Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-23 / 302. szám, szerda

1992. DECEMBER 23. IÚJSZÓ. MOZAIK Mit KELL tudni ADÓÜGYBEN? Sorozatunk lassan a végéhez kö­zeledik, de mielőtt befejeznénk - tegnapi ígéretünkhöz híven - szó­lunk a tőkevagyonból származó jövedelemről. Igaz, a jövedelem­adót már részletesen ismertettük, és az ilyen jövedelmekre is a jövedelem­adó-fizetés általános szabályai vo­natkoznak, csaRhogy olvasóink kö­zött bizonyára akadnak, akik nem tudják pontosan, mi is számít ilyen jövedelemnek. Márpedig a vagyon­jegyes privatizációba bekapcsoló­dott személyek is olyan értékpapí­rokhoz jutottak (jutnak), amelyek ilyen adókötelezettséget „produkál­nak" majd. Lássuk tehát a tőkeva gyonból származó jövedelmeket, melyeket egyébként a jövedelem­adóról szóló, a Szövetségi Gyűlés­ben jóváhagyott 286-os Tt. sz. tör­vény 8. §-a ismerteti: a) értékpapírokból származó nyere­ségrészesedés (osztalék), kamatok és egyéb járandóságok, vagy a kü­lönböző társaságokból (korlátolt fe­lelősségű társaságból illetve betéti társaságból) kapott nyereségrésze­sedés (osztalék), kamat és egyéb járandóság, a szövetkezeti tagság­ból származó nyereségrészesedés stb.; b) a vállalkozói csendestárs nyere­ségrészesedése, amennyiben az'i nem használják fel a veszteségek miatt csökkentett betét eredeti ösz­szegre való kiegészítésére; c) a betétkönyvek, letéti jegyek ka­matai, nyereményei és egyéb hoza­dékai illetve a hasonló takarékszám­lán levő pénzeszközök kamatai; d) biztosításból szárámazó jövedel­mek (bizonyos kor elérése esetén) vagy a nyugdíjbiztosításból - a szo­ciális biztosítási alapon kívül - szár­mazó jövedelem, melyből leszámító­dik a biztosítási díj; e) hitel- és kölcsönkamatok illetve -hozadékok, illetve a folyószámlá­kon levő betétek kamatai; f) a váltók diszkontrésze. A korlátolt felelősségű társasá­gokban illetve a betéti társaságok­ban való részvételen a vállalkozás­ba fektetett pénzbeli illetve nem pénzbeli betétet értjük. Tőkevagyonból származó jövede­lemnek számít továbbá a) az értékpapír névértéke és eladá­si értéke közötti különbség; b) a részvények elővásárlási jogá­nak eladásából származó bevétel; Tehát ne feledjük, a fentiekben is vázolt bevételek ugyancsak meg­adóztathatok, s hogy adókötelezett­ségünk elmulasztása milyen bírsá­gokkal is járhat, arról a két ünnep között megjelenő számaink valame­lyikében tájékoztatjuk olvasóinkat, s azzal be is fejezzük sorozatunkat. -pg­BOMLOTT GONDOLKODÁSÚ MAGYAROK? MAGYAR NYELVMÜVELÉS = DIAGNÓZIS NÉLKÜLI TERÁPIA Az Új Szó 1992. november 10-i és 13-i számaiban Jakab István és Lanstyák István, eltérő megközelí­tésben, a nyelvmüvelés, s benne különösen a kisebbségi magyar nyelvművelés feladatait boncolgat­ják egy olyan budapesti konferencia kapcsán, melyen nem volt alkalmam részt venni amerikai kutatóösztöndí­jam miatt. A vitáknak csak örülhe­tünk - hosszú ideig nem volt bennük részünk. A kisebbségi magyarok nyelvhasználati kérdései, akülönfej­íödéstől való aggódó félelem fontos ügyek, megérdemlik a gondos mér­legelést, számvetést. Jakab István szerint „a nyelvi önállósodás vezetne önfeladás­hoz, nem pedig a magyar normák­hoz való igazodás". És ugyan ki­nek célja az önfeladás? A kérdés költőien hangzik, de nem az: a nyelvtudományban és a