Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 4. szám
ARTHUR SCHOPENHAUER Férfinév Almát tartósít Hegység Svájcban Napszak Határozószó Kötőszó Sportoló Csirke Majdnem későn! Kettős betű Személyes Rádiusz A sündisznók Jeges, zimankós téli nap - metsző szél fütyölt- egy csapat sündisznó, ahogy csak bírt. szorosan egymáshoz bújt szálláshelyén. De ahogy összebújtak, hegyes tüskéik bizony egymás testébe fúródtak. Távolabb húzódtak tehát, ám a metsző hideg ismét egymáshoz űzte őket. Megint szurkáiták egymást töviskéikkel, s megint csak elhúzódtak egymástól. Egymástól el. majd újra össze, megint csak el- annyiszor ismétlődött ez, míg rá nem leltek a távolságra, hogy el tudják viselni a zimankót: nem túlságosan közel, hogy tüskéik ne sértsék egymás testét, s nem is oly távol, hogy meg találjanak fagyni. Ezt a távolságtartást nevezzük udvarias, illő viselkedésnek. ... „ „ , Fordította Kalasz Marton ItOS (Népmonda) EGY PÁRATLAN A körben látható állatoknak megvan a párja a körön kívül is. Egynek azonban nincs párja. Nos, melyik páratlan? Rákóczi fejedelem igazi táltos lovon járt, úgy is hivták a lovát, hogy Táltos. Szénfekete ló volt, csak a bal hátsó lábán viselt fehér jegyet. Ez a Táltos cukron, búzán élt. más egyebet nem is evett. De igazi táltos volt: értette a fejedelem szavát, és még tanácsot is adott neki! Ő tanácsolta Rákóczinak, hogy visszájáról patkoltassa meg, mert akkor az ellenség soha el nem megy a nyomán; a patkó állása szerint éppen az ellenkező irányban üldözi. Ha veszedelem volt, a Táltos nyerített és kapált, amikor pedig a fejedelem felült a hátára, úgy repült, hogy a lába sem érte a földet, de még a felhők közé is felszállt a fejedelemmel. Amikor labanc sereg közeledett, kiverte a lábával, hogy hány ezred katonaság jön Egyszer Rákóczi elvesztette a csatát, és a labancok üldözőbe vették Akkor a táltos ló a fejedelmet egy rejtekhelyre vitte, maga pedig lefeküdt a döglött lovak közé, és a fejét a mellette fekvő ló nyaka alá dugta Amikor a labancok jól elhaladtak. Táltos felállt, Rákóczi pedig előjött rejtekhelyéről, felpattant rá, és a kurucok után vágtatott. Száznegyvenöt évvel ezelőtt született MIKSZÁTH KÁLMÁN, a magyar regény s novellairodalom nagy művésze. Rejtvényünk fő soraiban öt ismert müvének cime olvasható. Megfejtésként ezt kell beküldeni szerkesztőségünk címére (Redakcie Új Szó, Martanoviőova 25., 819 15 Bratislava) legkésőbb január 29-ig. A helyes megfejtők közül öten sorsolással könyvjutalomban részesülnek. A január 10-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A szerencse üvegből van, mikor legszebben ragyog, akkor törik el.“ Könyvjutalomban részesülnek: Szalma László, Kéty; Ruzba Terézia, Gúta; Jabrik György, Nagykapos; Juhász Edit, Rimaszombat; Uzsák ván, Komárom (Tatár mese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egy kiskakas. Ha megszólalt, messze szállt a hangja:- Kukuriku-kukuriku! É-é- é-é-én árpaszemecskét találtam! Meghallotta a Nap, felébredt, kigurult az égre. Meghallotta a macska, megnyalta a talpát, mosakodni kezdett. Meghallotta a kutya, ugatni kezdett: meghallotta a lovacska, felnyerített. Meghallotta a kecske, felöklelte az egérkét. Meghallotta a kán, megparancsolta: vágják le a kiskakast. Levágták a kiskakast, le- kopasztották, kondérba dobták. Pirul, sül a kakaska a hólyagzó zsírban. Megsült szép pirosra, szétszállt a finom Illata:- Kukuriku, kukuriku! É-é- é-é-én biz’ árpaszemecskét találtam! Megrémült a szakács, eltörte a tányérokat: a kések kopogni kezdtek, a paradicsomok szétpattantak, a teáskanna elfutott.- Kukuriku, kukuriku! É-é- é-é-én biz’ árpaszemecskét találtam! Meghallotta a kán, megette a kiskakast. Nyomában topogni kezdett a lábaival, repesni a kezeivel, felugrott a palánkra, és tokaszakadtából kiabálni kezdett: Kukuriku, kukuriku! É-é-é- é-é-én biz’ árpaszemecskét találtam! B. S. Dei-amerikai Görög Kotoszo rágcsáló oetu Adzsar ASZSZK fővárosa Angol zeneszerző Myakprem Római 1 Andor Lítium Igen - oroszul Bulgaria hegysége Tricium cérium Magyar író vitamin Női tantal Kálmán név Pour felici tér, röv. A lantan vegyjele Hanga Bolívia sza- badkikötoje Farmermárka Női név Azonos betűk Mederben van! Nemetor város Dán nyelvész Színdarab Romai 501 Személyes névmás Titokban kivisz Mássalhangzó Apró állat Hitel idegen szóval Protaktinium Leves Kínai varos Kérdő szócska Időszak Fecsegek Olaszországi város Azonos betűk Névutó Hüvelyk Lefeny képez Fafajta Bibe fele Fonott kalács Szlovák költő Csahos Fluor Készítette: Lőrirtcz László Sándor Találós kérdések Elődeink játékos kedvét bizonyítja az a sok-sok találós kérdés, amelyekkel hajdanán szórakoztatták egymást kicsik és nagyok. Vajon ti kitaláljátok-e, hogy a versecskékre mi a válasz? Nos? 1. Se ecsetje, se festéke, aranyszínt ken a levélre. 2. Egy kis patkó ezer éve feldobva a háztetőre. 3. Van egy kis ház, nincs ablaka, kikukucskál a lakója, lassan jár, hogy tovább érjen, a házából ki se lépjen. 4. Kis ember áll az erdőben, nagy kalap van a fejében. Ha kalapját megetted, őt magát is megetted. 5. Nyílás nélkül való kamra, benne vár egy jó lakoma. se!o± g equioQ p eBiso € PIOH ^ zso I sairaaóan A január 10-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a 3. és a 4. hóember (az első sorban az utolsó, a második sorban az első) Nyertesek: Bácskái Melinda, Nagykapos: Szalay Szilvia és Beata, Zsigárd, Pásztor Tímea és Ildikó, Pózba: Trosko Mária, Zétény; Csizi Natália, Runya. Szerkeszti: Tallósi Béla k / s k a k aií 1992. I. 24.
