Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-24 / 17. szám
Április utolsó hetében a Kárpát-medence sík vidékein az átlagos napi középhőmérséklet 13,3, a legmelegebb napi középhömérséklet 20,0, a leghidegebb pedig 7,7 C-fok. A hét nevezetes napja április 25-e, Márk. Régente ilyenkor bejárták a határt, beszentelték a gabonát (búzaszentelés), s közben a hívek jó termésért, a természeti csapások elhárulásáért imádkoztak. Fülöp és Jakab napjáról (május 1.) azt tartották, ha ekkor hűvös és nedves az idő, közepes, ha meleg, akkor pedig gazdag lesz a termés. A gyümölcsösben a vadak által megrágott fák törzsén készített áthidalások kötését lazítsuk meg. Alaposan öntözzük meg a tavaszi ültetésü fákat. Ha a rügyeik még nem duzzadnak, tekerjük be törzsüket újságpapírral, s azt is nedvesítsük be. Elvirágzás után vizsgáljuk meg a gyümölcsfák magházait, ha ezek duzzadtak, akkor megtermékenyültek. Ha 100 magház közül 25-30-nál ilyen duzzadást tapasztalunk, akkor további kedvező körülmények mellett közepes termésre számíthatunk. A körtefákat május elején kezdi támadni a hajtáshervasztó darázs. Ellene és más kártevők, valamint a varasodás ellen szerkombinációban Novozir MN 80 (0,2-0,3 %) + Bi 58 EC (0,1 %) keverékét használjuk. Az inszekticidek közül májusban az Anthio (0,15 %), a Zolone (0,2 %), a varasodás ellen a Polyram Combi (0,2 %) és a Perozin (0,3-0,4 %) alkalmazható. A málnán megjelenik a málna- gubacsszúnyog, a kis málnalevéltetű (Bi 58 EC), a szilván a szilvamoly (Perozin 75 B - 0,3 %, Metation E 50 - 0,2 %, Bi 58 EC - 0,1 %). Óvakodjunk a réztartalmú szerek (pl. Kuprikol) használatától, mert ezek levélperzselést okoznak! A szőlőben (de a gyümölcsösben is) készüljünk fel a késői fagyokra. A fagykár elhárításának lehetőségeiről a közelmúltban részletesen írtunk. Az előkészületeket azonban ne halogassuk! Vegyszeres védekezésre most csak akkor van szükség, ha a szólón kendermagbogarakat, araszoló hernyókat találunk. A pincében végezzük el a tavaszi nagytakarítást. Mossuk el az eszközeinket, kénezzük ki a pincét. Ha boraink savasak, azokat házasítással stb. tompítsuk. Ügyeljünk rá, hogy a fóliasátorban a hőmérséklet ne emelkedjen 35 C-fok fölé, ez ui. elsősorban a paradicsomra, de a paprikára és az uborkára is káros. Szabadföldön fagyveszély esetén fóliatakarással védjük az arra érzékeny palántákat. Ha éppen nincs kéznél fólia, akkor töltsük fel földdel (pl. a paradicsomot) vagy takarjuk be a növényeket (korai burgonya). Készítsük el a görögdinnye fészkeit; dolgozzunk be a talajba 1,5-2 kg érett trágyát. A tápkockás uborkának négyzetméterenként adjunk 4-5 kg érett trágyát, 10 g kénsavas kálit, 20-20 g pétisót és szuperfoszfátot. Az istálló- és a műtrágyákat csak 15-20 cm mélyre dolgozzuk be. A spenót ágyásaira - öntözés előtt - szórjunk ki msenként 8 g káli-, 30 g pétisót és 10 g szuperfoszfátot. A spenótnak ilyen tájt egy-egy alkalommal 10-20, a karfiolnak, karalábénak 15-25, a korai burgonyának (ha szárazság van) 25-30, a gyökérzöldségnek 10-15, a rebarbarának pedig hetente 30-35 mm vizet adjunk. Eljött a dísznövények vegetatív szaporításának ideje is. Többségüket tóosztással, hajtásdugványozással szaporíthatjuk. Ezt kössük egybe az átültetéssel. Ha ilyenkor a gyökereken, gumókon rothadást, vagy egyéb elváltozást tapasztalunk, akkor a növényt 3 rész föld, 1 rész homok keverékébe