Vasárnap, 1992. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1992-08-14 / 33. szám

*

♦

*K 5

)2. Vili. 14.

A MESTER EGY PALÁNTÁT IS FELÁLDOZOTT

Még a hollandoknak is tetszenek Madari László gerberái

Huszonegy évvé} ezelőtt, miután a kanai szakközépiskolában átvette a szőlő- és gyumöícskertész oklevelet $ borgazdaságban kezdett dolgozni, maga sem gondolta, hogy évtizedek múltán szakmája végérvényesen „mellékvágányra“ kerül, A váltás két járási székhely közszolgáltató vállalatában eltöltött tízegynéhány év alatt ment végbe. A korábban kiegészítő tantárgyként szereplő virágkertészet a gutái MADARI LÁSZLÓ életében előszót munkaköri beosztás, majd hivatás lett.

KŐGYAPOTBAN AZ UBORKA, PARADICSOM ÉS A PAPRIKA IS JÓL ÉRZI MAGÁT- Virágboltunkat 1988-ban nyitottuk meg. A maga nemében ez volt az első ilyen jellegű vállalkozás az országban - idézi a régmúltat, mert neki, hiába telt el azóta mindössze négy év, az akkori családi nekirugaszkodás már végérvényesen a múlté. Az országosan első vállalkozásból egyetlen lett, olyan, amely sokszorosan túlnőtte egy virágbolt méreteit.

— Közel háromszáz négyzet- méter az alapterülete - mutatja vendéglátóm a korszerű

üvegházat, amelynek sínen eltolható növénynevelő asztalain virágpalánták és cserepes dísznövények sokasága látható. Noha a bemutató céljára termesztett gerberák többsége már elvirágzott, a látvány megragadó.

Az üvegház és a laboratórium alkotja azt a magángazdaságot, amelynek híre már nemcsak a járás határain túlra, hanem külföldre is eljutott. S bár az itt járt holland szakemberek a számítógépekre alapozott termesztéstechnológiát hiányolták, elismerték, hogy az eredmények összevethetők az övéikkel.

Azt, amire a hollandok is elismeréssel bólintottak, me- rísztémás szaporításnak hívják. Nem az eljárás az egyedülálló, hiszen az, aki nemcsak szép és szebb, hanem kivétel nélkül gyönyörű virágot, például gerberát akar termeszteni, már régen nem a természet példáját követi. A magvetés ideje ebben a szakmában ugyanis lejárt. A csodálatos virág ezernyi csodálatos párját- amelyek úgy hasonlítanak egymáshoz és az eredetihez, mint egyik tojás a másikhoz

— csak laboratóriumi környezetben, az anyanövény merisz- téma (osztódásra képes sejtekből álló szövet) csúcsából lehet kinevelni.

Madari László eljárása abban rendkívüli, hogy rövid két -három év alatt a rendelkezésére álló technológiai és pénzeszközökkel - a hollandok szerint náluk húsz évvel ezelőtt alkalmazott egyszerűséggel- magánvállalkozóként európai szinten oldotta meg azt, amiben eddig nincs hazai versenytársa. Aki elmegy az üvegházába és rámutat a sok színben pompázó gerberák valamelyikére, hogy ő azt kéri ezer vagy akár tízezer példányban, igényét maradéktalanul teljesítik.

Ami a rendelés és a palánták szállítása között történik, any- nyira tudomány, hogy részletesen még szaklapban is hosszú leírni. A mester, hogy érthetőbbé és láthatóvá tegye a lényeget, feláldoz egy gerbera- palántát. Kezével, körmével- ahogy a laboratórium steril boxában csipesszel teszik- „kioperálja“ a merisztéma csúcsot. Megmutatja a néhány milliméternyi növényrészt, amelyből a lezárt patentüvegben kocsonyaszerű táptalajon kifejlődik a néhány centiméternyi palánta. A kis növénykét hormonokkal kényszerítik a szaporodásra. így négy—öthetenként öt-hat palántát nevel, és a folyamat a végtelenségig ismételhető. Pontosabban addig, amíg nincs meg a megrendelt palántamennyiség. A laboratórium gyökereztető táptalaján négy-öt hét alatt már annyira felcseperednek a palánták, hogy átkerülhetnek az üvegházba. Földbe vagy kőgyapotba ültetve, attól függően, hogy a rendelő a hagyományos vagy a hidroponikus termesztést alkalmazza.

Laikusnak ennyi is sok, a szakembernek a termesztéstechnológia megértéséhez pedig sokszorosan több ismeretre van szüksége már akkor is, ha csak a Madari-féle-palántákat akarja vízkultúrás technológiával továbbtermeszteni. Bátorító lehet számára, hogy vállalkozásában nem marad magára. A szállító nemcsak a termesztő által használt víz laboratóriumi elemzését végzi el, hanem az összetételének megfelelően elkészíti a tápoldat receptúráját és a termesztéstechnológiát is mellékeli.- Úgy érzem, hogy ennyivel tartozom vállalkozó társaimnak. Könyvek és szaklapok tanulmányozása mellett nekem is rengeteget jelentett, hogy a merisztémás szaporítást ismerő és alkalmazó külföldi szakemberek a segítségemre voltak. Csúnya dolog lenne, ha ugyanezt most megtagadnám másoktól.- Nem fél a konkurenciától?- Ebben a szakmában nincs konkurencia. Nem a mennyiség, hanem a minőség az érvényesülés alapja, és a lehetőségek szinte korlátlanok. Jövedelmem túlnyomó többségét még mindig fejlesztésre fordítom. Bővítem a laboratóriumot, hogy évente akár másfél millió palántát is előállíthassak. Újabban már cserepes dísznövényeket is szaporítok, s banánnal, valamint kivivel is foglalkozom. De ez is csak töredéke a lehetőségeknek, hiszen még mindig nem említettem a zöldségféléket. A paprikát, paradicsomot és uborkát, amelynek hidroponikus termesztésére a kőgyapotot csak

