Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-19 / 25. szám
Wapen Wapen, a bölcs tudós magához kérette Yetotacot, a 0013-as speciális ügynököt, hellyel kínálta, csápjával teát töltött neki a szamovárból, miközben azon töprengett, hogyan is kezdje el.- Hibáztunk - mondta csipogó hangon, és szemhéját fáradtan lezárta. - A hiba főleg téged terhel, Yetotac elvtárs. Emlékezz csak vissza, száz földévvel ezelőtt, amikor tanulmányútra indultál a Föld nevű bolygóra, egyetlen fontos dolgot nem vettünk alaposabban figyelembe: mégpedig azt, hogy a Föld az a bolygó, ahol az ember nevezetű állati eredetű élőlény már nincs a fejlettség olyan magas fokán, mint ahogy azokból a feljegyzésekből kiderült, amely? két a G-Xynus-alfán találtunk meg. Ezekben a feljegyzésekben az áll, hogy a fáraók, a mayák és az inkák birodalma a legfejlettebb birodalom a Földön, nincs hozzájuk hasonló. Most már tudjuk, hogy attól az időtől számítva, amelyik megfelel a Földön elterjedt időszámításnak, az emberiség kultúrája hanyatlásnak indult, háború háborút követett, s te, Yetotac elvtárs pontosan 1917 és 1953 között tanulmányoztad a földi életformát, annak is a keleti felén lévőt. Közvetlen tapasztalataid eredményére hagyatkozva építettük ki a mi rendszerünket földi mintára, és most, kedves Yetotac elvCsordás János (Fantasztikus elbeszélés) társ, ez a rendszer, amelyet te tökéletesnek, megbízhatónak és megdönthetetlennek nyilvánítottál, a Földön megbukott, tönkrement, csődbe jutott, széthullott, magánkézbe került... Ez borzasztó! Most már te is beláthatod, Yetotac elvtárs, rossz úton haladunk. Te hittél azoknak, hittél a hitükben, olyanná kellett válnod, mint amilyenek az elvtársak a Földön. A kommunizmusnak nevezett valami mélyen beléd ivódott, gyökeret vert benned, elborította agyad szürkeállományát. Folyton hazudtál önmagadnak is, midőn azt hitted, ez az egyedüli létező jó a világon. Ezt hihetted csak, mert másról nem tudtál, másról nem szereztél közvetlen információkat, minden egyebet rossznak, megvetendőnek, az ellenség eszközének tüntettél fel. Be kell látnod, aligha a Föld keleti része az ideális példakép a mi számunkra. Nos, Yetotac elvtárs, ezért szeretném, ha megint tanulmányútra indulnál a Földre, mégpedig a nyugati felére... * * * Yetotac szerényen elutasította Wapen Wapen ajánlatát. Mivel nem volt hajlandó elvetni az eszméjét, és mivel földi tartózkodása idején a KGB beszervezte, Wapen Wapen háta mögött titokban előkészítette a kommunisták átmentését a Földről azzal a céllal, hogy ha már ott megbuktak, éljen tovább a Földön kívül a kommunizmus... Stanislav Jerzy Lee • A távollévőknek soha nincs igazuk, de nagyon gyakran megmentik az életüket. • Valaha az örökkévalóság is tartósabb volt. • A nyakleves után ugyan ki keresi az ujjlenyomatokat? • Ne csörögj a titkok kulcsával! • A lövész tapasztalata: a nagyokat nehezebb eltalálni, mint a kicsiket. • Aki megértette a viccet, még mindig marad elég ideje arra, hogy úgy tegyen, mintha nem értené. • Létezik a csalásnak egy ideális világa, ahol minden igaz. • Költs mítoszokat magadról - az istenek is így kezdték. • Nem minden hamvaiból feltámadó főnix ismeri be a múltját. • Aki hallgat, attól nem lehet megvonni a szót. Válogatta és fordította: Sz. B.