Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1992-08-14 / 33. szám
Készül az ebéd a halásztanyán rint ha legalább üdítőt vehetnének, elégedettebbek lennének. MÉG ÜDÍTŐITAL SEM KAPHATÓ Az üresen, elhagyottan álló ivóvíztartálynál egy fűz árnyékában Lukács Viktor királyhel- meci magánvállalkozó édességeket árul. Fogy a csoki, a rágógumi, a nápolyiszelet, de szinte minden vásárló megkérdezi tőle, üdítőitalt lehet-e kapni.- Sajnos, egyelőre nincs - vá- laszolgatja -, de a jövő héttől az is lesz a mozgó büfében, a hétvégeken pedig lángos és gofri is...- Nem érné meg egy magán- vállalkozónak sátrat vernie itt? - kérdezem az „első fecskétől“.- Én már tavaly rájöttem, hogy megérné. Sőt, szerintem két vendéglős is megélne itt nyáron. Ügy tudom, nem volt szabad itt kőépületet emelni, s talán Holtág Nagykövesd és Pácin között • Ha pénz lenne, az üdülők paradicsoma lehetne a tó • Államhatár a víz közepén • Egyelőre nincs ivóvíz és a szolgáltatás is kezdetleges • Mikor lesz újra kishatárforgalom? Magasságok Karcsa. Többnyire nem túl mély a több kilométer hosszú állóvíznyúlvány az egymáshoz kőhajításra lévő Nagykövesd és Pácin községek között. Állítólag a „szőke“ Tisza holtága. Sokak szerint a Bodrogközben a halak, halászok és a nomád üdülésmódot kedvelő turisták paradicsoma. S egyben Csehszlovákia és Magyarország közös természéti kincse. Jakus Péter polgármester „Vigyázat, az államhatár a folyó közepén húzódik!“ — figyelmeztetik a nagykövesdi parton elhelyezett szlovák és magyar nyelvű táblák az arra járókat, az ott napozó, strandoló kirándulókat. Persze, ez nem meglepetés, nem újdonság, mert általában nem véletlenszerűen érkeznek ide az idegenek sem. A környéken elsősorban a romváráról és tokaji boráról híres Nagykövesd az ország peremterületén van, a Karcsa pedig annak is a „megjárja“ jelzővel minősithető, mezei úton megközelíthető határában húzódik. Ha a Pácin és Nagykövesd közötti országút majd’ ötven éve leeresztett államhatár-sorompóját felnyitnák, legalább a kishatárforgalom előtt, akkor bizonyára a Karcsa idegenforgalmi rangja is növekedne. NOMÁD STRAND Valóban romantikus környezet. Mindkét oldalon bokros-bozótos fűzfasor szegélyezi a helyenként félszáz méternél is szélesebb jámbor, mozdulatlan vizet; a behajló lombok itt is, ott is halászstégeket „rejtegető“ nádasokat legyeznek. Sőt, odaát egy teljes üdülőház-sort is. Az északi part legnagyobb tisztása a „mi térfelünk“ turistaközpontja. Szerény strand. Pontosabban: eredeti. Füves, göröngyös rétdarab - és hozzá olyan terület a nemzetközi állóvízből, amilyet a strandoló akar... no és amilyet a határőrök engedélyeznek. Ez utóbbival állítólag nincs gond, a törzsvendégek ugyanis szabálytisztelők.- Fürdőnadrágban csak nem mennék rokonlátogatóba... Ha át akarok menni, akkor kocsiba ülök és Újhelynél legálisan átjutok. Igaz, nagy kerülő, majd ötven kilométer, de mégis azt Választom — hallom egy fiatalembertől. — Nem fordul elő, hogy úszás közben átjuttok a határvonalon? — érdeklődöm egy fiúcsoporttól. Huncut mosollyal összenéznek, s aztán akad, aki bevallja, hogy néha-néha, a hecc kedvéért valamelyikük megszólaltatja a határcsendőrök vagy katonák szájában a sípot, de utána gyorsan alámerül és visszaúszva elvegyül a tömegben. CSEND. SZÉP KÖRNYEZET A törzsvendégek szerint a napos, nyári hétvégeken több százan keresik fel ezt a helyet. Most vagy százötvenen-két- százan lehetnek a karcsai strandon. Az ittenin. Hogy a túloldalon mennyien, azt nem tudom, mert a magyarországiak helyi „Floridája“ lejjebb, a pácini kertek alatt van. A megkérdezettek szinte mindegyikét a szép környezet s a csend vonzza ide. A nagykaposi Babarcsik Jánost és nejét is.