Vasárnap, 1992. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)

1992-02-07 / 6. szám

HATÓSÁGI GYÁM VALLOMÁSA A BŰNÖZŐKRŐL Hosszú a nappal, még hosszabb az éjszaka Egy régebbi francia film jutott az eszembe, amikor elhatároz­tam, hogy felkeresek egy szociális gyámot, aki a börtönviseltek társadalmi beilleszkedését segíti elő. Jean Gabint láttam magam előtt: egy apáskodó, az emberben rejlő jóságra építő hatósági kurátort alakított, a börtönből kikerülő férfi pedig A la in Delon volt. Abban nem reménykedtem, hogy filmbe, regénybe illő esetre bukkanok, de arra sem gondoltam, hogy egy erős férfi helyett egy gyengének tűnő nővel találom magam szemben. Tavaly március óta látja el ezt a feladatot. Szívesen beszél tapasztalatai­ról, de figyelmeztet: (2) földi helytartói- A nevemet titkolja el, mi veszé­lyeztetett helyzetben vagyunk! így a város nevét sem említhetem meg, mert az embert „veszélyezte­tők“ azonnal rájönnének, hogy ki beszélt róluk. S ezek többnyire par­dont nem ismerő, durva, erőszakos emberek. Olyan is akad köztük, akit már tizenháromszor ítéltek el, egy másik pedig hétszer volt cellalakó. Az „átnevelési intézmény“ már nemigen segít rajtuk, ott folytatják, ahol abbahagyták. A nemrégi közke­gyelemnek sem örülhettek sokáig, mert nyolcvan százalékuk csakha­mar ismét visszakerült a rácsok mö­gé. S amikor kiszabadulnak a dutyi­ból, csak azért keresik fel körzetük szociális ügyosztályát, hogy ruhavá­sárlásra megkaphassák az egyszeri segélyt, és nyíltan a hivatal gond­noknője szemébe vágják: „De mun­kába nem megyünk!“ A gondoknő ezen a téren is sokat iparkodik, mert segíteni szeretne rajtuk: igyekszik valahol munkához juttatni őket. De manapság ez igen akadozik, amikor a rendes, becsületes ember sem talál magának alkalmazást. Ahol dolgos kézre van szükség, nem a sittről szabadulót részesítik előny­ben. De a pénz nagyon kell nekik. Egyikük a 140 koronás „drágasági pótlékot“ sürgette. Azonnal nem kaphatja meg. Dühében átugrotta az íróasztalt, és rátámadt a gondnok­nőre. Rendőrt kellett hívni.- Nem mindenki ilyen - mondja a kedves arcú, megnyerő külsejű és magatartásé asszony. - Például az a roma, aki egy váratlan veszekedés közben megölte a feleségét, szaba­dulása után elfogadta a felajánlott munkát, dolgozni akart. A körzet falvaiból és városából jelenleg huszonkilencen töltik bünte­tésüket a zselizi, nagyszombati vagy lipótvári börtönben. Az ő vidékükön sok a roma, és elég sokan vétenek a törvény ellen.- Amikor kiszabadulnak, nehéz velük együttműködnünk - sóhajt fel a gondnoknő.- És a fehérekkel?- Nincs nagy különbség köztük, közülük is sokan kerülik a rendes életet. Azokkal, akik „véletlen folytán“ követtek el bűncselek­ményt, legyenek barna vagy fehér képűek, igen jól kijövünk. A körze­tünkből származó elítélteket a börtö­nökben is meglátogatjuk, hogy elbe­szélgessünk velük, kipuhatoljuk, ho­gyan illeszkedhetnének be ismét a rendes életbe. Őrzőiket is kikérdez­zük, ki hogyan viselkedik. A mi kör­zetünk, sajnos, az elítéltek számát tekintve is az élen van. Egy-egy „átnevelő intézetben“ heten-nyol- can is képviselnek bennünket, míg más körzetekből csak ketten-hár- man vannak a rácsok mögött. A li­pótvári tragédia után, ahol a rabok titokban készített késeikkel megöl­ték őreiket, már nem kis félelemmel