Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
A DICSŐ MÚLT A kollégium története mintha csak a magyarországi protestánsok s talán az egész ország megpróbáltatásokkal teli történelmét tükrözné. 1666- ban alapították mint a magyar- országi ágostai hitvallású evangélikus rendek felső fokú iskoláját. 1665-ben Kassán döntöttek erről a protestáns főnemesek, a vármegyék és a szabad királyi városok küldöttei. A hazai, valamint az erdélyi és a horvátországi nemességen kívül az iskola létrehozását több európai uralkodó család is támogatta. Az első iskolaévet ünnepélyesen 1667- ben nyitották meg. Az új iskola gazdag hagyományokra építhetett (Eperjesen a 17. század első felében is jó hírű iskola volt), jó nevű tanári karába nemcsak Magyarország minden vidékéről, de külföldről is jöttek tanítók, s az iskola rövidesen hírnévre tett szert. Már léte első éveiben fontolgatták, hogy a kollégiumot egyetemi rangra emeljék. Ehelyett viszont 1671-ben, az ellenreformáció első hullámában az épületet elvették és a jezsuitáknak adták. Rövid időszakra Thököly és II. Rákóczi Ferenc felkelése idején sikerült a protestánsoknak visszaszerezniük, 1711 -ben viszont végérvényesen a jezsuitáké lett, akik kisajátították a kollégium melletti magyar evangélikus templomot is. A protestánsoknak egészen a jezsuita rend felszámolásáig csak egy fából épült iskolájuk lehetett a külvárosban. Csak II. József uralkodása alatt virradtak szebb napok a kollégiumra. Az uralkodó segítségével visszaszerezték a kiürített épületet (a jezsuita rendet 1773-ben felszámolták), s a templomot is. A következő tanévben a gimnáziumban újra megindulhatott a tanítás. A kollégium 1804-től a Tiszai Egyházmegye intézménye lett, s ez nagyban hozzájárult színvonalának emeléséhez. Jelentősége tovább nőtt 1815- töl, amikor bevezették a jogi tanulmányokat, s nemsokára létrejött a jogi és a teológiai akadémia. Az 1848/49-es szabadságharcban a kollégium a város forradalmi megmozdulásainak a központjává vált. Megalakult a nemzetőrség, s a diákok és a tanárok nagy része Kossuth zászlaja alatt harcolt. 1849- ben az épületben szállásolták el a megszálló orosz hadsereg egységeit. A világosi fegyverletétel után az osztrák hatóságok mindent elkövettek, hogy a kollégiumot állami iskolává változtassák. Csak nagy áldozatok árán sikerült megtartani a gimnáziumot és a teológiát, de a jogi akadémiát ideiglenesen be kellett zárni. Ezekben a nehéz időkben az emigrációban élő Kossuth Angliában gyűjtést rendezett a megmentésére. Virágzása utolsó időszakát a kollégium a századfordulón élte. Ebben az időben jelentős felsőoktatási intézménnyé nőtt, jogi és teológiai akadémiával, főgimnáziummal és tanítóképző intézettel rendelkezett. Ezenkívül nagy könyvtára és több muzeális gyűjteménye volt. A kollégium megszűnését az 1918-as év jelehtette. A teológiai akadémiát felszámolták, a jogit átköltöztették Miskolcra. Nemsokára anyagi nehézségek miatt a tanítóképző intézetet is megszüntették, s csak a gimnáziumot sikerült megmenteni. A társadalmi-politikai változások megtizedelték a tanári kart is. Az akadémia professzorai közül sokan nyugdíjba mentek, többen emigráltak, s ez a sors sújtotta a gimnáziumot is az 1926-os utolsó magyar nyelvű érettségi vizsga után. A kollégium kapuját számos olyan személyiség lépte át, akik jelentős szerepet játszottak az ország és a nemzet politikai életében. Első tanulói közé tartozott Thököly Imre gróf és Bogdány Jakab, a híres festő. A 19. században itt tanult Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc, Dessewffy Arisztid, az aradi vértanú, Sárossy Gyula, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes, Hanna Lajos, Hun- falvy János, Irányi Dániel, s számos későbbi