Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám, csütörtök

1992. DECEMBER 31. INTERJÚ 8 Szórád Ferenc, Nyárasd: - Szereti-e a focit, és melyik csapatnak drukkol. Eljár-e mérkőzésekre. A politikaiakon kívül? És hogy áll a nőkkel? - Nem vagyok futballrajongó. De amikor még drukkernek tekinthettem magam, a Budapesti Vasas volt a csapatom. Meccsen talán háromszor voltam. A dunaszerdahelyieknek viszont mindig szurkolok. Hogy hogyan állok a nőkkel? Állva még aludni sem szoktam. Katona Enikő, Szene: - Szerintem az év csehszlovákiai magyar embere Duray Miklós lesz. Ha így lesz, kérdésem hozzá a következő: milyen érzés az óv csehszlovákiai magyarjának lenni? - Kellemes és furcsa. Vasas Ferenc, Búcs: - Bfzik-e abban, hogy sok fáradozása megfelelő eredménnyel jár? - Természetesen. Nagy Lászlóné, Nyárasd: - Volte olyan, hogy azt érezte, nem bírja tovább kivédeni a támadásokát, hogy nem éri meg felvenni a harcot más pártokkal szemben, mert úgyis leszavazzák a javaslatát? - Volt ilyen érzésem. De arra a meggyőződésre jutottam, hogy kár erőt pocsékolni a támadások viszszaverésére, inkább előre kell haladni. Ha az ember a támadásokra válaszol, az eltereli a figyelmét a lényegről. Vassy Ibolya, Dunaszerdahely: - Szeretném, ha elmondaná az 1992-es évben átélt legszebb és legfájdalmasabb élményét. - Több élményről tudnék beszámolni, de csupán hármat említek. Az első, hogy ebben az évben megkaptam egy nemzetközi emberi jogi díjat, a második, hogy az idei parlamenti választások alkalmával csaknem hetvenezren engem tettek az első helyre. A harmadik itt ért az Új Szó szerkesztőségében. Az év csehszlovákiai magyar embere címmel szervezett ankét eredményhirdetésén. A legfájdalmasabb élményem pedig: amikor megtudtam egyik régebbi munkatársamról, hogy együttműködött a politikai rendőrséggel ós megszervezte az 1984-es, második letartóztatásomat. Dibusz Lajos, Naszvad: - Nem gondolja-e, hogy néha meggondolatlanul nyilatkozik? - Meggondolatlanul sosem szoktam nyilatkozni, az azonban megtörténhet, hogy nem mindig a legmegfelelőbb kifejezést használom. De higgye el, tisztelt olvasó, attól hiteles egy ember, ha néha téved. Takács Pál, Perbete: - Nem tél ön? Vagy talán van testőrsége? - Nem félek. Testőrségem sincs, sőt testőröm sem. De csak azért nem félek, mert minden lehetőségre számítok. Özv. Gálffy Elemérné, Dióspatony: - Milyen meséket szeret hallgatni a kisfia? - Szereti a tévémeséket, de leginkább azokat az eredeti meséket, melyeket a szüleitől hall. Ondró Ernő, Kéménd: - Egy nyilvános „össztűz" keretében vállalná-e a párbeszédet Mečiarral? Ha nyílna lehetősége és módja, elvállalná-e a miniszterelnöki széket? - Bárkivel. A miniszterelnöki székre nem pályázom. Ficsór Tiborné, Dióspatony: Elnök úr, ha teljesülhetne három kívánsága, mi lenne az? '- Kapják vissza mindazok a vagyonukat, akiktől azt a magyarságuk miatt elkobozták. Élhessünk egészségben ós nyugalomban. Szűnjék meg másodrendű helyzetünk. Amint már hírt adtunk róla, olvasóink SZÍ az Együttélés PM elnöke lett Az év cseh: második helyen Csáky Pál, a Magyar Kei parlamenti frakcióvezetője, a harmadikon | vállalkozó végzett. A szerkesztőségünk által 1516-an kapcsolódtak be, azaz ennyien küi sunkban arra kértük olvasóinkat, hogy szav« janak a kiválasztott személyhez. Nem mind Mészáros Lajos, Ipolyság: - Hogyan látja ön Szlovákia, valamint a területén élő nemzetiségek