Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
Uasárnai # LA KNI PEDIG KELL! Akinek sikerült családi házat építenie, és aki szövetkezeti lakásra várva albérletben él családostól » A mai világban lakáshoz jutni nem egyszerű dolog. Különösen a fiatalok számára nem az. A vidéken élők többsége saját anyagi háttér híján kölcsönből kénytelen építkezni, ha csak nem akar örökké a szülők nyakán élni. Közéjük tartozik a naszvadi Tóth László is. A fiatal gépészmérnök a műszaki egyetem elvégzése után nem sokat teketóriázott: felvette a családi ház építésére kiutalható maximális összegű kölcsönt és belevágott.- Nem volt más választásom, ha önálló családi életet akartam élni. 1987-ben nősültem, akkor jobb híján özvegy édesanyámhoz költöztünk. Nehéz idők voltak, anyám nem dolgozott, mert van egy szellemi fogyatékos húgom, és őt nem hagyhatja egyedül, én főiskolára jártam, nemsokára a fiam is megszületett, így a feleségem is otthon maradt. Amint tudtam, rohantam haza Pozsonyból, hogy segítsek, mert a kertből éltünk. Paprikát, paradicsomot termesztettünk. Sokat dolgoztunk, de megérte. Azok alatt az évek alatt, míg az iskola mellett a kertben kínlódtunk, összejött valami kis pénz - abból, meg a kölcsönből már megvalósíthattam álmomat: a saját házam felépítését. Két év után készen áll. Na igen. Két évvel ezelőtt még könnyű volt, sóhajtanak föl bizonyára most azok, akik szintén családi házról álmodoznak. Akkor még mások voltak a körülmények, mások voltak az árak. De ma ??? A jelen ismeretében a naszvadi Tóth László szerencsésnek mondhatja magát.- Azt hiszem, nekünk még szerencsénk volt, hogy az építkezési kölcsönt gond nélkül megkaptuk. Ha most állnék a kezdet előtt, bevallom, nem tudom, kihez fordulnék, bele mernék-e vágni. Valószínűleg együtt laknánk anyámmal, ami nem lenne a legjobb megoldás. Aki élt együtt a szülőkkel, az tudja, milyen az. Szerintem sok házasságnak ez a kezdete meg a vége is. Mégis sok fiatal kénytelen együtt élni a szülőkkel, mert egyszerűen nincs hová mennie. Az az átlagjövedelem, amit a fiatalok általában kapnak, nem elég az induláshoz. Abból egy embernek nehéz megélnie, nem még egy három-, négyfős család számára otthont teremteni. Nem tudom viszont megérteni azokat, akik azt hangoztatják, hogy a fiatalok felelőtlenek, amikor családalapításra gondolnak, mielőtt még megteremtenék hozzá a feltételeket. Ebben szerintem nincs semmi logika. Ha nem házasodtam volna meg, nem is építkeztem volna. Mert amíg egyedül van az ember, amíg nem érez felelősséget mások iránt, addig nem is gondol saját házra, lakásra. Én legalábbis így voltam vele. Tóth László szavaiból az is kiderül, nem volt véletlen, sem kényszerűség, hogy szülőfalujában építette föl a házát. Ez a naszvadi fiatalember ugyanis, sok más falusi fiataltól eltérően nem a városban látja boldogulásának egyetlen lehetséges színterét. Éppen ellenkezőleg. — A városba semmi pénzért nem mentem volna lakni. Falun születtem, ott nőttem fel, amolyan igaz parasztgyerek vagyok. A városban nem tudnám elképzelni az életemet, ahol az ember kilép a lakása ajtaján, és az utcán találja magát. Meg azt a rohanó életet sem tudnám megszokni, az emberek egymás iránti közönyösségét, ridegségét. Én a falusi élet híve vagyok. Meggyőződésem, aki akar, az falun paradicsomot tud maga köré varázsolni. Én minden fiatalnak