Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-28 / 35. szám
két is kiépítettetek, de mi lesz a tornateremmel?- Végre helyet és megoldást találtunk, de sajnos egyelőre mégsem lesz belőle semmi, mert ehhez legalább 20 millió koronára lenne szükség, az pedig nincs. Szerencsére a tornaórákat a városi sportcsarnokban és a Safárik Egyetem tornatermében meg tudjuk tartani.- Milyen újdonságokkal várjátok az idén a diákokat?- Dolgoztunk, építkeztünk a nyáron is. Egy olyan kémiai laboratóriumot és szaktantermet alakítottunk ki, mely biztos, hogy párját ritkítja Kassán. A jól felReiter Géza igazgató a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium sikeréről és gondjairól Az alapiskola első öt osztályának elvégzése után szülőfalum olajpadlós, kéttanerős ósdi kisiskolájából elkerültem Buzitára, a hatalmas iskolakolosszusba. Szinte a lélegzetem is elállt a csodálkozástól: központi fűtés, hideg-meleg víz az osztályokban, laboratóriumok, szertárak, tornaterem - betelni is alig lehetett a látvánnyal. Mindezt, persze, csak azért mondom, mert amikor a kilencedik osztály befejezése után 1968-ban felvettek a kassai magyar gimnáziumba, azt hittem, hogy ott, a városban még különb, még szebb iskola fogad. Hát nem. A füstös osztályok, a foghíjas parkett, a rondábbnál rondább padok látványa lehangoló volt. A tornaterem is hiányzott. Pedig itt nem is egy, hanem két iskola: a gimnázium és az alapiskola működött közös igazgatás alatt, egy épületben, sőt még az óvoda is. Bizonyos illúzióvesztés a tanárokkal kapcsolatban is ért - és talán azért, mert azt hittem, hogy itt mindenki olyan nagy felkészültségű és remek érzékű pedagógus, mint Reiter Géza, Batta György, Mihók Ágnes, akik Kassáról kijárva hetedikes koromban tanítottak egy évig Buzitán. Csakhogy Kassán másféle tanárok is voltak. Úgy érzem, egyszer már ezt is el kell mondani, s a helyzetem most annyival könnyebb, hogy a Kassai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium igazgatója egy éve az a Reiter Géza, akit már föntebb említettem. Ő így látja a helyzetet:- Nézd, én ennek az alma maternak az összes korszakát ismerem, mert elemista koromtól itt tanultam, és a buzitai évet kivéve itt is tanítok. Meg kell, hogy mondjam: a kezdetek kezdetén kiváló tanári karral indult ez az iskola. Olyan pedagógusegyéniségek voltak, akik gondolataik szárnyalásával a gyerekeket magukkal ragadták. Olyan osztályok voltak akkoriban, hogy a 32 gyerekből 28-29 egyetemet végzett. Hanyatlás a hatvanas évek közepe táján következett be, amikor a nagy öregek nyugdíjba mentek, a tehetséges fiatal tanárok pedig a főiskolákon kezdtek tanítani. Te akkor jöttél ebbe a gimnáziumba, amikor megpróbáltunk kimászni ebből a hullámvölgyből, de egy ideig még voltak olyan tanárok, amilyenekről szóltál. Ma már fenntartások nélkül leszögezhetem, hogy ismét rendkívül jó tanári karunk van - és ezt az eredményeink igazolják a legjobban. Á negyven érettségizett diákunk közül az idén 31-et vettek fel az egyetemre - tehát mindenkit, mert ennyien jelentkeztek. Tavaly csak két diákunk nem került be a választott egyetemre, de örömmel jöttek újságolni, hogy az idén őket is felvették. Munkánkat talán mindennél jobban minősíti, hogy több olyan gyerekünk van, akit három orvosi egyetemre, közgazdasági karra is felvettek. Nos, ez az érem egyik oldala, a másik pedig az, hogy a kommunista rezsim és a város vezetősége a mi iskolánkat bizony nem kényeztette el; nekünk a szülők hathatós segítségével sokat kellett tennünk azért, hogy iskolánk esztétikailag és a felszereltség tekintetében is versenyképes legyen. Kecsey Magda kolléganőm a megmondhatója, mennyit kellett kilincselni azért, hogy legalább az emeletráépítést engedélyezzék.