Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-06-19 / 25. szám

QL lig A dán főváros jelképe, a kis hableány szomorúan ül a gránitsziklán N N Az Andersen-emlékház bejárata A nagy dán mesemondó, Hans Christian Andersen (1805-1875) meséi immár több mint egy évszázada hó­dítják meg gyermekek és fel­nőttek szívét szerte a világon. A magyar olvasóhoz még An­dersen életében eljutottak me­séi, mivel első magyar kiadá­suk 1858-ban jelent meg Petőfi Sándor özvegye, Szendrey Jú­lia fordításában. Andersen meséinek hősei, például a rendíthetetlen ólom­katona, a kis hableány, a rút kiskacsa, a borsószem herceg­kisasszony, kétségkívül a világ meseirodalmának gyöngysze­mei, éppúgy, mint mesterien megelevenített mesefigurái, a tűzszerszám, a fenyőfa, a nagyravágyó tű, vagy a hur­kapálcikából készült leves. A dán meseköltőt a mindenna­pi élet legegyszerűbb tárgyai, egy rongydarab, egy foltozótű, egy ezüsttallér, vagy hóember, fülemüle ihleti mesére, arra, hogy kifejezze saját, mélyen emberi érzéseit. S mindezt a legnagyobb természetesség­gel, a mesemondás művészeté­nek legmagasabb fokán mű­veli. Amikor néhány hete Ged- serben kiszálltam a komphajó­ból, s autónk a csodálatos dán vidék útjain száguldott Kop­penhága felé, bevallom, An­dersen járt az eszemben. Tehát ez az ország, ez a táj, ez a nép ihlette a dán mesemondót! A dánok mindmáig hálásak Andersennek. Dánia-szerte te­rek, utcák viselik nevét, szob­rok és emléktáblák sokasága őrzi emlékét. S Koppenhága egyik legkedvesebb jelképe, a gránitsziklán ülő szomorú kis tengeri tündérlány, a Den lille Havfrue, akit a magyar olvasó kis hableány néven ismer - ugyancsak Andersen meséjé­hez fűződik. A világ minden tájáról a dán fővárosba érkező turisták az idegenvezetőktől gyakran érdeklődnek a nagy Borsószeni hercegkisasszony me­sebeli ágya mesemondó emlékei iránt, s így nem csoda, ha a messze földről érkezett vándor szinte kötelességének tartja, hogy közvetlen közelről lássa a szobrát a legkisebb vízi ki­rálykisasszonynak, azaz a kis hableánynak, akiről Andersen meséjében ezt olvasta: „Arca Somogyi Mátyás dániai riportja olyan finom és tiszta, mint a gyönge rózsaszirom, szeme kék, mint a tenger mélye, de lába neki sem volt... halfarok­ban végződött a teste“ (Rab Zsuzsa fordítása). Nos, a ten­gerparttól néhány méterre a vízből kiemelkedő gránitkö- vön ülő hableány szobra Dánia legtöbbet fényképezett műal­kotása. A világhírű szobor Ed­ward Eriksen alkotása, s a szá­zad elején a híres Carlsberg sörgyár tulajdonosainak meg­rendelésére készült. Koppenhága egyik vonzó sétálóutcája, a Nyhavn nem­csak arról nevezetes, hogy az utca közepét vitorlás halászha­jók kikötője szeli át, s az utcá­nak szinte minden épülete mű­emlék, amelyekben ma turista­csalogató kellemes kisvendég­lők, sörözők s bárok várják a szomjas vendéget, de arról is, hogy ennek az utcának három házában is lakott Hans Chris- tan Andersen. Az “utca végén, közel a Kop- penhága-Malmö közti hajójá­rat kikötőjéhez, április elején nyílt meg az Andersen-emlék­ház. A háromemeletes épület bejáratánál még friss a babér- koszorú a mesekirály életnagy­ságú mellszobrán. Benn pedig Andersen életéhez fűződő tár­gyi emlékek