Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-13 / 11. szám

Vasárnap 1922. március 15. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.52, nyugszik 17.44, Kö- zép-Szlovákia: 05.59, nyugszik 17.51, Nyugat- Szlovákia: 06.05, nyugszik 17.57 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 13.46, nyugszik 03.50, Közép-Szlovákia: 13.54, nyugszik 03.57, Nyugat- Szlovákia: 14.00, nyugszik 04.03 órakor Üzenet a mának Névnapjukon szeretettel köszöntjük KRISTÓF - SVETLANA valamint Keled, Ludovíka, Lukrécia, Sudárka, Zakária nevű kedves olvasóinkat • KRISTÓF - a görög Krlsztophorosz név rövi­dülése. Jelentése: Krisz­tust hordozó. • Az 1B48-49-es magyar pol­gári forradalom és szabadság- harc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszün­tetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. A VASARNAP következő számának tartalmából RÉGIÓK * EGYMÁSRAUTALTSÁGA Az ipolysági és a váci kórház közös kezdeményezése EGY FIÚ FOGADALMA APJA HALÁLOS ÁGYÁNÁL Szaszák György riportja AZ ÉLETRE VALÓ JOG A terhesség művi megszakításának problémái FARSANGI DÓRÉK VAJKÁN Feledésbe merülő népszokások SZTÁLINGRÁDI VISSZAVONULÁS Monoszlóy Dezső novellája A DUNATOLL magánvállalat Vlnohradská 5, 931 01 áamorín felvásárol kis és nagy mennyiségben Jó minőségű és erdei mézet jutányos áron. Szerződéskötés azonnal. Tel.: 0708/26 65 UP-327 (Folytatás az 1. oldalról) erősíti magyarságunkat, hogy nem fordul más népek, nemzetek ellen.- Ez az évforduló is az európai népek, a közép­európai kis nemzetek egymásrautaltságának, megbékélésének fontosságát sugallja. Jogos nem­zeti büszkeséggel idézhetjük föl történelmünk e dicső fejezetét, hiszen Mátyás király óta ez volt az a történelmi pillanat, amikor a magyarság az európai élvonalba került, a világszabadság szent gondolatának letéteményese lett, nemzeti, egyszersmind progresszív társadalmi célokért ra­gadott fegyvert. Nemcsak a magyarság, hanem a térség valamennyi nemzete számára jelentett tragédiát az, hogy az európai nagyhatalmi érde­kek végül vérbe fojtották a szabadságharcot. Ön mindössze néhány hete él Budapesten, korábban Erdélyben lakott. Hogyan ünnepelték ott március 15-ét?- Válaszom tragikusan egyszerű. Évtizedeken át sehogy. Ceausescu alatt ki sem volt szabad ejteni azt a szót, hogy március tizenötödike. Az erdélyi magyar ember csak magában, a lelkében ünnepelt, ennél többet nem lehetett tenni. Néhá- nyan baráti beszélgetések alapján szereztek tudo­mást a budapesti, még kevesebben a pozsonyi és más márciusi ünnepségekről. Nagyon szép ünnep­séget rendeztünk viszont 1990. március 15-én, ez valóban szabad megemlékezés volt, amikor nem kellett templomokba, családi házakba beszorulni, mint tavaly. Két éve Marosvásárhelyen magyar és román szónoklatok hangzottak el, megkoszorúz­tuk a székely vértanúk szobrát, Petőfi és Bem emléktábláját, majd a már említett Nicolae Bál- cescu szobrát is. Néhány napra rá a marosvásár­helyi pogrom árnyékolta be súlyosan azt a szelle­miséget, amelyet mi felvilágosult román bará­tainkkal a szabadságharc évfordulóján hirdet­tünk. Tavaly a hatalom már sokkal agresszívebb volt, ismét csak a templomokban, családi házak­ban, kis közösségekben emlékezhettünk a sza­badságharcra. • Milyenek lesznek az idei márciusi ünnepsé­gek Erdélyben?