Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-04-17 / 16. szám
sszú töltés nyú- ni5p között, ldalán messze, mmel látni, zöl- nak; sehol sincs mb-domb sem, és. zeszélyesen ka- y vargabetűket dáskor egyenes ikor kiönt s az parti töltés közt bői csak a füze- lint csupa Roekérúton olyan ló is alig bírja eret egyik falunt fúj a szél, és a az agyagos gan tipeg előre > fejrevaló ken- ipacs, fehér barik libegnek-lo- >en, mint a házon a szekéren, átél. Úgyis jóle- >yet fújnak, hát , és megszólítja /ok? osról, megyünk léznek, és elne- kacagnak, mint ir. k. Hát nem fur- úr? Még azt se italanabb, megadni. Hát nem aa Nagypéntek solyogva rázza agypéntek van, nektek a tojás! kacagnak, han- áfondárosan. yelveskedik: íaga, hogy kát sírtak, megírtak? ;y szokás, hogy isszeszedődünk lyok, és elmefiús házakhoz i fehér tojásból nagyanyám, ha t másodnapján ól adunk nekik, elmennék, tán >k? inasabban ka- :ttek piros ken- gy adnának, azt mondjátok lambosi lányok njásért? Onnan nennek tojást maga! - helyte- - Hiszen min- alamboson mi- tyáson meg sok Nagypénteken :tyásra, de hús- a tőtést, csak fiú Parittyásról :sóválta a fejét, :gy fehérpénzt k, azzal elkö- ott, azazhogy ;re a sárban, sietve tipegtek éik messze virí- és zöld fűzfaercérozva, dalo- Apró kosárkáink, s ragyogott ilták, hogy tele :g déltájon. #' volt a vezető, csöppség olyan leven, mozgékony, szemes, ügyes, csinos, aranyos. Ő már a múlt esztendőben is volt Parittyáson, az igaz, hogy még akkor csak a nénje mellett döcögött, de azért jól megnézett mindent, s most csak úgy ömlött belőle a szó, mikor magyarázott:- Azt mondom nektek, lányok, hogy sehonnan sem kérünk tojást, csak ahova maguktól híjnak be. Marcsa, Tót Marcsa, egy irigy szemű, szeplős kislány, akit az anyja varrt a Zsuzsika nyakába, nyávogó hangon szólalt meg:- De hátha sehová se híjnak be?- Azt csak bízzátok rám. Borca, a kis Kávás Borca, aki a másik oldalon ment Zsuzsika mellett, szelíd arcú, szép kislányka, bizalommal, s csillogó szemmel nézett Zsuzsára. Ő is volt már tavaly Parittyáson, és tele kosárral ment haza. MÓRICZ ZSIGMOND Hamar odaértek a falu alá. A kopasz fák közül messze csillogott a parittyási torony aranyos bádogteteje. Ahogy beértek a falu nagy utcájára, Zsuzsika hirtelen rázendített a tojásszedő nótára: Tyúkom, tyúkom, kendermagos, Hány a tojás, káráld ki most, Tizenkettő, három híjján, Jaj be kevés, a ház híjján. Kukuriku, tollas kakas, Minek olyan üres a kas? Ha hónapra több nem akad, Kitekerem a nyakadat. Úgy visított a Zsuzsika hangja, mint a szél. A kerítésen belül mindenfelé kiszaladtak a gyerekek, s kiabálták:- Jönnek a galambosi lányok tojásszedni! Innen is, onnan is kiszólt a gazd- asszony.- Hej, lányok, kislányok. Tán nem akartok bejönni?- Ha híjnak! - vágott rá Zsuzsika.- Hászen híjlak! Arra bementek.- Ki lánya vagytok, te? Ni, hisz ez a Szabados Gábor lánya, a Zsuzsi. Hé be megnőttél, te pulya. Hát te danoltál? Be jó torkod van. Te kis jérce, nesze három tojás. Három fiam van nekem, az mind meg fog öntözni... Hát ez kicsoda? Borca szemérmesen felelt:- Kávás Borca.- Csak nem a Kávás Péter lyánya?-De.- C.C. Be a nyakunkra nőttök, csöppségek. Nesze neked is egypár tojás... Hát ez a kis jószág kinek a cselédje? Tót Marcsa irigyen sanda szemmel nézett már. Dünnyögve mondta:- Tót Pál uram lánya vagyok.- Úgy? A Tót Pál uramé? No, téged nem híjtalak, de azért nesze itt egy tojás. Kiválasztotta a szakajtóból a legkisebbet, odaadta neki. Persze Marcsa szegény nem tudhatta, hogy az ő apja rosszban van Korczosékkal, ahol most vannak. Három piros képű fiú csintalanul leskelődött a lyányokra. A legnagyobbiknak már csipkés szélű kis kendő volt a lajbija zsebében, ez tavaly került ki az iskolából. Nagyon megakadt a szeme Zsuzsikán. Oda is szólt neki:- Hé, be megöntelek húsvétba. Zsuzsika kackiásan szólt vissza:- Elfelejted te akkorra, mék vagyok én. A fiúnak szinte felakadt a szeme, úgy meglepte a kis lány kacér vágása, s úgy megnézte rá Zsuzsit, hogy soha életébe nem fogja elfelejteni. A kislányok elköszöntek, siettek ki az utcára. Ott Zsuzsika rázendített a tojásnóta többijére: Libám, libán őke, őke, Van-e tojás az ülőbe? Van bizony ott akár száz is, A nyakadba nincs több kláris. Ludam, ludam, jó gúnárom, Hány tojás volt a múlt nyáron. Jaj ki győzné számba venni, Alig értem vámot szedni.: A Zsuzsika hangja csak úgy hasított. Az apró fiúk mind az anyjuk szoknyáját cibálták, hogy ezeket híják be, ezt a lyányt szeretnék ők megöntözni. No, híjták is. Mire a templomig értek, annyi volt a tojás, hogy Zsuzsika nem tudta már hova tenni.-Jó lesz már hazamenni!- mondta. Borcának is elég volt, s a jó kislány szívesen ráállott, hogy hazaforduljanak. De Marcsa duzmadt volt, hogy őneki biz ez nem elég. Igaz is, hogy az ő kosarába még akárhány elfért volna; de az is igaz, hogy a kis kapzsi jó nagy kosarat hozott. Elvált hát a másik két lánytól, hogy ő még tovább megy az alvég felé.- Erigy - mondta -, kár is volt velünk jönni. Ezzel sarkon fordult, s Borcával ketten hazaindultak. Minden kapuban kint álltak a fiúk, s kacagva kiabáltak utána, hogy így meg úgy, vederrel fogják meglocsolni. Zsuzsika mindenkinek tudott valami tréfásat, csípősét mondani. így ért ki a faluból. Hanem Marcsa alig ment túl a templomon, nagyot gondolt, s rákezdett a „Tyúkom, tyúkom“ nótára. Csakhogy fura, suta hangon. Nem tudott dalolni szegény feje, nem jól állott neki. Még a kutyák is kiállottak a kapuba, s egyik ugatott, másik vonított. A fiúk meg hamarosan csapatba verődtek, s kacagva bámulták a kislányt. Ez igen megijedt, szégyenlette is magát nagyon.- Hé, te is galambosi lány vagy?- kérdezte egy nagy kamasz.- Ühüm.- Hát te pulykatojást akarsz, ugye?- Nem.- Nem bizony! Hiszen a képed éppolyan, mint a pulykatojás. A kölykök nevettek a gonosz tréfán. Marcsa sápadt, vörösödött rémületében.- Nem is kell neked tyúktojás- mondta az akasztófáravaló. Azzal megfogta a kosarat, és elkezdte rázni. A többi vásott fattyak nevettek, és ő addig zötykölte, míg össze nem tört minden-minden tojás a kosárban. Szegény Marcsa ordított, ahogy csak bírt. Bezzeg ez jobban hallatszott, mint az előbb a nótája. Egyre-másra gyűltek is kifelé az emberek a házakból. Valamelyik botot kapott, azzal kergette szét a fiúkat. Ezek csak lefutottak, de onnan is visszakiabáltak az árva kislánynak:- Na lám, milyen jó dolga van a szeplősnek. Mingyán hímes tojást visz haza. Másik azt mondta:- Ne félj, szeplős, úgyse locsol meg téged senki. Marcsa keservesen sírva ment vissza az alvégről az egész falu szeme láttára a szomorú tojásos kosárral. (3.J Feltetszett hímes húsvét hajnala. A parittyási fiúk kiugráltak az ágyból, s egybe hozzáfogtak öltözni. Most nem lustálkodtak, szurtosan, morcosán a kuckóban. 'Zaklatták erősen édes szüléjöket, hogy öltöztesse már őket. Adja elé a vasárnap- ló ruhát, a csipkés kis kendőt, a daru- tollat a kalap mellé. De az öreganyjuk előbb rájuk zör- gött:- Nem addig, míg olyan fényes nem lesz a sok- apró sáros csizma, mint a Salamon orcája. A zsivajgásban úgysem lehet aludni, hát a gazda is mind felneszeit, s apai szeretettel nézte csemetéit, hogy készülődnek. A türelmetlen és ügyetlen kis kezekből kivették apámuramék a sárba fúlt csizmákat, egykettőre tisztába tették őket. Mire igazán kivirított a hajnal virágos kis kertjében a nap rózsája, akkorra rendben haladt egyik raj pulya a másik után Parittyásról Galambosra. Legelői vezetett Korczos Pesta a két testvérével. Szél fújdogálta pántlikás kalapját, és pirosra csípte az orcáját. Csengett a sarkantyús csizma, a gyarmati vásárról csak a múlt héten hozta az édesapja. Folyvást azon törte a fejét, hogy látja majd Zsuzsika. Vajon ráismer-e? Mert ő ráismerne száz lyány közt is, ezer közt is. De a galambosi lányok sem aludtak ám délig. Mire az első róta fiú beért a faluvégen, nem volt olyan ház, ahol rendbe ne lettek volna a lánykák. Hajukat szépen, feszesen simára fonta az édesanyjuk, csak úgy ragyogott a tiszta fehér homlok. Újmódi ruhá- jokon libegett-logobött a szalag, csipke. S a ház is tiszta volt ám, mintha lánykérők jöttek volna. Korczos Pista többször is volt már Galamboson, erre kell átmenni az újlaki vásárra, de bizony idáig még nem törődött vele, merre laknak Szabados Zsuzsikáék. Ezért nagy gondban volt most. Eltökélte, hogy addig másfelé nem megy, míg őt meg nem locsolja; de megkérdezni restellte, hol laknak. Mitévő legyen most? Csak ment előre, csak ment: Irtott fiúk jöttek szembe velük, ezek is rózsavizes üveget szorongattak, lo- csolódni jártak. Csak lány nem látszott sehol. A lányok odabent várják ilyenkor a kis gavallérokat. Hej, törté-marta Pesta koma a fejét, hogy találjon rá Zsuzsára. Egyszer csak meglepetve néz fel. A falu közepén egy szép új ház homlokára fel van írva; „Isten segítségével. Építette Szabados Gábor.“-Tyhő, ez lesz az a ház! Ez a Zsuzsika apja.- No, ide bemegyünk - szólt oda becseinek, s már be is lépett a rácsos kiskapun. Beállított a pitvarba, onnan a szobába. Megálltak egymás mellett az ajtóban szépen, azzal Peste rákezdte jó hangosan: Ma nyílt meg az égnek ragyogó kebele, Ma szállt le a földre az égnek szelleme, Megtörte a halált a földnek porában, Dicsőséget szerzett az ég tárházában ... Mondta ő a jó hosszú verset szorgalmasan végig, de azért közben furtonfurt szerteszét nézelődött, hátha meglátná, akit keres. Nem látta sehol Zsuzsikát. Volt ott nagyobb lány is, kisebb is, csak ő nem volt sehol. Locsolódni jöttem, rózsavizet hoztam, Vigyázzatok lányok, megöntelek mostan... Még a legkisebb is elsorolta, hogy: Én kis Múzsa Gyenge rúzsa, Nem jártam még Eskolába. Mégis tudom azt az egyet, Hogy a Jézus ma született. Szívemből kívánom, A garast elvárom. Pesta csak akkor neszeit fel, mikor hatalmas kacagással fogadták a kis öccse versét a háziak. O is akkor vette észre, hogy a kis bölcs a karácsonyi rigmust mondta el kétségbeesésében. Restelkedett szörnyen, rá is mordult, de a házigazda vállára veregetett a pironkodó kicsi fiúnak.- Jól van, öcskös, legalább tudom, miért van két ünnepünk. Tegnap meghalt a Jézus, ma újra született. Ezért a versért két hímest kapsz... No, hol az a lány a hímessel? Pesta is ezt várta nagyon. Ekkor nagy dolog történt. Az oldalszoba ajtaja kinyílt és megjelent a küszöbön Zsuzsika, tor- kaszakadtából visítva.-Mi baj, mi baj! - ijedt meg mindenki.- Valaki összetörte a hímeseket! - rebegte Zsuzsika, szinte fuldokolva a zokogástól.- Ki volt az, ki tette azt! - kiabált hangosan apja, anyja... Ki volt az? Ki tette azt? Hát ki más, mint Marcsa, Tót Marcsa. Tegnap este itt volt a kis rossz, s elpanaszkodta, mi történt vele Parittyáson. Aztán eldicsekedte, hogy azért az ő anyja mégis egy kosár tojást hímez neki. Megbámulta, megdicsérte, megirigyelte a Zsuzsika tojásait, s ő volt, ki más lett volna, hogy mikor eltették, magába beszökött a kamrába, s mindet összetörte. Pesta csak nézte, hogy sír Zsuzsika, egyszer odalépett hozzá:- Ne sírj, Zsuzsi, lesz még hímes tojás! Ne félj, mert téged meglocsol minden parittyási fiú, anélkül is, de annak a szeplősnek senki se lép be a kapuján. Ezt én mondom, Korczos Pesta, én la! Zsuzsi egyszerre felnézett.- Hát te vagy a! Hiszen a te tojásod megvan. Azt én jó helyre tettem. Odalépett az öreg ruhásszekrényhez, kivett a szépen rakott cifra szőttesek közül három gyönyörű hímes tojást, és odaadta mind a hármat Pestának. Ezt ő már tegnap jókor elkészítette, hogy valamikép el ne cserélje másnak. Pesta ránézett Zsuzsira, melegen, csak úgy sütött a szeme. Azután azt mondta:- Ügyi, hogy megismertelek. Ügyi, hogy te nem ismertél meg? Zsuzsika megrántotta a vállát, kacagva. Olyan furcsa volt így. A szempilláján könny csillogott, de a hamis kis szája már nevetett. Mintha már nem is sajnálta vón az összetört tojásokat. Az öregek, az apjuk meg az anyjuk, összenéztek, és szeretettel pas- kolták meg a két gyerek hátát. A két kisebb Korczos fiú egyenesen ott is maradt a házban, mert a Pesta kimondta, hogy ő bizony nem megy tovább locsolódni. Ahelyett kiállott a kapuba, s minden érkező parittyási fiúknak elmondta, mi történt. És Zsuzsikát sorra meglocsolta minden fiú. Galambosi, parittyási tojás nélkül is. De Marcsának ott vesztek a hímes tojásai az egész szakajtóval, senki se nyitott rá ajtót. Délfelé három cigányrajkó mégis bement hozzájuk. A Marcsa anyja mérgében nekik adta az egész szakajtókosár hímes tojást. De Marcsa utánuk ment, és mind visszavette tőlük. Még ezektől is irigyelte. Nem is nézett többet feléje még a cigánypurgyé sem.
