Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám, kedd

1992. DECEMBER 29. grt^iiMPW ." GYŐRBŐL A SZLOVÁK TELEVÍZIÓBA KÖNNYEK TENGERE LIBOR VACUÜK KOREOGRÁFIÁJÁBAN MÜLLER ERVIN ÉS BOMBICZ BARBARA MOZAIK mm^mmmm Először, ez év tavaszán a Győri Balett mutatta be, most a Szlovák Televízió tűzi műsorára Libor Vaculík Mahler-ciklusá­nak negyedik darabját, a Könnyek tengerét. Egy anya és három fia fájdalmakkal teli története elevenedik meg a műben, amely a zeneszerző Gyermekgyászdalok című alkotása alapján szüle­tett. A színpadi koreográfia televíziós változata pár hónappal a győri premier után, a dévényi vár tövében készült Bombicz Barbara, Horváth Erika és Müller Ervin főszereplésével, s hogy a figyelemfelkeltés teljes legyen: a Könnyek tengerét már a franciák is láthatták. Cannes-ban a táncfilmek nemzetközi fesztiválján az év legjobb alkotásai közé sorolták Vaculík koreográfiáját. legjobb közé jutni... ekkora szakmai elismerés ritkán éri az embert. Müller Ervin az Első fiút tán­colja Vaculík alkotásában. - Számomra azért volt nagy élmény a munka, mert valós érzelmeket, a saját életemet vi­hettem a figurába. Azt mutathat­tam meg a színpadon, ami ben­nem is nyomot hagy: a búcsúzá­sok fájdalma. Ezen a ponton, úgy érzem, rólam is szól a ko­reográfia. Az én szüleim több mint kétszáz kilométerre laknak Győrtől, ha én látogatok haza, -A zene mellett, bizonyára, másvalami is inspirálta a mű elkészítésében. - Mahler a legkedvesebb ze­neszerzőm, de nem lennék őszinte, ha elhallgatnám: Anyámhoz fűző kapcsolatom motivált a koreográfia létrehozá­sában. Elvált szülők gyereke va­gyok, s annak idején amikor Prágából, a konzervatórium ba­lett-tagozatának elvégzése után Pozsonyba kerültem, én is el­hagytam Anyámat. Nagyon sok fájdalmat okoztam neki ezzel, tudom, hiszen minden találkozá­sunkkor és minden egyes leve­lében elmondta: nehéz neki egyedül, és bármennyire is ra­gaszkodott hozzám, voltakép­pen engem is elveszített. Azzal, hogy ő Prágában maradt, én meg többszáz kilométerrel távo­labb élem az életem, inkább csak telefonkapcsolatban va­gyunk, amit ő borzasztó nehe­zen visel. A szeretet, az össze­tartozás vissza-visszatérő motí­vuma koreográfiáimnak, az anya-fiú kapcsolatról azonban most szólok először, de biztos, hogy nem utoljára. - Győrben, a próbák során gondolt már a mű televíziós vál­tozatára is? - Nem. A táncfilm Schreiber Ildikó ötlete volt, aki dramaturg­ként dolgozik a Szlovák Televí­zióban. Eljött a győri bemutatóra és ott szólt, hogy „hozzuk át" a koreográfiát. Mahler Friedrich Rückert versei alapján kompo­nálta a müvet, s amit keveseb­ben tudnak: közrejátszott benne magánélete tragédiája is, hogy négyévesen halt meg a kislá­AzAnya és Első fia: Bombicz Barbara és Müller Ervin (Mária Kušnírová felvétele) nya. Győrben csak a zenét hallja a közönség, a televíziós válto­zatban, Anna Javorková tolmá­csolásában a versek is elhang­zanak. - Mennyiben különbözik egy­mástól a színpadi és a televíziós változat? - „Élő kulisszák" előtt, a sza­bad ég alatt vettük fel a filmet egyetlen kamerával, de a ko­reográfia majdnem ugyanaz, mint Győrben. - A főszerepeket is győriek táncolják. - Ez volt az első közös mun­kánk és azt kell hogy mondjam: nagyon szeretem őket. Kitartó­ak, szorgalmasak, megszállot­tak... az itteni táncosokra nem igazán jellemző az, ami rájuk. -A film cannes-i sikere mennyire érte váratlanul? - Egyáltalán nem számoltam vele. Nyolcvan alkotást fogadott el a zsűri, nyolcvanból a tizenkét ők maradnak és én köszönök el, de ha ők jönnek hozzám, az elválás akkor sem könnyebb. A Könnyek tengere ezekről az érzésekről szól; az egyik fiút a Szerelem, a