- Tudom és örömmel tapasztaltam én is, hogy az emeletráépítéssel a helyiséggondok megoldódtak és szaktantermeszerelt fizikai szaktantermünk mellett még egy másikat létesítettünk, és végre a biológiai szaktanterembe is bevezettük a gázt.- A kassai Állatorvosi Egyetem egyik tanárától hallottam, hogy olyan biológiai laboratóriumotok van, amelyet ők is irigyelnek...- Alighanem az elektronikai berendezéseinkre gondolt, mert mi például a mikroszkopikus kísérleteket is ki tudjuk vetíteni a nagyméretű képernyőkre. Ezt a berendezést mellesleg egy volt diákunknak köszönhetjük, aki egy neves német elektronikai cég alkalmazottja.- Van-e még valami más jó hír is az iskolával kapcsolatosan?- Talán azt említeném még meg, hogy az egykori kassai Hunfalvy Gimnázium 50 évvel ezelőtt érettségizett növendékei találkozót tartottak a nyáron és egy alapítványt hoztak létre a gimnáziumunk támogatására, mivel a mi iskolánkat tekintik a gimnáziumuk utódjának. Úgy tervezzük, hogy az alapítvány segítségével megoldható lesz tanulóink külföldi tanulmány- utakra küldése. Jó hír az is, hogy az új tanévben gimnáziumunk első osztályaiban hatvan diák kezdi meg tanulmányait. Ennyi elsősünk évek óta nem volt. Szaszák György Méry Gábor felvételei (5) ... mert harc volt ez a javából (A szerző felvétele) Pályamódosítás Divatozó fogalom mostanság. Pozitív és negatív értelemben egyformán használják. A piacgazdaság kedvezményei szülte kényszer hatására ezrek próbálkoznak meg pályamódosítással. Vannak azonban olyanok is, akik mintegy kihívásnak tekintik mindazt, amit maguk körül megtapasztalnak. Műszaki emberekből képviselők, jogászokból népvezérek lesznek, de akadnak pedagógusok is, akik 1989 novembere után még türelmesen remélték: megváltozik az iskola és benne az ö szerepük is. Csalódtak volna? Kétségtelenül.- Nemzeti kisebbségünk jelenlegi helyzetében egy tapasztalt pedagógus fontosabb, mint öt vállalkozó - szögezi le Stefán János (augusztus végéig még) gimnáziumi tanár. - Angol szakosként éjjel-nappal taníthatnám a nyelvet. Csak hát azok a feltételek, amelyek a pedagógusi pálya szabadságához, a tanár autonóm személyiségének az érvényesüléséhez kellenek, mind a mai napig nem teremtődtek meg. Előreláthatólag sokáig nem teremtődnek meg. Minden elvont eszmefuttatás nélkül: a királyhelmeci gimnáziumban 1990 első felében konkrét formában fogalmazódott meg a szlovák és a magyar tagozat különválásának az igénye. Belső csoportérdekek érvényesülése és külső bürokratikus akadékoskodások után az egészből nem lett semmi. Annyi engedményt tettek, hogy a törvényerejű rendelet alóli kivételként a magyar tagozatnak külön igazgatóhelyettese van. Normális menetben megválasztottuk az igazgatónőt, aki általam a mai napig világosan nem látott módon kinevezte helyetteseit. Lényegét tekintve minden maradt a régiben, amit egyre kevesebb autonóm módon