azt tanácsolnám: jöjjenek falura! Mint mondja, nem tudja megérteni azokat a fiatalokat, akik a falu helyett a várost választják. Pedig sokan vannak. Kit a kényelem, kit a nagyobbnak vélt lehetőség csábít, másokat a munkájuk köt a városhoz. Ám a vidékről felkerült fiatalok sokszor kiábrándító körülmények között kénytelenek ott élni. Egy-, kétgyermekes családok vándorolnak albérletből albérletbe, munkásszállóról munkásszállóra - sokszor éveken át, várva, hogy lakáshelyzetük egyszer csak megoldódik. A városok fiatal családjai sincsenek jobb helyzetben. .Ha a szülők annak idején nem fizettek be a nevükben szövetkezeti lakásra, vagy nem gondoskodtak némi induló tőkéről gyermekeik számára, az időközben felnőtt, családot alapított utódoknak a mai viszonyokban szinte reménytelen egy lakáskiutalást megpályázniuk. Az önkormányzatok anyagi okokból többnyire leállították a tömblakások építését, a lakásszövetkezetek szintén anyagi okokból a már folyó építkezések befejezését is nehezen tudják garantálni. A lakások átadására így olykor éveket is kell várni, miközben a tagsági dij összege lassan a csillagos eget veri. Nem csoda hát, hogy sok fiatal kilátástalannak ítéli meg a helyzetét, többségük két lehetőség közül választhat: vagy maradnak a szülőkkel, vágy albérletbe költöznek. Dimovék éppen harmadik * éve folytatják ezt a nomád életmódot. A fiatal orvosházaspár • egyetemistaként került össze Bulgáriában. A férj, Alán, bolgár, a feleség, Beáta, pozsonyi! Diákként kollégiumban éltek kisfiúkkal együtt. Miután elvégezték az egyetemet, Pozsonyba költöztek Beáta édesanyjához, az ő másfél szobás lakásába. Fél évig bírták, azután úgy döntöttek, albérletet keresnek. Szerencséjük volt. Egy ismerősük révén sikerült egy egyszobás kiadó lakást találniuk egész elfogadható áron. Kérvényüket a la-' kásszövetkezetbe ugyan már Pozsonyba érkezésükkor beadták, remélve, kisgyermekes családként van némi esélyük lakást kapni. Hiába reméltek. Egy év elteltével a főbérlő azzal lepte meg őket, hogy szüksége van a lakásra, legyenek szívesek kiköltözni. Egyszeriben az utcán találták magukat a két és fél éves Erikkel együtt. Mivel Beáta édesanyjához nem akartak költözni (Alán és anyósa nem igazán szívelik egymást), újabb albérlet után néztek! Egy idős néninél találtak átmenetileg szállást.- Ha a kollégiumot is beleszámítom, ez a negyedik hely, ahol lakunk, de ezt viseljük a legnehezebben — mondja a feleség.- Ide tényleg csak muszájból jöttünk, bízva a lakásszövetkezet ígéretében, hogy hamarosan megkapjuk a lakást. S lám, lassan itt a nyár, lakás meg sehol. Persze, hogy türelmetlenek vagyunk, persze, hogy idegesek vagyunk. Nézze, mindketten orvosok vagyunk, férjem sebész, én röntgenológus vagyok. Felelősségteljes munkát végzünk. Fontos lenne, hogy otthoni körülményeink kiegyensúlyozottak legyenek. De amíg remegve nyomon le a kilincset, hogy otthon van-e a főbérlő, addig nem lehet nyugalomról beszélni. Igyekeznek a lehető legkevesebbet „otthon“ tartózkodni, hogy a fölösleges nézeteltérések lehetőségét is elkerüljék. A férj sokszor vállal éjszakai ügyeletet a ráeső részen túl is - már csak azért is, mert anyagi helyzetüket korántsem tartják kielégítőnek. Hiába dolgoznak mindketten az egyik „legmenőbb“ szakmában. Erre a fiatalasszony csak legyint.