szocioló­giában járatosak tudják, például a New Brunswick-i professzor, Gál Zsuzsa kutatásaiból, hogy az,,önfel­adás" vagy nyelvcsere az egyén bizonyos fokú tudatos döntéseitől kísért folyamat. Az eladó lányok, ha osztrák férjet válsztanak Felsőőrből, tudatosan választanak olyan férjet, akinek oldalán kényelmesebb életre számíthatnak, mintha magyar férjük lenne. A döntések láncolatában mil­lió társadalmi tényező játszik szere­pet, melyek eredményeképp időről időre megváltozik a magukat ma­gyarnak vallók száma, vagy ha úgy tetszik: a magyarul beszélők száma. E kérdéskör áttekintése nem egy újságcikk, de több egyetemi kurzus kereteit is szétfeszíti. Lanstyák István úgy véli: „a min­dennapi élethelyzetekben nem szabad helyteleníteni, ha (a ki­sebbségi magyar) emberek nem a magyarországi köznyelvi norma szerint beszélnek, hanem saját kétnyelvű anyanyelwáltozatukat használják". Ervelése tudományos közhelyek gyűjteménye is lehetne: a két- vagy többnyelvű emberek (s ne feledjük: a Föld lakóinak több mint feléről van szó!) nem úgy be­szélik A vagy B nyelvüket, mint A és B egynyelvű anyanyelvi beszélői. Ezt a tényt nyelvművelőink nemigen veszik tudomásul. Sokszor mást sem vesznek tudomásul, mivel nyel­vi ideálokat propagálnak, eseten­ként a tényeket nem ismerve, s ezért eleve kudarcra ítélten. Tolcsvai Nagy Gábor A nyelv­művelés esélyei című cikkében (Va­lóság, 1989. október) sajnálatosan helyes megállapítást tett, amikor azt írta: „A helyes formák kijelölésé­ben (...) az értékelést nem előzi meg a teljes körű számbavétel." Nyelvművelőink tanácsai minősíté­sei sokszor olyan benyomást kelte­nek, mint a diagnózis nélkül terápiát javasló orvosok. íme egy példa. Megjelenik egy nyelvművelő cikk egy országos napilapban, mert vala­mirevaló napilap időnként közöl nyelvművelő cikkeket. Az olvasók (száz?)ezrei megtudják belőle, hogy a Természetesen, hogy nincs iga­zad szerkezet „hibás, kikerülendő, illogikus", hisz két szerkezet vegyí­téséből keletkezik: a Természetes, hogy nincs igazad és a Természe­tesen nincs igazad szerkezetek „keveredtek össze" benne. Ma­gyarországon ekkor a felnőttek fele már nyelvtanilag helyesnek tartotta ezt a szerkezetet (én ugyan nem használom, de ez magánügy), és egy, az MTA Nyelvtudományi Inté­zetében készített országos felméré­sünk szerint minden ötödik felnőtt használta is. Nyelvművelőnk a normát kívánta propagálni, de az ő normája furcsa fogalom. Követendő mintát jelent, amely nem számol azzal, ahogyan a magyarok beszélnek. Az ilyen csapdákba eső nyelvművelés öngól, diagnózis nélküli terápia. Jobb elke­rülni. Sajnos, a magyar nyelvtudomány számos adósságainak egyike épp abban rejlik, hogy a különféle beszédhelyzetekben használt eltérő változatok nincsenek leírva. És külö­nösen elhanyagolt terület a kisebb­ségi magyarok nyelvének szakszerű leírása. így aztán nincs mit csodál­koznunk azon, hogy helyenként haj­meresztő állításokat olvashatunk jószándékú szerzők tollából, fontos­nak tartott könyvekben is. Hisz ki ne tartaná fontosnak a Nyelvművelő kézikönyv vaskos köteteit például, melyeket maga a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kiadója adott ki? Ebben a szerkesztőségekben, is­kolai tanári munkában s még ki tud­ja, hol mindenütt használt könyvben az olvasható, hogy a kétnyelvűség­ben élő magyarok esetében „fenn­áll a veszélye a nyelvi rendszer megbomlásának. (...) A nyelvi rendszer felbomlásával (...) a gondolkodás maga válik az egyénben szervetlenné, bomlottá, felemássá". (I. kötet, 1291. old.) Ez bizony olyan csacskaság, amin a nyelvészet már a könyv megjele­nése előtt is régen túljutott. A 600 ezer szlovákiai magyar nem bomlott gondolkodású, miként az erdélyi mil­liók sem. Hogy valami jót is mondjunk a Nyelvművelő kézikönyvről: abban igaza van, hogy „a külföldön élő magyarok nyelvének ápolása részben vagy egészben más fela­dat, mint a hazai nyelvművelés". Bloomington, Indiana, KONTRA MIKLÓS 1992. december 1. NÉGY ELNÖKJELÖLT Az ország kettészakítása fölötti aggodalom, a győztes pártok gátlástalan­sága miatti tehetetlenség százezreket tesz és tett Szlovákiában közömbössé az úgynevezett nagypolitika iránt. Talán egyetlen esemény lesz még a közeljövőben, amely felkelthetné az emberek őszinte érdeklődését. Az elnökválasztás. Amely feloldhatná a közömbösséget, ha az emberek közvet­lenül, szavazással dönthetnék el, kit óhajtanak a legfelsőbb közjogi tiszt­ségbe ültetni. Az alkotmány értelmében azonban az elnököt Szlovákiában a parlament választja meg, így ez az aktus is éppen úgy pártharcok tárgyává válik, mint a júniusi választások óta bekövetkezett összes többi fontos esemény. Vladimír Mečiar mozgalma két jelöltet is állított. Az egyik Michal Kováč, aki a választások óta a Szövetségi Gyűlés elnöke volt. A másik Roman Kováč, a szakszervezeti vezérből lett miniszterelnök-helyettes. A Szlovák Nemzeti Párt jelöltje Jozef Prokeš, a Matica slovenská elnöke. A negyedik államfője­löltet a Demokratikus Baloldal Pártja állítaná. Egyelőre még feltételes módban, mert Latislav Ťažký, a neves író még nem döntötte el, vállalja-e a jelölést. Hogy a győztes szlovákiai mozgalom két jelöltet is állított, azt nem foghatjuk fel másként, mint hogy Vladimír Mečiar az elnökválasztás kérdése körüli politikai csatározásban is hű maradt önmagához. Nyilván tisztában van vele, hogy a lakosság körében rendkívül rossz vért szülne, ha a miniszter­elnökön, a parlament elnökén és a kormány tagjainak döntő többségén kívül még az államfő is a Derr^kratikus Szlovákiáért Mozgalomból kerülne ki. Hogy Mečiar Mečiar maradt, ezúttal abban nyilvánul meg, hogy a vele felemásul szövetséges Ľudovít Cérnákkal, illetve a szövetségességre szintén hajlamos, de egyelőre még magát kérető Peter Weissel eljátssza a „hány miniszteri bársonyszékkel egyenértékű a köztársasági elnöki funkció" nevű társasjátékot. Persze, a miniszterelnök itt sem tud lemondani a gőzhengerpo­litika alkalmazásáról. Már ma nyilvánvaló, hogy nem Mečiar-párti lesz az államfő, mint ahogy az sem kétséges, hogy Weissnek, vagy Černáknak majd pártbelijének elnöki tisztségbe juttatása fejében jónéhány miniszteri posztról kell lemondania. A miniszterelnök mégis úgy tesz, mintha az elnökválasztás­nál is minden rajta múlna. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy a Mečiar-kabinet egyszínűsége nem tartható fenn. Mind a SZNP, mind a DBP rövidesen benyújtja a számlát, és miniszteri bársonyszék lesz a fizetőeszköz. A szlovák kormány elnöke - tudva, hogy az alkotmány értelmében a végrehajtó hatalom túlsúlya szavatolt - minél több miniszteri poszt megtartására törekszik. A kor­mánytagság iránti ambíciók mérséklésére így Mečiar áruba bocsátja a köztársasági elnöki funkciót. A legtöbb miniszteri székről lemondó párté lesz. A győzelmes mozgalomnak nem esik majd nehezére lemondani róla, hiszen Szlovákia államelnökének hatalma úgyszólván teljesen jelképes lesz, Mečiar pedig általában csak minimálisan érdeklődik a jelképes hatalom iránt. Felmerül a kérdés, hogy a két partnerpárt elnökjelöltje közül melyiket részesíti előnyben Mečiar. Ha már jóslásba bocsátkoztam, meg merem kockáztatni a jövendölést, hogy aligha a Demokratikus Baloldal Pártjának jelöltje lesz az, amely az elnökválasztásnál majd a Mečiar-mozgalom támogatását élvezi. Peter Weiss pártja legszorosabb szövetségesként intel­lektuálisan is, tömegével is túlságosan nagy konkurenciát jelentene a DSZM számára. Pedig a négy elnökjelölt közül Ladislav Ťažký a legkülömb. Emberileg is, a múltját tekintve is. Kár, hogy (beleegyezése esetén) a kommunisták színeiben indul. TÓTH MIHÁLY MÉRTÉKTARTÁS ÉS DERŰ (Folytatás az 1. oldalról) csora közben valakinek mégis meg­akad a torkán a szálka (s nem viszi le a jól megrágott kenyérfalat sem), szintén forduljon orvoshoz! A hóemelkedés, a láz - felnőttek­nél, gyerekeknél egyaránt - utalnak a szervezetben végbemenő „harc­ra". Sokan azonnal lázcsillapítóért nyúlnak, pedig tudni kell, hogy a gyerekeknél a 38 fok alatti hőmér­séklet nem tekinthető láznak. A gyógyszernél jobb a hagyomá­nyos borogatás, s az ágynyugalom. Számolni kell azzal, főleg a gyerme­kek esetében, hogy az ünnepvárás, az izgalom is kiválthat testhömér­sékletváltozást. A testi bajokon túl - melyek orvosi segítséggel szinte azonnal enyhít­hetők - szólni kell a lelki problémák­ról! Sok ember magányos, s ez az érzés ünnepnapokon csak fokozó­dik. Karácsony a szeretet ünnepe. Gondolom, mindenkinek van egye­dül élö ismerőse. A sok tennivaló közepette szenteljünk némi időt egy röpke látogatásra, egy telefonhívás­ra... S aki úgy érzi, elviselhetetlen számára a magány, forduljon biza­lommal a lelki segélyszolgálat (or­szágszerte a működik a Bizalom vonala) ügyeleteséhez. A vonal túl­só végén szakemberek igyekeznek majd reményt önteni a csüggedőbe. Mert kell a derű... (péterfi) MEGRENDELŐLAP Aláírásommal 1993. február l-jétől megrendelem az ÚJ SZÓ-t és a VASÁRNAP-ot. (Od 1. februára 1993. záväzne objednávam denník ÚJ SZÓ a rodinný magazín VASÁRNAP.) A megrendelt példányt az alábbi címre kézbesítsék (Predplatený výtlačok dodajte na adresu): Név (Meno a priezvisko) ....... • ... .". . . . . ; . Helység (Mesto alebo obee) ....,.'." . ."';'. . . . . ... Utca (Ulica) i ...... . ..-. Házszám (Číslo domu) Emelet (Poschodie) Lakásszám (Číslo bytu) .... . . .... . . Irányítószám (PSČ) . A kézbesítő postahivatal (Dodávacia pošta). ...................... . . A megrendelőlapot kitöltötte és fizeti (Objednávku vyplnil a platí): . . . ...... . . ,. .. .Lakcím (Adresa) . . . . ... .-. ... . . . .... . Telefon: ............ Dátum A megrendelő aláírása (Podpis predplatiteľa) (Előfizetési díj havonta - ÚJ SZÓ: 81,- korona; ÚJ SZÓ és VASÁRNAP: 105,- korona) '.T Vi" ľ ,f öri U if .•áV'r é ; I T. Redakcia ÚJ SZÓ Pribinova 25 819 15 Bratislava

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom