Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
ivetkeztetés: illemég csak nem is dó típus.“ megmagyarázhat- jm. lefejezésből kö- a magyarázatot, t állítja, hogy az Tiérföldes gyalog- g, de hogy maga ld csak meg, a tá- fadolog. No már- ild nem olyan ret- jlság. Egy tizen- itszmában többet, teszed - és a golf, >ek játéka“, tette ín golfozom.“ ;n is volna szoká- között“, vetettem ; lehetőség is. Ille- az őserdőben, eb- dig kilenc mérföl- p elég nagy túra, anélkül.“ L'ky szarkasztikus- e emberünk féllá- zős egyetemista is i értekezését írja, ól, és azzal kezdi, idén kellemetlen , egyezzünk meg ;n, mielőtt folyóttól tartok, nem értelek.“ Ismét a kimerült tanári kifejezés jelent meg Nicky arcán. „Tegyük fel, hogy azt közlöd velem ,Tiz mérföldet gyalogoltam* vagy ,száz mérföldet autóztam*; ebből arra következtetek, hogy valójában nyolc és tizenkét mérföld közötti távot tettél meg gyalog, vagy kilencven és száztíz mérföld közöttit autóval. Más szóval a tíz és száz kerekített számok. Jelenthet a tíz pontosan tíz mérföldet éppúgy, mint körülbelül tízet. Ellenben, amikor arról számolsz be, hogy kilenc mérföldet gyalogoltál, joggal feltételezhetem, hogy pontosan kilenc mérföldről van szó. Továbbá, sokkal valószínűbb, hogy ismerem a város távolságát egy adott helytől, mint fordítva. Vagyis, kérdezz csak meg bárkit a városban, milyen mesz- sze lakik Brown gazdálkodó, és ha ismeri, azt feleli ,úgy három vagy négy mérföldnyire*. Ellenben, ha magát Brownt kérdezed, biztos azt válaszolja majd, .három egész hat tized mérföldnyire — vagy százszor lemértem már a kocsim kilométer- óráján*,“ „Ez gyengébb volt, Nicky“, szóltam. „De ha egybeveted saját vélekedéseddel, miszerint könnyebben jua gyalogút. Az utolsó busz éjfél után fél egykor indul. Ha ezt nem éri el, de nyomban utána elindul gyalog, 4.30 előtt nem ér célba. Másrészt, az első reggeli busszal 5.30 kor érkezne meg. Ez azt jelenti, hogy a találkája valamikor 4.30 és 5.30 között volt.“ „Úgy érted, hogy ha a találka 4.30 előtt lett volna, az utolsó éjszakai járattal indul, ha pedig 5.30 után, az első reggelivel?“ „Pontosan. És még egy dolog: a jeladás vagy telefonhívás, amire várt, éjjel egy óráig megjött.“ „Értem“ szóltam. „Ha öt óra körül kell a megbeszélt helyen lennie és négy órába telik az út, akkor éjjel egy körül indulnia kell.“ Csöndben, elgondolkodva bólintott. Valami különös, megmagyarázhatatlan okból úgy éreztem, nem szabad megszakítanom a gondolatait. A grófság nagy térképe ott függött a falon, odaléptem és azt tanulmányoztam. „Igazad van, Nicky,“ vetettem hátra a vállamon át. „Nem mehetsz semerre Fairfieldtől kilenc mérföldnyire anélkül, hogy településre ne akadnál. Fairfield épp egy csokornyi kisebb városka középpontjában van.“ Mellém lépett a térkép elé. „Persze, nem biztos, hogy Fairfieldről ?“ kérdeztem gyaigy a mondatot in »y, ahogy elhang- ki mondta és mi- Különben minden n helyzet keretébe yen feltevésekről gy veszem, hogy omolytalankodott, negtörtént gyalogja pedig nem foga- agy valami ilyesmi rónak tűnik,“ he;y a gyaloglás itt Fairfieldben?“ szerűen. Úgy ér- környéken.“ dezt elfogadod, el jtolsó következte- rrint nem valami erünk.“ ovább.“ tkezó következte- aloglásra vagy na- 'agy nagyon korán - mondjuk éjfél és cözött.