Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-12 / 24. szám
* A * (----------------------------------------------------------------------------------------------------------'t öt nappal a választások után sincs különösebb okom arra, hogy megváltoztassam azt a véleményemet, amelyet vasárnap este az első hivatalos eredményhirdetést követően alakítottam ki magamban. Tulajdonképpen csaknem minden úgy történt meg, ahogy azt a legtöbben várták, drámai fordulat vagy meglepetés nem következett be az idei választásokon, s ennek ellenére mégis drámai a belpolitikai helyzet. Sorsfordulóhoz érkeztünk, hiszen ezekben a hetekben Csehszlovákia történelmének egyik legsúlyosabb próbatételét éli. A tét óriási, hiszen hazánk évtizedeken át mindig egyfajta stabilizáló tényező és érzékeny barométer volt: ha az ország egysége veszélybe került vagy politikai válságba torkolltak az események, akkor nemcsak Közép-Európa, hanem az egész kontinens fölé is vészjósló fellegek gyülekeztek. Az első nyugat-európai kommentárok már megkongatták a vészharangot. Csaknem valamennyi külföldi szakértő úgy látja, hogy a mostani választások következményeként meg- számláltattak Csehszlovákia napjai, néhány hónapon belül kettészakad az ország. Valós tény, hogy merőben más politikai erők győztek Csehországban, illetve Szlovákiában. A nyugati országrészben a radikális gazdasági és társadalmi reform gyors folytatására szavaztak, Václav Klaus jobboldali konzervatív politikai és gazdasági értékrendjét tartották eredményesnek és követendőnek. Szlovákiában az országrész viszonylagos elmaradottsága és előnytelen iparszerkezete miatt a beindult reform jóval súlyosabb megpróbáltatás elé állította a lakosságot, mint a cseh országrészben. A szavazópolgárok többsége úgy vélte, nem lehet minden rosszat, minden jelenlegi gondot az úgynevezett átkos örökségre kenni. Az eltelt két esztendő valóban nem nagy idő, ám ez a tény nem lehet teljes mértékben mentség a szlovákiai kormánykoalíció hibáira. A társadalmi feszültség, a romló életszínvonal miatti elégedetlenség általában a balos orientáltságú, nemzeti, sőt nacionalista színezetű politikai erőket hozza felszínre. így választott most Szlovákia polgárainak többsége is. Csehország és Szlovákia merőben más politikai értékrendre voksolt, teljesen más úton akar továbbhaladni. A kérdések kérdése az, hogy lehet-e kiegyezés ilyen körülmények között, elég erősek-e azok az érdekek és érvek, amelyek Csehszlovákia megmaradása mellett szólnak. A szlovákiai magyar választópolgár megtette azt, ami nem csupán állampolgári joga, hanem erkölcsi kötelessége is volt. Minden előzetes híresztelések és aggodalmak ellenére hazai magyarságunk döntő többsége az urnákhoz járult, s bejuttatott magyar képviselőket a pozsonyi és a prágai parlamentbe, ha nem is annyit, amennyit abban az esetben lehetett volna, ha nem két magyar szubjektum indul a választásokon. Nagyon nehéz feladat vár rájuk elsősorban a szlovák parlamentben, ahol a nemzeti eszme, sőt a nacionalista kizárólagosság is vélhetően sokkal meghatározóbb lesz majd, mint eddig. Teljesen másféle aggodalommal tekintünk Prága felé, ugyanis ma a kialakult politikai erőviszonyok miatt az sem biztos, hogy egyáltalán működőképes lesz-e a szövetségi parlament, s mi tartozik majd a hatáskörébe. Politikai értelemben is forró napok elé nézünk tehát, s mi, csehszlovákiai magyarok súlyos történelmi tapasztalataink és traumáink okán aggódva várjuk a fejleményeket. Szeretnénk remélni, hogy a nyomasztó konfliktushelyzet ellenére nem sodródunk a balkanizálódás szakadéka felé. Szeretnénk hinni, hogy sokféle csalódás, kiábrándulás és politikai kötélhúzás ellenére maradt még annyi politikai erő és bölcsesség, amely végül is megmenti Csehszlovákiát és a demokratikus kibontakozást Európa szívében. Szilvássy József v ____________________________________________________________________< Po zsony - kórház Méry Gábor felvételei Felbár Jgx JW ^yÉI ,if^ - B. _!&_ _HE JHp' ' Jj, ^3K_ <y^ y