- Ugyanúgy harmincöt kilométerre van tőlünk, mint például a sokkal nagyobb és jobban kiépített Zempléni-tó, vagy a Tisza tárkányi szakasza, mi azonban mégis ide járunk szívesebben. Először 1961-ben voltunk itt, s azóta vissza-visszatérünk minden nyáron egy-két napra. Ha lenne néhány kőépület, vendéglő, falatozó, szociális- helyiség, akkor még többen megfordulnának itt. Az út már elfogadható minőségű, elkészült a villanyvezeték is, de ez még nem sok. Ha a közvilágítás lámpái már működnének, ha az öltözőfülkék körül valaki rendszeresen lekaszálná a füvet, mindjárt jobban érezné magát az ember. S ami a legjobban hiányzik, az az ivóvíz... Egy géresi fiatalasszony szemég most sem engedélyeznék... Villany már lesz, gondolom, faházak is épülnek. A HALÁSZTANYA Egyetlen „barakk'áll a kövesdi parton, az egykoron mini pionírtáborként üzemeltetett, majd egy ideig pusztulással fenyegetett faépület, beton alapokon. Néhány éve a halászszövetség királyhelmeci szervezete újból rendbeszedte, s azóta hivatalosan is „halásztanya“. Szobáiban összesen tizennégy ágy van.- Télen sem teljesen elhagyatott a tanya, ki-kijárunk a befagyott Karcsúra léket vágni. Nyáron pedig állandóan foglalt, hiszen a halásztársulat tagjai közül sokan családostul itt töltik szabadságuk egy részét. Mi például Bodnár Péterékkel együtt egy hétre jöttünk - kalauzol Szopko János. — Szívesen maradnánk tovább is, de hétfőn újabb csoport jön... - folytatja, de nem fejezi be, mert a tábori konyhasarokból a neje közbeszól. - Ha lenne még vagy két szoba, az is megtelne, olyan nagy az érdeklődés. Apropó, konyhasarok. Kempingfőző, mosogatótál, néhány fazék, tányér... és több műanyag ivóvíztartály. Ez utóbbiak ha kiürülnek, a faluba kell menni megtölteni őket, mert nincs a közelben megfelelő kút. A túlsó parton van, de oda tilos az átkelés.- Hogy odaát összkomfortos házak, üdülőtelepek sorakoznak, itt pedig jóformán semmi sincs, annak tudtommal az 1923- ban kötött logikátlan nemzetközi egyezség az oka. Abban ugyanis állítólag az áll, hogy ahol valamilyen vízfelület alkotja az államhatárt, ott csak az egyik partot szabad beépíteni. Vendéglátóimmal közben leereszkedünk a stégig. Ott már a halászat a téma: a másik parttal való együttműködés - haltelepítésben, a szerencsére csak elvétve előforduló halpusztulás okának kivizsgálásában, a közös horgászversenyekben... — Természetesen, ez utóbbi rendezvényekre sem mehetünk egymáshoz ladikon, hanem személygépkocsival, kerülőúton — tájékoztatnak. Elújságolják még, hogy a páci- niak növényevő amúr halat akarnak telepíteni a Karcsúba, azokra bízzák a hínár terjedésének megakadályozását. A KARCSA-PART FEJLESZTÉSE NEM UTÓPIA Karcsa-ügyben Nagykövesd polgármesterét is felkeresem. Jakus Péter azzal fogad, hogy a községi önkormányzatnak is napirendjén szerepel mostanában a kirándulóhely fejlesztése.- Hat helyi vállalkozónak engedélyeztük a napokban, hogy szolgáltatásaikkal „birtokukba vegyék“ a Karcsút. A villanyvezeték elkészült, a folytatás talán már könnyebb lesz.- Viszont nincs ivóvíz... — Sajnos, az a falu kútjaiból is kifogy lassan. Elkészült itt két mélyfúrás, a hozamuk megfelelő lenne, csak nincs pénzünk a vezetékhálózat és a víztartály megépítésére. A vízművek képviselői csak félvállról veszik a mi igényeinket, kérésünket. — Az nem jöhet számításba, legalább a Karcsánál, hogy a holtág másik partjáról vegyenek, kapjanak ivóvizet?- Műszakilag ugyan könnyen megoldható lenne, s természetesen, a vízdíjat annak rendje- módja szerint a magyarországi vízműnek fizetnénk, csak kérdés, nem lenne-e adminisztrációs akadálya... A polgármester a Karcsa-part kiépítését nem tartja utópiának. Azt javasolja, néhány év múltán látogassak el hozzájuk újból: — Akkorra a mi partunk is sokkal otthonosabb lesz. Erősen bízom benne, hogy jól fogják itt érezni magukat a vendégeink. Gazdag József (A szerző felvételei)