- Hozza a bőröndjét is, bátyám. Én, kérem szépen, a kollektív gazdaságba csakis azért nem álltam be, és nem is állok be soha, mert nekem pont annyi földem van, amennyit meg tudok dolgozni a feleségemmel együtt, én a kollektív gazdaságban is csak ennyit tudnék megdolgozni, és ezért is nem állok be, mert nem biztos, hogy ha beállanék, akkor ott is örökkétig ezt a földet kellene megműveljem, mert én erősen szeretem a földet, elvtárs, ez megtudja, hogy mi az élet, s mi a föld szeretete, kérem, én erősen szeretem a földet, s az meg is látszik rajta, hát hogy adjam én azt ki a kezemből olyanok kezére, akik csak cigánykodnak vele, mert most, hogy mindenki kollektivista, ilyen is van, ezt nem lehet letagadni, hát akkor én miért ne dolgozzam ugyanazon a földön, hogy lássam én is, lássa más is a munkám eredményét, én nem állok be a kollektívbe, hogy egyszer ide, máccor oda küldjenek kapálni, csak úgy állok' be, ha meghagyják a földjeimet, el pedig nem vehetik, mert arra nincsen törvény, én ha kell, Bukarestig megyek.- Molnár Vendel.- Igenis.- Tud olvasni.- Igen.- Üljön le, és olvassa. Aláhúztam.- „A Maros-Magyar Autonóm Tartományban befejeződött a mező- gazdaság kollektivizálása...“ . - Mikori az újság?- 1962. március tizenegy.- Ezt is olvassa el. Csak azt, amit pirossal aláhúztam.- ,,A szocializmus véglegesen győzött városon és falun...“- Mikori szám?- 1962. április huszonkettő.- Most pedig augusztus végén járunk. S maga még mindig nem tagja a November 7. kollektív gazdaságnak. Mi a véleménye az ügyről?- Én, kérem, világéletemben szegény dolgozó ember voltam, én már ...- Éppen ezért hihetetlen, hogy nem lehet meggyőzni, hogy a saját jól felfogott érdekében lépjen be a kollektivisták nagy családjába. Miért?- Én, kérem szépen, már kezdetektől kezdve támogattam a népi demokráciát, erre sok elvtárs...- Maga semmi újat nem tud mondani, Molnár Vencel. Maga már mindent elmondott, ami elképzelhető, még azt is, ami el sem képzelhető. Mit tud még mondani?- Kérem szépen, én szeretem a földet, én mellette akarok maradni ...-Tudjuk. Hallottuk. Mindig a kérdezőre nézz, s a kérdésre és a válaszra figyelj, az orrod hegyére szálló madártollat se szabad észrevenni, mert akkor már nem tudsz a kérdezőre s a kérdésre figyelni, hát még a válaszodra, s akkor mindjárt baj van, én mondom neked, testvér, csak a kérdező s a kérdés és te vagy, semmi más nincs.- Nem tud semmi újat mondani? Azért hallgat?- Kérem szépen, én úgy gondolom, hogy nem állok be. Én elhatároztam, hogy nem állok be.- Márpedig eljött az ideje annak, hogy meggyőzzük magát arról, Molnár Vencel, hogy be kell állni. Rövid idő alatt meggyőződik.- Én megmondom jó előre, kérem. A túz fölött hópelyhek pilinkáz- nak, de nem hullnak a földre, sehova se hullnak, csak úgy eltűnnek a forró levegőben, mintha csak úgy hirtelen elégnének, ilyen sincs és mégis van.-Jó előre. Aki engem megüt, az agyonüssön, mert ha élve maradok, akkor én egyszer megölöm, s ha közben elpusztulna, akkor kiirtom a gyermekét vagy az unokáját vagy nem tudom, kijét.- Ütötte magát valaki?- Még nem.- Nem verni, hanem meggyőzni akarják magát, Molnár Vencel. Nem könnyű dolog, úgy látom. Meghaladja a mi képességeinket. Én nem erőltetem a dolgot, Molnár Vencel. Én most elküldöm magát Bukarestbe, mi itt már tehetetlenek vagyunk, ott majd meggyőzik magát. Ebben a helyben indul, azzal a két fiatalemberrel, akiket már ismer. Viszontlátásra, Molnár Vencel, úgy, mint kollektivista!- Hozza a bőröndjét, bátyám. Az ember a lábától fázik fel, tiszta lucsok augusztus fejében, nem a törvényszék, rögtön tudtam, hogy nem a törvényszék udvara, hogy megszomjaztam, nem kellett volna any- nyit inni, az alkohol kívánja a vizet, még éjfél sincs; nem látszik a hold, de fenn van, fénylik a tetőn a kupás- cserép, mögötte ott a hold is. — Érőst megszomjaztam, kérem szépen.- Igyék, bátyám, van egy csap a lépcső mellett. Úgy ütögeti ez a Mámbó a kocsit, mintha egy jókora állat hátát veregetné, csutakolná, meg kell adni, jó sofőr, hamar visszajött, mintha el sem ment volna, a motrot le sem állította, vigyorog, igaza volt, megyünk tovább, az öreg nem enged, nekem is igazam volt, nekem sem voltak illúzióim, hogy csak úgy könnyedén aláír, hát megyünk tovább ezzel a nagy fekete, pöfögő, mintha szuszogna, megyünk tovább is érünk. Azl jék, táti! Vajon me Bukarestbe^ nek? megyün Moldovának' pátokon? fii a masinával, merre, azt s benne Kert a bőrkabátos balra, még itl de legyünk í csinálni.- Még mir- Nincs.- Biztos n túrpalotában.- Nem fon- Hagyd c nem kerül... S vajon va kistermében? s a lakásban s agyban, tán r Szávai Géza (regényrészlet) ezzel a nagy fekete háziállattal, és nekem lesz igazam, hiába vigyorogsz olyan hitetlenkedve.- Csak egy kevés krumpliról volt szó. Atyamáriás úristen, te két zsákkal raktál be ide?!- Halkabban, mert jön a köposz. Mi az a két zsák, van itt hely elég. Ha egyszer ígértem, nem szúrhatom ki a szemüket egy-két kilóval. Én a kezét megint összekötöm, ez, ha megbolondul, összetöri a kocsit. Ne ráncold a homlokod, a fenébe, hát annak semmi köze az ügyhöz, hát viszek két zsák pityókát, hát az elfér ott, most meg siessen az ember, kapkodjon, mert ennek ha ideje van még képes kitalálni valamit, de én le nem rakom a két zsák pityókát, hát ennyit én is megengedhetek magamnak, hát az én kedvemért ennyit nem lehet engedni, bezzeg a más kedvéért mindig a Virág negyed felé kell kerülni, hogy más megszemlélhesse az ablakát, hogy ellenőrizhesse a jókicsiasszonykát, ki is tálalna az ember a jókicsiasszonykának, ha tudná, hogy leesik valami, de nem nekem esik le, na nem is ölném magam érte, mert formás, formás, de csak kicsiben, ez csak valamelyik nagybeszédú észtokkal, de csinálná, bár csinálná, de hát nem tudni, hogy csinálja-e.- Tegye szépen hátra a kezét, táti, mint az óvodások. Na látja, nem is szoros, mozgathatja, föl is, le is. Oda ül, ahova akar, táti, a padra, a ládájára, a zsákokat azért kímélje. Muszáj hátrakötni, ha elöl kötöm össze, ütni is tud, dörömbölni is, ezzel még ketten is nehezen bírnánk el, a Virág negyed felé megyek, ha elöl kötném össze, kitelne tőle, hogy felüsse az államat vagy fejbe verjen, ha nem szól, akkor is a Virág negyed felé kanyarodom, jöjjön meg a kedve, na, itt a kutyának nem is lenne hely.- Az ajtóval ne is próbáljon játszadozni, táti, mert belülről a herkó- páter se tudná kinyitni.- Figyeljen jól ide, bátyám, ha meggondolná magát, akkor kopogtassa meg a fülke falát. Amelyik pillanatban maga aláírja a kérést, abban a pillanatban fordulunk is vissza, mert akkor már fölösleges Bukarestbe vinnünk, ügye megértett engem, bátyám? Az ember időközben még gondolkozik. No, megveregeíheted a kocsi farát, s becsaphatod az ajtót, epné meg a fene a krumplidat, mit gondol most a paraszt, minek nekünk a krumpli?!- Úgy nézem, reggel nyolcra oda juk, az lenne meg, várhatn képpen elvin dalgás, erőse ma az akácfá is szükség len jó test az ni kevés a jó te:- Szinyori bel-lá. Csak úgy a világban, S2 majdnem mir szerencse, h tetszik a női de a lelke is c alaktalan vat le őket, amÚÉ- A kistér próbálnak.- Akkor ti De csak látni ezt-azt, nákat, ezek c ziba mennek s döj drumu egyéb, mert ; mindjárt vég haza, szinti ma előtt, ho kultiváltabba leányom voli led, mit lattá- Én nem a színemú A feleséged, val, meg mii gudj, ott vo! emlékszel, ő leánya, s s: a szomszéd 1 nőkét, hogy hogy jó part lektív gazdas mondod neke meg igazi, ez ha egyszer c: nek adják, a; vegyem. Ha i rosban, akko nem ne, nem, kedvelem ők dóm, más, eg val, szavalok az igazi színt azt a színészi lem, a mozi £ jük a popor garantált vi Monroe ugya a farát a mill mint nekünk ez a demoki Hehe. Szej^ A dolgoki sokáig kapcsi Szkukálek Lajos rajza
