Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-04-24 / 17. szám

Szerkeszti: Tallósi Béla Hana Doskocilová A vízözön valakinek nem si­kerül a műve, leg­szívesebben összetörné és új­rakezdené az egészet... Az Úristen is így véleke­dett. Megteremtette a világot és az embert, ahogy legjob­ban csak tudta, mégis egy idő múlva minden másképp ala­kult, mint ahogy ő elképzel­te. Az emberek gyorsan so­kasodtak a földön, s a nagy tülekedésben felütötte fejét a gonoszság is. Az Úr óva intette őket, de az emberek a nagy lármában nem hallot­ták, nem is akarták hallani szavát.- Özönvízzel pusztítom el a világot, és újat alkotok - gerjedt haragra az Úr. Per­sze mégiscsak sajnálta a sok munkát, azért adott még egy utolsó lehetőséget az embe­reknek. Szólott nekik a vízö- zönről, de most már halkab­ban intette őket, sokkal hal­kabban, mint korábban. így aztán úgy tűnt, hogy az em­berek közül senki sem hallja, nem is hallhatja szavát. Egy férfiú azonban mégis meghallotta, mert meg akarta hallani az Úr szavát. Az a fér­fiú Noé volt. Az Úr parancsára nyom­ban nekilátott egy nagy, há­romemeletes bárka építésé­nek. A bárka hossza három­száz sing, a szélessége ötven sing és a magassága harminc sing volt. Csupán a felesége meg há­rom fia feleségestül segítettek neki a munkában. Az emberek csak nevettek rajtuk, mert a szárazföldön ugyancsak furcsa látvány egy hajó. Mikor aztán Noé min­den állatból, madárból, kí­gyóból és mindenféle csúszó­mászóból egy-egy párt felvitt a bárkára, a szomszédok pukkadoztak a nevetéstől. Noé azonban mit sem tö­rődött velük, berakta az élel­met és az állatoknak szánt eledelt, hogy sok-sok napra legyen elegendő táplálékuk, majd bevezette a bárkába fe­leségét és fiait is feleségestül. Ezután jól bezárta az ajtót, és bereteszelte az ablakot. S a földet nyomban elá­rasztotta a vízözön. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső, csak úgy szakadt, még a földből is víz lövellt fel, mígnem a föld szí­néről eltűntek a legmagasabb hegyek is, és minden élő­lény. .. Csupán Noé bárkája ringa­tózott a hullámokon. Mikor a víz tombolása végre elcsitult, Noé kinyitot­ta a bárka ablakát, és kien­gedte a hollót. A madár na­gyon gyorsan visszatért, mert az egész földön nem talált egy talpalatnyi helyet sem, ahová leszállhatott volna. Másnap Noé egy galambot bocsátott ki, de a galamb ugyanúgy járt. A következő napon csőrében olajfaágat hozott. És harmadszorra már vissza se tért. Ezen a napon Noé bárkája szárazföldet ért, megfenek­lett az Ararát hegyen. Noé nyomban kinyitotta az ajtót, s a bárkából kitódultak az állatok, a madarak, a kígyók és mindenféle csúszómászó, mindegyikből egy pár. Végül kilépett Noé a feleségével s három fiuk feleségestül. Öröm volt nézni őket, ahogy a zöld füvön szaladgál­nak. A fű a vízözön után volt a legzöldebb! Maga az Úr így szólt ekkor magában:- Még jó, hogy nem pusz­títottam el teljesen a földet. Többé nem teszek ilyet! Ha­csak... Hacsak az emberek újra ki nem hoznak a sod­romból. Schmidt Éva fordítása Kim-játékok Kiplingnek, a Nobel-díjas angol írónak van egy regénye, a Kim, amelynek címszereplője, egy ír származású kisfiú, kalandozásainak során Indiába is elkerül. Itt találkozik egy Lurgan Sahib nevű kereskedővel, aki bűvös képességekkel rendelkezik. Tőle tanulja meg az úgynevezett ..gyémántjátékot“. Lurgan egy réztáblára maroknyi drágakövet szór, és felszólítja Kimet meg saját fiát, hogy vessenek egy pillantást a tálcára, és - miután azt már félretette - sorolják el, mennyi és milyen alakú követ figyeltek meg ott. A vetélkedőt Lurgan fia nyeri meg, mivel minden követ megjegyzett, a maga