jövőjét 1993. január elseje után? - Hasonlóképpen, mint a többi szlovákiai lakos: "hem látom rózsásnak. A magyarok jövője pedig öszszetettebben alakul majd, mint szlovák nemzetiségű polgártársainké. Ahogy eddig is, ezután is től> bet kell majd eltűrni, de ha kibírjuk, akor biztosan jobb lesz ä helyzetünk. Elnézést kérek a kedves olvasótól, hogy ily módon parafrazálom Madách Az ember tragédiájának vezórmondatát, de úgy érzem, ezzel tudom a leginkább jellemezni közeljövőnket. Gál József mérnök, Nagymácséd: - Mikor mondhatná el, hogy elégedett azzal, amit a szlovák politikai vezetés az itteni magyarságnak nyújt? Második kérdésem: elégedett-e az Együttélés Politikai Mozgalom ez évi munkájával, vagy úgy érzi, hogy szélmalomharcot vívtak? - Elsősorban akkor, ha eleve másképpen lehetne megfogalmazni az első kérdést, tehát nem úgy, hogy amit a szlovák politikai vezetés nyújt, hanem amit természetes úton nyerünk el. Ugyanis a valaki által megadott jog bármikor visszavehető. Mi nem kérünk jogot, hanem alkotunk. És tesszük ezt a népfelsóg szellemében. Ami a második kérdést illeti, hiba volna, ha elégedett lennék, mert többet ós jobban is lehetett volna cselekedni. Viszont az, amit tettünk, főként a külpolitikában, ós az új belpolitika megalapozásában, az biztos alap, melyre a jövőben építhetünk. Vass József, Rozsnyó: - Nem lehetne-e röplap formájában két nyelven is megjelentetni többek között a magyarellenes támadásokra adott válaszokat, fontos tényeket? Ugyanis a szlovák polgártársak nem tudják olvasni a magyar nyelvű újságokat, emellett úgy tájékoztatják őket, hogy a magyaroknak minden joguk meg van adva, ezért hát „mit követelőznek". - Egyetértek a kérdésfelvetéssel. Éppen most készítjük elő azt az anyagot, melyet szlovák nyelven is fogunk terjeszteni. Egyébként minden eddigi állásfoglalásunkat megküldtük a szlovák sajtónak is, de nem érdeklődtek iránta. Mitacz Margit, Lukanénye: - Bírja-e továbbra is az itteni magyarság érdekeiért vívott harcot? Tudnak-e az itteni magyarság képviselői szorosan együttműködni a közös érdekekért? - A helyzet és a harc elviselése, illetve bírása elsősorban a lelkiektől függ. Hála Istennek, birtokában vagyok ennek az erőnek. Második kérdésére válaszolva, többször is kísérletet tettünk az együttműködésre, és ha nem is volt sikeres minden próbálkozás, de azok, akik a parlamenti választásokon a legtöbb támogatást szerezték, azok együttműködnek. Bartaios László, Deáki: - Ön szerint hogyan lehetne elérni, hogy a történelem „viharai" folytán több országba rekesztett, kényszeríted népek idővel szabad, tehát határok nélküli szabad közösségekben éljenek, mindenfajta kényszer mellőzésével? - Túlságosan belekerültünk a határok nélküli Európa bűvkörébe. Ennek az eszmének a megvalósulása messzire van számunkra. Azonban a határokkal szétszabdalt magyarság szellemi és kulturális közösségét mégsem sikerült megszüntetni, és ez a közösségi erő képes a területet elválasztó határok feloldására. Szabó Ildikó, Szőgyén: - Hogyan értékelné a jelenlegi gazdasági helyzetet, és miben látja a kiutat? - Nálamnál okosabb emberek, szakemberek sem tudnak egyértelmű választ adni erre a kérdésre, de azért a világgazdaság fejlődési iránya jelzi, kizárólag a piacgazdaság képes a kiút megteremtésére. Az állam beavatkozásától mentes piacgazdaság. Az államnak ugyanis elsősorban a szociálpolitikával kell foglalkoznia. Szmatana Lajos, Udvard: - Mikor kerül törvénybe, hogy a helységnevek magyarul is feltüntethetők? - Ha megváltozik a szlovák alkotmány. Vince Ildikó, Lukanénye: Lesz-e önálló magyar egyetem, valamint autonómia? - Önálló magyar egyetem lesz. Megítélésem szerint, helyzetünket még elfogadhatóbban is lehet rendezni, mint az autonómiával. Hajtman Kornélia, Nána: - Ha ismét kutyaszorítóba kerülnének a magyar iskolák, ön ismét megtalálná a kivezető utat? - Ismét ott vannak. A kivezető utat azonban nem nekem kell megtalálni, mint ahogyan korábban sem ón találtam meg. A közösségben rejlik az erő, ós abban, hogy . minél több magyar gyereket adjanak, írassanak magyar iskolába. Bartaios Hermina, Deáki: - Ön szerint elképzelhető, hogy idővel az autonómiakérvényekről (legalábbis az EK tagállamaiban) nem az egyes államok döntenek, hanem a döntési jog például egy közösségi bizottság kompetenciája lesz? - Helyzetünket, történjék bár megoldása az autonómiával, csak az Európa Tanács ós az Európai Közösségek támogatásával tudjuk megváltoztatni. Szilágyi Ferenc, Nagylót: - A Szlovákiában élő magyarok elérhetnek-e a közeljövőben kettős állampolgárságot? Vagyis szlovák és magyar állampolgárságot? - Ez kizárólag a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányától függ. Haládik Domonkosné és Haládik Lajos, Ipolyság: - A csehszlovák állam megszűnése és a szövetségi parlament feloszlatása után is tud-e majd érdemben kiállni a magyarság érdekeinek védelmében. Talál-e rá megfelelő fórumot és eszközöket? Miért nem erélyesebb Mečiar demagóg politikájával szemben? Lesz-e eredménye Tom Lantos hazánkban tett látogatásának? - Képviselői mandátumomat, melyet önöktől kaptam a parlamenti választásokon, a megbízatási idő lejártáig csak önök vehetik el tőlem. Mint képviselő, mindenütt a világon legitim személynek tartanak, és ezt a helyzetet ki is fogom használni. Mečiart elsősorban a szlovákoknak kell legyőzniük. Ha ők ezt nem teszik meg, akkor mi pusztán csak a szembenállást választhatjuk. A Tom Lantossal kapcsolatos kérdésre a válaszom: igen. Bial Júlia, Losonc: - Hogyan látja jövőnket az ország szétválása után. Van-e egyáltalán pozitívum ebben a csehszlovákiai magyarság számára, és ha igen, mi az? - Január elseje után kezdődik a szlovák nemzet órlelődése modern nemzetté. Ha ez a folyamat sikeres, ha hamarosan eredményes lesz, akkor mi is hamarabb jutunk jobb helyzetbe. De ezt nem várhatjuk tétlenül. Megítélésem szerint, Szlovákia önálló állami léte, ellentétben a látszattal, siettetni fogja helyzetünk kedvező megoldását. Tóth József, Gúta: - Hogyan képzeli a magyar kisebbség helyzetét az új, önálló szlovák államban? - Partneri viszonyba kell jutnunk a szlovákokkal. Ez lényegesen több a puszta egyenjogúságnál, ez már egyenrangúságot jelentene. Enélkül sem Szlovákia, sem a szlovákok nem válhatnak európai nemzetté, illetve országgá. Sajkovics Imre, Nemesócsa: Melyik a legjelentősebb külföldi élménye? Mit tart a legnagyobb hiányosságnak a csehszlovákiai magyarok erkölcsi magatartásában? - Fiam születését, az Egyesült Államokban, nyolcvankilencben. Csak akkor állhatatosak, amikor veszélyben vannak. Persze, nálunk ez a veszélyérzet több mint hetven éve létezik. Bencze Piroska, Galánta: - Keresztény hitvallása nem gátolja a politizálásban? Van-e határ, amelyen túl a lelkiismerete esetleg álljt parancsolna? - Számomra a kereszténység az egyik legnagyobb érték, amelyet az emberiség történelme során kitermelt. Nem gátol a politizálásban. Ellenkezőleg, egy bizonyos szempontból szinte -kötelességemnek érzem a politizálást, főleg abban a helyzetben, amelyben most ez az ország és Kelet-Európa van. Számomra a politizálás egyfajta társadalmi együttgondolkodás és együttcselekvós. Meg kell, hogy mondjam, lelkiismereti késztetést is érzek, hogy most, miután megbukott az a rendszer, amellyel nem értettem egyet, megpróbáljam kivenni a részem egy új társadalom építéséből. Ugyanakkor van egyfajta határ, az pedig az erkölcs. Erkölcstelen politizálásba soha nem fogok belemenni, én a nyílt, a becsületes politizálás híve vagyok, ezt szeretném csinálni. Bencze Ildikó, Galánta: - Milyen eredménnyel dolgoztak a nemzeti kisebbségek autonómiájának elérése érdekében? - Ez bonyolult kérdés. Azokkal, akikkel közösen politizálunk, úgy éreztük, hogy lépnünk kell, viszont a hatásfokot nem tartom megfelelőnek. Azt hiszem, már előbbre kellene tartanunk, de objektív okai vannak annak, hogy elvárásaink nem valósultak még meg. Ha az eredményességen azt értjük, hogy a szlovák jogrendben megjelennek-e a mi elképzeléseink, akkor most nem tudom megválaszolni ezt a kórdóst, majd a jövő adja meg a választ. Mi mindent megteszünk azért, hogy az önigazgatás európai szintje bekerüljön a szlovák jogrendbe. Luky János, Barsendréd és Nagy Éva, Pozsony: - Szereti a verseket? Azt hallottam, hogy évekkel ezelőtt a Jókai-napokon is részt vett. Mit adott önnek ez a fórum? - Szeretem a verseket, s általában szeretem az irodalmat. A politizálást nem tartom szellemi szempontból az emberi tevékenység maximális szférájának. Ugyanakkor naponta érzem, hogy a politizálás valamilyen kizárás, beszűkülés felé szorítja az embert. Én viszont meg akarom magamban őrizni az embert, s ebben óriási segítség az irodalom. Ezért igyekszem, sajnos, nem annyit mint régebben, szépirodalmat olvasni. A Jókai-napokon pedig nem mint versmondó, hanem mint amatőr színész vettem részt, a lévai Csemadok színjátszó .csoportjával. Sarkadi, Örkény ós Sütő darabjaiban játszottam. Végül is nem éreztem magam jó színésznek. Életemben gyakran fordult elő, hogy azt tettem, amit tenni kellett. Léván volt egy színjátszó csoport, ós annak szüksége volt emberekre. Akkor, a kommunista rendszerben úgy éreztem, nemigen lehetett mást csinálni, mint azt, hogy a kultúrát próbáljuk építeni és az emberek közé vinni. Tíz évem ráment a lévai Csemadokra ós ezen belül a színjátszásra, de nem sajnálom. Csuka Gyula, Szene: - Csehországban járt főiskolára. Hogyan hatott önre, személyisége fejlődésére a cseh kultúra? - Pardubicóben vegyószetet tanultam. Öt évet töltöttem ott, elég jól megtanultam kapcsolatom ala túrával ós művel tott, bővítette látl képpen örülök, h a cseh emberekt és negatívumaika! cseh barátaim, re kozunk. Ezzel a h ban is jobban el t Csehországba m automatikusan cs kor befejeztem s tudtam csehül, Munkahelyemen, ban arról ismerte szélek, és az i feditelinek szólítc Végh Ilona, Pc múltban jelent r Újságokban is pc kit időt a politika - Ha úgy érz gom van, akkor arra gondolok, h nyit foglalkozni mint szeretnék, som a törtónele ra ós jelenleg eléggé sajátság Ián szüksége le zösségnek. A mám, hogy a fe gény és legal; amit meg keller galább hrom é fél év annyira t< sort se tudtar nem adom fel hozzájuk térni. DURAY MIKLÓS