ültessük. -rLevélsarok Egy, magát megnevezni nem kívánó olvasónk arról panaszkodik, hogy öreg házában tanyát vertek a kígyók. Betegesen irtózik ezektől a hüllőktől, s ezért tanácsunkat várja, hogyan szabadulhat meg tőlük. Sajnos, leveléből nem tűnik ki, milyen kígyót fogtak háza egyik helyiségében, s így nem tudni, van-e oka - az undoron kívül - valós aggodalomra. Minden valószínűség szerint azonban a siklókigyókhoz tartozó ártalmatlan fajról lehet szó, s nem keresztesvippráról. A siklók méregfog nélküli, az ember szempontjából általában békés állatok, mégha egyik-másik fajuk, ha veszélybe kerül, némi támadó kedvet is mutat. Ilyen például a ritkábban előforduló rézsikló. A kígyók általában nem válogatósak, minden nagyobb rovart, apró gerincest, köztük egereket, pockokat elfogyasztanak. Előfordulhat, hogy a régi, romos épületeket az éppen ott tanyázó egerek, békák „kedvéért“ keresik fel, hogy azokra vadászgas- sanak. Az is elképzelhető, hogy telelni húzódnak be. Olvasónknak csak azt tudjuk ajánlani, amennyiben lehetséges, tömje el a falakban, padlózatban található lyukakat, réseket, zárják gondosan a helyiségeket. Irtsa ki a rágcsálókat. Ősszel pedig vizsgáltassa át a kamrákat ismerőseivel, s az esetleg ott telelni szándékozó példányokat szedjék össze, s a háztól távolabb engedjék szabadon. Megjegyzendő, hogy két fajukat, az erdei siklót (Elaphe lon- gissima) és a rézsiklót (Coronel- le austríaca) törvény védi, pusztításuk tilos. A rézsiklót az avatatlanok könnyen összetévesztik a keresztesviperával. A fejtetőn látható fejpajzsai azonban feltűnően nagyok és szimmetrikusak - ebben különbözik a viperától, s persze méregfoga sincs. Ha veszélyben érzi magát, támadásba lendül és harapni próbál. Az emberben, nagyobb állatban nem tud kárt tenni. Főleg gyíkokkal táplálkozik. A kígyók fogásánál a szakemberek általában botra erősített hurkot, villás ágat használnak. Univerzális kígyócsapda hiányában ezt tudjuk ajánlani esetünkben is. p. r. A SZEDER TERMESZTÉSE A szeder az egész világon elterjedt gyümölcsfaj. Sajnos, nálunk még mindig csak kevesen ültetik kertjükbe, pedig jellegzetes zamatú gyümölcséből házilag is kitűnő szörpöt, dzsemet lehet készíteni. Mély- fagyasztóban pedig az érett gyümölcs hosszú ideig tárolható. A szeder félcserje, vannak felfelé álló vesszöjü és kúszó jellegű fajai. A szeder védett, meleg helyre való. Középkötött, tápanyagokban gazdag, meleg, kellően nyirkos talajokban érzi jól magát. A málnához hasonlóan ültetjük. Az ültetés helyén akkora gödröket ásunk, amelyben a növény gyökere kényelmesen elfér. A gyökér olyan mélyen legyen, mint amilyen mélyen az iskolázásnál volt. Jó, ha az ültetés előtt gyökérzetét híg agyaglében mártogatjuk meg. Legeredményesebb a tavaszi telepítés. A szeder sortávolságának általában 2 m, tötá- volságának 1,5 m felel meg. Ha lehet, telepítéskor észak-déli sorirányt válasszunk, az ilyen sorok kapják ui. a legkedvezőbb szögben a fényt. Ha konténeres szaporítóanyagunk van, akkor „egész évben“ telepíthetünk. Vegetációs időben a frissen telepített növény gondos árnyékolást és öntözést igényel. Ültetésekor mindig tartsuk szem előtt, Olvasói kérésre hogy a szedret 15 éves időtartamra felépítjük. A merev vesszöjü fajtákat sarjak- ról, a kúszókat gyökérdugványokról ültetjük vagy fejbujtással szaporítjuk. Július derekán a szeder zöld hajtásait ív alakban a földre hajlítjuk. A már előre fellazított földbe kis kapával 10-15 cm-es sekély árkot készítünk, amelybe a lehajtott vesz- szö hegyét beletesszük, porhanyós földdel betakarjuk, s azt óvatosan megtapossuk. Meleg, csapadékos időjárásban, vagy megfelelő öntözésnél a hajtás gyökereket hoz és rövidesen új növényke fejlődik. Ezt a következő tavasszal felszedhetjük és állandó helyére ültethetjük. Ha közben a gyökérzeten sikerül a földlabdát megtartanunk, akkor az így áttelepített növényke gyorsan újabb gyökereket fejleszt és erőteljes növekedésnek indul. Száraz nyáron néhányszor öntözzük meg. A szedret célszerű huzal mellett nevelni. Az első évben fejlődő hajtások támasztékául egy, tövenként levert kb. 180 cm hosszú karó is elegendő. Később viszont már tám- berendezésre van szükségünk, amelyen három huzalpárt helyezünk el. Az első huzalpárt 60, a másodikat 120, a harmadikat pedig 170 cm-es magasságban kell rögzítenünk a talajtól. A huzalozáshoz lágy drótot használjunk. A szeder - a málnához hasonlóan - termését az egyéves vesszőkön hozza. Új vesszők az évről évre előtörő sarjhajtásokból fejlődnek, melyeket megválogatunk. A metszésnél az előző évben 2-3, később legfeljebb 8 hajtás hagyható meg tövenként. Ezeket legyező alakban kiterítve és elosztva kötözzük a tám- rendszerhez. A hajtások hónaljelágazásait nyáron rövidre metsszük vissza, mégpedig azért, hogy a növény burjánzó növekedését ellenőrizni, befolyásolni tudjuk. Hazánkban termesztett szederfajta a „Thornfree" (ejtsd: szonfri) és a „Wilsonűv rany“ .kultivar. A „Thornfree" hajtásai tüskétlenek, fiatal korban kúszók, idősebb korban ívesen lehajtók. Termése nagy, kétszer akkora, mint a málnáé, fényes fekete. Nagyon bötermö, egy jól fejlett tövön 6-7 kg gyümölcsre is számíthatunk. Telepítésre ezt a fajtát ajánljunk. Miklós Dénes kertészmérnök-== = î'Slïli ' = A méhészet elhelyezése és merete Mézelő A méhészetet úgy kell elhelyezni, hogy sok hektárnyi méhlegeló legyen 3 km-en belül, ahol a teljes növényzet gazdag virágporforrást biztosít, valamint nektáradó növények legyenek a fejlődési időszak alatt. A 3 km sugarú terület több mint 3000 hektárt jelent, amely általában 50 család méhlegelöjét biztosítja, ha a területen 10 %-ban van virágport és nektárt adó növény. Némelyik vidéken ajánlatos állandó telephelyet választani, ahol bőven akad virágpor, főleg a fejlődés időszakában, innét indul a méhész vándorútra, arra az ideiglenes helyre, ahol gazdagon található a föhor- dást adó mézelő növény. A méhészetet jól védett helyen kell elhelyezni (mind a széltől, mind a nedvességtől óva), különösen az uralkodó szelet kell „kikapcsolni“. Egyes vidékeken mesterséges szélfogókat készítenek léckerítésből vagy lugasokkal. A kettős szélfogó, egymástól 3-6 m-re, hatékonyabb. Szabadban, a fák között, ahol a méhek a nap nagyobb részében napon vannak, gyakrabban és szívesebben tartják a méheket, mint árnyékos helyen. A napsütés korábbi kirepülésre és későbbi behúzódásra ösztönzi nyári napokon a méheket, télen pedig gyakoribb tisztuló repülésre. Azokon a helyeken, ahol a hőmérséklet huzamosan meghaladja a 30 Celsius-fokot, jót tesz a családoknak a természetes vagy mesterséges árnyékolás. A kertet körülvevő fák és bokrok a méheket magasabb repülésre kényszerítik, amikor gyűjteni repülnek vagy hazatérnek, ezzel lecsökkentjük a lehetőségét