Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-05 / 23. szám
* T7lérte, amit akart: két élete JZi van. Az egyiket Budapesten, a másikat Los Angelesben éli. Huszonhét évesen, férje kezét fogva, de álmaiba kapaszkodva, egy könnyű kis kofferral vágott neki a világnak. Akkor ment el, amikor már minden egyes alakítását elismeréssel fogadták. Krúdy, Goldoni, Noel Coward és Déry Tibor darabjaiban szórakoztatta a közönséget a Vígszínházban. Nyurga volt és görbe is egy picit, lírai, de komikus is, bakfisarcú, ha varkocsok- kal játszott, előkelőséget árasztó szépasszony, ha frizurát kapott. Itthon Shirley McLaine-hez hasonlították, Amerikában Meryl Streeppel rokonítják. Egy biztos: Bánfalvy Ági odaát, a tengeren túli színészek között is szerencsésnek mondhatja magát. Nem is nulláról, hanem mínuszból indult, amikor New Yorkba, majd Los Angelesbe érkezett, de nem sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy komoly eredményeket mutathasson fel. Hat amerikai és két francia filmben szerzett tapasztalataival, tízéves távoliét után most már huzamosabb ideje itthon van. Előbb Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjának Annie-ját játszotta angol nyelven, a Merlin Színházban, most Szőnyi G. Sándorral forgat A pályaudvar lovagjaiban.- Visszautasítások hosszú sorozata a színészet - nyilatkozta pár héttel azután, hogy hazajött de a sok nem után egyszer csak eljön az igen.- Tényleg így van. Most én is igenek közt élek. Dolgozom.- íev persze könnyű, lee- alábbis könnyebb, mint másoknak, állítják azok, akik itthon maradtak. Csak el kell menni és hosszú távoliét után vissza kell jönni, nynmhan kapóssá válik az illető. ..Desszertje“ lesz a tévének. főszereplője nem egv filmnek.- Forgattam én sokat addig is, míg itthon voltam. Huszárik Zoltánnal, Kovács Andrással, Bódy Gáborral, Sándor Pállal, Makk Károllyal, Szabó Istvánnal dolgoztam. Megmondom őszintén, én most mindenütt azt hallom: színpadról, képernyőről, mozivászonról rettenetesen hiányzik az a fajta báj és üdeség, ami rám jellemző, mintha én ezt magammal vittem volna. Igen, nekem akkor is lett volna munkám bőven, ha itthon maradok. Azon a nyáron például, amikor elmentem, három filmszerepet adtam vissza, köztük egy Jancsó-film női főszerepét. Már kint voltam Párizsban, amikor a barátnőm még mindig könyörögve kért, hogy gyere vissza, egy ilyen lehetőséget nem szabad kihagynod.- Felhívta már Jancsó Miklóst. hoev elmondja neki, miért utasította vissza 1981-es ajánlatát?- Nem telefonáltam még egyetlen rendezőnek sem, azok hívnak, akik tudják, hogy itthon vagyok. Szőnyi G. Sándorral például tizenöt évvel ezelőtt A csillagok változásában forgattam, és most, hogy megnézett a Los Angelesben készült Júlia kisasszonyban, azt mondta: ,,Én mindig tudtam, hogy jó színésznő vagy, de hogy ennyire jó!?“ És meghívott A pályaudvar lovagjaiba.- Miiven a szerep? Kamatoztathatja benne, amit Amerikában tanult?- Ó, hát persze. Ez nekem is fontos volt. Különben a Keletiben játszódik az egész történet. Egy elegáns, fekete ruhás nő kóvályog a pályaudvaron... eltemették a férjét és vinné haza a hamvait, de nem és nem tud elindulni, mert lépten-nyomon ráakaszkodik valaki. Már harmadik napja hurcolja a csomagját; mindenki azt hiszi, hogy pénz vagy valami értékes tárgy, esetleg kincs van benne, közben egy urna, a férje hamvaival. Ott kínlódik-gyötrődik a pályaudvaron, megállítják, macerálják, könnyű kis kalandokba csalogatják, megpróbálják leitatni őt, de nem hagyja magát. Taxit fog és elmegy, aztán egy másikkal visz- szajön. Már a vágányok felé tart, amikor odalép hozzá egy fiatal férfi, hogy segíteni szeretne neki. Illenek is egymáshoz, mert ugyanolyan jólelkű ő is, mint a nő, de nem sok idejük marad az ismerkedésre, mert indul a vonat. Érdekes figura a nő. Nem tudja, hol van, mit beszél, naiv és butácska, zavart és szórakozott, kedves és ártatlan. Kívül hattyú, belül liba. Nagyszerű lehetőség ilyen szerepet játszani.- És most, hoev itthon játszik, a kinti dolgai hogyan alakulnak? Nem marad le semmiről?- De. Biztosan lemaradok sok mindenről. Az üzenetrögzítőm már nem is működik. Leállt, mert megtelt. Nem baj, én most itt érzem jól magam, Pesten. Tizenegy éve, hogy elmentem, tizenegy év nagy idő. Ha majd olyan filmbe hívnak, amely nemcsak a rendezőnek, hanem nekem is fontos lesz, akkor azonnal visszamegyek. Hamarabb is hazajöhettem volna, igen, csakhogy én azt mondtam: majd akkor jövök, ha elértem valamit. Egy német vagy egy francia színésznő fogja magát, kimegy három-négy hónapra Hollywoodba, aztán vagy történik valami, vagy nem. Ha nem, hazarepül szépen és meg kell elégednie az európai hírnévvel. Hanna Schygullának és Isabelle Adjaninak nem csókolt kezet Amerika. Semmi, de semmi nem jött össze nekik. Engem csak Magyarországon ismertek, amikor kimentem, de minden dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy egyet s mást azért elértem már. Ehhez persze ott kell élni, meg kell tanulni ugyanúgy játszani és ugyanúgy beszélni, ahogy ők játszanak és ők beszélnek odaát. Aki ezt nem tudja, annak nincs esélye Amerikában. Ott azzal kezdődik minden, hogy ki kell cserélned magadat.- önnek ez könnyen ment?- Nekem az volt a szerencsém, hogy volt bennem valami, amit azonnal elfogadtak. A gondolkodásmódom, talán az segített rajtam. Az, hogy én itthon is őszinte ember voltam. Engem soha semmi nem feszélyezett, nem voltak helyzetek, amelyekben álarcot öltöttem volna. Külsőleg igen, külsőleg sokkal többet változtam. Hattyú lett a gólyából, állítják, akik tizenéves korom óta ismernek, és lehet, hogy igazuk van. Én csak azt tudom, hogy a főiskolán, amikor a Szentivánéji álomban Helénát játszottam, Szinetár Miklós azt mondta: „Ez a lány olyan gyönyörű, Ági, mint maga“. Ki? Mint én? Nem akartam hinni a fülemnek. Engem csak az érdekelt akkor, hogy ki az, akit játszom, arra, hogy az szép is, egyáltalán nem figyeltem. Amerikában, a szerződéskötés előtt már azt is a tudtomra adják, hogy hogyan néz ki a nő, akit játszom. És nem aggaszt, ha szépnek kell lennem.- A színészképzés lénveee. legalábbis Amerikában az. hoev ütik-vágiák. formálják az ember eevéniséeét. Ezt ön fogalmazta meg íev. Nem fái, ha „ütik“, vagy ..mindent a művészetért“?- De. Néha fáj. Néha nagyon fáj. Mintha kínzókamrában ülnék. A filmért viszont sok mindent elviselek. A filmet azért szeretem, mert másodpercek alatt kell eljutni bizonyos állapotba. Azt mondják: tessék, felvétel indul, és már el is kell kezdeni. A színházban négyhetes próba után sem biztos, hogy eljut az ember erre a pontra. Én nem is szeretem a színházi próbát, szenvedek egész idő alatt. Az előadás, az más. Abba már bele tudok adni apait-anyait, ott már nem érzek gátlásokat, vagy fáradtságot. Noéi Coward darabjában, a Vidám kísérteiben harmadéves főiskolásként Edi- thet, a szobalányt játszottam a Vígszínházban. Be kellett ug- ranom Egri Márta helyett. Any- nyira el voltam foglalva magammal a próbán, hogy azt sem tudtam, hogy hívnak, csak úgy kóvályogtam a színpadon. Hiába volt elképzelésem a szerepről, semmit sem tudtam megvalósítani belőle. Ruttkai Éva, Tábori Nóra, Bánki Zsuzsa csak néztek rám, láttam a szemükben, hogy azt kérdezik: ki ez a lány és mit keres itt, hát nincs más, aki elvállalta volna a beugrást? Még Egri Márta is bejött egy próbára, hogy segítsen, mert hallotta, milyen rossz vagyok. Aztán eljött az előadás, és mindenkinek leesett az álla. Somogyvári Rudolf, aki a legfegyelmezettebb színész hírében állt, nem bírt megszólalni a nevetéstől. Bejöttem, kimentem, mindig tapsot kaptam. Véget ért az előadás, és már jött is hozzám Ruttkai Éva: ,,Mesélj magadról, ki vagy? Mondj már valamit. Hogy csinálod?“ És attól kezdve nagyon szeretett.