járjuk a börtönfolyosókat... Megemlíti, hogy leveleket is kap a börtönből. Az egyik elítélt azt üzente: ha a felesége nem látogatja meg, felakasztja magát. Felkereste az asszonyt, könyörögve kérlelte, ne legyen olyan kemény szívű, látogas­sa meg a férjét, az megbánhatja vétkét, megjavulhat. Kérése nem ta­lált süket fülekre. A család együtt­működött a gyámmal. De egy másik esetben nem sikerült kapcsolatot te­remteni. A sorozatos lopásért elítélt 20-22 éves roma az édesanyjától várt levelet. Az anya már másodszor volt férjnél, az első házasságából született fiát nem szívlelte, a gyer­mek kiskorától intézetekben nevelő­dött, aztán bűnöző lett, s elítélték. Nagy magányában áhította a nem ismert anyai szeretetet, de az anya hallani sem akart róla. Egy „fehér bűrű" is írt levelet, a négyéves gyer­meke után érdeklődött. Gyilkosság miatt ítélték el hosszabb időre. Egy napon találkozott egyik volt osz­tálytársnőjével, akivel egykor jó ba­rátságban volt. A régi szerelem, úgy látszik, nem fakult meg. A már férj­nél levő asszony meghívta egy ká­véra. A lakásban a férfi csodálko­zott: milyen „jól szituáltak“! Egy csomó holmit elvihetne innen! Senki sem látta, amikor besurrant a lakás­ba. Hogy tanú ne maradjon utána, megölte az asszonyt, s jól felpakolva távozott. Elszámította magát, mert elcsípték. A felesége elvált tőle, s új­ra férjhez ment, még két gyermeket szült. A gyámnő válaszlevelében „helyzetjelentést“ adott. Később, egyik börtönlátogatás alkalmával a gyilkosságért ülő ember bevallotta: csak azért írt neki, mert kíváncsi volt, kap-e választ a levelére. Ka­pott, s gyógyír volt számára: bűntet­te miatt nem mindenki fordul el tőle. Egy másik elítélt közvetlenül szaba­dulása előtt adta a körzet szociális ügyosztályának tudtára, hogy nem kívánja velük felvenni a kapcsolatot, felcsap vállalkozónak. Nem is jelent­kezett a gyámnál. Nem volt szüksé­ge segélyre sem. A gondnoknő mégis érdeklődött utána. A faluban, ahol azelőtt lakott, semmit sem tud­tak róla, a munkahivatalt sem keres­te fel, és vállalkozóként sem regiszt­ráltatta magát. Mintha eltűnt volna. Amíg rosszat nem tesz, nem keres­tethetik. Beszélgetésünk közben megszó­lal a telefon, a városi kórházból hív­ták fel a hatósági gyámot: egy bör­tönből szabadult embert kezeltek, ma bocsátják el, el kellene őt valahol szállásolni, míg nem talál magának lakhelyet.- Ez is az ügykörömbe tartozik- magyarázza a gondnoknő.- Akadnak olyan börtönviseltek, aki­ket anyjuk vagy feleségük nem fo­gad vissza a lakásba, és jönnek hozzánk, segítsünk rajtuk. Két mun­kásszálló is van a városunkan.-ott szoktuk elhelyezni őket, a szállásdí­jat mi fizetjük. Volt olyan eset is, hogy a munkásszálló foglalt volt, s a lakás nélkül maradt szabaduló ember a mi költségünkre egy hétig a szállodában lakott. A hajléktalanok részére állandó menhelyre lenne szükségünk. Tervbe is vettük, a vá­ros adna egy házat, mi pedig né­hány szobát berendeznénk. Felettes hatóságunk, figyelembe véve körze­tünk bűnözési lajstromát, beleegye­zett, megadta a kivételt, de a pénzt még nem kaptuk meg. Ezenkívül vannak közönséges hajléktalanok, akik többnyire munkanélküliek is. Róluk szintén gondoskodni kell. A városi hatóság is szeretne menhe- lyet nyitni számukra. Ez csak éjsza­kára fogadná be őket öt korona szállásdíjért, és lakói akár három -négy hónapra is lefoglalhatnák ma­guknak az ágyat. Inkább alvással töltsék az éjszakát, mint hogy az éjjeli órákban kóboroljanak. Ilyenkor rossz gondolatuk is támadhat, egy kis pénz miatt akár le is üthetnek valakit. Azok, akik tőlünk kérnek szállást, csaknem mind falusiak, nem lenne helyes, ha itt, a városban, egy helyen tartanánk őket. Csökken­hetne a bűnözés, ha a falvakban is törődhetnének a hajléktalan börtön­viseltekkel. Egy kisebb helyiséget ott is berendezhetnének számukra. Is­merősök között már nehezebben szánnák rá magukat újabb tör­vénybe ütköző cselekedetre. A kedves arcú asszony még azt is megemlíti, hogy egyes esetekben a bíróság nem elégszik meg a rend­őrség állításaival, bizonyítékaival, hanem kikéri a szociális gondnoknő véleményét is. A leggyakrabban a roma családokról kér tájékozta­tást: milyen körülmények között élt az az ember, akit el kell ítélnie.- Amikor elmegyünk családláto­gatásra, sosem tudjuk, hogy mi tör­ténhetik velünk. De a kötelessé­günknek eleget kell tennünk. A tár­gyaláson is beszámolunk a tapasz­talatokról. Amikor egy roma felett ítélkeznek, még ötvenen is bevonul­nak a bíróság épületébe. S még többen jöttek el akkor, amikor a bíró­ság az egyik családtól el akarta venni a gyerekeket, mert veszélyez­tetve volt a nevelésük. A szülők nem törődtek velük, az iskolát messze elkerülve kóborlással töltötték idejü­ket, s elcsentek mindent, ami a ke­zükbe kerülhetett. A bíróság előtt is elmondatták a véleményemet. Az ítélet elhangzott, intézetben helyezik el a gyerekeket. A tárgyalás után nem mertem elhagyni az épületet, mert a haragra gerjedt romák a bíró­ság előtt csoportosultak, ordítoztak, fenyegetőztek. Csak két óra múlva oszlottak szét. Akkor is csak az oldalsó ajtón távozhattam...- Sajnos, az utóbbi időben egyre többet kell foglalkoznunk a fiatalko­rúakkal, közöttük is szaporodnak a narkósok. Jelenleg egy tizenhá­rom éves gyerek gyógykezeltetését intézzük s azt, hogy intézetben ne­velkedhessen. A szülei elváltak. Az apja gyakori börtönlakó, az anyja élettársat fogadott maga mellé, a fiá­val nem tud mit kezdeni. Tizenhá­rom éves kora ellenére azt csinál, amit akar, iskolakerülő lett, s vegyszerek gőzével hódítja magát. Az elhangzottak után csak ezt a megjegyzést tehetem:- Munkájában kevés az öröm...- Higgyje el, érdeklődéssel vég­zem, amivel megbíztak, másképp ezt nem is lehetne csinálni. Csak érzéssel, a küldetés tudatával foglal­kozhatunk az elítéltekkel, a sikamlós útra jutó fiatalkorúakkal és most a munkanélküliekkel is. Lerövidült a munkanélküli-segély folyósításá­nak ideje, és most a mi osztályunkon fognak sorakozni, szociális segé­lyért. Valami okosat kellene kitalál­nunk, hogy valamiképp foglalkoztat­hassuk őket. Mert hosszúak a tétle­nül töltött nappalok, s még hosszab­bak az éjszakák, tovább növekedhet a bűncselekmények száma. Való­ban nincs sok öröm a mi munkánk­ban, s a közeljövőben sok jót nem is várhatunk. Mégis reménykedünk, valamit csak tudunk tenni az embe­rekért... Megszokott, mindennapi kis ese­tek ezek, s mégis megrendítők, mert emberi tragédiák rejlenek mögöttük. S jó, hogy akadnak olyan emberek, akik érzéssel tudnak viszonyulni a durva, erőszakhoz szokott bűnö­zőkhöz is, mert, amíg élnek, sosincs későn, hogy rendes