Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-03 / 285. szám, csütörtök
1992. DECEMBER 3. HAZAI KÖRKÉP FÖLDÜGYBEN A DEMOKRÁCIA NEVÉBEN A transzformáció kálváriáján túljutott földtulajdonosok máris új problémákkal találják magukat szemben, jelzi két, Udvardról érkezett levél. Mivel hasonló meglepetések másutt is érhetik a tagokat, nem árt, ha általános tanulságul e helyen foglalkozunk a felvetett problémával. . F. F. olvasónkat az lepte meg, hogy amikor a család anyagi helyzetének jobbá tételére szerette volna maga művelni földjét, a mezőgazdasági szövetkezetben a tudtára adták: Amennyiben kikéri tulajdonát, akkor a földdel együtt a szövetkezetben dolgozó párját is „viheti". Levelének másik részében azt nehezményezi, ami Sz. L. olvasónk kezébe is tollat adott. Arról van szó, hogy a szövetkezet a nem tag földtulajdonosoknak, illetve azoknak, akik kiléptek a szövetkezetből, az 1992-es évre kifizette a bérleti díjat, a tagoknak viszont nem. Bérleti díjat azok a nem szövetkezeti tagok sem kaptak a „saját" földjük után, akiknek férje, felesége a szövetkezet munkaviszonyban lévő tagja. Mindketten felteszik a kérdést, mit lehet tenni? Létezik olyan törvény, amelyik ezt megengedi? Miért van ilyen kitétel az egyik szövetkezet alapszabályzatában, ha nincs a szomszédoséban? Vagy a demokráciában is azt csinálnak az emberrel, amit akarnak? Kezdjük a végén. A demokráciában természetesen nem azt csinálnak az emberrel amit akarnak, hanem azt, amit az ember megszavazott és ami a kérdéses mezőgazdasági . szövetkezet alapszabályzatában benne van. Azt pedig, ami az alapszabályzatban leledzik, annak idején a tagok (köztük levélírónk, illetve házastársa is) kézfelemeléssel szentesitették. Ha nincs hasonló a szomszédos szövetkezet alapszabályzatában, akkor azért nincs, mert ott hasonló kitételt vagy nem akartak a szabályzat részévé tenni, vagy igen, de a tagság nem szavazta meg. Olyan törvény nincs, amely' kötelezné a szövetkezetet, hogy a' földjét kivevő tagot, illetve a saját földjét művelni akaró nem tag házastársát alkalmaznia kell. Már csak azért sincs, mert a kivett földdel arányosan a munkaviszonyban lévők számát is csökkenteni kell, különben nincs nyereség. És kit bocsássanak el, ha nem azt, akinek illetve házastársának közreműködésével csökkent a terület. Mit lehet tenni? Semmit, illetve bizonyos vonatkozásokban annyit, hogy legközelebb a tagok jobban odafigyelnek, mire emelik fel kezüket, illetve kérik az alapszabályzat módosítását, mivel az törvénytelen. Éppen, mert demokrácia van, már elmúlt az idő, amikor a mezőgazdasági szövetkezet tagjának (is) feltartott kézzel kellett aludnia, hogy még álmában se szavazzon véletlenül nemmel. Ez akkor volt, amikor a mezőgazdasági szövetkezetek egy részében „megölték" a demokráciát, és az alkalmazkodni tudó tagok bárányka módjára emelgették a kezüket. Ezt kellene megszüntetni, csakhogy ehhez előbb azt is tudni kellene, hogy mi van az alapszabályzattervezetekben. Ezzel pedig eddig a tagság vajmi keveset törődött, igy nem csoda, hogy alkalmanként ugyancsak meglepődik, mire adta . áldását. Céltudatos az okítás. Most ugyanis épp ilyen kézfelemelősdi időszak van a mezőgazdasági szövetkezetekben. Előbb a transzformációban jogosult személyek szavaznak a transzformációs tervezettekbe, majd az újonnan megalakuló mezőgazdasági szövetkezet tagjai az új alapszabályzatra. Aki úgy megy el a jogosult személyek közgyűlésére, majd az alapító taggyűlésre, hogy nem tudja, mi van a tervezetekben, mire emeli fel a kezét, az bizony megjárhatja. (egri) JANUÁRTÓL: OS, SO VAGY Ml? ÁTMENETI IDŐSZAK A szövetségi állam megszűnését immár hivatalosan kimondó törvény azt a kitételt is tartalmazza, hogy az utódállamok nem használhatják