láthatók. Fényké­pek, kéziratok, első kiadású meséskönyvek, korabeli em­léktárgyak segítségével tekint­hetjük át Andersen pályafutá­sát, műveinek útját. Egy japán turistacsoport örömmel tapasz­talta, hogy sokezer kilométer­re hazájuktól, az Andersen- emlékházban a magyarázó szövegek japán fordításban is olvashatók. A látogatók, gyermekek és felnőttek, az egyik teremben azonnal felfedezik borsószem hercegkisasszony híres, húsz derékaljat, párnát s dunnát tar­talmazó ágyát, amelyben a hercegkisasszony finom teste a legalsó derékalj alatt elhelye­zett borsószemet is megérezte. A mai farmernadrágos herceg­kisasszonyok itt ugyancsak gyakran kísértésbe esnek, va­jon az ő finom testük megér- zi-e a borsószemet? Szemtanú­ja voltam annak, hogy egy bá­jos, szőke várandós fiatalasz- szony is óvatosan felmászott a mesebeli ágyba,, s aggódó férjével örömmel, huncut mo­sollyal közölte, ő is érzi ám a borsószemet. Amikor a fia­talasszony lejött a létrán a ma­gas nyoszolyáról, férje ragyo­gó arccal átölelte, hiszen kis felesége vérbeli hercegkisasz- szony... Aki nem hiszi, járjon utána! íme, kell-e egyáltalán bizo­nyítani, hogy Andersen bácsi meséje mindmáig halhatatlan? Az emlékház egyik további termében iskolai rajzverse­nyek győztes alkotásait láthat­juk. A téma: a kis hableány. A 9-12 éves tanulók a kis hableányt sokféleképpen örö­kítették meg, volt, aki napszem­üveggel, volt, aki felfújt gu­mikerékkel. Feltűnt viszont, s ez nyilván a rajztanár nevelő szándékáról tanúskodott, hogy a közismerten ruha nélküli hableányt a verseny résztvevői szinte kivétel nélkül egy- vagy kétrészes fürdőruhában örökí­tették meg. Mese, mese, mes- kete... Az emlékházban neves dán és külföldi művészek meseil­lusztrációiban is gyönyörköd­hettünk. Érdemes megemlíte­ni, hogy II. Margit dán király­nő, aki uralkodói teendői mel­lett elismert képzőművész is, festményeinek tárgyául nem­egyszer választotta az Ander- sen-mesék hőseit. Koppenhága központjában, az Andersen bulvár mentén betérhetünk a Tivoliba, az itte­ni Vidámparkba, ahol a sok szórakoztató attrakció mellett ugyancsak találkozhatunk a hí­res dán mesemondóval. A Ti­voliban időnként színes karne­vál-felvonulásokat is rendez­nek, s a felvonulás egyik vonzó látványossága a menetelő ólomkatonák. S mi sem termé­szetesebb, hogy a múlt század­beli egyenruhát viselő menete­lő kisfiúk Andersen rendíthe­tetlen ólomkatonáját keltik életre. A Tivoli érdekességei közé tartozik a Tussaud viasz­múzeum, s itt a világhírességek közt kiemelkedő helyet kapott Andersen is. Nemcsak az író személye, de legismertebb me­sealakjainak viaszhasonmása is lenyűgözi a látogatót. Andersent idézi Kronborg büszke vára, vagy szülővárosa, Odense, az ő szellemét idézi a játékboltok kínálata, de min­denekelőtt a dánok gyermek­szeretete. Dániában jutott eszembe egy szállóige, amelyet odahaza régebben többször hallottam: Mese nincs, Andersen bácsi meghalt! A sok Andersen-em- lék láttán szerzett benyomása­im alapján én viszont csak azt mondhatom: Mese van, An­dersen bácsi él! Nyhavn - Andersen legkedvesebb koppenhágai utcája (A szerző felvételei /3/ és archívum /2/) Andersen viaszfigurája a Tivoliban

Next

/
Oldalképek
Tartalom