gondolkodó tanár képes és hajlandó elviselni. Nem leszek egyedül, aki rövidesen elmegy az iskolából. El fog menni Gilányi István is, aki irányítója volt a magyar tagozat önállósulásáért indított harcnak, mert harc volt ez a javából. Nem szenvedtünk vereséget, ennél rosszabb történt. Az eldöntetlen csatában a csendes szemlélődök nyertek, mondhatnám kissé csavarosán fogalmazva. Bármennyire is eltökélt szándékkal távozik a királyhelmeci gimnázium egyetlen olyan angol szakos tanára, akinek majd két évig alkalma volt az angolt Málta szigetén gyakorolni, szavaiban bujkál némi csalódottság.- Nem akarom teljesen el- hagymi a pályát, hiszen angol szakkal manapság nem nehéz elhelyezkedni, de úgy tervezem, hogy önálló leszek. Egyrészt kereskedelmi vállalkozó, másrészt olyan vállalkozó, aki gyerekeknek, felnőtteknek nyelvtanfolyamokat szervez. Olyan nagy az érdeklődés, hogy nem lesz gond, mivel hajlandó vagyok tanfolyamot indítani falvakon is, s az sem kizárt, hogy esetleg Magyarországon próbálkozom. A regionális együttműködést nagymértékben fellendítené, ha végre megnyílna a határátkelőhely Pácin és Nagykövesd között. Azt a tapasztalatot, amit Nyugaton szereztem- ráadásul a nyelvtudásomat- igyekszem az üzleti életben hasznosítani. A mai oktatási rendszerben az önállóan gondolkodó és cselekedni akaró tanárra - más okokból ugyan- ugyanúgy nincs szükség, mint a kommunista rendszerben. A gimnázium életében az igazgatóválasztással bekövetkezett egy hallgatási időszak. Az új igazgatónő kijelentette, hogy hallani sem akar a magyar tagozat önállósulásáról. Elfelejtették, levették a napirendről, senki nem is emlegeti. Ezt megelőzően még ki-ki- szálltak a minisztériumból, hogy azt firtassák, miért akarjuk ezt, persze az indoklás soha nem volt számukra elfogadható. A mikéntjéről már alig szólhattunk. Tulajdonképpen csupán a személyek változtak, a magyar tagozatot érintő direktívák maradtak, sőt, erősödtek. Valamifajta paradoxon ismerhető fel abban az állításomban, hogy a letűnt rendszerben a magyar tagozatért kiállva többet tudtunk tenni, mint most. Az ok egyértelmű: a mást akarók kisebbségben vannak az iskolán. Ehhez járul még, hogy a magyar tagozat tanárainak a száma kisebb, mint a szlováké, így minden úgynevezett demokratikus szavazásban alul maradunk. Utána meg kötelességünk azt tenni, amit a többség elfogadott. Azt hiszem, mindenki megérti döntésemet, ha mindezzel együtt figyelembe veszi azt, hogy az országban, a parlamentben és a döntéseket hozó államigazgatásban ugyanez játszódik le. Bennünket, magyarokat a többségi nemzet számára kialakított demokratikus rendszerben szorítanak egyre nehezebb helyzetbe. így az ambíciókkal élő magamfajta pedagógus arra indul el, amerre az érvényesülésének szabadabb lehetőségeit látja. Pontosan nem tudni, hányán lesznek olyan pedagógusok, akik idén szeptemberben már nem állanak a katedrára. Sokakat nyelvtudásuk, matematikai és műszaki képzettségük és nem utolsósorban pedagógiai tapasztalatuk tesz alkalmassá a vállalkozói pályára. Márpedig azon a legköny- nyebben a jogi és gazdasági ismeretek sajátíthatók el, hiszen tárgyalási készséget, nyelvtudást, lélektani ismereteket, alkotó gondolkodást- mindez egy jó pedagógus sajátja - kizárólag évekig tartó tanulással lehet elsajátítani. Dusza István
