Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám, szerda

A POSONI KERT FELVIRÁGOZTATÓJA LIPPAY JÁNOSRA EMLÉKEZNEK A Lippay János Természetbarát Kör meghívására december 3-án Pozsonyban a Csemadok OV nagytermében Mőcsényi Mihály profesz­szor, a Budapesti Kertészeti Egyetem rektora, a Tájépítők Nemzetközi Szervezetének (IFLA) elnöke tart előadást Lippay János életéről, mun­kásságáról. Dr. Alaksza János erdőmérnöktől, a kör elnökétől érdeklőd­tünk a Lippay János iránti megkülönböztetett figyelem indítékairól. HAZAI KÖRKÉP 4 KATONAÁLLÍTÁS A szlovák hadsereg létrehozása körüli problémák, a védelmi minisztérium szerve­zése bizonyltja: rövid az idö a hadsereg, a védelmi tárca önállósulására. A sietség ezúttal is a minőség rovására megy: a határidők szorítása feszültségeket okoz. A sebtében létrehozott védelmi minisztérium, a futtában összetákolt hadsereg működé­sével kapcsolatos problémákat pedig majd évekig nyöghetik az adófizető polgárok. A hadügy gondjai is arról tanúskodnak, hogy a gyors válásnak leginkább Szlovákia issza meg a levét. Nemcsak azért, mert ahogy Imrich Andrejčák szövetségi védelmi miniszter beismerte, százmilliókban mérhetők a hadsereg kettéosztásának, a technika és a hadianyag átköltöztetésének költségei. Ezeket a kiadásokat mindkét fél viseli. Az önálló szlovák állam költségvetését terheli viszont mindazon itnézmények, szervezetek, fegyvernemek, objektumok és infrastruktúra létrehozása, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egy állam védelmének biztosításához. A szlovák kormány csupán november 17-én (Csehország ezen a téren korábban lépett) nevezte ki kormánybiztosát, Bohumír Gerinec ezredes személyében, akit megbízott a védelmi tárca és a szlovák hadsereg megszervezésével. Nem csodálkoz­nék, ha Gerinec ezredes teljesítményével bekerülne a rekordok könyvébe: negyven­négy nap alatt (január elsejétől működik majd a védelmi tárca) kell egy minisztériumot létrehoznia. Bohumir Gerinec elismerte, hogy a hadsereg szerkezeti felépítésében nem szándékoznak (képtelenség is lenne) változásokat eszközölni, s átveszik az eddig használt belső előírásrendszert is. Az új hadsereg koncepciójának módosítására esetleg 1994-95-ben nyílik lehetőség. A hadsereget szervező felelős katonatisztek elismerték: a bécsi nemzetközi szerződés szerint megengedett 46 ezres hadsereg helyett csak nagynehezen érik majd el a 40 ezres létszámot. Gerinec (a Szlovák Katonák Tömörülésével ellentétben) számol a Szlovákiába visszatérni akaró, a közös hadseregben magas katonai tisztségeket betöltött szakemberekkel. A szlovák védelmi tárca és a hadsereg alapjait a kormánybiztos vezette bizottság úgy rakja le, hogy nem ismeri a következő év költségvetését és a Szlovák Köztársaság védelmi politikájának alapelveit. Ugyanis a parlament még nem fogadott el törvényt a hadseregről. Célszerűbb lett volna a parlament támogatásának tudatában kinevezni a védelmi minisztert, s őt bízni meg tárcájának megszervezésével. Ezzel a találgatások, a politikai csatározások is megelőzhetőek lettek volna. Ismeretes, hogy a Szlovák Nemzeti Párt reményeket táplál a védelmi miniszter bársonyszékét illetően, s túlfűtött nemzeti szemléletet érvényesít, a szlovák hadsereg megteremtését sürgetve. Pedig - legalább is egyelőre - nem lesz szlovák hadsereg, a