egyedi sajátosságaival. Kim azonban nem nyugszik, és ezt a megfigyelöjáté- kot addig gyakorolja, amíg fel nem tudja venni a versenyt a társával. Amióta a század elején ez a történet megjelent, szerte a világon a gyerekek emlékezetgyakorló játékokat kezdtek játszani, Kim úrfi példájára. Persze nem gyémántokkal. EGYSZERŰ KIM - A játékvezető behoz egy tálcát, amelyen 10-15 hétköznapi tárgy van: toll, radír, gémkapocs, dugó, söröskupak, csipesz, fésű, hajkefe, kiskanál, villa, gyufásdoboz stb. A játékosok hárompercnyi időt kapnak, hogy a tárgyakat jól megfigyelhessék, majd a vezető a tálcát kendövei letakarja. Ezután egy darab papírra mindenkinek le kell írnia, mit is látott rajta. Aki a végén a legtöbb tárgyat nevezte meg - nyer. KITAPINTÓS KIM - A játékosok egy térítővel fedett asztal körül ülnek; a terítő jó nagy, és széle mélyen lelóg. A vezető egy zsákból különféle tárgyakat vesz ki, s ezeket a terítő alatt Sorra körberakja. Egy kötéldarabot, egy gesztenyét (lehetőleg szúrós burkával), egy kis gumilabdát, egy dobókockát, összegyűrt ezüstpapírt, ceruzát, spon- gyát, kulcsot. Mindenkinek tapintás alapján meg kell jegyeznie, majd le kell írnia a tárgy nevét. Sok nevetésre ad alkalmat a különleges tárgyak közbeiktatása: nedves mosogatórongy, „sündisznó“ (vagyis krumpli, amelyet teleszurkáltak fogpiszkálóval), bekötött szájú mű­anyag zacskó, benne jégdarabok. Ruhakefe, homokkal töltött gumi­kesztyű, darabka nedves szappan, barackmag vagy zöld héjas dió stb. HOTELPORTÁS - A játékvezető lesz a portás, akinek negyven szobája van. Egy darab papírra leírja a számokat egytől negyvenig. Minden játékos sorba kér egy szobát. A már megrendelt szobákat a vezető bekarikázza, azok már foglaltak, és újra kérni őket nem lehet. A szobarendelés sorban folyik tovább; aki foglalt szobát kér, kap egy rossz pontot. Nem az nyer, aki az utolsót kéri, hanem az, akinek végül a legkevesebb hibapontja van. ÁTRENDEZETT SZOBA - A játékosokat felszólítják, nézzenek körül alaposan a szobában. Aztán ki kell menniük, és a vezető hat­nyolc berendezési darabot máshová tesz,' illetve néhány tárgyat behoz: térítőt tesz az asztalra, zsebkendőt az egyik székre, virágot a vázába, csomag kártyát a fotel alá. A behívott játékosnak le kell írnia a változásokat. L. A. DÉNES GYÖRGY Hegyoldalról énekelve fut a kis patak, botladozik, Tedd fel a hasra esik, sapkád! Hapták! de továbbszalad. Egy, kettő, három, Nincsen lába, vágj át a sáron! mégis rohan, Nosza hát, szinte kifullad, indulj! lent, a völgyben Csapdos a szellő, kipiheni lobog az ingujj. Tavasz van, a nehéz utat. izzik a szív a Ráérősen kamaszban. folyik tovább, Megduzzadnak csöndeskén nevet, tócsák, erek, ráhajolnak szállni vágyik szomjas szájjal erdő, berek. a fűzlevelek. Gondolkodom, tehát... — "5? 3 r X + n Esi + □ □ □­□ nnn □ □ n X ± a X L*­□ = 9i □ B J ± L H □ □ n I ­X =4 X­¿n 3. ! SÍ □ 3 □ = 9 ■0 ■ EGY KIS SZÁMTAN írd be az üres mezőkbe a meg­felelő számjegye­ket úgy, hogy sor­ban egymás után - mind vízszinte­sen, mind függő­legesen - el le­hessen végezni a jelzett számtani műveleteket, a beírt eredmények­nek megfelelően. ÁRNYJÁTÉK Nézd meg figyelmesen a négy árnyékképet, és állapítsd meg, melyik közülük a bal felső sarokban látható virág árnyéka! Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS Az április 10-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: az 1 -es számú ábra; Körösi Csorna Sándor. Nyertesek: Królik Ju­dit, Szene; Cábócky Szilvia, Kl- rályhelmec; Fehér Tamás, Búcs; Majoros Mónika, Tornai­ja; Dosek Ildikó, Zselíz. 1992. IV. 24. Ja nigj József illusztrációja

Next

/
Oldalképek
Tartalom