- Ha valaki azt képzeli, hogy az orvosok sokat keresnek, az alaposan téved. Mindketten pályakezdők vagyunk, a férjem fizetéséből 2500 koronát kap kézhez, én még annyit sem. Kölcsönt törlesztőnk, albérletet fizetünk - minden fillért kétszer is megforgatunk, mielőtt kiadjuk. Tudom, ha egyszer meg is kap- jtík a lakást, évekbe fog telni, amíg elfogadhatóan berendezzük. Sokszor gondoltam már arra, hagyom a fenébe a munkámat, elmegyek butikosnak, fagyialtosnak vagy lángossütőnek. Egyszerűen nevetséges, ahogy nem becsülik az orvosok munkáját. Ha ez így megy tovább, az értelmiség nagy része más pályát választ, magáncéghez megy dolgozni, vagy kivándorol az országból. Se pénz, se lakás... pesszimista vagyok: A jövő nem sok jóval kecsegtet. A szerkezetváltást a nyugdíjasok mellett éppen a Dimovék- hoz hasonló kisgyermekes fiatal családok sínylik meg leginkább. Egyre többen kerülnek közülük a szakadék szélére, a nyomor szintjére. S nem kizárólag a saját hibájukból. S hogy pesszimisták a jövőjüket illetően? Én nem csodálom... S. Forgott Szilvia Egy gyümölcs világhódító útja * A kacsatojás nagyságú gyümölcs olyan bolyhos, mint az őszibarack. Furcsa héja sok embert elriaszt, én azonban már megismertem e gyümölcs titkát. A kivi belseje egészen egzotikus. Krémszínű belében mint egy fókuszból fehér sugarak futnak minden irányba, amit közepén apró fekete magok szegélyeznek és a sugarak az élénkzöld héjnál végződnek. Nehéz leírni e kitűnő gyümölcs ízét. Egy kicsit emlékeztet az eperből, banánból, sárgadinnyéből és narancsból készített zseléhez, koktélhoz. A kivi ízének nincs versenytársa. Ismeretlen kínai egres Valaha e rendkívül érdekes gyümölcsöt kínai egresnek nevezték. Az utóbbi időben Új-Zélandról indult hódító útjára és lassan népszerű lesz az egész világon. Már több mint egymilliárd kivit szállítanak a világ harminc országába. A kivi termőterülete több ezer hektárral növekszik évente az Egyesült Államokban, Japánban, Franciaországban és Olaszországban. A fő termelő azonban továbbra is Új-Zéland. Az új-zélandi gyümölcs világsikerének érdekes a története. 1950-et tekinthetjük gazdasági sikere évének, ekkor kapta érdekes nevét is. Ez hatásosabb név, mint a „kínai egres“. A vásárlónak az az érzése, hogy egy új- zélandi madár vastag héjú tojását vásárolja. E tízdekás gyümölcs lavinaszerű exportja az új-zélandi gazdaság jelentős tétele, sok termelő gazdagodott meg belőle. Az elmúlt ezer évben az ötödik földrészt övező szigeteken számos gyümölcs meghonosodott, azonban egyiknek sincs olyan ragyogó bele és íze, mint a kivinek. Ez a gyümölcs a kínai Jangce folyó völgyéből származik és évszázadokig a kínaiak kedvence volt. A kínai költők már a VIII. században megénekelték. A kínai piacokon ma is kapható a vadon termő fáról szedett gyümölcs. Méry Gábor felvétele &mo Csak évszázadunk elején, úgy 1904 körül kezdett a kemény kis kínai egres nagyobb, bőlevű kivivé változni. Akkor tért vissza Kínából Uj-Zéland Északi-szigetére Alexander Allison botanikus-nemesítő. Az elkövetkező harminc évben munkatársaival gondos szelektálással, oltással kitűnű gyümölcsöt nemesített. Egészen elbűvölték hófehér virágai, legyezőszerű levelei és nagy bogyói. A kereskedelmi robbanás 1930-ban következett be az Északi-szigeten lévő Te Puke településen. Az új gyümölcs atyja bizonyos James MacLoughlin lett, akiből a kivi milliomost csinált. A meleg és