Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-10 / 2. szám
'asârnap 5 19 92.1.10. Öröm a téli napsütés Borzi László felvétele PONTOSSÁG, FEGYELEM, REND NAPONTA 1600 ÚJ AUDI HAGYJA EL AZ INGOLSTADTI GYÁRÁT Lényegében ez az alfája és ómegája a világhírnévnek, az elismerésnek. S annak is, hogy a 27 ezer embert foglalkoztató ingolstadti gyárat a napi két műszak alatt folyamatosan 1600 új „meseautó“ hagyja el, s megy megközelítőleg 60:40 arányban a külföldi, illetve hazai piacra. A gyár dolgozóinak a havi átlagkeresete 3 ezer márka körül mozog. Hogy ez sok, vagy kevés, azt nem kérdeztem meg ott senkitől, ám a kocsik ára felöl érdeklődtem tőlük. Nos, megtudtam, hogy az Audi személy- gépkocsik ára a modellektől, típusoktól függően 30 ezertől 60 ezer márkáig terjed. A különféle üzemanyag literét 1,4-1,6 márkáért adják a benzinkutaknál... Természetesen, a gyár dolgozói kedvezményes áron vehetnek Audit. Nem tagadom, szeretnék én is egy Audit... Egy húszszelepes, négykerékmeghajtásos, rozsdamentes karosszériájú kocsit, amely állítólag olyan, mint egy sínautó: kényelmes, gyors, biztonságos. Gazdag József AUDI, TE SZÉP, JÓ, (NEKÜNK) DRÁGA! Precizitás, pontosság, gyorsaság. Kétségtelen, a keletszlovákiai újságírók tapasztalat- szerzésre indult csoportja nem azért érkezett a tervezettnél mintegy másfél órával később Ingolstadtba, mert a határátkelőn a német vámőrök rájöttek, hogy autóbuszunk sofőrje öttel kevesebb utasért fizetett útilletéket, hanem azért is, mert vendéglátóink azt hitték, gépjármüvünk legalább 140-150 kilométert tesz meg óránként a tágas betonpályán. Késtünk, ám az Audi gépkocsigyárban Klaus Peter Kunkel úr, a cég lapjának főszerkesztője megvárt minket, ból, vagy más munkahelyről egy-egy félresikeredett alkatrész, ám az összerakáskor azok fennakadnak a rostán. Mi is láttunk néhány olyan félredobott, félretett ajtót és más karosszériadarabot, amely nekünk teljesen hibátlannak tűnt.- Többségük valóban csak alig hibás, viszont a kis hiba is hiba, nem hunyhatunk szemet fölötte! - mondta csodálkozásunk láttán egy szakmunkás. Apropó, minőség. Egyebek között a könnyű, s a rozsdatámadásnak legalábbtízévig ellenálló karosszéria is minősíti az Audit. No és persze a gyártóit, az óramű pontossággal működő, példásan karbantartott automata, valamint félautomata gépkocsikat, mindenekelőtt pedig sem mondhatom, hogy oda lennének „kötözve“ gépükhöz. Még a szalagmunkát végzők is el-elugranak a büfébe. Persze, nem nagy kerülővel, és nem gyalog. Felpattannak a közelükben parkoló szolgálati kerékpárok valamelyikére, s azzal mennek a legközelebbi, általában a csarnokfolyosó végében lévő boltokba. Nem időznek ott sokat, sőt mi több, nem is fizetnek. Magukhoz veszik az üdítőt, a kiválasztott harapnivalót, majd az üzletvezető előtt láttamoztatják személyi kártyájukat a bérelszámoló irodára rákapcsolt pénztárgéppel, s távoznak. Ebédszünetben, s a kétszer 12 perces pihenőidőben még kártyáznak is, ám amikor megszólal a szünet végét jelző gong, már a munkapadnál állnak, nyúlnak a csavarhúzóért, alkatrészért... LEGALÁBB TÍZ ÉVIG ROZSDAÁLLÓ JJARAD (A szerző felvételei) s az üzemlátogatás terve sem esett kútba. Közel 150 hektár kiterjedésű korszerű csarnokkomplexumban „születik“ a Volkswagen gépkocsi-családba tartozó Audi autó többsége, azaz az évi 430 ezerből mintegy 320 ezer. In- golstadtban készül az Audi 80- as, az Audi Coupé, az Audi Cabriolet, az Audi 100-as, s néhány további modell, míg például az Audi V-8-as a gyár nek- karslumi üzemében. Méghozzá kívül-belül egyaránt tiszta, majdnem „patikai“ környezetben. A lemezsajtolóban, a karosszéria-részlegen, a fényező- műhelyben, a szerelőcsarnokban akár zokniban járkálva is tiszta maradt volna a lábunk. Olajfolt, szemétcsomó? Hogy ez ott nincs, az kétségtelenül a munkaszervezésnek köszönhető, illetve a munkaszervezésből eredő fegyelemnek. Tudja az alkatrészekkel bánó szerelő, s ugyanúgy a végellenőrzési eredményt, bizonyítványt aláíró ellenőr is, hogy nem érdemes véteni az előírások ellen, mert amit esetleg nyerne vele a réven, azt duplán elveszítheti a vámon. Persze, az Audi-gyárban sem ismeretlen a selejt fogalma. Ott is kikerül elvétve a lemezsajtolóazok kezelőit, felügyelőit. Mert megfigyeltük, a gépészek inkább felügyelők. Látszatra tétlenül vannak jelen, csak állnak vagy sétálnak a rájuk bízott műszaki berendezések között, s más dolguk alig akad, mint szemmel követni azok működését, munkáját. AZ IDŐ PÉNZ Az ottani dolgozók munkaidőben valóban dolgoznak, de azt HA LENNÉNEK GAZDAKÖRÖK... Népművelő a földművesekért Két régi könyv, megsárgult lapokkal. Az egyik 1930-ban jelent meg a Magyar gazda kincsesháza sorozat keretében, a másik pár évvel később, a téli gazdasági tanfolyamok hallgatói részére. Évekkel ezelőtt, amikor a keszegfalvi népművelő, Nagy Gyula tulajdonába kerültek, csak a mezőgazdasági könyveket gyűjtő számára jelentettek értéket. Tartalmuk felett eljárt az idei, a gazdakörök pedig, amelyek feladatairól, munkájáról is szólnak, a kor szellemének idegenek voltak. Fordult az idő kereke, s közben a könyvek értéke is megnőtt. Már nemcsak a gyűjtő számára jelentenek sokat, hanem a kisparaszti gazdaságban felnőtt és a mezőgazdasághoz sok szállal kötődő népművelő is értékes ötleteket meríthet belőlük.- A gazdakörökkel foglalkozó részek újra időszerűkké váltak. Olyan gondolatokat és tanácsokat tartalmaznak, amelyeket a szárnyukat bontogató magángazdáknak érdemes lenne megszívlelni. A könyvek tanulsága szerint a gazdakörök már a század elején aktív tevékenységet fejtettek ki. A helyi plébánosok és tanítók irányításával dolgoztak. Szakmai segítséggel, útmutatással látták el a gazdákat, akik a falun belül még szövetkezeti vállalkozásokat is létrehoztak. Például közösen szerezték be a vetőmagot, értékesítették a terményeket és vásároltak gépeket. Már 1900-tól arra is van példa, hogy a faluban a gazdakör tagjai közösen nevelték az állatokat. Nagy Gyula számára mindez többet jelent egyszerű olvasmányélménynél. Már a felnőttkor küszöbén állt, amikor édesapja megvált öthektáros gazdaságától. Választania kellett, vagy továbbra is a „rossz" példát mutatja, vagy leérettségizik a fia.- Egy aláírás, tollvonás volt az egész, és apám gazdasága egyik napról a másikra a szövetkezet része lett. Nem úgy most, hogy harminc év múltán a jogos örökségemet kérem vissza. A telekkönyv „poklán“ vagy tízhónapi várakozás után jutottam túl, jelenleg pedig a geodézián dokkolok. Legyen az ötáras. öt- vagy akár ötvenhektáros igény, a kálváriát mindenkinek egyformán végig kell járnia. Aki nem ismeri a törvényeket, tájékozatlan a hivatalok labirintusában, bizony nehezen jut előbbre. Innen a gondolat, hogy a falun belül össze kellene fogni az embereket. Ha kérik, igénylik, jogi tanácsokkal, útmutatásokkal lehetne segíteni ügyintézéseiket, ahogy azt egykor egyebek mellett a gazdakörök tették. így találkozik a népművelő gondolatában régmúlt és jelen, amelyben már formálódik az új réteg, a magángazdálkodóké. Aki fő- vagy melléktevékenységként növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkozik, naponta tapasztalja, mennyi szakmai, jogi problémával kell szembenéznie. Egyéb gondjai közepette, hiszen hiányzik a megfelelő felszerelés, kevés a gép, és a termékek értékesítése sem könnyű. Rengeteg új előírással, rendelkezéssel kell megismerkedni, a könyvelés, adózás mikéntjéről nem is szólva, amivel eddig a szövetkezetben dolgozó földművesnek nem volt gondja. Ugyanezt mondhatjuk a legújabb technológiákról és szakmai ismeretekről, amelyek hiányában a piacgazdasági versenyben a magángazdálkodó sem állja meg a helyét.- Egy ember mindezt nehezen győzi. Ezért lenne jó, ha a gazdálkodók összefognának. Mindenki tetszése szerint vállalna egy területet, ismereteit pedig átadná a többinek. így a kezdeti nehézségeken könnyebben túljutnának, s ez másokat is ösztönözne. Ettől az összefogástól pedig már csak egy lépés a gazdakör, az olyan összmunka, ami faluhelyen a gazdák között hat- van-hetven évvel ezelőtt természetes volt. • Tulajdonképpen mi az a gazdakör?- Olvasmányaim alapján önkéntes szakmai egyesülés, amelynek nincs felettes szerve, sem nyilvántartott tagsága. Elég, ha él a faluban négy—öt jó szervezőképességekkel rendelkező egyén, magángazda, akik a társaikat összefogják. Rendszeresen találkoznak, kicserélik tapasztalataikat, útmutatásokkal, tanácsokkal látják el egymást, s bizonyos munkafeladatokkal is megbízzák társaikat. Például gépek beszerzésével, bérbevételével, bizonyos termékek értékesítési lehetőségének felmérésével stb. A tevékenység részeként szakmai, jogi tematikájú előadásokat szerveznek. Egyetlen mondatba sűrítve, közösen és együtt teszik azt, amit egyénenként sem hanyagolhatnak el, de úgy sokkal több idejükbe és energiájukba kerül a dolog. • A keszegfalvi gazdakör hol tart mindebben?- Annyira a kezdet kezdetén, hogy gazdakörről még csak nem is beszélhetünk, mivel ilyesmi nincs. Jómagam viszont érzem, hogy kellene, s amig nincs, hiányozni fog. Előadások, tanulmányutak szervezésével szeretném rádöbbenteni az embereket, hogy szükség van egy ilyen újszerű összefogásra. Egy-két év alatt négy-öt aktív gazdálkodó közreműködésével talán már kialakulhatna az, amit gazdakörnek kezdhetnénk nevezni. Egri Ferenc
