Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-21 / 8. szám

is hazat™ Ki tekinthető menekültnek? 0 A gazdasági menekültek áradatával számolnak 0 Megoldás: a menekülés okainak felszámolása 0 Az országhatár nem tartóztathatja fel őket ■9 9 992. II. 21. Ogata Szadako, a politológia professzora japán diplomata családból származik. Harmadik éve áll az ENSZ Genfben szé­kelő menekültügyi főbizottságának élén. A Dér Spiegel című hamburgi folyóirat közölt vele beszélgetést napjaink egyik sokakat foglalkoztató problémájáról: a menekültekről. Olaszország vonzza a menekülteket. A római rendőrség előtt a bevándorlók hosszú sora vár ügye intézésére. A menekültek ügye főképp a második világháború után vált nemzetközi problémává. A leg­többen a kommunista rendsze­rekből egy-egy társadalmi meg­rázkódtatás után menekültek Nyugatra. így a közép-európai országokból a háborút követő rendszerváltás (Csehszlovákiá­ból 1948), majd Magyarország­ról 1956, köztársaságunkból is­mét 1968 után. Tízezrek, száz­ezrek hagyták el hazájukat, mert otthon biztonságukat, sőt életü­ket éreztették veszélyeztetve politikai nézeteik, állásfoglalá­suk miatt. Ilyen áradattal egy-egy or­szág már nem volt képes meg­birkózni. Ezért volt szükség nemzetközi összefogásra. így alakult meg az ENSZ mellett a menekültügyi főbizottság ' 1951-ben. 17 millió menekült A nemzetközi szerv létrejötte­kor - negyven évvel ezelőtt - 2 millió ember szorult segít­ségre. Napjainkban a menekül­tek számát 17 millióra becsülik. A világ mintegy 170 országá­ban megközelítőleg 3000 nem­zet él. A két világhatalom konf- rontációs politikájának megszű­nésével szemmel láthatóan nö­vekszik a belső (sokszor fegyve­res) konfliktusok veszélye. A kis nemzetek is önálló államiságuk megteremtésére törekszenek. Jugoszlávia a kirívó példa, de a volt Szovjetunió térsége is nemzetiségi villongásoktól ter­hes. Kik tekinthetők ma menekül­teknek, akik az ENSZ segítsé­gére számíthatnak? A „mene­kült“ fogalmának kritériumait a hidegháború időszakában ál­lapították meg. Ennek megfele­lően az országukat elhagyók számítottak menekülteknek, és az erre vonatkozó nemzetközi egyezményt aláíró országok kö­telesek voltak menedéket nyúj­tani nekik. Eleve tehát menekült az, aki elhagyja országát. Egye­lőre az arra rászorulók csak ki­vételes esetekben élvezhetnek valamiféle védelmet saját orszá­gukban. Ez így teljesen egyértelmű. De mi legyen azokkal, akik gaz­dasági okokból menekülnek ha­zájukból? Ők a jelenlegi megál­lapodások értelmében ugyan nem tekinthetők menekülteknek, de vannak bizonyos kivételek. Mi lesz a vietnamiakkal? Épp a vietnamiak és az albá­nok problémája tovább bonyolít­ja a menekültek problémáját. A vietnamiak szinte a világ vala­mennyi országában megtalálha­tók. A múltban érkezőket termé­Ugyan merre a szétlőtt horvátországi faluból? szetesen politikai menekültek­nek tekintették. A rendszer köz­ben megváltozott (Albániában is). Aki még most is menekül, jobbára gazdasági megfontolás­ból teszi. Különösen Hongkongban sok a vietnami. A hongkongi hatósá­gok ezért nemzetközileg is jóvá­hagyott terv szerint készítik elő visszatelepítésüket, akár akara­tuk ellenére is. Bár az ENSZ illetékes szerve kitart az önkén­tes visszatérés elve mellett, és segíteni kívánja otthoni beillesz­kedésüket. Ezeknek az embe­reknek is tudomásul kell ven­niük, hogy számukra ez az egyetlen út. Az ENSZ főbizottsága téríti a hazatérés költségeit és szava­tolja büntetlenségüket. Persze, ez csupán a kezdet. Az ENSZ segíti a hazatérés utáni nehéz­ségeik anyagi áthidalását is, kü­lönben újra csak menekülnének. Nemzetközi összefogással segí­ti a hazatérők kormányait pél­dául Salvadorban, ezt tervezi Kambodzsában és Afganisztán­ban is. Az ilyen programok azonban pénzigényesek és hosszadal­masak. Menekültgyűlölet Európában Az elmúlt hónapokban Euró­pában hol itt, hol ott csapott fel a gyűlölet hulláma a menekül­tekkel szemben. Főképp Német­országban, ahol pedig hosszú időn át megértéssel kezelték a menekültek problémáit. Az európaiak úgy érzik, hogy a menekültek jelenleg leginkább őket veszélyeztetik. Pedig Oga­ta Szadako szerint Európába a menekülteknek csak kis része jut. Általában egyik szegény or­szágból a másik szegény or­szágba özönlenek, mintha a szegényebb országok a gaz­dagoknál nagyobb megértést ta­núsítanának irántuk. A gazdagok intézményes vé­delemre készülnek a menekül­tekkel szemben. Tavaly a 16 iparilag legfejlettebb ország kép­viselői megállapodtak, hogy Genfben felállítják saját mene­kültügyi titkárságukat, amelynek segítségével összehangolnák a menedéket kérők ügyeinek in­tézését. Az európai országokban az idegenek három nagy csoportját különböztethetjük meg: vendég- munkások (gastarbeiterek), poli­tikai menekültek és a bevándor­lók, akik csak azért adják ki magukat menekültnek, mert csak ily módon juthatnak ki más országba. Félő, hogy Jugoszlávia után a volt Szovjetunió területéről is sok menekült érkezik. Egyes or­szágok már határvédelmüket szilárdítják a várható áradat fel­tartóztatására. Mindez aligha segít. A befogadó országoknak ki kell dolgozniuk bevándorlási politikájukat, mint azt például Kanada és az Egyesült Államok tette. E két ország megállapítot­ta, hány bevándorlót fogad be évente. Minden probléma így sem oldható meg. Az ENSZ me­nekültügyi főbiztosságának ve­zetője szerint sem kell befogad­ni mindenkit, de az embereket nem szabad megfosztani remé­nyeiktől. Aki akarja, elhiszi piramis, akkor Egyip­tom? Nem. A Földgolyó számos részén van ezekből a mo­numentális, időtlen építmények­ből. Kínában például tudni vélnek egy, a világ elől eltitkolt, a Kheopsznál többszörösen na­gyobb piramisról. Mindegyiknek megvan a maga - számos és megfejthetetlennek tűnő - rejtélye. Kheopsz a legismertebb, az egyip­tomiak között a legnagyobb.- Az emberre jó hatással van a piramis! - mondja Késmárki Zol­tán, rózsafai vállalkozó, az ismert gombaszakértő. - Valamiféle energiák vannak a belsejében, amelyet először fizikusok vizsgál­tak. Ezt pyronenergiának nevezték el, műszerekkel kimutatta a svájci Tudós. Lényegében az emberi test is energiagyűjtő. E szempontból ugyanis a „legaktívabb“ a víz. S mert az emberi test is döntően vízből áll, alkalmas az energiák befogadására, összegyűjtésére. Ám a Kheopsz - mint egy kon­denzátor - a kozmikus energiákat gyűjti és adja tovább a belsejébe rendkívül intenzíven.- A királykamrában van a pira­mis csúcsán keresztül begyűjtött energianyalábok fókusza - mond­ja Késmárki Zoltán. Ezt már tudva sokan megkockáztatják: a ki­rálykámra a fáraónak nem örök nyughelye, hanem napközbeni, vagy éppen éjszakai „sziesztái­nak“ a tere volt: az összegyűjtött energiákat vette át a piramis alsó harmadában levő kamrában. A hatvanas években a csehek jöttek elő azzal, hogy a piramismo- dellek alá tett, elhasznált zsilett­pengék „újraéleződnek.“ Mások kísérlete szerint egy érett paradi­csom a gúla alatt hatvan napig friss marad, ellenben a piramison kívüli ez idő alatt teljesen tönkre­ment. Ez a két példa csak beveze­tő a kérdéshez: mire jó ez a titok­zatos energia? Késmárki Zoltán hosszú ideje kísérletezett a Kheopsz méretará­nyos modelljével. Azt mondja: „Nem szeretem magam átverni! Csak azt hiszem el, amiről magam is megbizonyosodtam.“ Bámula­tos ismeretekhez jutott. Budapes­ten az energiafelügyelet speciális eszközeivel hőfényképeket készí­tettek. A felvételen folyamatosan áramlottak a kozmikus energia „begyűjtött“ nyalábjai a piramis csúcsa felé, onnan a belsejébe. A Késmárki házaspár úgy véli: a piramis által összegyűjtött ener­gia és az emberi test körüli aura - megléte már közismert - által is jelzett biológiai energia azonos jel­legű kell legyen. Ha egy palack vizet állított a piramis alá, abból két decit megivott, negyed óra múlva intenzívebb lett a saját energiája, az aurája kiszélesedett. Ülök, fejemen a piramissal. Ezt rézből Késmárki Zoltán készítette, pontos modellje a Kheopsznak. Különösen az oldallapok hajlás­szöge fontos: 52 fok, mert - ma­gyarázza a szakállas fiatalember - a tudósok szerint ez a Földre irányuló kozmikus sugárzás be­esési szöge is. Hamarosan érthe­tetlen megkönnyebbülést érzek. Negyed óra múltán, amikor le kell már venni a fejemről a gúlát, lé­nyegesen frissebb vagyok. Kés­márkiék mindennap használják.- Az ilyen energiák megsokszo­rozására az emberek régóta és sokféle módon törekedtek. Gon­doljunk csak a jógára, vagy az agykontrollra. A piramis-modellel sokkal egyszerűbb és sokkal gyor­sabb. Túltöltődni azonban nem le­het, a felesleget az emberi szerve­zet kisugározza magából. Az eddig elért eredményeiről beszél: több évtizedes, krónikus szénanáthát, arcüreggyulladást szüntettek meg; ugyancsak évek óta kínzó fejfájás múlt el a „pira­miskúrával“; szívbetegségtől tel­jesen elgyengült férfi nyerte vissza erejének, életkedvének jelentős részét, alvászavaroktól szabadul­tak meg emberek, csakúgy, mint a rosszulléteket okozó ingadozó vérnyomástól, s a gúla használata beszabályozza a nők havi ciklusát. De reagáltak a különös, össze­gyűjtött energiára a növények is: a telített vízzel öntözöttek elké­pesztő növekedésnek indultak; a sugárzással „kezelt“ babsze­mekből napok alatt jól fejlett nö­vény nőt. Mindez persze szinte lehetetlen. Mégis: csodálatos lehetőség, a még meg nem fejtett titkot le lehetett fényképezni. Az arcüreg­gyulladás megszűnt. A gúla alatt a testen átáramló energiák meg­mutatják a rejtett betegségek gó­cait. Ám magával a különös ener­giával a tudomány még mindig nem tud mit kezdeni. Műszerekkel jól felszerelt tudósok, akik a kul­csot keresik a megfejtéshez, egye­lőre monopólusú energiarendsze­reket fedeztek fel a Kheopsz bel­sejében. Márpedig ez - lévén az energia mindeddig kétpólusúnak ismert - alapjaiban rengeti meg a fizika tudományát. (A Dunántúli Napló nyomán) A PIRAMISOK KÜLÖNÖS EREJE Egy magyar kísérletező „kis piramissal“ próbálja hasznosítani az állítólagos bioenergiát

Next

/
Oldalképek
Tartalom