kerékvágásba terelhessék sorsukat. Petrőci Bálint AZ ISZLÁM ÉS A FANATIZMUS Az, hogy a szent könyvet valamennyi írástudó muzulmán olvassa, nem jelenti, hogy az iszlám egységes. Az iszlámban a 7. és 8. században több irányzat jött létre, s a jelenlegi felosztása szunnitákra és síitákra - nem szólva a többi irányzat­ról, szektáról - a megosztottságot jelzi. Az egyetlen, ami az egység vékony szálát képezi, az az Izrael elleni gyűlölet. A zsidó vallás sosem törekedett arra, hogy a római pápához hasonló univerzá­lis képviselője legyen. Valószínű az isz­lám fundamentalizmus volt az új zsidó extrém ortodoxia létrejöttének oka - Meir Kahane rabbi vezetése alatt, aki a hit igazi őrzőjének tartja magát. Ugyanebből az okból - a muzulmán extrémizmus ellen - alakult meg Indiában Jahara Dal pártja. Az ország északi részében zavargásokra került sor - mivel kísérletek történtek a hindu vallás egyeduralmának megszi­lárdítására a muzulmán szélsőségesek lakta területeken is. A militáns iszlám provokálja a harcias ellenzéket. A muzulmán értelmiség mér­téktartó hangja elvész. Khomeini ajatollah emléke még mindig eleven. A Nyugat szemében az ajatollah a vallási vezető prototípusa, ő testesíti meg a fanatizmust, a türelmetlenséget, a gyilkolást. Az Iszlám Köztársaság, amely 1979 februárjában jött létre Iránban, a papság uralmát jelentette. Nem létezett különb­ség az egyházi és világi között. Nem létezett olyan politikai rendszer, amely a kompromisszumok közvetítésével ellen­őrzést hajtott végre. Már a köztársaság első két esztendejében nyolcezer embert végeztek ki Iránban, azzal vádolták őket, hogy Allah ellenségei. Paul Johnson így írt az akkori viszo­nyokról A modem világ történelme című könyvében: „Kezdettől fogva szervezték az etnikai és vallási kisebbségek vezető személyi­ségeinek kivégzéseit. Több mint ezer kur- dot gyilkoltak le, kétszáz türkmént, sok zsidót, keresztényt... Rendkívül kegyet­len megtorlások érték a behaizmus híveit. A templomokat és a zsinagógákat lerom­bolták, a temetőket megszentségtelení- tették, az oltárokat, kápolnákat, kegyhe­lyeket felszámolták. Az országban szá­mos ártatlan embert ítéltek halálra. A jus- tizmord áldozata lett többek között a 102 éves kurd költő, Allameh Vahidi és egy kilencéves kislány, akit azzal vádoltak, hogy megtámadta a forradalmi gárdát.“ Khomeini ítélte halálra a brit állampol­gárságú költő Salman Rushdie-t. TIBETI BUDDHIZMUS A dalai láma személyisége békességet sugároz. A tibeti buddhisták Avalokitésva- rának tartják őt - aki a mennyekből szállt alá a földre -, az együttérzés megtestesí­tőjének. 1940-ben, ötévesen jelölték ki e posztra, de 10 évvel később, amikor Tibetet elfoglalták a kínaiak - megszökött, és ezzel ért véget Tibetben a dalai láma világi és szellemi uralma. Több évi külföldi tartózkodás után rövid időre hazatéri, de 1959-ben, amikor Tibetben elfojtották a kínai uralom elleni felkelést, ismét távo­zott. Az indiai Pandzsáb államban telepe­det le. A kínaiak hajlandók visszafogadni, azzal a feltétellel, hogy nem szít felkelést Tibet függetlenségéért. A dalai láma he­lyettese, aki együttműködött a kínaiakkal, keveset tett a szerzetesek védelmében. A dalai láma 1988-ban ellátogatott Nagy- Britanniába, de az akkori kormányzat nem engedte meg, hogy Tibet érdekeit