másikat a Halál, a harmadikat a Sors viszi el az Anyától. - Pozsonyban ugyanazt tudta nyújtani, mint Győrben, a szín­házban? - Remélem igen. Pozsony­ban persze nehezebb dolgunk volt, épp a felvételek miatt. Ott nem lehetett íve, folyamata a darabnak, hiszen megszakítá­sokkal, szünetekkel, ismétlések­kel vettük fel. A néző természe­tesen semmit sem sejthet mind­ebből, ő „egészben" kapja a művet, ugyanúgy, mint a szín­házban. - Ha csak két szóval jelle­mezhetné Libor Vaculíkot, mit mondana róla? - Szigorú, de jó koreográfus. UJ MAGYAR MUSEUM EGY ELFELEJTETT FOLYÓIRAT MARÓSÁN GYÖRGY AZÚTVÉGETÉRT Beidegződések, személyes érzel­mek, sőt indulatok játszanak bele a huszadik századi közép- és kelet­európai politikusok utóéletébe. Az elmúlt évtizedek bukott rendszerét idéző politikusokról, bármennyire is jelen voltak a mai nemzedékek éle­tében, ha kerek évfordulót élnek meg, vagy ha életük lezárul, vala­hogy mintha illene megfeledkezni. Valószínűleg gondot vesz a nyaká­ba az is, aki "bátorkodik megemlé­kezni arról, hogy 84. életévében el­hunyt Marosán György, a magyaror­szági szociáldemokrata, majd kom­munista vezető. Mintha a sors tudatosan gondos­kodott volna róla: magas kort megél­ve úgy távozzék az élők sorából, hogy vele beteljesedjék, amit egyik visszaemlékezésének a címe sugall: Az úton végig kell menni. Az út pedig - a cím eredeti szándékával ellen­tétben - az lett, amit a kommunista tisztségviselők egy sajátos, főként magyarországi és csehszlovákiai tí­pusa vállalt, kevéssé gondolva a végkifejletre. Az ötvenes évek bör­tönbüntetését sajátjaitól elszenved­ve, később ugyancsak könyörtelen­nek bizonyultak az ellenforradalmá­roknak kikiáltott reformszellemű elv­barátaikkal szemben. A szociálde­mokrata sütómunkás, a „nagyhan­gú" szónok 21945 után pártjának vezető egyénisége lett. Főtitkárhe­lyettesként működött közre a szoci­áldemokrata és a kommunista párt egyesülésében, amiről kiderült, hogy egyet jelentett a szociáldemok­rácia felszámolásával. Rákosiék mégsem kegyelmeztek neki. Maro­sán a börtönből szabadulva minisz­terelnök-helyettes lett, s 1956 no­vemberében Kádárral együtt vállalta a szovjetek kiszolgálását. Sőt, sze­mélyes levélben szorgalmazta Nagy Imre bíróság elé állítását. Lukács György tanítványainak, Fehér Fe­rencnek és Heller Ágnesnek vallotta be ezt először. De hogyan is lett Marosán Lukács Györgynek és ak­kori tanítványainak a vitapartnere? Ahogy utolsó könyvében írta, az öt­venhatos tragédia után a kommunis­táktól az őszinte szembenézést vár­ta, s amikor úgy látta, hogy ez nem történik meg, 1962-ben, ötvennégy évesen lemondott minden tisztségé­ről, s ahol csak lehetett, a korszel­lemhez képest hihetetlenül szóki­mondóan nyilatkozott, [gy a refor­merek, majd később az ellenzékiek is, szövetségest véltek látni szemé­lyében. Mégis, 1968-ban a szerinte mértéket vesztett dubčeki vezetést tette felelőssé a fejleményekért. Pe­dig Novotnýval kapcsolatban nem voltak illúziói. Persze, kérdés, mit gondolt róla akkor, amikor még ö személyesen vitte neki a tájékoz­tatást a Nagy Imre elleni halálos ítéletről. Ugyancsak megdöbbentő, hogy 1968 augusztusában Karlovy Varyból, ahol szabadságát töltötte, a prágai magyar követségre sietve barátként ölelkezett a nemrég sza­badult Rudolf Barákkal. Vajon volt-e joga nem tudni arról, hogy Barák 1953-tól 1961-ig belügyminiszter­ként milyen szerepet játszott az öt­venes évek csehszlovákiai elítéltjei­nek fogvatartásában, például a szo­ciáldemokrata Bohumil Laušman ti­tokzatos börtönsorsában. Még pár héttel korábban a Népszabadság a Pestre látogató Dubček vezette küldöttség iránti gesztusnak szánta Marosánnak a Tüzes kemence című visszaemlékezéséről írt recenzióját. A küldöttség tagja volt ugyanis az akkori csehszlovák külügyminiszter, Jirí Hájek is, akivel Marosán 1948­ban, a cseh szociáldemokrata és a csehszlovák kommunista párt egyesítése során került bensőséges kapcsolatba. Tudjuk, Jirí Hájek ké­sőbb, az ún. konszolidációs időszak első számú üldözöttjei közé tarto­zott. Micsoda szörnyű ellentmondások és emberi, politikai vargabetűk, amelyek talán csak e huszadik szá­zadban eshettek megl Egyvalamiről azért talán most sem kellene meg­feledkezni, arról, amit annak idején, Marosán önkéntes lemondása kap­csán az ismert ausztriai kommentá­tor, Paul Lendvay írt, hogy tudniillik lemondása egyedülálló volt a kom­munista rendszerek történetében. Kérdés, vajon a mai átalakuló Kö­zép- és Kelet-Európában mennyien lennének képesek erre! (kiss) A történelmi naptárak nem tartják számon azt a fél évszázaddal ez­előtti eseményt, amikor Kassán napvilágot tátott az Új Magyar Mu­seum című folyóirat első füzete. Az sem nagyon állítható, hogy az iroda­lomtörténet különösebb figyelmet tu­lajdonított volna neki. Az 1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon 3. kötetében található róla pár sornyi jellemzés. Úgy érzem, hogy e folyó­irat, tartalmát tekintve, ennél jóval többet érdemel. Még akkor is, ha néhány, főleg történelmi jellegű írás­ból kiérződik a korszakot (1942-44) és annak kiadványait jellemző eufó­rikus nemzeti hängulat is. Nem ez a lap fő jellemvonása! A Kazinczy Társaság elnöke, dr. Buczkó Emil előszavában e sza­vakkal bocsátotta útjára a tudomá­nyos, irodalmi és művészeti folyóira­tot: ... a kassai Kazinczy Társaság nagy anyagi erőfeszítéssel és ál­dozattal életre hívta az élni aka­rásnak, a tájkultúra kialakításá­nak, ápolásáriak azt a látható je­lét, melyet szeretettel, bizalommal helyezünk minden megértő ma­gyar kezébe, aki az ország fejlő­désének új útjait meglátta és ezt a vidéki tájkultúra emelésével szolgálni kívánja..." A lap évenként két kötetben jelent meg, 1942 őszétől 44-ig. A IX. füzet 1944 szeptemberében hagyta el a Wiko nyomdai és litográfiái műin­tézetet. (Azt, hogy a X. füzet megje­lent-e, nem sikerült kideríteni.) A szerkesztők a folyóirat kurta fenn­állása alatt ekkor kényszerültek má­sodszor arra, hogy emeljék árát, de egyúttal közlik, hogy az így is „az ország egyik legolcsóbb folyóira­ta, hiszen négy vaskos kötetét változatlanul negyven ív tejrede­lemben sehol sem lehet húsz pen­gős áron kapni". A füzetek címlapja egységes. Az első magyar folyóirat, a Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid szerkesztésében 1788 és 1792 között megjelent Magyar Museum első kötetének fedőlapja alapján készült. Szerkesztője dr. Sziklay László (1912. január 9. - 1987. június 15.), aki akkor a kas­sai kereskedelmi főiskola tanára. Később, 1945 után, munkásságá­nak fő területét a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok és az összeha­sonlító irodalomtörténet elméleti kérdései alkotják. A szerkesztőbi­zottság elnöke Újváry Lajos, tagjai között ott találjuk Darkó Istvánt, dr. Mihalik Sándort (a Felső-Ma­gyarországi Rákóczi Múzeum igaz­gatója), Nyíresi-Tichy Kálmánt (múzeumigazgató, Rozsnyó). A IX. füzetben még egy név kerül a listára: dr. Pauka Tibor, aki a „szerkeszté­sért és kiadásért" felel. Tartalmát tekintve, a lap hű ere­deti célkitűzéséhez. Tanulmányai irodalom, művészet és helytörténet központúak, de szép számban talá­lunk benne természettudományok­kal foglalkozó írásokat is. A füzetek külön értékét adják a gazdag, s ma már történelmi dokumentumnak is beillő fényképmellékletek. Állandó rovatai: Adattár, Könyvszemle, a lll.-VI. füzetekben Folyóiratszemle. Néhány számát kivéve, állandó szlovák melléklete van, melyben eredeti anyagok, s az érdekesebb, a szlovákságot is érintő írások fordí­tásai kaptak helyet. A VI. füzet (1943/111/2) csaknem teljes terjedelmében Kassával fog­lalkozik, pontosabban a város 1938-1943 közötti időszakával. 4 . 1.11 ,!. I «J »I. I Az Anya szerepét Bombicz Barbara táncolja. - Tizenkét év Markó Ivánnal, szólószerepek hosszú sora ugyanabban a stílusban... a Könnyek tengerében, gondo­lom, jóleső érzéssel fürdőzött. - Igen, hosszú idő után ez volt az első más, az első új stílus számomra, ami nemcsak a lel­kemnek, a testemnek is jólesett. Libor Vaculík és Markó Iván két különböző egyéniség, egyvala­miben azonban nagyon hasonlí­tanak egymásra: mindkettőjük­ben rengeteg az érzelem. S ahol érzelem van, ott alkotói mon­dandóban, ötletben sincs hiány és ha ilyen koreográfussal dol­gozhat a táncos, akkor van mit átadnia, közvetítenie. -Kétgyerekes anyaként bi­zonyára sok-sok félelmét, aggá­lyát tudja „kamatoztatni" a Könnyek tengerében. - Érdekes dolog ez. A próbák során még a majdani anyósi sorsom is megfordult a fejem­ben, de amikor a darab végén mind a három fiamat elveszítem, nem gondoltam soha, és ma sem akarok a saját gyerekeimre gondolni. Libor is megkérdezte, amikor már javában dolgoztunk: átvillant-e olykor az agyamon, hogy egyszer, ki tudja, hány év múlva rám is hasonló sors vár majd, mind a darabbeli Anyára. Nem, eszembe sem jutott, hogy azonosítsam magam a szerep­pel... akkor ott, helyben meg is szakadna a szívem. - Többféle anyafigurát eltán­colt már. A csodálatos manda­rinban a Lányt, A Nap szerettei­ben a Földanyát, a Jézus, az ember fiában Máriát formálta meg, hogy csak hármat említ­sünk meg a sok közül. A Köny­nyek tengerével most mégis va­lami egészen újat sikerült meg­fogalmaznia: az anyai sors elke­rülhetetlen tragikumát. - Ha most a legkedvesebb szerepeimet kellene felsorol­nom, akkor ezt a mostanit bizto­san az elsők között említeném, hiszen azáltal, hogy filmen is eltáncolhattam, nagyon szoros kapcsolatba kerültem vele. A cannes-i siker után kíváncsian várom, hogy fogadják majd a fil­met a Szlovák Televízió nézői. Libor pedig már jelezte: a Car­mina buranában és A kis her­cegben is számol velem. Az előbbiből tavasszal, az utóbbiból nyáron lesz táncfilm - és Po­zsonyban! SZABÓ G. LÁSZLÓ Sziklay László Kassa szellemi éle­tét, Mihalik Sándor műemlékvédel­mének öt évét, Ruttkay György köz­igazgatásának öt évét, Sziklay Fe­renc a város képzőművészetét, Stol­pa Károly kereskedelmét és iparát, Röthler István közegészségügyét mutatja be. A füzet irodalmi anyaga, versei is a városhoz szólnak (Sziklay Ferenc: A holtak beszélnek, Mécs László: Kassai kőkereszt, Bodor Aladár: Levél Kassára). Marék Antal írásában arról számol be, hogy a Kalot Kassán állította fel huszadik, és a legmodernebb berendezéssel ellátott népfőiskoláját. Szlovák szempontból sem érdek­telen Sztripszky Hiador: Pázmány Péter és a szlovák irodalom című írása (1943/11/1), mely Pázmánynak a szlovák írásbeliség kialakításában betöltött szerepével foglalkozik. A szerző ismeretei Pázmány Kalau­zának szlovák fordításait, valamint egy, akkor a Nemzeti Múzeum zenei osztályának tulajdonában lévő Ná­pewy starých slovenských zpjwanek od urazení Pani Anny Szirmay roze­ne Keczer roku 1625-1630 című kottáskönyvét. Nem kétséges, hogy ez az elfelej­tett folyóirat értékes bizonyítékként szolgál a szlovák-magyar kapcsola­tok meglétéről egy olyan időszakban is, mely ma szlovák részről ismét sok féloldalas és leegyszerűsítő kri­tika tárgya. PUNTIGÁN JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom