Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám, csütörtök

5 PUBLICISZTIKA ÚJ SZÓI 1992. DECEMBER 10. A KÖZÉPSZERŰSÉG MEGENGEDHETETLEN A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK KERESKEDELMI KAPCSOLATOK JELENÉRŐL ÉS TÁVLATAIRÓL Miközben még mindig javában folynak a tárgyalások a visegrádi hármak (négyek?) között a szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról, az övezeten belüli kölcsönös kereskedelem szabályainak kidolgozásáról, a volt KGST-piac romjain az egykori partnerek keresik az egymáshoz vezető utat. Keresik egyrészt a régi kapcsolatok, másrészt az egymás közelségéből következő adottságok kihasználásának a lehetőségét. Vajon a keleti blokk piacának összeomlása utáfí miképpen alakultak a csehszlovák—magyar, s ezen belül is a szlovák—magyar külkereskedelmi kapcsolatok? Milyen ma a kölcsönös áruforgalom ebben a térségben? A kérdés megválaszolása azért sem érdektelen, mert a piacgazdaság feltételei között a jövőben mind nagyobb szerepe lesz a régiók együttműködésének, és nem mindegy, ehhez a két ország miként erősíti a mindenképpen meglévő alapokat. Válaszért ezúttal Németh Ferenc kereskedelmi tanácsost kerestük fel a Magyar Köztársaság Főkonzulátusának Kereskedelmi Osztályán. — A keleti piac, illetve a KGST fölbomlása nagyon mély nyomot hagyott az országok közötti kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok alakulásában, és ennek megvolt a kihatása a csehszlovák—magyar és ezen belül a szlovák—magyar gazdasági kapcsolatokra is. Korábban, még a transzferábilis rubel elszámolású érában Magyarország és Csehszlovákia egymásnak általában a negyedik vagy ötödik partnere volt kereskedelmi szempontból, és az áruforgalom 1989-1990-ben gyakorlatilag 2 milliárd, transzferábilis rubel szintet ért el, ami nagyon nagy forgalomnak tekinthető két ilyen kis ország között. Ezt majdnem fele-fele arányban export-import képezte, és rendkívül széles volt az áruválaszték, a gépektől kezdve a közszükségleti cikkeken át a mezőgazdasági-élelmiszeripari anyagok, félkész termékek sok ezernyi tétele képezte. Ezen belül Szlovákia és Magyarország között éppen az utolsó egy két évben az áruforgalom jelentősen megnőtt, és például kilencvenben mintegy 720 millió transzferábilis rubelt ért el, s ez stabilan mintegy 32 százalékot tett ki a csehszlovák—magyar forgalomban. Az említett összegből 370 millió rubel volt a kifejezetten határmenti árucsere, a belkereskedelmi és szövetkezeti árucsere. A tíz- és tízezer árufajta kölcsönös forgalma nagyon jól kiegészítette mindkét országban az áruválasztékot, és az árak illetve a termékek műszaki szintje általában összhangban volt. Az áruk kölcsönösen kedveltek voltak a két országban. • Tehát adott volt egy stabil helyzet — az már más kérdés, hogy ez távolállt a piacgazdaságtól —, amely a külkereskedelem liberalizálásával teljesen felborult. — Igen, mert megszűnt a KGSTpiac, megszűnt a transzferábilis rubelben való kereskedelem, s áttértünk országaink között is a konvertibilis valutában folytatott kereskedelemre. Mindezzel párhuzamosan megszűnt az állami külkereskedelem is, vagyis eltűntek az éves államközi jegyzőkönyvek, az úgynevezett kontingensek, és folyamatosan a piacgazdálkodásra álltunk át. Ma már vállalkozói alapon, piaci feltételek, piaci viszonyok között folyik a külkereskedelem. Márpedig ez igen jelentős változás, hiszen a volt KGSTpartnerek közt a forgalom a korábbi szintnek a 30-40 és volt, ahol a 20 százalékára esett vissza. • Tehát nyilvánvalóan erőteljes volt a csökkenés a magyar—csehszlovák áruforgalomban is. — E tekintetben nagyon érdekes jelenség, hogy Magyarországnak a külkereskedelmi forgalma a korábbi szinthez képest korántsem esett ilyen nagy mértékben vissza, csak a korábbinak mintegy a 60-65 százalékára. Vagyis mintegy az egyharmadával és nem pedig a kétharmadával, mint más országok esetében. Csehszlovákia és Magyarország az első országpáros volt, amely meg tudott egymással egyezni a transzferábilis rubel kereskedelem lezárásában, és a megállapodást a partnerek nagyon korrektül végre is hajtották. Az átalakulás, a szerkezetváltás következtében — mint már említettem — a harmadával esett vissza a kölcsönös forgalom, ami ha folyó forintban vagy koronában számolunk, korántsem ilyen nagy, hiszen az árak alakulásába az infláció, az áremelkedés is belejátszott. Tavaly 650 millió dolláros volt a forgalmunk, ami mindenképpen jelentős tételt jelent. • Ezen belül miképpen alakult a szlovák—magyar kereskedelem? Hiszen tapasztaltuk, hogy eltűnt egy csomó korábbi kedvelt magyar árucikk a piacunkról, és bizonyára Magyarországon is így érzékelték a kölcsönös árucsere visszaesését. — Szlovákiát illetően — sajnálatos módon — a határmenti áruforgalom és árucsere gyakorlatilag megállt. A korábbi kereskedelem lényegében egy barterkereskedelem volt, és az árucsere kiegyenlített megoldásos alapon működött. A mai vállalkozót azonban már nem lehet arra kényszeríteni, hogy eladjon és vegyen is. A vállalkozói szférában készpénzes fizetés van, tehát mások a feltételek a kereskedelemben is. Mindennek ellenére a megfelelő tárcák, vagyis a nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó minisztériumok együttműködésével próbáljuk összehozni a határ két oldalán a régióbeli kapcsolatokat, a vállalkozókat. Erre Magyarországon van egy országprogram, mely kiemelt fontosságúnak tekint bizonyos régiókat a gazdasági kapcsolatok szempontjából. A tíz-tizenkét ilyen ország egyike Csehszlovákia. A magyar gazdasági kormányzat jelentős anyagi támogatást is nyújt a regionális találkozások létrehozásához. • Ezek szervezésében figyelembe veszik a vállalkozói szférában tapasztalható igényt is? — Természetesen. Egyébként is a vállalkozók tömegei keresnek fel bennünket, telefonon, telexen, faxon, és mi mindenkinek szívesen adunk tájékoztatást, amiben csak tudunk. Címeket, információkat kérnek, érdeklődnek, hogy milyenek Magyarországon az árubeviteli lehetőségek, milyenek a vámok, milyenek az árukihozatali lehetőségek, partnereket keresnek stb. Ez nagyon nagy munkát ad a kirendeltség valamennyi dolgozójának. A nálunk található címjegyzékbe, segédanyagokba minden érdeklődő beletekinthet. • És tapasztalataik szerint kik keresik fel többen a kirendeltséget? Dél-szlovákiai vállalkozók, Szlovákia egyéb területein működők vagy éppen magyarországiak? — Többszöröse a szlovákiainak a magyarországi érdeklődő, aki itt akar vegyesvállalatot létesíteni, és ehhez keresi a partnert. Kisebb az aktivitásuk a szlovákiai partnereknek, és ez abban ís megnyilvánul, hogy míg Szlovákiában — Kassától Pozsonyig — ez év október elején mi 232 magyar—szlovák vegyes vállalatról tudtunk, addig Magyarországon körülbelül 50-60 magyar—szlovák vegyes vállalat van. Es a kapcsolatok kiépítésében éppen a vállalkozók járnak az élen, de mindenképpen kell egy kis idő a stabil kapcsolatok megteremtéséhez. És a mai időkben nem is olyan egyszerű kereskedni. • A gazdasági válság pedig mindkit ország fizetőképes keresletére is rányomta a bélyegét. — Nyilvánvalóan. És a nagy átalakulás ellenére vannak területek, amelyeken úgyszólván nem tapasztalunk változást. Ilyen az alapanyagok és a félkész áruk forgalma. Persze, azt is meg kell mondani, hogy a piac liberalizálása ellenére Csehszlovákiában olyan piacvédelmi intézkedéseket hoztak, amelyek egyes esetekben gyakorlatilag lehetetlenné teszik a magyar áruk importját. Elsősorban mezőgazdasági, élelmiszeripari és közszükségleti áruk területén tapasztalható nagy megszorítás Csehszlovákia részéről. Ennek következtében Magyarország lényegesen többet importál innen, mint fordítva. Az idén már erősödik a magyar export is Szlovákia felé. A statisztika szerint Magyarország ma Szlovákiának az ötödik legnagyobb kereskedelmi partnere, és Szlovákia részaránya a csehszlovák—magyar kereskedelemben a korábbi 30-32 százalékról az idei harmadik negyedév végére gyakorlatilag 50 százalék körülire nőtt. • Vajon mi ennek a fő mozgatórugója? Netán az árucsereforgalom szerkezetének változása? — Valóban az. Eddig főleg a cseh partnertől vásároltunk több gépel, és ez az áruforgalom visszaesett. A Szlovákiával folytatott kereskedelem viszont nem. És az is belejátszik ebbe, hogy a magyar partnerek egy része hű maradt korábbi szlovákiai partneréhez, s amennyiben elégedett volt vele, nem hagyta ott mondjuk egy osztrák partner kedvéért. A kölcsönös kapcsolatok bővítése azonban mindenképpen fontos a már említett rendezvények, vállalkozói találkozók, illetve miniszteriális együttműködés révén, de a leginkább a már ugyancsak említett szigorú szlovákiai intézkedések enyhítésére lenne szükség. Mert ha egy kereskedőnek nem éri meg valahol jelen lenni a piacon, akkor odébbáll. Még egy probléma van a kereskedelemben: tavaly a két ország közti áruforgalomnak körülbelül az egyharmada közvetítőkön keresztül ment. Vagyis osztrák vagy német kereskedőkön keresztül adtunk vagy vettünk. És ez a fizetőképességgel függ össze, mert ha egy magyar vállalat nem tudott hitelre adni, vagy ha egý szlovák vállalattal történt meg ugyanez, akkor jelentkezett a közvetítő. Hiába akartunk ez ellen tenni, a kereskedők — akiknek nagy része még állami cégnél alkalmazott — örültek, hogy megnyíltak az államhatárok, és így kiterjeszthették kereskedelmi tevékenységüket eddig számukra ismeretlen területekre is. Ez is benne volt a pakliban. • Gondolom, mindezt megoldhatná a szabadkereskedelmi övezet, amelyről most finiseinek a tárgyalások. Csehszlovákia kettéválása azonban érezhetően lassítja ezt a folyamatot... — Mindenképpen jó kezdeményezés a visegrádi hármaké a szabadkereskedelmi övezet létrehozására vonatkozóan, és jónak tartja ezt az Európai Közösségek is. Ugyanis azzal, hogy Csehszlovákia, Lengyelország illetve Magyarország külön-külön aláírta a társulási megállapodást az Európai Közösségekkel, a nyugati vállalkozóknak sokkalelőnyösebb kereskedelmi feltételeket adunk, mint egymásnak. A szabadkereskedelmi övezetnek egyébként az volna a célja, hogy legalább olyan kedvezményeket adjunk egymásnak, mint a nyugati országoknak, vagy még annál jobbakat. Lassan kialakul teljes mértékben a megállapodás, az árulisták, vagyis a koncessziós listák is elkészülnek. Három lista elkészítéséről van szó. Az egyikre azok az áruk kerülnek, amelyekre az aláírást követően azonnali hatállyal megszűnik a vám- és a különböző illetékek befizetési kötelezettsége, a másikra azok, amelyek esetében a vám- ós egyéb illetékeket fokozatosan, öt éven belül számolják fel, a harmadikra