ajánlani tudom. A kőgyapoton tápoldat adagolásával termesztett zöldség a hagyományos közegben termesztett zöldségnél rövidebb idő alatt fordul termőre és többet terem. Az így termesztett zöldség nitráttartalma alacsonyabb, és az sem elhanyagolható tény, hogy elmarad a földmunka.- További tervek, elképzelések?- Szeretnék kilépni a nagyvilágba. A kezdetet egy holland céggel kötött licenc jelentené. Sajnos, kissé sokba kerül, és így az előállított palánta is drágább lenne.

KEVÉS VIRÁGGAL IS MEGRAGADÓ LÁTVÁNY

Méry Gábor felvételei

Elmondta, idősebb fia kertészetet tanul, a fiatalabb vegyészeti szakközépiskolába jár. Ha úgy alakul, egyikük az üvegházi, másikuk a laboratóriumi részlegen lép munkába s majd a stafétabotot is átveszi. Tovább fejlesztve, gazdagítva, amit a szülők elkezdtek. Akinek van szaktudása és önbizalma, s akiből az elhivatottság sem hiányzik, annak a vállalkozás rengeteg lehetőséget tartogat. Feltéve, hogy van kitartása és munkabiró. A Madari család már harmadik éve hiányolja a teljes kikapcsolódást. Jelentkezésem napja például a családnak „kiírt“ szabadság hetére esett, mégis sor került beszélgetésünkre. Két elmaradhatatlan napi teendő között. Az üvegházi munka után a külvilágtól hermetikusan elzárt laboratóriumba vezetett útja, majd - másnap reggelig - folytatta szabadságát.

Egri Ferenc

Tűz a nap, a falevél se mozdul. A templom toronyórája még a delet sem ütötte el, de a hőmérő higanyszála árnyékban is már jóval túlkúszott a harmincas jelzésen. Aki nem vízparton nyaral, szinte kivétel nélkül aggódva kémleli az eget, mikor jön végre a könnyebbiitést jelentő lehűlés és áldást hozó eső.

Hiába a sóhaj, hiába a remény, az ég csatornái csak nem akarnak megeredni. A júliusi aszály és hőség után augusztus első hetében is változatlan a helyzet. Folytatódik a kánikula s tovább sztrájkolnak az égiek. Ahogy az ember számára egyre elviselhetetlenebb a városok betonsivatagja, úgy nehezül napról napra a félsivataggá vált szántóföldek szomjazó növényzetének helyzete.

Víz hiányában leáll a növények tejlödé- se, csökken vagy teljesen tönkremegy a termés. A növények a pusztulás ellen önkéntelenül védekeznek. A kukorica például összesodorja levelét, furulyázik, hogy keveAszály és hőség

sebb víz párologjon el belőle, a cukorrépa pedig nagy leveleivel takarja a termőföldet, hogy a gumó fejlődéséhez szükséges nedvet megóvja. Akkor azonban, amikor a talaj elveszti életfenntartó képességét, a benne lévő víz mennyisége a hervadási szint alá

csökken, már csak a mesterséges csapadék, az öntözés segít.

Tudja ezt mindenki, főként a földet művelő. A mezei utak vándora napjainkban mégis csak elvétve találkozik a napfénytől sok színben pompázó vízsugarak látványával. Aki kevésbé ismeri a valós helyzetet, ezt enyhén szólva felelőtlenségnek is mondhatja. Több mint 300 ezer hektár beépített öntözőberendezését, amelyben majd hat- milliárd korona fekszik, jóformán kihasználatlanul hagyni valóban felelőtlenség. Mégis elhamarkodott az ítélet.

Aki öntöz, az villamosenergiát fogyaszt, és sajnos úgy igaz, hogy a tönk szélén álló mezőgazdasági üzemek többsége még a villanyszámla felét se tudja kifizetni. Esetenként azért nem. mert még a tavalyi tartozását sem egyenlítette ki. így aztán hiába tudja mindenki, hogy az öntözés kifizetődik, a vízsugarakba fektetett pénz többszörösen megtérül, ha egyszerűen nincs mit befektetni.

Ez a paradox helyzet, nem az aszály. Kánikulában, szárazságban a korábbi években is volt részünk, azzal a különbséggel, hogy amikor „fent“ zárva maradtak a csapok, idelent kinyíltak. Most se ott, se itt, s így csak találgatni lehet, hogy mi lesz ennek a vége. Mennyivel terem kevesebb kukorica, takarmány, cukorrépa? Ez persze csak az őszt követő elszámoláskor derül ki. És akkor majd ismét nagyon melegünk lehet. -ef-