- Strindbere Júlia kisasszonyát, első amerikai tévéfilmiét, amelyet a közeli hetekben tűz műsorára a Magyar Televízió, mivel ajánlja a nézők Heveimébe?- Azzal, hogy megváltoztattuk a történet zárójelenetét. Nálunk a lány nem hal meg a végén. Minden erejét összeszedve feláll és elmegy a házból. Tóm Stoppard írta valahol, hogy a huszadik század nem kedvez a férfiaknak, nekik most nagyon nehéz őszintének lenni, mert a nők rettenetesen kemények.- Egyetért ezzel a véleménv- nvel?- Én azt hiszem, mindig kemény voltam. Ahol három lány van a családban, fiú meg egy sem, ott gyorsan szívóssá válik az ember. Apám mellett, aki méhész volt, keményen kellett dolgozni. Reggel négykor megállt a ház előtt a teherautóval, s már cipelhettük is az ötvenki- lós kannákat. És nem volt megállás, igyekezni kellett. Ma már tudom: ez tett engem állóképessé, kitartóvá. Ha én elkezdek valamit, azt be is fejezem. És minél több az akadály előttem, annál több az erő bennem.- Hoev tervezi, meddie marad Pesten?- Talán év végéig, de lehet, hogy addig sem. Néha elkap a vágy, és már repülnék is visz- sza, Kaliforniába, máskor meg azt mondom: boldog vagyok, hogy ismét itthon dolgozom. Szabó G. László * % It. Kevin Costner Kevin Costner pályaképe szinte szokványos: egy Los Angeles-i szegénynegyedből került a kaliforniai állami egyetemre. Ott marketinget tanult, de utána csak egy hónapig volt állásban egy piackutató cégnél. Apja komoly üzletembernek szánta őt, ezért szörnyen elkeseredett, amikor Kevin úgy döntött, hogy színész lesz. Karrierje kezdetén alig kapott munkát. Első nagyobb szerepe a vágóasztal áldozata lett. A következő filmjében kaszinóból kitóduló huligánok verték agyon. Aztán jött 1987-ben egy szerelmi jelenet egy robogó autóban Sean Lounggal. Az Aki legyőzte Al Caponét című akciófilmben Róbert de Niro. Sean Con- neryés Andy Garda voltak a partnerei. Ezt követően Kevin Cost- nerre felfigyelnek Hollywoodban. A Nincs kiút című filmje a nőket ragadta magával. Ezután jött az Annié férfijai Susan Sarandonnal. majd egy baseballeposz, Az álmok mezeje. Búrt Lancasterrel. A Bosz- szú - a veszedelmes affér című filmben Anthony Quinn partnere volt. Hárommillió dollárt kapott volna, ha eljátssza a Vörös október főszerepét, de a forgatókönyv nem tetszett neki. Inkább Az álmok mezejét forgatta. Ezért csak 700 ezer dollár ütötte a markát, de szívvel-lélekkel készítette. Kevin első indiántette az volt, hogy vállalkozott a Farkasokkal táncoló című filmre. Mint főszereplő, rendező és producer. A skalpjába kerülhetett volna, illetve a villájába, a jólétébe és a hírnevébe. Kockáztatott, és győzött. A film világsiker lett, és nyolc Oscar-díjat nyert. Jelenleg a ./. F. K. című amerikai játékfilmben láthatják Kevint a mozirajongók. Olyan filmről van szó, amely már bemutatása előtt igencsak felborzolta a kedélyeket. Olivér Stone rendező, aki minden egyes eddigi filmjével az amerikai történelem legjelentősebb eseményeivel foglalkozott, ezúttal J. F. Kennedynek, a legnépszerűbb amerikai elnöknek titokzatos halálát boncolgatja, ügyesen ötvözve a dokumentum- és a játékfilmanyagot. Kevin Costner a filmben Jim Garison államügyészt személyesíti meg, aki hosszú éveken át vívta szélmalomharcát az igazság felderítése érdekében. A film az idei Oscar-díjas versengésben nyolc nominációval rajtolt, de Olivér Stone már korábban kijelentette, hogy a konzervatív filmakadémiától semmit sem remél. A ceremóniáról mégsem távoztak üres kézzel: övék lett a legjobb fényképezésért és montázsért járó szobrocska. Nyilvánvaló, hogy Olivér Stone rendező nem tudta kihagyni Garison nyomozásának egyetlen részletét sem, ezért tart a film több mint három órát. A hatévi nyomozómunka adatai azonban annyira eltérnek a nyilvánosságra hozottaktól, hogy az ebből fakadó feszültség mindvégig ébren tartja a néző figyelmét. (rt) 12 1992. VI. 5. ,,Néha elkap a vágy és már repülnék is vissza.. (Inkey Alice felvétele)