a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság állami szimbólumait. Mivel ezek közé tartozik a gépjármüvek kötelező megjelölésére használatos CS jelzés is, felkerestük dr. Stanislav Kušík rendőr alezredest, a Szlovák Köztársaság Rendőri Testülete Elnökségének osztályvezetőjét, hogy feltegyünk neki néhány kérdést. Alezredes úr, kezdjük a leglényegesebbel: 1993 január elsejétől megtilthatják-e az országhatár átlépését azon szlovákiai autóknak, amelyen a CS „felségjel" van? - Elméletben igen, a gyakorlatban viszont nem kell ilyesmitől tartanunk. Egy átmeneti időszakra ezen a téren is hasonló lesz a helyzet, mint például a személyazonossági igazolványokkal, az útlevelekkel vagy a gépkocsivezetői jogosítványokkal: amíg nem lesz helyettük új, érvényesek a régiek. Mit jelent ez konkrétan a nemzetközi autójelzés vonatkozásában? - A dolog mechanizmusa a következő: Mint ismeretes, az egyes országok jelzését nemzetközi egyezmények szabályozzák. Amennyiben a változást bármilyen körülmény indokolttá teszi - mint például esetünkben két új ország létrejötte, illetve az eddigi megszűnése -, az új államoknak kérvényezniük kell az Egyesült Nemzetek Szervezetének fórumán a saját maguk által javasolt jelzés nemzetközi regisztrálását. Nyilvánvaló, hogy a kérvény benyújtására legkorábban csak akkor kerülhet sor, amikor a szóban forgó állam már nemzetközi jogalanyisággal bír, tehát Szlovákia esetében 1993. január 1-je után. A javaslat megtárgyalásának van egy bizonyos átfutási ideje, mint ahogy annak is, hogy elfogadását követően bekerüljön a mi jogrendünkbe. Ezt követi majd a gyakorlati megvalósítás, amely ugyan már csak tisztán műszaki kérdés, ám szintén eltart egy bizonyos ideig: az új jelzés megtervezése, gyártása, forgalmazása. Csakis ezek után tehetjük kötelezővé a használatát külföldre utazás esetén, illetve fordíthatjuk vissza a határról a régi jelzést használó gépjárműveket. A magánvállalkozók leleményességének köszönhetően már hónapok óta többféle „nemzetközi jelzés" ékesíti az autókat Szlovákiában. Mennyiben tekinthetők érvényesnek? - Nézze, ezekre mi egyelőre úgy tekintünk, hogy - természetesen a közlekedésbiztonsági előírásokat figyelembe véve - mindenki azt ragaszt az autójára, amit akar. Ilyen értelemben az említett jelvényeket akár Szlovákia egyfajta reklámjának is tekinthetjük. A fentebb elmondottakból azonban teljességgel nyilvánvaló, hogy semmiféle törvényes alapjuk nincs, tehát érvénytelenek. Ha egy szlovákiai rendszámú autó CSAK ezt a jelzést viseli, az országhatáron minden további nélkül viszszafordítható. Más kérdés, hogy kétségtelenül itt is tapasztalható bizonyos tolerancia, ami erre az átmeneti állapotra általában jellemző. Van már valamilyen javaslattervezetük Szlovákia jövendő hivatalos nemzetközi autójelzését illetően? - Mivel egy ilyen jelzés az erről szóló konvenciók értelmében egy, két vagy három betűből állhat, mindenekelőtt ilyen kombinációt kell találnunk. Azt ugyanis nyilván nem kell külön hangsúlyoznom, hogy két országnak nem lehet ugyanaz a jelzése. Ez az első teendőnk; a következő, a nemzetközi szabványok figyelembe vételével, az új embléma grafikai megterveztetése lesz. VAS GYULA Figyelem: külföldön egyik sem érvényes! (A szerző felvételei) PVBli KI NYER MA - POZSONYBAN A Magyar Kulturális Központ házában (Pozsony, Somolický utca 1/a,) 1992. XII. 5-én, szombaton 12 órakor kerül megrendezésre a „KI NYER MA" játék és muzsika 30 percben című népszerű zenei vetélkedő a Magyar és a Szlovák Rádió közös szervezésében. Műsorvezető Czigány György. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A nyertesek értékes díjakban részesülnek. Filmvetítés: 1992. XII. 8-án 19.00 ó.: Szent Péter esernyője magyar nyelven 1992. XII. 15-én 19.00 ó.: Szent Péter esernyője szlovák fordításban A belépés díjtalan. KÖZLEMÉNY A Csemadok OV, a Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége, Tornaija város önkormányzata, társrendezőkkel és támogatókkal közösen, 1992. december 12-én, szombaton 18 órai kezdettel Tornaiján, a városi művelődési központban megrendezi a csehszlovákiai magyar felnőtt néptáncegyüttesek országos versenyét. Fellép: a Bódva, a Búzavirág, a Garammenti, a Hajós, az Istigiinc, az fiosvai, a Nógrád, a Szőttes, a Tinódi, az Új Nemzedék és a Vasvirág néptáncegyüttes. A versenyelőadásokat éjfélig tartó táncház követi. 1992. december 13-án, vasárnap 15 órakor kezdődik a gálaműsor. Vendégként közreműködik Budapestről a Bekecs népzenei együttes Vavrinecz András vezetésével, és Nógrád szülötte, Szvorák Katalin népdalénekes. A SZÉCHENYI KÖNYVTÁR CÍME November 30-ai számunkban információt adtunk közre az Országos Széchenyi Könyvtárról. Több olvasónk kérésére közöljük a könyvtár . pontos címét: Országos Széchenyi Könyvtár, Budavári Palota, 1827 Budapest. MÁTYÁS, PERELJ! (Folytatás az 1. oldalról) ugyancsak az a telex, amely fölhívta a polgármester figyelmét, hogy az eredeti felirat leverése sérti a műemlékvédelmi törvényt. Eközben a szobor előtti térségből a csőre töltött karabéllyal fölszerelt katonák megkezdték kiszorítani a tömeget. A mintegy ötszázas tömeg románul kiáltozott, magyar szót csak csöndesen lehetett hallani. - No, ha Mátyás román volt, akkor a magyarok a legdemokratikusabb nép, hogy hagytak maguk fölött uralkodni egy románt - háborog egy idős kolozsvári polgár. - Provokáció-hangzik mindenfelől, magyarul, románul - ezt még Ceausescu sem merte megtenni. Civil rendőrök próbálják meggyőzni az összegyűlteket az aktus helyességéről, meg arról, hogy hiszen ugyanez a tábla 1938 és 1941 között már egyszer fölkerült a szoborra. A környező parkban már csak a civil hatóságiak, néhány újságíró és filmes marad. A tömeg rendületlenül fújjol a szürkületben, miközben a tábla fölkerül. Váratlanul két munkás mászik a szoborra, hatalmas füttykoncert kíséri, s a jelenlévőkben meghűl a vér, csak nem nyúlnak magához a lovasszoborhoz is? De nem, csak megvetik a lábukat Mátyás hadvezéreinek bronzfején, belekapaszkodnak a paripa patájába, s fölerősítik mellé a román zászlót. Hűvösödik, fagyos szélben lobognak Mátyás frissen szerzett zászlói. Kettő jobbról, kettő balról. A tömeg elgémberedik, majd lassan megindul a park mentén körbe. Fölhangzik az ének: „Perelj uram, perlőimmel, harcolj én ellenségimmel, te pajzsodat ragadd elő..." A hosszú menet énekelve járja körbe a Szent Mihály templomot, a szoborparkot, egyszer, kétszer, háromszor... Funar polgármester eddigi rendelkezései ugyancsak fölháborították a várost. Utcaneveket változtatott meg, magyar lapok szerkesztőségét lakoltatta ki, megtiltotta a város területén a magyar feliratok használatát. A kétszáz éves múltra visszatekintő kolozsvári magyar színjátszás ünnepségeit három nyélven hirdető plakátokat tehát tilos az utcán kirakni. Legújabb követelése, hogy a rádió és a televízió magyar nyelvű adásaiban tiltsák meg a helységnevek magyar használatát. Ha csak rajta múlna, a városban rég megszűntek volna a magyar iskolák. A Mátyás-szoborra kitűzött magyarázó szöveggel Funar kétségkívül a románság nemzeti napját óhajtotta dicséretes módon megünnepelni. Az 1918-ban Gyulafehérváron kimondott egyesülés azonban ugyancsak meghatározta a nemzetiségek önrendelkezését és magában foglalta a kisebbségek jogainak széles körű szavatolását. Ez mintha elkerülte volna Funar és társainak figyelmét, ezért az RMDSZ is tiltakozását fejezte ki, s erre hivatkozott Doina Cornea asszony, a közismert kolozsvári szabadságharcos. Provokáció, a népek közötti gyűlölet szándékos szítása ez az aktus- jelentette ki Cornea asszony. A tüntetők, tiltakozók pedig ezután nap mint nap összegyűlnek az esti órákban a szobor előtt, hogy énekelve, gyertyás menettel figyelmeztessenek arra: békében, méltósággal szeretne élni egymás mellett valamennyi nemzet. Marad a fohász, az egyházi énekekben kifejeződő reménység, a pajzsra áhító bizodalom. A magyar nyelvű nyilvános éneklés betiltása Kolozsvárott minden percben várható. MÁSOK ÍRTÁK ÖSSZEFÜGGÉSEK A szlovák kormányfő egyes kijelentéseikor libabőrös lesz az ember háta. A sok példa közül elég, ha a véleményem szerinti legbotrányosabbat idézem, amikor is azt jelentette ki a német Szövetségi Gyűlés külügyi bizottságában, hogy „Szlovákiának mindig akkor alakult jól a sorsa, ha jó viszonyt tartott fenn Németországgal". Ez a kijelentés ugyanis nem vonatkozhat semmilyen más időszakra, csupán a vazallusi Szlovák Állam időszakára, a náci Németországhoz fűződő viszonyára, amelyre ugyanis Szlovákia egyes köreiben még mindig rövidlátóan mint az idill és jólét időszakára emlékeznek. Semmilyen más nemzetközi kapcsolatokról Szlovákia és Németország között a történelemnek nincs tudomása. Első megdermedésemben újra feltűntek a szemem előtt Tiso áldozatai, a keleti fronton elesettek és megnyomorodottak, a lemészárolt zsidó származásúak, és sokan azok közül, akik Szlovákián keresztül menekültek s a szlovák szervek túlbuzgó németbarát rendeletei végrehajtóinak áldozataivá lettek. Ezekből a szavakból is kitűnik az uralkodó szlovák párt ideológiai tákolmányának parttalan politikai opportunizmusa és belső megosztottsága, aki egyidejűleg augusztus 29-ét is szeretné elismerni, s egyidejűleg megtagadni a szlovák-német kapcsolatok egyedüli reális, baráti időszakát, amelyet előbb elismert. Tudatosítják-e mindezt a szlovák és a cseh történészek? A huszadik század hektikus történelmében nem ez az egyedüli eset, amikor a kritikátlan nacionalizmus vagy inkább a váratlanul jelentkező reális szocializmus vadhajtása zavart okozott volna egész nemzetek értelmiségi •köreiben azért, hogy eladta volna ítélőképességét egy tál avanturista lencséért. Nem szeretném, ha az elithez tartozónak bélyegeznének, de rajtuk ebben az esetben több múlik, mint bárki máson. Nem akarhatok a többi állampolgártól többet, mint azoktól, akiknek éppen őket kellene tanácsaikkal segíteniük a bonyolult világban. Nem csoda, hogy a másik fél is időben tudatosította, milyen övön aluli ütés volt másik „kiváló" javaslata a kárpáti németek kártalanítása érdekében. Szerencsére ezt a németek elutasították. Néha úgy tűnik számomra, hogy a történelem ismétlődik, csupán más jelmezeket és viseletet ölt. Nem hagyhatom összehasonlítás nélkül az 1938-39-es éveket, az akkori szlovák nemzetgyűlés tanácskozásait, a Szlovák állam deklarálását, a szlovák-német rábeszélősdit, a szudéta-szlovák kokettálását a Szlovák Nemzeti Tanács mai kijelentéseivel, illetve a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa kijelentéseivel, a szövetség másik államának egyoldalú előnybe helyezésével a másik rovására, s olykor egyes német kitelepítettek kokettálását egyes szlovák szeparatistákkal. Dehát jó politikát lehet néha dilettáns eszközökkel is csinálni, bár az sohasem lehet jó a történelem kicsisége nélkül. Kíváncsi vagyok, mivel lep még meg minket az uralkodó szlovák párt. „Fait accompli" (=befejezett, megmásíthatatlan tény) politikája, amely a totalitárius államokra jellemző, újra markánsan megmutatkozott a Bőssel kapcsolatos egyoldalú lépésekben. Aggályaim vannak, hogy még az eddig relatíve „fair" keretek között zajló Cseh-Szlovák mérkőzést valaki el ne rontsa vagy meg ne hiúsítsa meggondolatlan öngólokka l 7 J ... . Zdenek Janik Kultúrny život, 46. szám.