védelmezze. ALEKSZISZ PÁTRIÁRKÁT TAVALY VÁLASZTOTTÁK AZ OROSZ PRA­VOSZLÁV EGYHÁZ HATVANMILLIÓ KŐVETŐJÉNEK VEZETŐJÉVÉ ÚJ VALLÁSOK A két legfőbb lelkipásztor - a pápa és a dalai láma - régi tradíció képviselői. Századunk azonban új vallások tanúja is, amelyek nem a lélek megnyilvánulásai alapján tartanak igényt a bizalomra, ha­nem tudományos és féltudományos elmé­letek alapján. Az egyik ilyen mozgalom képviselője az Amerikai Egyesült Álla­mokban működő L Ron Hubbard. Karrier­jét tudományos elemeket tartalmazó ka­landregények írójaként kezdte. Később kialakította a ,,dianetics“-nek nevezett pszichoterápia-rendszert. Azt állítja, hogy minden lelki és egyes testi betegségek okozói az ún. „engramok“, amelyek „az ember születése előtti és utáni traumati- kus tapasztalatok korszakából szár­maznak“. Sun Myun Moon koreai nagyiparos volt, de ma már az új egyház feje. 1954- ben alapította Koreában, és hozományul isteni elveket adományozott neki. Tanítá­sának alapgondolata a tökéletes család, amely különös kapcsolatban áll Istennel. Szerinte a házasság az összhang szim­bóluma, s az ilyen kapocs megszilárdítá­sához a legfőbb az egyházi szertartás. A partnerek kiválasztását maga Moon végzi a feleségével. 1982-ben mindkettő­jüket megvádolták, hogy a jövendőbeli párokat manipulálják, sőt, S. M. Moont adócsalással is vádolták. De hát az első keresztényeket is vérfertőzéssel és em­berevéssel vádolták... így aztán 200 ezer hivő biztos benne, hogy a Nap (Sun) vagy a Hold (Moon) közvetlenül az ő lelkipász­torukból sugárzik. De vannak más egyházi képviselők - guruk és szvámik -, akik jönnek és távoznak. És a televíziós evangélisták, DR. GEORGE CAREY A CANTERBU­RYI ÉRSEK AZ ANGLIKÁN ÉS EPISZ- KOPÁLIS EGYHÁZAK HETVENMIL- LIÓS TÁBORÁNAK LELKIPÁSZTORA- A VILÁG 164 ORSZÁGÁBAN. DR. CAREY LONDON KELETI RÉSZÉBEN LAKIK, AZ ANGLIKÁN TÁRSADALOM EGYESÍTÉSÉN FÁRADOZIK. akik könnyűszerrel esnek bűnbe... Felve­tődik a kérdés, hogy szükségünk van-e rájuk. A FŐPAPOK NÉPSZERŰSÉGE Nagy-Britanniában a langyos protes­tánsok ideális vezére a canterburyi érsek. Művelt, liberális elveket valló férfi. Ha Nagy-Britanniában ma szexről moralizál­nak s ráadásul a mértéktelenségért örök kárhozattal fenyegetnének, körülbelül ilyesféle választ kapnának: a heves mora- lizálás a tiltottat még vonzóbbá teszi. II. János Pál autoritása az első pápától, Szent Pétertől származik. Avignon és az ellenpápákkal való ellentét dacára is a folytonosság és az erény jelképének megtestesítője. Malájföldön élve - ahol az iszlám uralkodik - azt tapasztaltam, hogy a főpapok sem erényesebbek, mint az alattvalóik. De például Khomeini erényei­nek hiánya nem vonta maga után a vallás megszűnését. A hívők megkívánják, hogy egyházuknak - amelynek a tagjai - le­gyen főpapja. A keresztények nem bálványozzák az egykori pápákat. XXIII. Jánost azonban nagyon kedvelték, és VI. Pál tudott is hatni a hívők érzelmeire. II. János Pál rendkívüli egyéniség. A muzulmánoknak vissza kellene térniük a Koránt magyará­zó egyéniségek tanulmányozásához. A prédikátor akkor tesz jót, ha meggyő­zi híveit azokról az emberi értékekről, amelyek valóban jelentenek valamit- a toleranciáról és a jóakaratról. (THE SUNDAY TIMES MAGAZINE NYOMÁN) 1992. II. 7. ŐBUJBSBfl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom