Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1992-02-14 / 7. szám
Szerkeszti: Tallósi Béla A legértékesebb ajándék (Koreai népmese) Messze, a Keleti-tenger partján, a Rózsák Völgyében, Von Szán város közelében élt egyszer egy szépséges és okos leány. An Ran Gyunak hívták. Beleszeretett három legény, három jó barát. An Ran Gyű sokáig gondolkodott, melyikükhöz is menjen feleségül. Aztán felkereste az öreg bölcset, aki a Vörös Sárkány-hegyen élt, és jósolni is tudott. A bölcs három aranypénzt adott a lánynak és azt tanácsolta, hogy mindegyik legénynek adjon egyet. Vásároljanak ajándékot, s azt válassza, aki a legértékesebb tárggyal lepi meg őt. An Ran Gyű hazatért, magához hívatta a legényeket, mindegyiknek adott egy aranypénzt és így szólt:- Vegyetek nászajándékot! Akié a legértékesebb lesz, ahhoz megyek feleségül. Várok rátok egy esztendeig. Együtt, egy napon kell visz- szatérnetek. Elindultak a legények, mentek, mendegéltek, mesz- szire, a Nagy Kínai Falon és a mongol sztyeppéken és sivatagokon is túl. Az egyik vett egy csodatükröt. Olyat, amelyiknek a gazdája, ha valakit látni kívánt, csak belenézett, s abban a pillanatban meglátta, mit csinál az, akire kíváncsi. A másik legény egy csodatevét vett. Aki arra ráült, egyszeriben ott volt, ahol lenni akart. A legény azt gondolta: ennél értékesebb ajándék nem létezik, hiszen bármikor, ha akarja, ott lehet a szépséges An Ran Gyunál. A harmadik legény egy csodaalmát vett. A beteg, ha megeszi az almát, meggyógyul„Hátha megbetegszik An Ran Gyű - gondolta -, akkor majd jól jön az én ajándékom. “ Az esztendő elteltével a legények találkoztak a megbeszélt helyen, és elmondták egymásnak, ki mit vásárolt. Vágyakoztak a legények a szépséges An Ran Gyű után, és elhatározták, hogy megnézik a csodatükörben: hol van és mit csinál. Belenéztek a tükörbe, és elsápadtak: An Ran Gyű haldoklóit. Felpattantak a csodatevére, és egy szempillantás alatt ott voltak An Ran Gyű ágyánál. Amikor a lány meglátta őket, könnyezni kezdett.- Meghoztátok az ajándékokat, de már nem tudok örülni semminek — mondta. Akkor a harmadik legény odaadta neki a csodaalmát, és kérte a lányt, hogy gyorsan egye meg. An Ran Gyű megette a gyümölcsöt, és egyszeriben egészséges lett. Kérte, beszéljenek neki az ajándékokról. A lány meghallgatta őket, majd azt kérdezte: — Kihez menjek feleségül? Hiszen az ajándékokkal egyformán segítettetek rajtam. Döntsetek magatok! Három nap és három éjjel gondolkoztak a legények. De dönteni nem tudtak. Hiszen ha nem lett volna a csodaalma, hogyan mentették volna meg a lány életét? De ha nem lett volna a csodatükör, honnan tudták volna meg, hogy An Ran Gyű beteg! S ha nem lett volna a csodateve, nem érkeztek volna idejében! Akkor An Ran Gyű maga döntött. — Amikor én helyesen döntök - mondta —, mindig megszólal a harang, amellyel régen azért hívták egybe az embereket, hogy fontos döntéseket hozzanak. Ti igazi, jó barátaim vagytok. Hála ennek a barátságnak, megmentettetek. De ahhoz megyek feleségül, aki a csodaalmát ajándékozta nekem. Amikor ti ketten ajándékot választottatok, magatokra gondoltatok, de az, aki az almát vette, csak rám gondolt. A ti ajándékaitok megmaradtak, de ő elvesztette az almáját. Nekem tehát hozzá kell mennem feleségül. Ebben a pillanatban meghallották a régi harang zúgását. A szépséges An Ran Gyű pedig férjhez ment ahhoz a legényhez, aki a csodaalmát ajándékozta neki. Sági Tóth Tibor fordítása A fe Icete J<ecs /ce (Dargin mese) A fehér kecske az erdőbe ment levélkéket legelészni, ivóvizet keresni. Egyszer csak elébe áll a farkas, csattogtatja a fogát:- Kecske, kecske hová mész?- A patakhoz megyek vizecskét inni, a bokrokhoz megyek levélkéket tépni.- És mi van a lábadon?- Pata.