fegyveres erők új, hivatalos neve: a Szlovák Köztársaság Hadserege. S reméljük, komolyan vehetjük azt a kijelentést, hogy Szlovákiának nincs ellensége, és Csehországgal, valamint a többi szomszédos állammal a lehető legrövidebb időn belül egyezményt szándékszik aláírni a hadseregek baráti együttműködéséről. MÁZSÁR LÁSZLÓ TAKTIKÁZÁSOK ÉVADJA 1992 . DECEMBER 2. rSBSggg^ VISSZHANG NEM KIZÁRT! Az Új Szó 1992. nov. 24-i számá­ban „Egy intézkedés margójára Ki­zárt dolog" címmel - sk - aláírással bíráló megjegyzés jelent meg - az iskola nevének konkrét említése nél­kül - intézményünkről arra vonatko­zóan, hogy az iskola igazgatóságá­nak határozat ä értelmében 7.55-kor bezárja az iskola kapuját, s a későn­jövő tanulókat a portás felírja, s csak azután engedi be az öltözőbe. A cikkíró maga is hangsúlyozza: „Tudom, hogy rend a lelke minden­nek. (...) A rend ott kezdődik, hogy az ember gyereke pontosan jár isko­lába. (...) az is tény, ha a gyerek a tanítás megkezdése előtt 15 perc­cel már átlépi az iskola küszöbét" stb. Nyilvánvaló, hogy minden mun­kahelyen, az iskolában is a színvo­nalas munka elengedhetetlen felté­tele elsősorban a zavartalan körül­mények biztosítása. Jogos a szülők­nek az iskola színvonala iránt tá­masztott igénye. De hogyan lehet ott értékes tanítási órát tartani, ahol fél kilencig szállingóznak a gyerekek az osztályba?! Nincs szándékunkban annak fejtegetésébe bocsátkozni, mennyi hátránya származik a hiány­zó, későnjövő tanulónak abból, ha nincs jelen az órán. Mindezeket fi­gyelembe véve, az iskola igazgató­sága kénytelen határozott intézke­déseket foganatosítani az indokolat­lan késések kiküszöbölése érdeké­ben. A fővárosi közlekedési viszo­nyokat ismerve, nem 7.45-re, ha­nem 7.55-re határozta meg az isko­lába érkezés végső határidejét. Nincs róla tudomásunk, hogy a fővá­ros területén még egy iskola lenne, amely e tekintetben ilyen nagy tole­ranciát engedne meg. Mindettől füg­getlenül az iskola házirendje - amellyel az intézkedés bevezeté­se előtt a tanulók részletesen megis­merkedtek - a 2. oldal 4. pontjában a következőket tartalmazza: „Indo­kolt késésnek számíthatnak a közle­kedési rendellenességek, váratlan időjárás, családi ok. A késés okát a szülőnek írásban igazolnia kell." A cikkíró egy lényeges dologban nem rendelkezik megfelelő tájékoz­tatással: a 7.55 után érkező tanulók ugyanis nincsenek kizárva az épü­letből, csupán - a pontosan érke­zőktől eltérően - a nevük felírása után mehetnek az öltözőbe. Tehát nincsenek kitéve a járdán pofonok­nak, sem a nagy forgalomnak; a jár­dát biztonsági korlát választja el az úttesttől, ahol, sajnos, megint „túr­nak-fúrnak", 7.55 előtt és után is. Az intézkedés - mint azt a cikkíró beavatottan feltételezi - a „notori­kus késők, elalvók" ellen, illetve ér­dekében született. Az említett tanu­lók - az alapiskolások és a gimna­zisták, a naponta bejárók, az inter­nátusban lakók és a pozsonyiak - épp ez utóbbiak közül kerültek ki, köztük gyakran azok is, akik néhány utcányira laknak az iskolától. A noto­rikus későnjövők szülei nyilván meg­terhelőnek érzik a gyakori igazolá­sok írását, ezért folyamodnak a jól bevált módszerhez: legjobb védeke­zés a - szállóigék durva parafrázisa­ival való - támadás. Meggyőződésűnk, hogy a kedves szülők többsége megértéssel és tá­mogatással fogadja az iskola veze­tésének törekvéseit és intézkedése­it, amelyekkel az intézmény oktató­nevelő tevékenységének színvona­lát szándékszik biztosítani. A Pozsonyi Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatósága KÖZLEMÉNY A Kassai Fábry Klub 1992. de­cember 5-én, Kassán a Szakszerve­zetek Házának esztrádtermében rendezi meg a II. kassai diákbált, melyre minden érdeklődőt szeretet­tel várnak. Közelebbi tájékoztatás a Diákhálózat irodájában, telefon: 366 37, 17-es mellék. - Lippay János Pozsony szülötte. Nevéhez fűződik a 16. század má­sodik felében létesített pozsonyi ér­seki kert továbbfejlesztése, átalakí­tása, amely szépségével, növényei­nek gazdagságával európai hírnévre tett szert. E kerthez kapcsolódik Lip­pay János életének utolsó, de igen termékeny szakasza. Ekkor teljese­dett ki gyakorlati ismerete, amit pá­ratlan szakirodalmi munkásságban örökített meg az utókor számára. • Mit illik feltétlenül tudnunk Lip­pay életművéről? - Lippay János 1606 novemberé­ben született Pozsonyban. Szülővá­rosában, majd Bécsben tanult. 1624-ben belépett a jezsuita rend­be. Később a bécsi egyetemen kele­Lippay János emlékműve a Buda­pesti Kertészeti Egyetem arborétu­mában ti nyelveket adott elő. Ezt követően a győri kollégiumot igazgatta, majd a trencséni rendház kormányzója­ként tevékenykedett. Közben a bé­csi udvar növendékpapságának és a nagyszombati nemes ifjaknak is vezetője volt. A rendház elöljárója­ként Ungvárott töltött három évet. Innen Pozsonyba került az érseki udvarba, ahol tovább fejleszthette természettudományi érdeklődését, tudását. • Miben rejlik Lippay szerzetes hagyatékának értéke, időszerűsége a mai természetvédők számára? - Életműve, amely sok tekintet­ben megelőzte korát, történelmi for­rás. Lippay a gyakorlati kertészke­dés, parképítés mellett szakmai, tu­dományos, elméleti kérdésekkel is foglalkozott korát messze meghala­dó szinten. A nagy tudású szerzetes kertészeti témájú írásaiból öt mű címét ismerjük. Ezekből csak két könyve maradt ránk: a Calendárium oeconomicum perpetuum és a Po­soni kert. A Lippay Calendárium is­merteti a növény-, gyümölcs-, zöld­ség- és szőlőtermesztéssel kapcso­latos munkák sorrendjét. Fö műve, a Posoni kert három kötetben jelent meg. E munkájában a pozsonyi ér­seki kert növényeit és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati, termesztési munkálatokat írta le tapasztalatai alapján. Munkája által korhű képet kapunk a 17. század díszkertjeiről, amelyeket ábrákkal is szemléltetett. Szakszempontból is, irodalmilag is kiváló alkotás. Lippay megállapítá­sai, kritikai megjegyzései a mai na­pig időtállóak. Munkái, ha korának művelődési viszonyait tekintjük, va­lóságos mesterművek. Azzal, hogy magyar nyelven írt, nyelvünk ápolá­sát, fejlesztését segítette, létrehozta a magyar kertészeti és dendrológiai szaknyelvet. (M. L.) Nehéz, szinte megoldhatatlan fel­adat elé állította a bősi vita két résztvevője múlt szombaton az Európai Közösségek képviselőit. A szlovák fél ugyanis azzal a céllal érkezett a belga fővárosba, hogy egyértelmű állásfoglalást csikarjon ki a vízlépcső ügyében és amennyi­ben ez kedvező lesz, általa tulajdon­képpen jóváhagyást kap a sietve felépített és üzembe helyezett C­változatára. A magyarországi kül­döttség ezzel szemben azon igyeke­zett, hogy a végső döntés a hágai bíróságra maradjon és Brüsszelben minél kevesebb konkrétumról essen szó. Az EK képviselőinek pedig min­den bizonnyal lett volna jobb hétvégi programjuk, mint a keleti ködből elő­bukkanó újabb vitázó országok poli­tikusai közt bíráskodni, de mégsem vonhattak vállat, mivel Jugoszlávia mellett Európa jelenleg nem enged­het meg magának újabb keleti tűz­fészket. A Brüsszelben kialakult újabb patthelyzet alapján úgy tűnik, a ma­gyar küldöttség távozhatott elége­dettebben, hiszen elérte, hogy szó se essen a háromoldalú szakértői bi­zottság munkájának eredményeiről. Megeshet azonban, hogy ez csak rövidtávú eredménynek bizonyul. A Természetvédelmi Világalap (WWF) által a közelmúltban kidol­goztatott jogi tanulmány ugyanis vi­lágosan leszögezte, még a hágai paragrafuscsavargatást is elsősor­ban az dönti majd el, hogy bizonyít­hatö-e olyan mértékű ökológiai ka­tasztrófa veszélye, amely miatt az egyetlen számba vehető megoldás: az egész mű felszámolása. A brüsz­szeli pénzből finanszírozott és az onnét küldött szakértők részvételé­vel több mint egy éve folyó Phare program eddigi eredményei viszont inkább egy kompromisszumos befe­jezés szükségességére utalnak (az már más kérdés, hogy ki mit ért kompromisszumon). Egyetlen eredménye azért mégis volt a brüsszeli tanácskozásnak: a két fél a közeljövőben közösen kidolgozza a Pozsony alatti vízsza­bályozás mikéntjét. Ugyanis bármi­lyen döntés is születik Hágában, a várhatóan évekre elhúzódó per idejére meg kell oldani a Dunacsún és Szap közti mederszakasz kérdé­sét. Ugyanis ha tavaszig nem sikerül megnyugtatóan biztosítani a talaj­vízszint szabályozását, a Duna menti ártéri erdők kipusztulása jövő­re kikerül az újságírói túlzások kate­góriájából. TUBA LAJOS SZLOVÁK-NÉMET VÁLLALKOZÓI EGYÜTTMŰKÖDÉS (Munkatársunktól) - Tegnap Po­zsonyban több mint 100 hazai és 10 németországi, Baden-Württemberg tartományi székhelyű cég képviselői találkoztak azon a szakmai szemi­náriumon, amelyet a Szlovák Gaz­dasági Minisztérium szervezett a kö­zép- és kisvállalkozások közötti együttműködés elmélyítése céljából. A német vendégek a szeminárium előtt tartott sajtótájékoztatón el­mondták, nemcsak a szlovákiai vál­lalkozások segítése a céljuk, de egyúttal Szlovákia nemzetközi in­tegrációs törekvéseit is aktívan tá­mogatni szeretnék. Annál is inkább, mivel a tartomány gazdaságának szerkezete sok hasonlóságot és kö­zös kapcsolódási lehetőségeket mu­tat Szlovákia várható fejlődésével. Az itteni vállalkozások felfuttatása érdekében többek között tanfolya­mokat szerveznek a kezdő vállalko­zók számára, s szóba került néhány regionális tanácsadó központ létre­hozása is. —tszl— AHOGY ÉN LÁTOM ÚJÉVTOL: ÁLTALÁNOS BŰNBOCSÁNAT Megjelent a CSSZSZK Alkotmánybíróságá­nak a lusztrációs törvénnyel kapcsolatos állás­foglalása. A tiszteletreméltó testület úgy döntött, egyszerűsíti az átvilágítást, mégpedig oly módon, hogy a „kishalakat" ki kell vonni a további vizsgálat alól. Más szóval: akik csak a titkos­rendőrség bizalmijaiként, illetve ügynökjelöltjei­ként szerepeltek az ŠtB könyvelésében, futni kell hagyni. Óvatos becslések szerint is több tízezerre tehető azok száma, akik a „lusztráció" szó hal­latára, ha mást nem, gyomorremegést kaptak. Országosan, csehszlovákiai viszonylatban. Šzlo­vákiában más a helyzet. Itt aligha remeg a gyom­ra a „céq" egykori kedvezményezettjeinek. És ez a „kishalakra" éppen úgy vonatkozik, minta ka­pitális példányokra, a „csukákra". Vladimír Me : čiar már a választások előtt megígérte, hogy hatályon kívül helyezi a törvényt, mihelyt pártja győztes párt lesz. Az lett. És a győzelem után meg is erősítette ígéretét, hozzátéve, hogy a tör­vény semmissé nyilvánítására, persze, csak Szlovákia önállósulása után kerülhet sor. Január 1 -tői ez a követelmény is teljesül. Új helyzet áll elő sokak számára. A nemrég még hallgatózok, hangulatvizsgálók és -jelentők számára éppen úgy, azok számára, akik körül hallgatóztak, akiknek a hangulatát vizsgálták és jelentették. Az előbbiek közül bizonyára sokan felteszik a kérdést: Most, hogy már tisztává nyilvánítottak bennünket, vajon hogyan viszo­nyuljunk azokhoz, akiket feljelentgettünk? Ilyen gyakorlati kérdések is felmerültek: Még emeltebb fővel menjünk végig az utcán, mint eddig? Fo­gadjuk a „másik oldalról" jövő esetleges köszö­nést? Hogyan viselkedjünk, ha az üzemi étkez­dében véletlenül egy asztalhoz kerülünk? És így tovább. A „másik oldalhoz" tartozók is nagyjából ilyen dilemmák elé kerülnek, csak fordított elő­jellel. Felmerül a kérdés, hogy az általános szlová­kiai bűnbocsánat feltételei között érdemes-e „melegen" tartani az ügyet? Hogy napirenden marad-e a titkosrendőrség­gel kiépített kapcsolatok nemhivatalos vizsgálata, az most már úgyszólván teljesen a sajtó maga­tartásán múlik. Pontosabban: az újságíróknak azon a részén, akik vagy pártállami meghurcolta­tásuk okán, vagy igazságérzetüktől vezérelve, vagy mindkét körülmény közrejátszása folytán nem tudnak napirendre térni az ŠtB-tisztek, a tyúktolvaj-jellemű besúgók és a kifinomultabb módszereket alkalmazó, de annál veszélyesebb egykori eszmei rendőrök háborítatlan, január 1­tól pedig már törvényesen védett háborítatlan dőzsölése láttán. Mind a Milan Žitný-eset, mind az újságok számának csökkenése azt bizonyítja, hogy a szlovákiai sajtóban egyre nehezebb lesz az ŠtB-nyilvántartások által titkosított tények kimon­dása. Igaz, ma még a bírósági megtorlás veszé­lye nélkül világgá kiálthatok kényelmetlen tények, a Žitný-úgy azonban azt mutatja, hogy ennek egyre nagyobb lesz a személyes kockázata. A neves újságíró csak általánosságban mondta ki, hogy egészen magas tisztségekben is vannak még „sáros" emberek, és másnap már bejelen­tette a Szlovák Köztársaság kormányhivatalának a vezetője, hogy feljelentést tesz Žitný ellen. Mielőtt azonban ügyészhez fordul, hasznos lenne ha megvizsgálná, hogy valamelyik kormányhiva­talnok valóban nem volt-e tagja a Népi Milíciá­nak. Uganis e testület obsitosai is a törvény hatálya alá esnek. És egy egészen magas kor­mányhivatalnokról köztudott, bizonyítható, hogy snájdig milicista volt. Egyre-másra mennek tönkre az újságok, és ezzel párhuzamosan csökken az ŠtB-sek viselt dolgai szellőztetésének a lehetősége. Nyilvánva­ló, hogy az a kormány, amelynek elnöke oly kitartóan szorgalmazza az átvilágítási törvény hatályon kívül helyezését, nem tartja szívügyé­nek olyan sajtógazdálkodási feltételek kialakítá­sát, amelyek között virágoznék a szókimondó ellenzéki sajtó. Ma már tudjuk: a sajtószabadság nemcsak cenzúrával tehető tönkre. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom