Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám, csütörtök
5 K AR A CS ON Y 1992. DECEMBER 24. vazatai alapján Duray Miklós, .zlovákiai magyar embere. A eszténydemokrata Mozgalom ledig Gálán Géza színész és először meghirdetett ankétba iték el szavazatukat. Felhíváizatuk mellé kérdést is csatolsnki élt ezzel a lehetőséggel, ennek ellenére sok kérdés érkezett, amelyek között előfordultak azonosak vagy hasonlóak is, így az alábbi összeállítás előkészítése során válogatni kényszerültünk. Reméljük, sikerül hagyományt teremtenünk ezzel a kísérletünkkel. / Itt közöljük azt is, hogy a szavazók közül hárman sorsolással két-kétezer koronát nyertek. A szerencse Bartalos Lászlónak (Deáki), Bencze Piroskának (Galánta) és Ifass Józsefnek (Rozsnyó) kedvezett. És most következzenek a kérdések és a válaszok. GÁLÁN GÉZA Major Tímea, Zseliz: - Ha egy szigetre kerülne, milyen három tárgyat vinne magával? - A kérdésből nem derül ki, hogy milyen szigetről van szó. Ha mondjuk egy Kanári szigetek-szerű üdülőparadicsomba kerülnék néhány hétre és nem lenne teljesen üres a pénztárcám (és a fejem!), akkor nem cipelnék oda „három tárgyat". (Persze, egy kamerát azért vinnék.) Egészen más lenne a helyzet egy lakatlan szigeten! Oda olyan „tárgyakkal" szerelném fel magam, amelyekkel legalább egy embert elcsábíthatnék. Számomra ennek az embernek nagyon fontos lenne a (gyengébb) NEME és az (erösebb) IGENE! Melcser Júlia, Zseliz: - Miért vált színészből vállalkozóvá? - Én azt hiszem művész vagyok. Azért vállalkozom, hogy ne kelljen színészként méltatlanul eladni magam semmilyen hatalomnak és erőszaknak. Szeretnék még SZABADtéri SZÍNHÁZban szolgálni. Dolgozom a harmadik verseskazettámon és remélem, hogy sikerül pl. Cyrano szerepét is „kihordani" magamból. ( ne önerőből jussak fel, de gazság segítsen s kapaszkodó ravaszság? Nem, köszönöm!...")_ Vida Éva, Pozsony: - Minek tartja magát: művésznek, közéleti személyiségnek, netán politikusnak? - Olyan embernek, akiből - a korlátozott lehetőségek ellenére is korlátlanul - kitör őseink ereje. Hogy milyen formában, az mellékes. „Én szolgálni, s nem ragyogni akarok." (Petőfi). Merva Béla, Zseliz: - Mikor jelenik meg újra a Lehetőség? - Ha lesz rá lehetőség(-em,ünk)! (Ismét fojtogató szorításban, keservek között élünk, és talán nehezebben mint az elmúlt évtizedekben. Az otthonunkat, nevünket, településeink nevét újra el akarják venni tőlünk! A HAZÁRÓL, remélem rövidesen külön is szólhatok...) Jancsarics Lídia, Pozsony: - Ön milliomos? - Valamikor időmilliomos voltam. Most már kuporgatnom kell az időt, mert fél életemet elvették. Fenik a fogukat, hogy elvegyék a másik felét is. Ha a pénzre gondolt: Ilyesmit nem szoktak kifecsegni, de úgyis épp elegen bántanak le nem gyűrt irigységük miatt, hát elárulom: Tavaly harmadmagammal több mint 28 milliós forgalmat csináltam. Ennek ellenére az idén számottevő pénztőkém nincs. Azt hiszem mégis gazdag vagyok: bátorságban, ötletekben, és remélem szellemiekben. Merva Laura, Zseliz: - Mitől vonzó ön szerint egy nő? - Erre a kérdésre nagyon régen keresem a választ. Egyszer talán megközelítem egy könyvben, vagy filmben. A NŐ - talán azért mert én férfi vagyok! - nekem oly sokat jelent, még a mindenség felénél is többet, s így ez a vonzalom is jóval több a mindenség felénél. A teremtés csodája! Nő adott nekem (is) életet és a NŐ(k) éltet(nek). Ennek az ős-elementáris vonzalomnak a személyes jelentőségét, mint mondtam, csak készülök körülírni. Most még csak abban vagyok biztos, hogy ha ÉSZREvettem a VONZÓ NŐT, mindig átéltem, hogy forog a Föld. Talán ezért jó élni... Mészáros Gábor, Jóka: - Mi a hobbija? - Jaj, így is olyan sokan nézik ferde szemmel szerteágazó tevékenységemet! Hogy még hobbit is „merészeljek tartani"? Az már tényleg több lenne a sok(k)nál! Igazán örülök, hogy a jég hátán is MÉG ÉLEK! (Mellesleg: gyermekkoromban nyulakat, gyufásdobozcímkéket, bélyegeket, selyemhernyókat, radírgumikat, kisüvegeket és lepkéket is gyűjtöttem. Mára már a lepkékről is kezdek leszokni...) Božena Mesarošová, Pozsony: - Nem gondolt még arra, hogy könyvet ír? - De igen! Legutóbb ezen az oldalon, két kérdéssel korábban. Állítólag a férfinak előbb-utóbb írni kell egy könyvet. Hogy én miről, kiről akarok írni? Találják ki! Debnár Blanka, Zseliz: Melyik a legszebb élménye Amerikából? Ha meghívnám egy vacsorára, elmondaná nekem? tanít a lévai magyar iskolában. Egyébként vegyészmérnök, de valószínűleg nem ezt a szakmát folytatja, inkább a pedagógusi pályára lép. Sajnos keveset vagyunk együtt, de családunk már erre rendezkedett be, hiszen a Csemadokévekben is viszonylag keveset voltam otthon. Igyekszünk a lehető legnagyobb rendszerességgel és alapossággal megszervezni, hogy mikor tudunk együtt lenni, és' akkor közösek a programjaink. Szalay Eva, Komárom: - Ön műszaki ember. Hogyan lehet, hogy mégis ír, politizál, ós ha jól tudom, zenél is? - Igen, zenélek, több hangszeren játszom. Szerteágazó érdeklődésű ember vagyok. Ez alkati kérdés, mert voltam amatőr csillagász, színjátszó, amatőr író, írok politikai publicisztikát, írtam kritikákat, könyvismertetéseket, nagyon érdekel a történelem és mindemellett a vegyészet is. Végig kellene menni életem egyes korszakain. Mindig egyfajta értelmet kerestem a létben. S mindig valami másban találtam meg. Nem törekedtem kizárólagosságra, hanem megpróbáltam a dolgokat valamilyen harmóniában öszszeilleszteni magamban. Végül is örülök, hogy ennyi sok mindennel foglalkoztam, mert ez gazdagítja az embert. Jelenleg politizálok, de ez nem jelenti, hogy a politikánál kötöttem ki. Ebben a helyzetben, a jelen pillanatban erre van szükségem. Amint úgy érzem, hogy kiégtem, nem tudom tovább csinálni, vagy bárhonnan is jelzést kapok, hogy ebből elég volt, akkor csomagolok, és mást fogok csinálni. Erre minden nap kész vagyok, egyáltalán nem ragaszkodom a politikai pályához. Az ember beleszületik egy helyzetbe, ón csehszlovákiai magyarnak születtem, meg kell próbálnom úgy megállni a helyem, hogy a közösség számára hasznos tudjak lenni. Vágai Krisztina, Kassa: - Sokat járt külföldre. Elmondaná legemlékezetesebb élményét? - Viszonylag sokat járok külföldre, de az utóbbi időben csakis hivatalosan. Érdekes történetem nincs, mert ezeket az utakat munkával töltjük. Őrültnek tartottam volna azt, aki azt mondja nekem, hogy a British Museumtól 20 méterre fogok lakni, de a múzeumba nem megyek el. Pedig ez megtörtént, egy hétig laktam ott, ám olyan sűrű programunk volt, hogy egy pillanatra se jutottam be a múzeumba. Novemberben Brüszszelben voltam anélkül, hogy láttam volna főterét, a várost. Reggeltől estig tárgyaltunk. Ha mégis egy élményt említenék, akkor a legutóbbi dél-tiroli látogatásunkról szólnék. Tizenhétezer ladin ól ott, ós mi jártunk egyik községükben. Fantasztikus körülmények között élnek. A 2800-as lélekszámú faluban fedett uszoda, korcsolyapálya, gyönyörű faragott fatemplom volt és új faluháza, olyan ülésteremmel, hogy a szlovák parlament elbújhat mellette. Megmutatták könyvtárukat, kutatóintézetüket, ahol 17 állami alkalmazott foglalkozik a ladin nyelvvel, kultúrával, az oktatási autonómia megvalósításával. Aznap ladin szerettem volna lenni Dél-Tirolban. Nekünk is ebbe az irányba kellene elmozdulnunk. SÁKY PÁL Szabó Vilmos, Vága: - Elfogadná, ha önt választanák meg Szlovákia elnökének? - Nem. A funkciókat illetően sohasem voltak ambícióim. Tenni akarom a saját dolgomat. Az elnöki funkció nem nekem találtatott ki, de nem érezném magam jól egy ilyen Szlovákia elnökjelöltjeként sem. Hrlastély Márton, Somorja: Nem zavarja, hogy Léván lakik, míg a politikai élet leginkább Pozsonyban zajlik? - De igen. Vannak ennek pozitívumai és negatívumai is. A pozitívum az, hogy amikor hazamegyek, ki tudok szállni az őrült politikai körhintából, kiesek a számomra fojtogató pozsonyi légkörből, jobban le tudom reagálni, el tudom feledni az egész adok-kapokat, ami a politikában van. Ugyanakkor nagy megterhelést is jelent az utazás, hiszen 150 km-re van a két város, ós előfordul, hogy egyórás megbeszélésre hívnak, s én az egy óra miatt nyolc-tízet elvesztek. Vágó Tibor, Pozsony: - Kérem, beszéljen röviden családjáról; mit csinál a felesége, vannak-e gyermekei, mikor tud együtt lenni velük? - Négy lányom van. Ők nagyban segítenek abban, hogy otthon lazíthassak, kipihenhessem magam, ós aztán ismét folytatni tudjam a közéleti tevékenységem. Feleségem a legkisebb lányunkkal van gyermekgondozási szabadságon. Emellett hitoktatói tanfolyamra jár, ós hittant jsehül. Bizonyos ilt ki a cseh kuíi/el, ami gazdag ícörömet. Mindengy megismertem t, pozitívumaikat is. Máig vannak ndszeresen találíttérrel a politikádok igazodni. Ha gyek, a nyelvem h szóra áll. Amifőiskolát, jobban mint szlovákul, i lévai textilgyárhogy csehül beizgatónkat pane i. • sony: - A közeiig első regénye, ikál. Hogyan szaiellett az írásra? n, hogy adóssácsaládom mellett / nem tudok anyaz irodalommal, n egyfajta rálátáe, a mi múltunkiletünkre, amely , és amelyre taennek a kis könagyobb problénben van két rei három drámá, rni, de ehhez leellen* Az elmúlt itt volt, hogy egy sírni. Terveimet issza szeretnék - Ha ezt most az Új Szó hasábjain elárulom, félő, hogy már nem hív meg. Ezért a meghívást elfogadom. Címem, telefonom pillanatnyilag nincs, ellenben a postafiókom változatlanul 207-es, és jusztazértis: Pozsony 81499. (Különben, akadt egy-két élményem!) Jalsovszky Vilmos, Marcelháza: - Mikor jelenik meg harmadik verseskazettája? - Nagyon szerettem volna ha Karácsony előtt megjelenik... Kevesen tudják, hogy évek óta megújuló zaklatások közepette élek. Nagy célokkal és sok munkával hessegettem el a gondokat. Most háborús körülményekbe sodortak. A tavalyi PIROS, az idei FEHÉR kazetta után januárban, a harmadik ZÖLD is megjelenik. Ha nem jön egy újabb „elemi" csapás. Major Mária, Zseliz: - Miért nem ön a Jókai Színház igazgatója? - Nem vagyok biztos abban, hogy erre a kérdésre nekem illik válaszolni! Még akkor sem, ha valamikor is tettem volna olyan kijelentést, hogy én a Jókai Színház igazgatója kívánok lenni. Tény az, hogy én itt egy olyan ember vagyok, akinek talán lehet köze a SZÍNHÁZHOZ (is), és az is tény, hogy Komáromban létezik egy meglehetősen használható színházépület, (meglehetősen használják is), az viszont mellőzhető tény, hogy én Komáromban születtem, de az már elgondolkodtató, hogy a Jókai Színháznak és nekem nincs sok közünk egymáshoz. Egyben biztos vagyok: A komáromi színház az ideszakadt magyaroké és a magyar kultúra szimpatizánsaié. Tehát egy hatszázezrednyileg az enyém is! Sajnos, ennek nyomát sem érzem. (Méry Gábor felvételei)