pedig azok, amelyeknél ezek a vám- és egyéb illetékfizetési kötelezettségek tíz éven belül szűnnének meg. Van egy megállapodás, hogy az évezred végéig ez utóbbi árucsoporttal is végeznének ilyen szempontból. Mindenesetre az lenne az ideális, ha január elsejétől már az új feltételek között kereskedhetnének egymással. Persze, nagyon oda kell majd figyelni az egymás közti kereskedelemre, nehogy ismételten egy újabb KGST jöjjön létre. Nem a szervezeti felépítésre gondolok, hanem arra, hogy esetleg olyan engedményeket tennénk egymásnak, amely újfent a középszerűség felé vezetne. • Tanácsos úr, köszönöm a tájékoztatást. PÁKOZDI GERTRÚD Kis HYELVŐRKERESKEDÜNK VAGY ÜZLETELÜNK? Manapság a kereskedők korát éljük. Egyre-másra nyílnak a különböző shopok, butikok, marketek ós egyéb elárusítóhelyek: a városokban nemsokára nem lesz olyan sarok vagy kapualj, ahol ne lenne látható egy kempingasztal mindenféle szükséges és szükségtelen holmival megrakva. A maszek kereskedelem virágzik, a hivatalosan bejegyzett vállalkozók mellett jól megélnek az üzletelők is. Az azonban meglepő, hogy ez utóbbiak megítélése mostanában mintha megváltozott volna. Szótáraink szerint az adásvétellel nem hivatásszerűen foglalkozókat hívjuk üzletelőnek. A Szlovák Rádió magyar adásában azonban azt hallom, hogy Csehszlovákiának továbbra is érdeke, hogy „üzleteljen" Oroszországgal. Egyik napilapunk pedig a szlovák külgazdasági kapcsolatok miniszterének szavait idézi: „Ha az emberek a határokon túl üzletelni és vállalkozni kezdenek, a szlovák nyelvet kommunikációs eszközként és nem az elnemzetietlenítés formájaként fogják tekinteni." 1 Már ilyen mélyre süllyedtünk volna, hogy az üzletelést szinte követendő példaként emlegetjük? Remélem, nem. Azt hiszem, hogy inkább fordítói melléfogásról lehet szó. A szlovák obchod magyar megfelelője lehet ugyanis az üzlet, de a kereskedelem is. Nyilván az első a gyakoribb, azért „ugrott be" a fordítóknak az obchodovať megfelelőjeként az üzletel, s nem a kereskedik. Igen gyakori fordítói hibával állunk itt tehát szemben: ennek lényege, hogy a fordító figyelmét elkerüli, az adott szlovák szó több magyar kifejezéssel is viszszaadható. Nézzük meg, mi a helyzet az obchod-dal, illetve származékaival! A már említett üzlet és kereskedelem szavak mellett az obchod fordítható így is: bolt, kereskedés; ilyenkor konkrét vállalatra, épületre vagy helyiségre gondolunk. Az obchodník főnév jelenthet kereskedő-t, de üzlettulajdonos t is. Az obchodný melléknév magyar szótári párjai pedig a következők: kereskedelmi, illetve üzlet/t/: obchodná akadémia - kereskedelmi akadémia, obchodné embargo — kereskedelmi embargó, obchodná sieť — üzlethálózat, bolthálózat, obchodná cesta — üzleti út stb. Viszont az obchodný dom magyarul áruház, bár újabban Magyarországon is terjed az üzletház megnevezés, ennek jelentése kissé más, mint az áruház-é. Az obchodovať szó magyar megfelelőivel kapcsolatban tehát a következőket mondhjatuk el: az üzletel pejoratív jelentésű szó, olyan emberre vagy embercsoportra alkalmazható, akik nem hivatásszerűen foglalkoznak kereskedelemmel, vagyis lényegében kontárok. Az általunk idézett példákban viszont komoly /nemzetközi/ kereskedelmi kapcsolatok kiépítéséről volt szó, ebben a szövegkörnyezetben pedig csak a kereskedik használható, az üzletel nem. SZABÓMIHÁLY GIZELLA A madár könnyű teste megdermedve, össze-vissza kalimpáló szárnyakkal vágódott az árok őszi fűerdejébe. A szélvédőről. Valahol Szabadka és Újvidék között. Pedig