“ gyan okoskodtad 3 ¡ágot: kilenc mér- űn lakott területen /ik irányba indul- Idön belül telepü- ey öt mérföldnyire hét és félre, Gore- már East Goreton löször East Goreton felé haladva, ntén vasút is van, jár autóbusz. Az ¡masak. Kellene-e : mérföldet gyalo- acsak nem későn >e busz, se vonat és az a néhány tón van, nemigen a kocsijába?“ akarta, hogy lás- :n. Nicky elnézően idolod, hogy ke- ínő, amint az út tha nyilvános közel utazna, ahol merül mindenki?“ erőltetem,“ válaik tovább: valószí- os felé haladt, és ntottam. „Úgy vé- isban könnyebben i valami közleke- ágot. Erre gonJt^Jicky, „de a tá- Ne feledd, kilenc í, ez pedig pontos tott volna közlekedési eszközhöz a városban.. „Jól van, legyen“, hagytam rá. „Elfogadom. Van még tovább?“ „Még csak most fogok hozzá igazából,“ hetvenkedett. „További következtetésem az, hogy határozott célja lehetett, amit meghatározott időben el kellett érnie. Ez nem az az eset, amikor segítségért indul az ember, mert lerobbant a kocsija, vagy a felesége szülni készül, vagy valakit betörésen kapott rajta a házában.“ „Nézd csak.“ szólaltam meg, „a kocsi hibája tényleg a legvalószínűbb. Tudhatta a pontos távolságot is, hiszen leolvashatta a sebességmérő óráról mikor elhagyta a várost. Nicky megrázta a fejét. „Összehúzta volna magát a hátsó ülésen egy kicsit szenderegni, semmint hogy kilenc mérföldet gyalogoljon az esőben; vagy legalábbis megpróbált volna leállítani egy másik kocsit az autója mellől. Ne feledd, kilenc mérföld, az kilenc mérföld. Hogy gondolod, mennyi időt vett volna igénybe?“ „Ügy négy órát,“ vélekedtem. Bólintott. „Legalább, hiszen zuhogott. Abban megegyeztünk, hogy késő éjjel, vagy kora reggel történt. Tegyük fel, hogy éjjel egykor romlott el a kocsija, öt óra előtt nem érhetne be a városba. Akkor pedig már pirkad. Megjelennek a autók az utakon. Kicsit később indulnak a buszok is. Az elsők úgy 5.30 körül már Fairfieldbe is érnek. Ha pedig csak segítséget akart volna hívni, nem kellett volna végiggyalogolnia a városba vezető utat - elég lett volna a legközelebbi telefonig. Nem, megbeszélt találkája volt, mégpedig a városban, nem sokkal fél hat előtt.“ „Akkor miért nem mehetett a városba korábban? Legfeljebb várakozott volna“, kérdeztem. „Mehetett az utolsó busszal is, egy óra körül megérkezett és várhatott volna a találkájáig. Ehelyett kilenc mérföldet botorkát az esőben, pedig szerinted sem sporttípus.“ Megérkeztünk a városházához, ahol az én irodám is van. Különben minden vitánk, amit a „Kék Hold“- nál kezdünk, véget szokott érni a városháza kapujánál. De most annyira érdekelt Nicky magyarázata, hogy azt javasoltam, jöjjön föl hozzám pár percre. Ahogy leültünk, így szóltam: „Nos, Nicky? Miért nem érkezhetett meg korábban?“ „Megérkezhetett“, válaszolt Nicky. „De mivel nem érkezett, fel kell tennünk, hogy valaki vagy valami visszatartotta, míg az utolsó busz is elment, vagy várnia kellett ott, ahol volt, jeladásra, talán telefonhívásra. „Szerinted tehát a találkája valamikor éjfél és 5.30 között lehetett.“ „Sokkal pontosabban is eltalálhatjuk. Ne feledd, négy óra maga van szó“, szólt megfontoltan. „Kívül- esőbb hely felé is igyekezhetett. Próbáld meg Hadleyt.“ „Miért pont Hadleyt? Mit akarhat valaki Hadleyben reggel ötkor?!“ „A washingtoni expressz öt óra körül megáll Hadleyben, hogy vizet vegyen“, válaszolt még nyugod- tabban. „Helyes“, válaszoltam. „Sokszor figyeltem fel a vonat zajára úgy hajnaltájt álmomból felriadva. Hallottam, amint beért az állomásra és utána egy-két perccel a metodista templom órája elütötte az ötöt.“ Visszatértem az asztalomhoz a menetrendért. „Az expressz 0.47-kor indul Washingtonból és reggel nyolckor van Bostonban.“ Nicky ceruzájával szótlanul méregette a térképen a távolságot. „Hadleytől pont kilenc mérföldnyire van az Old Sumter Inn Szálló,“ jelentette ki hirtelen. „Az Old Sumter Inn,“ visszhangoztam. „De ez felborítja az egész elméletet. Onnan ugyanolyan egyszerű eljutni bárhová, mint a városból.“ Megrázta a fejét. „Az autókat zár alatt tartják, és ha kihajtasz, a kapunál igazoltat a portás. Emlékezne mindenkire, aki ebben a késői órában távozna. Meglehetősen konzervatív hely. Nem, a mi emberünk a szobájában várakozhatott, amíg megjött a hívás Washingtonból, valakit illetőleg, aki a vonattal utazott - talán a hálókocsi és a fülke száma. Aztán már csak annyi maradt hátra, hogy kiosonjon a szállóból és Had- leyig gyalogoljon.“ Szinte bűvöletben meredtem rá. „Nem lehetett nehéz fellopakodni a vonatra, amíg a vizet töltötték, ha pedig tudta a kocsi és a fülke számát...“ DÉNES GYÖRGY Perspektíva Kivégeztük az élöt, a halott kerül sorra, és sanda képpel járunk vidám halotti torra. Vesszenek csak az élők, holtak sem kellenek már, keményebb lesz a lélek, ha bátrabban szelektál. Pusztítsuk gyökerünket, lehúz s nem enged szállni, önnön képünket fogjuk mellünkre tetoválni. „Nicky“, szólaltam meg elismeréssel, „mint a reformpárti kerületi ügyész, aki a takarékossági programot tűzte választási zászlajára, most arra pazarolom az adófizetők pénzét, hogy felhívom interurbán Bostont. Az egész képtelenség, esztelen- ség - de megteszem!“ Kis, kék szeme csillogott, megnedvesítette ajkát nyelve hegyével. „Rajta“, szólt rekedten. Visszahelyeztem a telefont a kéjszülékre. „Nicky,“ mondtam, „ez talán a legfigyelemreméltóbb véletlen a bűnügyi nyomozás történetében: a 0.47-es washingtoni gyors fülkéjében meggyilkolva találtak egy embert! Három órája lehetett halott, amikor rátaláltak: ez pont Hadley- nek felelne meg.“ „Gondoltam, hogy valami ilyesmi lehetett“, válaszolta Nicky. „De abban tévedsz, hogy véletlenről van szó. Kizárt dolog. Honnét vetted a mondatodat?“ „Csak egy mondat volt. Egyszerűen csak eszembe jutott.“ „Lehetetlen! Ilyenfajta mondat nem jut csak úgy az ember eszébe. Ha annyi ideje tanítanál fogalmazást mint én, tudnád, ha valakit arra szólítasz fel, hogy mondjon egy- vagy tízszavas mondatot, olyasmit tálal eléd, hogy .Szeretem a tejet* - a többi szót meg magyarázatként fűzi hozzá, ,mert a tej tápláló, ízletes és egészséges*. A te mondatod egy különleges helyzetre vonatkozott.“ „Pedig már megmondtam, hogy senkivel sem beszéltem ma reggel. Egyedül veled találkoztam a „Kék Hold“-ban.“ „Nem maradtál velem végig, amíg fizettem“, vágott közbe élesen. „Találkoztál valakivel, amíg a járdán rám várakoztál?“ Megráztam a fejem. „Alig egy percig álltam ott, amíg csatlakoztál hozzám. De várj csak, amíg az apródat ástad elő, ketten bizony igyekeztek befelé, egyikük meg' is lökött, ekkor gondoltam, várhatlak kint.. „Láttad őket valaha azelőtt?“ „Kit?“ „A két embert, aki bejött“, szólt és hangjába ismét belopakodott a türelmetlenség. „Ugyan, nem - egyiküket sem ismerem.“ „Beszélgettek?“ „Azt hiszem. Igen, biztos. Egész belemerültek a beszélgetésbe, ha jól meggondolom - különben észrevették volna és nem jönnek nekem.“ „Nem jár sok idegen a „Kék Hold“-ba“, jegyezte meg. „Gondolod, hogy ők lehettek?“ kérdeztem mohón, „azt hiszem, felismerném, ha újra látnám őket.“ Nicky szeme összeszűkült. „Lehetséges. Biztos ketten voltak - az egyik az áldozatot követte Washingtonban és kileste a fülke számát, a másik itt várt és elvégezte a munkát. A washingtoni ember aztán valószínűleg lejött a másik után. Ha az áldozatot ki is rabolták, osztozkodniuk kellett a zsákmányon. Ha pedig csak gyilkosságról volt szó, könnyen lehet, ki kellett fizetnie a társát.“ A telefon után nyúltam. „Nincs egy fél órája sem, hogy elmentünk onnan“, folytatta Nicky. „Ok akkor érkeztek, a „Kék Hold“- ban pedig lassú a kiszolgálás. Az, amelyik Hadley-ig gyalogolt, biztosan éhes, a másik pedig egész éjszaka kocsizhatott Washingtonból.“ „Hívjon föl azonnal, ha letartóztatják őket“, szóltam a felefonba és letettem a kagylót. Várakozás közben egyikünk sem szólt. Föl-alá járkáltunk, egymást kerülve, mintha valami szégyellnivalót követtünk volna el. Végül is megszólalt a telefon. Fölemeltem a kagylót és belehallgattam. Aztán visszaszóltam: „Rendben“, és Nickyhez fordultam. „Egyikük megpróbált a konyhán át menekülni, de Winn hátul is hagyott valakit és elkapták.“ „Úgy tűnik, igazuk volt“, szólt Nicky fanyar mosollyal. Egyetértőleg bólintottam. Az órájára pillantott. „Te jó ég!“, kiáltott fel. „Korán akartam munkához látni ma reggel, és most az egész időt elbeszélgettem veled.“ Az ajtóhoz kísértem. „Te Nicky“, kiáltottam fel, „mit is akartál bizonyítani?“ „Hogy a következtetések lehetnek logikusak és mégsem igazak“, válaszolt. „Aha.“ „Mi a csudát vigyorogsz.?“ - kérdezte mérgesen. Aztán ő is nevetni kezdett. Moh r Gedeon fordítása JIRÍ KOLÁR Kafka A ,,K“ betű magánya Az embernek a hangokból és szavakból álló külső nyelvén kívül van egy belső nyelve is. S míg a külső nyelvünket elsősorban halljuk (a hangtalanul olvasott szöveget is betűkként, azaz „hangjegyekként“ érzékeljük), addig a belső nyelvünk valamiféle belső látásunkhoz kapcsolódik. Ha egy fogalmat, szót elfelejtünk, görcsösen erőlködőkutató emlékezetünk elsősorban képeket, képtöredékeket vetít tudatmezőnkbe. Talán még emlékszünk a sztálini nyelvtudomány bugyuta tételére: Nincs gondolkodás nyelv nélkül. Az igazság az, hogy a nyelv előtti gondolkodás (a pregondolkodás) nem szövegszerű, hanem képszerű, s ebből következően nem lineárisan, hanem szimultán tölti meg a teret. (Nem véletlenül Jacques Derrida, a nem-lineáris írás, a „gramma“ megteremtésével kísérletező nyelvész-filozófus a vizuális költők pápája!) A vizuális költészet ennek a belső nyelvnek a költészete, s ennek a költészetnek Közép-Európa irodalmi tájain a legnagyobb mestere a cseh Jin Kólái. Ezúttal a mester egyetlen kompozícióját nézzük meg közelebbről. Az elemzésre kiválasztott kompozíció címe: Kafka. A cím nem azért van a „vers“ fölött, mert előbb volt mint a „vers“, hanem azért, mert a „versből“ következik. S a „vers“ mozgása, a teret betöltő „K“ betűk vonulása alulról indul. Először menetelő katonákra emlékeztető grafémák, személytelenné uniformizált emberek tömegét látjuk. S minél közelebb van ez a tolongó tömeg a földhöz, annál arctalanabb, a „K“ betű jellege a tömegben annál nehezebben azonosítható. A betűmassza azonban egyre magasabbra tör, egyre jobban megközelíti az eget, az Istent, saját formáját („Minden emberi lénynek saját istene van“ - mondja egy helyen Kafka), s mire a „K“ betű világosan identifikálható lesz, akkorra egyedül marad. A teljes azonosság egyenlő a teljes magánnyal. S valaminek a végső pontjával. Azzal a hellyel, ahol még mindig „Van cél, de már nincsen út“. (Az idézet Kafka Füzetek című munkájából való.) De mi az a valami, aminek a cím által Kafkaként azonosított ,,K“ betű a végső pontján áll? Az egzisztencialisták a modern Sziszüphoszt látták Kafkában, s ha ezt a Kafka-Sziszüphosz párhuzamot elfogadjuk, akkor Kolár lejtőképe Sziszüphosz meredek hegyével egyenlő, de lehet ez a t»tűhegy valamiféle félbevágott piramis is, mondjuk a híres mexikói Tolték- piramis, amelynek a lépcsőin a papok emberáldozataikat cipelték a csúcsra. De Kolár képkompozícióján a „K“ betűk egymást lökdösik föl a piramisra, azt is mondhatnánk, a „K“ a piramis csúcsán önmagát áldozza föl. S ha arra gondolunk, hogy a föld és ég közötti lét megoldatlansága (és megoldhatatlansága) Kafkának alapproblémája, akkor ez az értelmezés látszik a legkézenfekvőbbnek. Mert például K., A kastély hőse sem véletlenül földmérő. Emberi hivatása a földhöz köti, de ő fölfelé tör, a kastélyba igyekszik, ott akarja megismerni élete igazi értelmét. Csakhogy a kastély ura elé sohasem jut el, s a föld, a falu sem fogadja be, s így végül is önmaga áldozatává, a prométheuszi égre törés mártírjává válik, földön is, égben is idegen, gyökértelen marad. S végül értelmeznünk kell még a „piramis“ kettőbe vágottságát. Amint tudjuk, a piramis meghatározó eleme a szimmetria: egy síkkal a tengely mentén kettőbe vágott piramis egyik fele megfelel a piramis másik felének. Kolár piramisa azonban fél piramis, s mint ilyen, ez is Kafka feloldhatatlan magányának a képe. Az ember teljes léte ugyanis két részből áll: a bensőjéből, s abból a valamiből, ami ezen a bensőn kívül van, tehát az ún. objektív világból. A kettő együtt adja a szimmetriát, a teljes piramist. A „benső“ magánya csak a teljességben tud feloldódni, de Kolár K-jának a teljességre törése már eleve kudarcra van ítélve, mert az azonosított befisőhöz nincs „külső“, hiányzik a piramis másik fele. A Tolték-piramis még vezethetett célhoz (Istenhez), Kafka fél piramisa már csak önmagához, feloldhatatlan magányához vezeti a vershőst. 3 befejezésül egy megjegyzés: a vizuális költészet eszközeinek a „jelentésbírása“ nagyobb, mint a „szövegvers“ eszközeié, a képvers motívumai általában funkcionáltabbak, mint a szóversé. Következésképpen a képversnek az értelmezéstere is sokkal tágabb, mint a szóversé. A belső nyelv, a pregondolkodás tulajdonképpen csak megkezdi a gondolatot, s a vizuális költészet sem megy tovább a kezdésnél. S ahány olvasó (értelmező), annyi befejezés. A fenti jelentésmagyarázat a Kolár-kompozíciónak csak néhány lehetséges jelentéskezdeményét próbálta felvázolni, illetve befejezni. Értelmezés, befejezés nélkül hagyva még viszont számos más lehetséges jelentéskezdeményét. ' Tőzsér Árpád 3 M