- És mi van a fejeden?- Két szarv.- Most valld be, mit súg a szíved?- Remeg a félelemtől.- Ha-ha-ha! - kacagott fel a farkas, és bekapta a fehér kiskecskét. Ment a fekete kecske az erdőbe levélkéket tépni, forrásvizet inni. De a farkas már várta:- Hová mégy?- Valakit keresek, akivel megverekedhetnék.- És mi van a lábadon?- Acél lábaimon rézből van a pata.- És mi van a fejeden?- Aranyból van a fejem, gyémántból a szarvam.- És mit súg a szíved?- Az én acélszívem azt súgja nekem: Döfd bele gyémántszarvadat a farkas hasába! Szabadítsd ki testvérkédet a bendőjéböl! Megijedt •a farkas, és olyan köhögési rohamot kapott, hogy menten felköhögte a fehér kiskecskét, aztán elfutott. Nem a szarvak, és nem a paták jelentik hát az erőt, hanem a bátor szív. A leleményes tanítvány (Abház mese) Volt egyszer, hol nem volt egy doktor, és volt neki egy tanítványa. Egyszer beteghez hívták őket. Beléptek a szobába, köszöntek és a doktor azt mondja:- Ó, te jó ember, ha kevesebb mandarint ettél volna, nem fájna a hasad.- Micsoda okos, tudós ember! - kiáltott fel a beteg -, senkitől sem kérdez semmit, mégis rögtön egyből eltalálja a bajt. - Mikor felgyógyult, dinnyét, szőlőt, diót küldött az orvosnak ajándékba.- Mester, mondd kérlek - szólt a tanítvány -, honnan tudtad rögtön, hogy mi a baja annak az embernek, és mitől betegedett meg!- Nem volt nehéz kitalálni, barátocskám — felelte az orvos —, az ágy alatt tömérdek sárga héj hevert. „Ha ilyen könnyű gyógyítani - gondolta magában a tanítvány -. minek kell még akkor annyi vastag könyvet kitanulnom?!“ Mikor legközelebb az orvosért üzentek, tanítványa nem jelentette a mesternek, hanem maga ment el. A beteg ágya alá nézett, ott pedig egy bozontos medvebőr feküdt.- Hej, te beteg - kiáltotta a tanítvány ha kevesebb medvét ettél volna meg, most nem fájna a hasad! Megharagudott a beteg, botot ragadott:- Hordd el magad, tökfilkó! Hazaérkezett a tanítvány és sími kezdett:- Mondd kérlek, mesterem, miért van az, hogy téged megjutalmaztak azért, amit az ágy alatt láttál, engem meg kidobtak érte? Fordította és átdolgozta: Bars Sári 1 Felkelnek hűhós, zagyva gágogással, azt hinnéd: messze készülő hadak. De nemsokára lankadt szárnyalással a víztükörre visszahullanak. 2 De láttál-e szigorú, hosszú ékben a cél felé nyilalló vadlibát? Láttad, ékük hűlő kékségű égen A végtelent hogyan hasítja át. A r a v a s z veréb Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy veréb meg egy cica. Egyszer a veréb meglátott egy marék kukoricát, odaszállt, hogy egyen egy keveset, mert régóta nem evett egy falatot sem. De már ott leselkedett a cirmos. Ahogy ott csipegetett, odaugrik a cica:- Megeszlek! — Nem tudod, hogy evés előtt meg kell mosni a kezedet? - ra- vaszkodott a veréb. Épp volt ott egy lavór víz.- Mosakodj! — szólt a veréb. Amíg a cica mosakodott, addig a veréb elrepült. A macskák azóta csak evés után mosnak kezet. (B. N.) KITÖLTŐCSKE írd be az alább felsorolt szavakat a megfelelő helyre, majd az első függőleges oszlopba kerülő betűket olvasd össze! Ezt a szót kell beküldeni. AD, ÁT, ID, KE, MAR, REF, RÉV, VÍZ, ÁZIK, DADA, IDEÁL, IDÉZI, NAFTA, VIRÁG, GIZELLA. (I = í) HALÁSZÁS A két akváriumban majdnem egyformák a halak. De a bal oldaliban van kettő, amelyek a jobb oldaliban nem láthatók, és a jobb oldaliban is úszkál kettő, amelyeknek nincs meg a párja a másikban. Keresd meg a kis páratlanokat! MEGFEJTÉS A január 31 -ei számunkban közölt feladatok megfejtése: a 4- es számú ábra: a bal oldali tablón a 10-es és a 11 -es, a jobb oldali tablón pedig a 6-os és a 7-es számú ábrának nincs párja. Nyertesek: Sípos Szilvia, Tardoskedd; Pálfy Zoltán, Nagymegyer; Kovács Viktória, Gömöralmágy: Pásztor Roland, Bély: Bodnár Mária, Szepsi. 1992. II. 14.