- Semmivel sem lesznek szabadabbak, mint tavaly. A román hatalom köztudottan újabb és újabb nacionalista úszításőkat szít, ez az egyedüli fegyvere, amellyel ma még fenntarthatja magát. Templomainkban mindezek ellenére méltóságtel­jes és reménykedő lesz ez a március. • A világon szétszóródott magyarság mikép­pen ünnepli március 15-ét, s a Magyarok Világ- szövetsége milyen szerepet vállal ezeken a ren­dezvényeken ?- Március tizenötödike mélyen ott él a világon bárhol élő magyarok lelkületében, ezért bízom abban, hogy nemzeti ünnepünkön, március szel­lemiségéhez híven lélekben és célokban is köze­lebb kerül egymáshoz a világ magyarsága, s képe­sek leszünk felülemelkedni évtizedes megosztott­ságon, sérelmeken, a múlt megannyi igazságtalan­ságain. A környező országokon kívül részt veszünk többek között az amerikai, svájci, németországi ünnepségeken. Jómagam nagyon megtisztelő meghívásnak teszek eleget. Az ausztráliai magya­rok vendége leszek. Az ottani magyarok külföl­dön élő hazánkfiai közül köztudottan a legéleseb­ben álltak szemben a Magyarok Világszövetségé­vel. Remélem, az idei évforduló szellemisége, továbbá a szövetség megújulásáról megtartandó eszmecserénk azt eredményezi, hogy a 150 ezres ausztráliai magyarság is tagja lesz a Magyarok Világszövetségének. • A záró kérdéseim remélhetően nem jelente­nek törést beszélgetésünkben, hiszen úgy vélem, éppen a márciusi szabadságharc évfordulóján szükséges megkérdezni: a változó Európában és a nagyvilágban miként képes megújulni, új kihí­vásoknak, feladatoknak eleget tenni a Magyarok Világszövetsége?- A Magyarok Világszövetségének megújulása 1989 nyarán kezdődött, amikor a puhuló MSZMP javaslatára a szövetség váltott, figyelme a szom­szédos országokban élő magyar nemzeti kisebb­ségre is kiterjedt, sőt a vezetésbe is bevonta a képviselőit. Jellemző az akkori állapotokra, hogy az erdélyi magyarságnak fenntartott három helyet nem töltötték be, hiszen az arra érdemes jelöltek életét, munkáját szülőföldjükön a Ceau- sescu-rezsim lehetetlenné tette volna. Kilencven nyarán történt az újabb változás, amikor az addigi főtitkár, dr. Randé Jenő visszavonult, s az utódja a reformátusok lapjának addigi főszerkesz­tője, Komlós Attila lett. Ugyveztő elnökké Czine Mihályt, tiszteletbeli elnökké Sütő Andrást vá­lasztották. A nyugati magyarság szerint ez a be­lülről kezdeményezett megújulás nem volt meg­győző, azt állították, hogy a régi gárda saját magát újította meg, illetve ők hoztak új embereket. Ezért élesen támadták a szövetséget, s követelték a rendkívüli kongresszus összehívását. így került sor tavaly december közepén a rendkívüli kong­resszusra ... • ... amelyet éles vita, olykor sértegetésekig fajuló számonkérés, sokféle ellentét jellemzett.- Igen. A fő ludas mindenképpen az informá­cióhiány. Emiatt klisékben gondolkoztunk egymásról. A nyugatiak túlságosan vörösnek lát­ták a keleti magyarság képviselőit, mi pedig túlságosan fehérnek állítottuk be őket, holott aki kissé tájékozódik, s túlteszi magát az indulatain, rájön: ez a paletta sokkal szélesebb, mindenféle Kincses Előd (Méry Gábor felvétele) világnézetű ember található a nyugati magyarság és a keleti nemzeti kisebbségek között is, tehát semmiképpen sem indokolt a leegyszerűsített ítélkezés. Ezért egyik fontos feladatunknak tar­tom a. rendszeres és bő információszolgáltatást, hogy a világon élő magyarság kölcsönösen megis- meije egymást. A tájékozottság meggátolhatja az olyan jelenetek megismétlődését, amelyeknek ta­valy decemberben sajnos tanúi voltunk. • A múltat a Magyarok Világszövetségében is nyilván tisztázni kell, a személyes felelősség kér­dését sem lehet megkerülni.- A rendkívüli kongresszus ajánlása alapján már megbíztunk történészeket, akik ezzel a fela­dattal foglalkoznak. Remélem, szövetségünk augusztusi kongresszusán eléggé részletes ta­nulmányt adnak át a Magyarok Világszövetségé­nek munkájáról, múltjáról. Ez bizonyos meg­nyugvást jelenthet, hiszen a negatívumokat és a pozitívumokat szakemberek dolgozzák föl, s így majd árnyaltabban, tárgyilagosabban lehet megítélni az eddigi tisztségviselők szerepét is. Ami az egyéni felelősség kérdését illeti, az igaz, hogy a zsarnokságban megsérül a lélek, de az is igaz, hogy nem egyformán. Mi, akik itt éltünk, nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sokféleképpen viselkedtek az emberek. A Magyarok Világszö­vetségében is. 6 E szükséges kitérő után visszatérhetünk az eredeti kérdéshez. Mik a Magyarok Világszövet­ségének céljai, új feladatai?- A nyugati magyarság képviselőinek abban igaza volt, hogy egészen a közelmúltig a Magya­rok Világszövetségének be nem vallott célja a Ká­dár-rezsim nyugati elismertetése, s az ottani ma­gyarság megfigyelése volt. Természetesen akad­tak olyan kiváló személyiségek, akik sokkal lé­nyegesebb, előremutatóbb célok érdekében dol­goztak. Ma a megváltozott világban a nyugati magyarság nem ellenség többé, az ideológiai és más akadályok pedig ledőltek. A Magyarok Vi­lágszövetsége munkájának az értelme radikálisan megváltozott. Legfontosabb feladatunk elősegíte­ni az anyaországban és a világ bármely más táján élő magyarság egymásratalálását, a szétszóródott magyar értékek fölkutatását és összegyűjtését egy jobb magyar jövő érdekében. Alapvető cé­lunk anyanyelvűnk, nemzeti kultúránk ápolása, azonosságtudatunk erősítése. Mindez nem irá­nyul más népek ellen, a magyarság a szomszédos országokban, és máshol is békés, egymás kultúrá­ját gazdagító együttműködésre törekszik a vele együtt élő, más ajkú népekkel. • A szlovákiai magyarság milyen szerepet tölt be a Magyarok Világszövetségének a munká­jában?- A kapcsolat nemcsak a tisztségviselők között, hanem helyi és regionális szinten is bővül, követ­kezésképpen gyarapodnak az információk és az ösztönzések is. Több mindenben példaként szol­gálhat mások számára a szlovákiai magyarság kulturális önszerveződése, törekvése a kulturális autonómiára. A kapcsolatteremtésben fontos sze­repet tölt be Dobos László, aki szövetségünkben továbbra is képviseli az északi szomszédságunk­ban élő magyarságot. Ezenkívül nagyon hasz­nosan segíti az elnökségbe frissen bekerült, nála jóval tapasztalatlanabb kollégák munkáját. • Összegezésképpen elmondhatjuk-e, hogy a Magyarok Világszövetsége megújult, képes lesz az említett nemes célok érdekében tevé­kenykedni?- Nem egészen, hiszen még mindig botlado­zunk. Költségvetésünk ugyanis még mindig nincs elfogadva, s ez a tény nagyban nehezíti munkán­kat. Mégis, mint elmondtam, sikerült előbbre lépnünk. Augusztusban rendezzük meg a Magya­rok Világszövetségének rendes közgyűlését, amely hosszabb távra választja majd meg az új vezetőséget, amely reményeinknek, elvárásaink­nak megfelelően irányítja majd a szövetség mun­káját. Köszönöm a beszélgetést. Szilvássy József a 111 pártról Nem csalás, nem ámítás, alig három hónappal a választások előtt Csehszlová­kiában hivatalosan 111 pártot jegyeztek be. Az ismert anekdota, hogy a bársonyos forradalom óta eltelt két évben miben szárnyaltuk túl a nyugati demokráciákat, komoly valóság lett: pártalapításban. Azonban ez a szám még nem végleges és ha figyelembe vesszük azt is, hogy egyes pártokon belül az egymással viaskodó, az elszakadás szélén álló áramlatok, platfor­mok vannak, akkor önkénytelenül is fel­vetődik bennünk a kérdés: ebben az ato­mizált társadalomban az új választások eredményeként még jobban szétforgácso- lódik a parlament, míg a jelenleginél is nehezebben egyetértő vitaklubbá vál­tozik? Gondoljuk csak meg, hogy a társadalom különféle érdekcsoportjainak pártjaik vannak. (Nem is egy!) Külön pártot alakí­tottak a közéletből eléggé a perifériákra szorult nők és anyák, az elégedetlen nyug­díjasok, megalakult a sportolók demokra­tikus uniója, a cigányok érdekvédelmi pártja, sőt még a sörivók is pártot alapítot­tak, hogy a szexbarátokról ne is beszél­jünk. A mezőgazdaságban dolgozók érdekvé­delmét az átalakulásban hat párt is magára vállalta, de a vállalkozóknak és kereske­dőknek is van legalább ennyi szervezete. A tucatnyi jobboldali politikát hirdető párt mellett létezik három kommunista párt és négy volt kommunistákból alakult utód­párt. Szlovákiában a nemzeti politika külön­féle árnyalatait hirdető legalább bét párt indul a választási küzdelemben. S ami bennünket a legjobban érdekel, négy ma­gyar párt verseny zik a választók szavaza­taiért. Miközben folynak a pártok alkudozá­sai, hogy ki, kivel köt választási szövetsé­get, hogy milyen programmal, ígéretekkel képesek háttérbe szorítani a rengeteg ver­senytársat, az egyszerű választó egyre jobban elbizonytalanodik, elkedvetlene­dik. Pedig a közömbösség a legrosszabb, ami a legzavarosabb vizekre terelheti a tár­sadalmi átalakulást. De mit tehet az egyszerű állampolgár, akinek legalább választások idején kikérik a véleményét? Nem sokat. Hiszen a képvi­selőjelöltek döntő többsége pártokhoz tar­tozik. A választók sokmilliós tömege pe­dig pártonkívüli. Nem árt, ha emlékeztet­jük a pártokat arra, hogy a regisztrált 111 szervezet egész tagsága csupán egy nevet­ségesen kis töredéke a választóknak. Mi pártonkívüliek ezért olyan programot vá­runk el a pártoktól, amelyek szavatolják, hogy a demokratikus társadalom kialakítá­sában a vezető munkakörök betöltésében elsősorban a tudás és a rátermettség fog dönteni és nem a pártigazolvány. Sajnos a rendszerváltásban ez a szempont vala­hogy megint elsikkadt. A kormánykoalíció „érdemes“ támogatói, tagjai egyre gyak­rabban tűnnek fel vezető funkciókban. A húsosfazék körüli osztozkodás közös megegyezéssel, vagy anélkül, már teljes lendülettel folyik. A választások után pe­dig nemcsak az árnyékkormányok kerül­hetnek hatalomra, hanem az ámyéknagy- követek, minisztériumi osztályvezetők, stb. Ahogy közelednek a választások, olva­sóink, ismerőseim egyre több nehéz kér­dést szegeznek nekem. Ma a leggyako­ribb: Ki.-e szavazzak? Azt hiszem, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Azonban úgy gondolom, hogy ebben a nacionalizmustól túlfűtött választási küzdelemben, amikor az önren­delkezési jogot egyesek szeretnék kisajátí­tani, mindenki jó ügyet szolgál, ha figye­lembe véve a választási törvény buktatóit, saját kritériumainak felsorakoztatásakor legelőször felteszi önmagának a kérdést: — Használ-e szavazatom a csehszlová­kiai magyarság demokratikus fejlődésé­nek, nemzeti azonosságtudatunk megőr­zésének, az itt élő népek összetartásának, boldogulásának? Szűcs Béla 1992. ÚBUJBSBH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom