épp az új állam megalakulásával, annak határain belül csöppent kisebbségi sorsba a délszlovákiai magyarság. Azóta küzd fennmaradásáért hol mostoha, hol még mostohább körülmények között. Az itteni létjogosultságunkat elfogultan, rosszakaratúan sokszor azóta is megkérdőjelező, Időnként váltakozó politikai gárdák gyakran épp történelmi gyökerekre hivatkozva próbálják indokolni néha jövőnket is fenyegető elképzeléseiket. Gyönyör József olvasmányos formában, óriási dokumentumanyagot felvonultatva, tényeket egymás mellé és szembe állítva, nem bizonygatva és nem is cáfolva tárja az olvasó elé Csehszlovákia kikiáltásának hazai és nemzetközi előzményeit és az új állam első intézkedéseit. Nincs szándékomban a könyv puszta ismertetése, mert bizonyára számos érdeklődőt az olvasás élményétől fosztanák meg. Inkább a könyv olvasása közben, a szerző által kiváltott gondolatokat, sokszor érzéseket próbálom megosztani az olvasóval. Némi történelmi hamisítás A könyv első része részletesen ismerteti a cseh és a szlovák külföldi és hazai ellenállási mozgalmakat az első világháború idején. Tomás G. Masaryk nagyon hamar felismerte a lehetőséget, hogy a monarchia várható veresége esetén valóra válhatnak a cseh nemzet függetlenségi álmai. Minden törekvése arra irányult, hogy tervét elfogadtathassa a hadbanálló antanthatalmakkal. Ezek a törekvések nem voltak új keletűek. Ami Masaryk elképzelésében új volt, azt a Nyugat felé fordulás jelentette. Pánszlávista elődeitől és sok politikai társától eltérően a cseh állam gondolatának megvalósítását nem a nagy szláv testvértől - Oroszországtól, hanem a nyugati hatalmaktól remélte. Nagy országról álmodott, amely Csehországon, Morvaországon és Szilézián kívül magába foglalná Észak-Magyarország szlováklakta területét is. Memorandumaiban nemzeti államot emleget. Szlovákia azonban ebbe az egységes nemzetállam-képbe nem egészen illett volna bele. így született meg a csehszlovák nemzet elmélete, amit Masaryk eképp fogalmazott meg: ,,A szlovákok csehek, annak ellenére, hogy nyelvjárásukat, mint irodalmi nyelvet használják“. Edvard Behes ezt a gondolatot folytatva leszögezte: ,,A csehszlovákoknak. .. az egyazon nemzet e két ágának ugyanaz a kultúrája, ugyanaz a nyelve és ugyanaz a történelme." íme, ez volt az a történelmi hamisítás a nagyhatalmak megtévesztésére, hogy így nyerjék el támogatásukat a csehszlovák nemzetállam létrehozására. Hát a szlovákok? Ők ehhez mit szóltak? Sikertelen ezeréves házasság A magyar kormány részéről is történtek kísérletek a szlovákok megnyerésére szélesebb körű autonómia keretében. Karol Sidor, a szlovák autonomisták későbbi parlamenti képviselője Slovenská politika na pöde prazského snemu (Szlovák politika a prágai parlamentben) cimú könyvében írja, hogy Károlyi Mihály fütött különvonatot is küldött a Szlovák Nemzeti Párt vezetőjéért, Andrej Hlinkáért budapesti meghívással, de a szlovák politikus ezt nem fogadta el. Hlinka a párt tu- rócszentmártoni zártkörű értekezletén már visszavonhatatlanul leszögezte: „Az ezeréves házasság nem sikerült a magyarokkal. Szét kell válnunk.“ Gyönyör József könyve ez Esetben is történelmi párhuzamok megGYÖNYÖR JÓZSEF HATÁROK SZÜLETTEK A csehszlovák állam megalakulása és első törvénye Madách vonására késztet. Tudjuk, hogy a szlovákok csehekkel kötött „házassága" se sikerült. Az első válás alig két évtizeddel a frigykötés után következett be. A szlovák állam megalakulásakor valóságos házasságbontás történt. A szlovák fél a szláv testvériséget is feláldozta a fasiszta Németországgal kötött szövetségért. A cseh partner ezen még túltette magát és a második világháború után visszavette a háborúban vesztes hűtlen „élettársát“, aki csak ez újabb frigy keretében úszhatta meg a vesztesnek kijáró felelősségrevo- nást, esetleg megtorlást. Amint napjaink igazolják, a felújított kapcsolat se vált be és Szlovákia kiválik az egységes csehszlovák államkötelékből. Mindenütt ellenség leselkedik? Beneáék az önálló állam megalakítása szükségét a csehek és szlovákok létét veszélyeztető ellenség elleni védekezés szükségével indokolták. Beneá kijelentette: „A Habsburgok, a németek és a magyarok, ezek a mi három ellenségünk “. Szerinte a magyarok a németek leghűségesebb szövetségesei, szellemi rokonai, oszlopos tagjai e középeurópai elnyomók bandájának; a német és a magyar brutalitás egy töröl fakad... Nem nehéz következtetni, hogyan tekinthettek az új államhoz csatolt magyar kisebbségre, ha az egykori elnyomók brutális bandájához soroltak bennünket is! Az ellenségképet tehát sikerült kialakítani. A magot mindjárt az új állam létrejöttekor elszórták. Azóta is újra és újra dús csirába szökkent. Dehát épp mi magyarok (így általában, tehát valamennyien) lennénk a szlovákok ellenségei? A könyv olvasása ismét csak újabb párhuzamok megvonását sugallja. A csehek, akik nélkül a szlovák államiság aligha valósult volna meg, szintén ellenségek? Hónappokkal ezelőtt Szlovákia főterein nemzeti öntudattól fűtött tömegek (vagy talán csak csoportok?) a cseheket (szintén csak úgy általában) megszállóknak, a szlovák nemzet kizsákmányolóinak, hódítóknak bélyegezték meg. Mintegy a szlovák önállóság jogosultságának indoklásául. Önállóság, jogok kivívásához valóban ellenség kell? A gondolatmenetet folytathatnám tovább, de már így is túlságosan elkanyarodtam a könyv mondanivalójától. , Meddig terjed Szlovákia? Csehszlovákia létrejöttének egyik sajátossága, hogy kikiáltásakor területének határai még tisztázatlanok voltak. E körül voltak is jogi viták. Egyesek azt bizonygatták, hogy az ország állami szuverenitása már kikiáltása pillanatától kiterjedt arra az egész területre, amelynek határait csak a későbbi békeszerződés állapította meg. Szlovákia déli határai körül így hosszabb huzavona keletkezett. A cseh és szlovák politikusok a nyugati szövetségesek engedékenysége láttán egyre merészebb követelésekkel álltak elő. Hirdették is leplezetlenül; hogy területi igényeiket az antanthatalmak teljes mértékben kielégítik. A Genfböl visszatért Nemzeti Bizottság egyik tagja kijelentette: ,,Nekünk azt mondták, hogy akkora Szlovákiát foglalhatunk el, amekkorát akarunk...“ Az illetékesek éltek is az alkalommal. A csehszlovák külügyminiszter a békekonferenciához küldött beadványában Szlovákia határainak délebbre tolását követelte, egészen Vácig. E tervben a Szlovákiához kapcsolódó olyan területek szerepeltek, mint a salgótarjáni szénmedence, a Mátra és a Bükk hegység. Természetesen e magyarlakta területek Szlovákiához csatolása ellentmondott volna a már amúgy is mellőzött etnikai elvnek, a nemzeti állam fogalmának. A csehszlovák küldöttség azonban készen állt a nagyon is vitatható válasszal: ezen a területen valaha szlovák etnikum élt, de a brutális magyar elnyomás kiirtotta ott a szlovák elemet... A nemzeti, az „etnikailag tiszta“ állam kialakítására irányuló törekvés végigkíséri Csehszlovákia egész történelmét. És gyakorlati megvalósításának kísérlete során a brutalitás se hiányzott. Ide sorolható a magyarok háború utáni kitelepítése, az erőszakos lakosságcsere és hát a deportálás. De végeredményben az ún. reszlovakizálás is. E törekvés enyhébb árnyalata a sokat emlegetett és készülő nyelvtörvény is. Tehát a nemzeti állam etnikai tisztaságát e politika képviselői soha nem etnikai határok megvonásával, hanem a számukra idegen etnikumok felszámolásával képzelték el. Akaratlanul is a Matica legutóbbi ülésén nagy tapsviharral kísért felszólalás cseng a fülemben: Itt mi vagyunk itthon, itt mi vagyunk áz urak! Nos, vajon hogy hangzana ez a kijelentés Salgótarján, a Mátra és a Bükk vidékén, ha a békekonferencia eleget tesz a csehszlovák követelésnek? Őszintén örülünk, hogy a szlovákok Dél-Szlovákiában otthon érzik magukat. Csak egyről ne feledkezzenek meg: itt mi is otthon vagyunk és a magunk urainak érezzük magunkat! fme, ennyit Gyönyör József értékes könyve kapcsán a határok születéséről. Dehát a valóságban a határok nem születnek. A születés természetes élettani jelenség. A határokat pedig emberek alkotják és gyakran meg is változtatják. Legtöbbször erőszakkal a győztesek és hódítók a vesztesek rovására. Azonban a történelem tanúsítja, hogy ez a szerep gyakran cserélődik. Pedig milyen szép lenne a világ, ha már nem lennének hódítók és leigázot- tak, s eltűnnének a népeket elválasztó határok ¡s. Zsilka László Szakadás a zoboralji községek társulásában? Kérdések és kételyek aggasztanak. Egy valóban közös érdeket szolgáló ügy megfeneklett, mégpedig a mi berkeinkben sem ritkaságnak számító pártérdek miatt, mert az egyik félnek nem tetszik, amit a másik csinált. A Zoboralji Községek Regionális Társulásáról van szó. A nemtetszést nyilvánítók azt is hibául rótták fel, hogy az Új Szó két vasárnapi számában (június 19-én és 26-án) riportot írtam a társulással kapcsolatban, s ezzel, mint állítják, napilapunk az Együttélést népszerűsítette. A két írást szándékosan jelentettük meg csak az idei parlamenti választások után, hogy a szavazópolgárok befolyásolása gyanújának árnyéka se vetődhessen ránk. A zoboralji községek társulásának létrejöttét tavaly az önkormányzatokra épülő regionális szerveződést és fejlődést szorgalmazó Balkó Ferenc és Ladányi Lajos kezdeményezte. Az előbbi az Együttélés nyit- rai járási elnöke, a másik a szervező titkára. írásomban hangsúlyozottan kiemeltem, hogy nem pártszempontból győzték meg a polgármestereket a szerveződés szükségességére, mert ez sokkal több a mozgalmi érdeknél. A másik írásomban Finta Rezső mérnököt, a gerencséri polgármestert, a regionális társulás elnökét szólaltattam meg, aki azt hangoztatta, hogy a községek összefogásában a jövő, nem tudja elképzelni, hogy az önkormányzatok e társulás nélkül valamit is elérjenek. Panaszképpen még azt is megemlítette, hogy néhány polgármester még nem küldte el neki, mint a régió elnökének, a társulásba való belépésüket igazoló nyilatkozatot. Öntsünk tiszta vizet a pohárba Két hónappal az első látogatásom után újra felkerestem Finta Rezsőt, abban a reményben, hogy- azóta már megkapta a hiányzó nyilatkozatokat, s azok alapján kérhette a társulás engedélyezését a Belügyminisztériumtól. Elképesztő választ hallok tőle: csak kilépési szándékról adhat tájékoztatást! Erdélyi Sándor, a pogrányi polgármester telefonon értesítette: „Talán kilépünk a régióból...“ „Miért? Nem felel meg a régió?" „Jó dolog, de... két párton belüli ügyről van szó....“ Erdélyi Sándor egyike azoknak, aki FMK (MPP) szimpatizánsként nyerte el a polgármesteri tisztséget. Közlésével az MPP és az EPM viszonyára utalt. De megengedhetik-e maguknak, hogy egy politikai párt nyomására szakadás álljon be az annyira óhajtott társulásban?- Pogrányban személyesen is felkerestem Erdélyi Sándort, hogy tisztázzam a számunkra létfontosságú kérdést - mondja a pártonkívüli, a rendszerváltáskor nagy érdemeket szerzett Finta Rezső, gerencséri polgármester. - Erdélyi nem gondolta meg magát, válasza lehangoló volt: most már levélben is megerősíti kilépési szándékát. Ezt azzal indokolta, hogy szerinte az Együttélés a régiót saját maga számára akarja kihasználni... A pogrányi kilépési szándékkal kapcsolatban felvetődik a kérdés: ha a választások előtt nem jött létre a nagykoalíció, akkor a választások után kisebb méretben, a régión belül sem lehetséges az együttműködés?! S még az is kérdés, hogy a pogrányi polgármester állásfoglalásával egyetért-e az önkormányzat?!- Tiszta vizet kell öntenünk a pohárba - folytatja Finta Rezső -, hogy tisztázzuk: a régió nem lehet egy párt kolonca sem, községeink jövője függ ettől, különösen most, amikor Szlovákiában a júniusi választások után új politika van kibontakozóban, egyre nehezebb lesz nálunk a magyar iskolák fájó ügyét, nyelvterületünkön a kulturális problémákat rendeznünk. Irigység, féltékenység helyett inkább keressük a megértést, hogy eredményeket érhessünk el. A régióra úgy van szükségünk, mint a levegőre a lélegzéshez... A nyitrai járásban már igen kevés magyar él, túl gyors volt itt az asszimiláció. Jelenleg csupán 14 244 személy vallja magát magyar nemzetiségűnek, az összlakosság 6,74 százaléka. A választási eredmény szerint az MKDM-Együttélés koalícióra 6973 polgár szavazott, az MPP-re 974-en. Ehhez nem kell különösebb magyarázatot fűznünk, hacsak azt nem, hogyha most tartanák a helyhatósági választásokat, Zoboralja több községében is polgármestercserére kerülhetne sor. Dolgozni kell, vállalni is a munkát A régió ügyében beszéltem Balkó Ferenccel is, aki a társulás megalakításának egyik lelkes kezdeményezője volt. Neki is tudomása van a pogrányi polgármester kilépési szándékáról.- Az MPP azt is nehezményezi — mondja Balkó Ferenc -, hogy a Csemadok is az Együttélés felé hajlik. Ha az „együttélésesek“ többsége a kulturális szervezetünk tevékeny tagja, miért ne kapcsolódhatnának be a saját politikai mozgalmukba is?! Ezt megtehetik az MPP- sek is, a Csemadoknak az ő segítségükre is szüksége van. Dolgozni kell,- vállalni is a munkát, nemcsak a bírálatot! A zoboralji magyarság erősen elsorvadt, a gyökerek meggyöngültek. Egyedül a vallás élteti az embereket, az élteti még a nemzeti tudatot is. Nagyon vallásos, istenfélő nép lakik itt. Olyan községekben, ahol a statisztika szerint már alig van magyar (a Zobor hegyen túli Menyhe, Béd, Égerszeg, Vicsápa- páti), a helybeliek kérték a vasárnapi magyar misét. A szlovákok által körülzárt szigeten élünk. Az idősebbek azt mondják, mi, zoboralji magyarok el vagyunk veszve, periférián élünk, nem érezzük, hogy miránk szüksége lenne a magyarságnak. Az ilyen életérzés kihat az iskolaügyre is, egyre többen íratják gyermekeiket szlovák iskolába... Zoboralja etnikai határ- Jelenleg még itt, a Nyitrai járásban védjük magunkat - jelenti ki Balkó Ferenc. - Pártjainknak, mozgalmainknak össze kell fogniuk, hogy lefékezhessük a lemorzsolódást, a további sorvadást. Csináljuk azt a keveset, amit tudunk. Ne irigykedjünk egymásra, inkább igyekezzünk többet tenni. Ha mi nem tesszük meg azt, amit megtehetünk, az etnikai határ idővel lehúzódhat Érsekújvárig, s ott kell majd védekeznünk... Elgondolkoztató szavak. A valóságot látva, milyen pirinyónak is tűnik egy olyan pártérdek, amely ösz- szetartás helyett széthúzásra ad indítékot! A zoboralji községek társulásának alapszabályában egy szó sem esik valamelyik párt előnybe helyezéséről, csak a régió közös érdekeit tartja szem előtt. Kimondja: „A társulás az illetékes falvak önkormányzatainak szabad elhatározásából alakul, és a községek együttműködését szolgálva képviseli azok közös érdekeit, segíti a megfogalmazott célok elérését. A társulás nem sértheti az abban résztvevők önkormányzati jogait és működését teljes mértékben alá veti a községek érdekeinek és akaratának... A társulás biztosítja a községek közös fellépését önkormányzati jogaik védelmére, a gazdasági, szociális, környezetvédelmi, regionális fejlesztési, kulturális, kisebbségvédelmi stb. problémáik megoldására...“ A zoboralji községek tizenhárom polgármestere múlt év decemberében hagyta jóvá a társulás alapszabályát. Most rajtuk a sor, hogy teljesítsék is. Ha nem ezt teszik, a közös érdek látná a kárát. Petrőci Bálint