annak, hogy a szomszéd gazdaságok munkájára kellemetlen hatással legyenek Ha nincs elérhető közelségben tó vagy patak, a méhésznek vízről is kell gondoskodnia. Ajánlatos a méhészet állandó telephelyét távol elhelyezni a művelés alatt álló szántóktól és a gazdaságoktól, hogy a méhek ne okozzanak véletlen balesetet, különösen a lovaknál, de más állatoknál is, ne bántsák a velük nem dolgozó embereket. A telepet kerítéssel kell körülvennünk, hogy kizárjuk a lábasállatokat. A telep legyen megközelíthető teherautóval, bármilyen időjárási viszonyok között. Mindent meg kell tenni azért, hogy kikerüljük az olyan helyeket, ahol méhbetegségek harapöztak el. Az árutermelő méhészek nagyon okosan nem helyezik méhészetüket egymáshoz 6-8 kilométeren belül, azért, hogy túl ne zsúfolják a területet és lecsökkentsék a fiasítás betegségeinek fertőzési veszélyeit. Ez az intézkedés természetesen nem alkalmazható a farmon tartott méhészetekre. Sok méhész előnyösnek tartja, ha méhészeteit egymástól 3-6 km-re helyezheti. Az árutermelő vállalkozó méhész úgy is segítheti alkalmazottjainak munkáját, hogy néhány családot otthon, közvetlen közelben tart, ezeken figyelemmel kíséri a betegségeket és a kezelési munkákat. A termelési időszak alatt a délre, délkeletre vagy keletre néző kaptá- rak méhei a napsütés hatására már korán reggel ki tudnak repülni. Hidegebb éghajlat alatt a délre néző kaptáraknak határozott előnyük van télen, mert nappal hosszabb tisztuló repülést tesznek lehetővé, mint a keleti kijáró. A méhek nem mozdulnak korán a napsütés hatására, mivel a levegő hőmérséklete reggel alacsonyabb, mint napközben. Méhészújság Műanyag kannából táska Szerszámok, horgászfelszerelés vagy egyéb kellékek szállításához motorkerékpárra, kerékpárra szerelhető táskát készíthetünk. Vízlepergető anyagból vagy vékony skaybói varrjunk akkora téglatest alakú táskát, melyben éppen elfér egy műanyag kanna levágott alsó része. A táskára hordfület, csattal ellátott szíjakat szegecselhetünk! Azoknál fogva rúdacélból hajlított L-alakú tartóra erősítjük. - E A házinyulak takarmányozásában tápértékét tekintve kiemelkédő szerepe van a zabnak és az árpának A zab az anyák és a bakok etetésére ajánlatos. Serkentőleg hat ivari tevékenységükre, és segít a gyomor- és bélzavarok (felfúvódás, gyomorrontás, hasmenés) esetében. A takarmánybúza etetése is ajánlható. Nagy tápértékú, hizlalásra, súlygyarapításra igen alkalmas a kukoricadara. A kukorica fehérjetartalma kicsi, a száraz, őrölt takarmányborsó viszont bővelkedik benne. Az abrakfélék a nyulak takarmányának csak kisebb százalékát alkossák; egyes fajták ugyanis nagyobb mennyiségben (pl. a takarmányborsó) felfúvódást vagy székrekedést okozhatnak! A tenyész- és süldönyulaknak jó takarmány a napraforgómag és a búzakorpa is. Mindkettőnek nagy a fehérjeértéke, a napraforgómagnak pedig a zsírtartalma is. A korpa foszforban, B- és E-vitaminban is gazdag. A takarmánykeverékbe a zabból és árpából 30-35, takarmánybúzából, korpából 20-25, kukoricából 15-20, takarmányborsóból, napraforgóból 5-10 százaléknyit tegyünk; a keveréket 10-15 százaléknyi száraz kenyérrel is kiegészíthetjük. A nyulak étrendjét szárított szénával, szárított lombbal is bővíthetjük. A szárított lomb (levágott ágak, rajtuk a megszáradt levelekkel) a nyulak metszöfog-koptató, rágcsáló ösztönét is kielégítik. Dr. Juhász Árpád