politikus, író és tudós. HaA kollégium átalakított és felújított épülete a múlt század második felében Az elmúlt századokban Magyarországon a kultúra és a művelődés jelentős központjai voltak a protestáns kollégiumok. Ezek több középiskolát és főiskolát tömörítettek. A leghíresebb a debreceni, a sárospataki és az eperjesi volt. Az első kettőben ma is működik a gimnázium s az utóbbi időben a teológiai kar is. Épületüket példásan karban tartják, gazdag múzeummal, könyvtárral rendelkeznek. Sajnos, mindez nem mondható el az egykor híres eperjesi kollégiumról. Repedezett falai, melyeket különféle butikok reklámjai „díszítenek", nem nyújtanak valami szívderítő látványt. S a jövőt illetően sem kecsegtet sok reménnyel. Az eperjesi kollégium katasztrofális állapotban van. A múltban rendkívül fontos szerepet játszott az ország kulturális fejlődésében, ezért az utókornak, tehát a jelennek törődni kellene további sorsával. Ml LESZ AZ EPERJESI KOLLÉGIUMMAL? son ló szerepet játszott a kollégium a szlovák nemzet életében is. A JELEN A kollégium egyetlen megmaradt iskolája, az á.h. evangélikus gimnázium ugyan még huszonhat éven át működött, de már új épületben, amelyet 1911-ben emeltek. A régi kollégiumban elemi iskola, evangélikus püspöki hivatal, leánypolgári iskola, később egészségügyi szakközépiskola s több más intézmény nyert elhelyezést. 1959-ben az épületet államosították, s a városi nemzeti bizottság, majd később a lakáshivatal gondozásába került. Hogy ez az utóbbi intézmény több mint harminc évig hogyan gondozta, nem kell senkinek sem bizonygatni. Az épület siralmas állapota mindent elárul. Ma a kollégium belső területén a következő intézmények osztoznak: az Állami Területi Levéltár, az Állami Tudományos Könyvtár, néhány ügyvédi iroda, a Szlovák Nemzeti Párt helyi szervezete, egy órás- üzlet s egy zöldség- és gyümölcsüzlet. A földszintről két évvel ezelőtt kiköltözött a galéria s a járási könyvtár, azért, hogy az épületet tatarozni fogják, de erre nem került sor. A lakáshivatal a földszinti részt különféle kisvállalkozóknak adta bérbe. Úgyhogy találhatunk itt most mindenféle butikot, élelmiszerüzletet, kazettakölcsönzőt, használt ruhaneműket árusító üzletet, trafikot, újságárust stb. Ez a helyzet az amúgy is tönkretett kollégium hírnevéhez nem járul hozzá, nem szólva arról, hogy a bérlők mindenféle építkezési beavatkozásokkal durván megsértik az épület eredeti állapotát. Az udvar közben szemétdombbá és nyilvános WC-vé vált. Mindezen nem is csodálkozhatunk, mivel az eddigi tulajdonosnak csupán az volt az érdeke, hogy a bérlőktől bevételhez jusson, anélkül, hogy a legcsekélyebb összeget fordította volna karbantartásra. ÚJ LEHETŐSÉGEK Úgy tűnik, hogy mégis csak jobb napok várnak a régi kollégiumra. Legalábbis ami a tulajdonost illeti. Az épület ugyanis a 403/1990 sz. törvény alapján újra az evangélikus «egyház tulajdona lett. Arról, hogy mindez nem ment olyan könnyen, a következőket mondta Ján Midrisk sáros-zempléni á.h. evangélikus esperes: „A püspöki hivatal felszólítására az épület visszaadását illetően a lakáshivatal a törvény által megszabott határidőben először pozitívan reagált. Később azonban kétségbevonta, vajon az egyházat jogi személynek lehet-e tekinteni, s Így az egész ügy megrekedt, majd a járási bíróság elé került, itt viszont a tárgyalását többször is elnapolták. Végül is az egyház és az esperest magisztrátus képviselői aláírták az egyezményt az épület visszaadásáról. Ez az egyezmény aztán március végétől júniusig az állami jegyzösé- gen hevert, bár a regisztráció tíz perc alatt elintézhető lett volna. Ezalatt a szándékosan és jogtalanul hátráltatott időszak alatt persze a lakáshivatal szedte a bérlőktől a pénzt. “ Tehát a tulajdonos már új, de továbbra is megoldatlan az épület kihasználásának a kérdése. A nyolcvanas évek végén elkészült egy terv, amely szerint a kollégiumban ún. szabadidő-központot hoztak volna létre. Itt lett volna a fiatal művészek galériája, klubhelyiségek, hangversenyterem, könyvtár, kiállítóterem stb. Tervezték az épület tatarozását is, a megfelelő anyagi ráfordításokkal együtt. A rendszer- váltás után azonban minden megváltozott s az említett terv megvalósítása is meghiúsult. Arról, miként képzeli el a kollégium jövendő sorsát az új tulajdonos, az esperes úr a következőket mondta: ,,Nagyon sok függ attól, visszakapja-e egyházunk az ún. új kollégium épületét (ma a ROBOT nevű társulásé), ahol gimnáziumot szeretnénk létrehozni. Ha igen, akkor a régi kollégiumot tataroztatjuk s az emeleten múzeumot létesítünk. A földszintet bérbeadjuk néhány ,, ideit lő“ intézménynek, pl. szóba jöhet a levéltár, a könyvtár, a galéria. Ha nem kapjuk vissza az új épületet, kénytelenek leszünk a gimnáziumot a régi kollégium épületében elhelyezni. Mivel nem tudjuk, milyen kötelezettségei vannak a lakáshivatalnak a butiktulajdonosokkal szemben, a közeljövőben nem nagyon változik a jelenlegi helyzet. Ez az állapot mindenképpen a kollégiumhoz méltatlan. “ PÉNZ, PÉNZ, PÉNZ Erre a három dologra volt szükség minden korban ahhoz, hogy bármilyen nagyszerű terveket meg lehessen valósítani, s ez ma is így van. Az eperjesi kollégium esetében is, függetlenül attól, hogy itt végül is szabadidő-központ, gimnázium vagy múzeum létesül-e. A szükséges pénzzel nem rendelkezik sem a város, sem az egyház. Az említett terv 40 millió koronával számolt. Azóta az árak emelkedtek, s az épület állaga egyre romlik. Két éve néhány intézmény kiköltözött, mert úgy volt, hogy megjavítják a tetőt. Végül a minisztérium nem küldte el a tervezett pénzösszeget. A város a Pro Slovakla alapítványhoz is kéréssel fordult, de nem kapott választ. Az egyháznak sincs pénze, s egyelőre külföldi támogatásra sem számíthat. Az egyedüli, amit tehet, hogy alapítványt hoz létre az épület javítására, ide folyna be egyelőre a pénz a bérlőktől. A legreálisabb megoldási lehetőségnek a kollégium sorsában érdekelt összes intézmény anyagi forrásainak egyesítése mutatkozik, tehát az evangélikus egyházé, a kulturális minisztériumé, a városé, esetleg a belügyminisztériumé. Hogy a legrövidebb időn belül sor kerülhessen legalább a legszükségesebb tatarozási munkálatokra. Addig, amíg nem késő. Tegyünk végül egy sétát a kollégiumban! Az épület homlokzatán plakátok ékeskednek, az egyiken Rambo mutogatja izmait, a másikról a Miss Csehszlovákia verseny döntőbe került szépségei mosolyognak. Az ö árnyékukban függ szerényen J. A. Komensky és Korabinszky János Mátyás emléktáblája. A bejárati részben található Kossuth Lajos s Greguss Ágost beporosodott emléktáblája, amelyek szinte a csodával határos módon az eredeti helyükön maradtak a mai napig, az Órásüzlet és a Vetőmagok cégtábla mellett. Az első emeleten néhány irányjelző elvezet bennünket a második emeletre Rochlitz Gyula mellszobrához. Alatta a szöveg arról tájékoztat, hogy ez az eperjesi származású neves építész egykor 30 000 forintot adományozott a kollégiumnak. Jól tudjuk, nem volt az egyetlen. Ezt tette előtte Kossuth Lajos, Thököly Imre gróf, Thököly István gróf, XII. Károly svéd király és sokan mások. A kollégium mindnyájuk számára a haza, a nemzet és az egyház szellemi fejlődésének a jelképévé vált. Reméljük nem válik a szégyen és a saját múltunk iránti tiszteletlenség szimbólumává. Kónya Péter 1 ♦ * A kollégium ma A belső udvar ilyen siralmas állapotban van (A szerző felvételei) 1992. Vili. 28 g ifasÉrnap Eg y híres iskolaszottioru sorsa ia