nedves éghajlat, de főleg a vulkanikus talaj kedvezett az új gyümölcsnek. Hamarosan sokan elkezdték termeszteni, és a szigeten szolgáló amerikai katonák kedvelt csemegéje lett. 1952-ben újra a véletlen segítette az új gyümölcs útját a világban. Az Új-Zélandról citromot szállító angol hajó üresen maradt raktereit megtöltötték az új gyümölcs ládáival. Angliában azonban éppen sztrájkoltak a dokkmunkások. Mikor aztán végül is kirakodtak, az összes citrom rohadt volt, a kivinek azonban semmi baja nem lett. Nyomban eladták és az új-zélandi- ak hamarosan értesültek róla, hogy a tengeren túl is piacuk nyílt. Kiviszüret Jim MacLoughlin kísérlete tökéletesen sikerült és Te Puke egyszeriben a kivitermesztés központja lett. Jelenleg a városkát hatezren lakják, azonban a gyümölcs szüretelése idején, májustól júliusig közel tízezerre növekszik a lakók száma. Te Púkéban van jelenleg a világon a legnagyobb kivihű- tő-állomás és csomagoló. A környéken rohamosan csökken a tejtermelő farmok száma és ez nem is csoda. Egy ötvenhektáros tejtermelő farm évi jövedelme harmincezer dollár körül mozog, azonban ha ilyen területen kivit termelnek a farmer egymilliót is kereshet. A kivi facsemeték hihetetlenül gyorsan nőnek, 24 óra alatt húsz centit. Kétlaki fa, a porzós fa virágpora termékenyíti meg. A gyümölcsöt érés előtt kézzel szüretelik. A kiviszüret Új-Zélandon országos esemény. A munkások ezrei gyűjtik köténybe tizenkét hétig a bamászöld gyümölcsöt, amelyet aztán a csomagolóban válogatnak, osztályoznak. A kivit olyan gonddal és óvatosan csomagolják, mint a tojást, puhára bélelt konténerekbe. A hűtőkben nulla fokon tárolják. így hat hónapig is ép marad. Új-Zélandról már 1985-ben 90 ezer tonna friss kivit szállítottak külföldre, 12 ezer tonna konzervet, dzsúszt, illetve szárított gyümölcsöt. 1990-re a termelők 300 ezer tonna különféle kiviterméket exportáltak. A titkok egyike A kivikivitel egyik titka az exportőrök találékonysága. Dávid Manson az Északitengeren, Taurangében újfajta kivit telepített és azt állítja, hogy a belőle készült bort nem lehet megkülönböztetni a rizlingtől. A bornak kitűnő a zamata, íze és színe olyan, mint a normális boré, azonban alacsonyabb az alkoholtartalma. Manson kivibora már több aranyérmet nyert európai versenyeken is. Legutóbb már a japánok is készítettek ilyen bort, amit a hagyományos szakét és whisky helyettesítésére használnak. A harmincas években, tehát több mint ötven éve kivit telepítettek a kaliforniai Chicuban is. Ma a termés évente 40 millió dollárt hoz. Főleg Európába, Japánba és Kanadába szállítják. Az amerikai szupermarketekben egész évben kapható a kivi. Ugyanis Kaliforniában októberben érik, Új-Zélandon pedig májusban. A hagyományos gyümölcsök, mint az alma, szilva, körte és narancs tápértékben nem vehetik fel a versenyt a kivivel. Ez a zöldesbama gyümölcs több vasat, magnéziumot, foszfort, káliumot, C- és B2-vita- mint tartalmaz. A kivi rostbő, kicsi a kalóriaértéke, nincs benne koleszterol és nátrium. Ideálisabb diétás táplálékot el sem lehet képzelni. Néhány kiviültetvénnyel már Csehszlovákiában is kísérleteznek. Kínában állítólag piros héjú kivi kitenyésztésével próbálkoznak, ami növelhetné exportjukat. Ki tudja, milyen meglepetések bújnak még meg e gyümölcs bolyhos héja alatt? (A National Geographic nyomán: sz) 1992. VI. 19.