a madarak úgy élnek, ahogy a csillag megy az égen, kifinomult ritmus érzékkel mindenhol és mindenkor, északon és délen, hőségben és jégverésben, repülés közben és fészekrakás idején. Ha permetező repülőgép ereszkedik a szőlősorok fölé, röppen nyomban a madármama betakarni szárnyaival kicsinyeit, s nem mozdul mindaddig, míg a leveleken meg nem száradt a méreg. Az meg egyenesen csoda, ahogy időzíteni tudják a költést, arra a tavaszi hétre, arra a tavaszi napra, amikor meleg égi fények hívására sorra bújnak elő téli otthonaikból a mindenféle bogarak, férgek, hernyók. Vagyis arra a hétre, arra a napra, amikor az új élet születéséhez és elindításához minden adva van, az élelem is. Ebből a bámulatos ritmusból igazán, nagyobb méretekben csak egyszer sikerült kizökkenteni a madarakat századunkban. Az ötvenes évek Kínájában, ahol országos hadjáratot hirdettek meg ellenük, mint tolvajok, tehát bűnözők-bűnösök ellen, akik tönkreteszik a mezőgazdaságot, megszállják a földeket, a nép elől eleszik a szemeket. Lesz termés, ha madarak nem lesznek! És akkor Kínában mindenütt elkezdtek futni az emberek, botokkal, kolompokkal, csörgődobokkal, futottak reggeltől estig, estétől reggelig, nem engedték leszállni a madarakat, akik eszeveszetten, majd egyre fáradva röpködtek össze-vissza a magasban, ahonnan végül utolsókat dobbanó szívvel zuhantak ala milliószámra. Azután teherautókra lapátolták mind, és irány a közös sír. Szabadka és Újvidék között kihalt az országút, üres. Hosszú kilométereket megyünk, míg találkozunk egy-egy traktorral, lovasszekérrel, személyes teherkocsival alig-alig, autóbusszal nem. Akár versenyt lehetne itt renMADARPERSPEKTIVA dezni, futóversenyt, kerékpárversenyt, rajzversenyt a gyerekeknek, szabad az aszfalt. Ahol még nem is olyan régen hatalmas és eleven volt a forgalom, végtelen sorokban száguldottak, zúgtak el mindenféle autók, villogva, dudálva, izzó cigarettavégek, kólás és sörös dobozok repültek ki ablakaikon, aztán lányok hajoltak ki rajtuk, kínálván fel nevetve szép fejüket a szélnek, fiúk kopogtattak ritmust a kocsitetőkön, stopposok integettek, a tengerre gondolva. Az országút eme szédületes ritmusát megszokták a madarak is, ha kukoricatáblák, rétek, legelők felől érkezvén, nem volt kedvük magasba emelkedni, átrepülni a forgalom fölött, úgy siklottak az autók között a túloldalra, hogy közben talán még bogarat is fogtak. Mostanában mintha megzavarodtak volna. Szabadka és Újvidék között, a földek felől az országúthoz érkezvén, s ott a korábbi ritmus helyett a szegénység, a kilátástalanság, a gazdasági zárlat, a félelem szülte ürességet találván, mintha elbambulnának, röpködnek össze-vissza mostanában, nem néznek se jobbra, se balra, érzik, valami történt, de hogy mi, arról, persze, fogalmuk sincs, a lényeg szemükben, hogy nem az van, ami volt, és ha mégis feltűnik egy kocsi, számukra már az sem az igazi, álomkép csupán. Akkor döbbennek meg, amikor egyik-másik társukat elkapja a szélvédő... Mert kevés érzékelni, hogy elmúlt, ami volt. De mit kezdeni az új helyzetben? Hogyan szállni? Ily hirtelen hogyan átállni a szegénység, a kilátástalanság, a gazdasági zárlat, a félelem ritmusára?! Meddig tart ezt megszoknunk? Egyáltalán: meg kell szoknunk? Egyes vélemények szerint, errefelé mostanában azért pusztul el több madár autóbaleset következtében, mint még nem is olyan régen a hatalmas, eleven forgalomban, mert szabaddá vált az út, s ahol szabaddá válik valami, ott felélénkül az élet. A halál is? BODNÁR GYULA