Új Szó, 1992. december (45. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám, szerda

A POSONI KERT FELVIRÁGOZTATÓJA LIPPAY JÁNOSRA EMLÉKEZNEK A Lippay János Természetbarát Kör meghívására december 3-án Pozsonyban a Csemadok OV nagytermében Mőcsényi Mihály profeszszor, a Budapesti Kertészeti Egyetem rektora, a Tájépítők Nemzetközi Szervezetének (IFLA) elnöke tart előadást Lippay János életéről, munkásságáról. Dr. Alaksza János erdőmérnöktől, a kör elnökétől érdeklődtünk a Lippay János iránti megkülönböztetett figyelem indítékairól. HAZAI KÖRKÉP 4 KATONAÁLLÍTÁS A szlovák hadsereg létrehozása körüli problémák, a védelmi minisztérium szervezése bizonyltja: rövid az idö a hadsereg, a védelmi tárca önállósulására. A sietség ezúttal is a minőség rovására megy: a határidők szorítása feszültségeket okoz. A sebtében létrehozott védelmi minisztérium, a futtában összetákolt hadsereg működésével kapcsolatos problémákat pedig majd évekig nyöghetik az adófizető polgárok. A hadügy gondjai is arról tanúskodnak, hogy a gyors válásnak leginkább Szlovákia issza meg a levét. Nemcsak azért, mert ahogy Imrich Andrejčák szövetségi védelmi miniszter beismerte, százmilliókban mérhetők a hadsereg kettéosztásának, a technika és a hadianyag átköltöztetésének költségei. Ezeket a kiadásokat mindkét fél viseli. Az önálló szlovák állam költségvetését terheli viszont mindazon itnézmények, szervezetek, fegyvernemek, objektumok és infrastruktúra létrehozása, amelyek elengedhetetlenül szükségesek egy állam védelmének biztosításához. A szlovák kormány csupán november 17-én (Csehország ezen a téren korábban lépett) nevezte ki kormánybiztosát, Bohumír Gerinec ezredes személyében, akit megbízott a védelmi tárca és a szlovák hadsereg megszervezésével. Nem csodálkoznék, ha Gerinec ezredes teljesítményével bekerülne a rekordok könyvébe: negyvennégy nap alatt (január elsejétől működik majd a védelmi tárca) kell egy minisztériumot létrehoznia. Bohumir Gerinec elismerte, hogy a hadsereg szerkezeti felépítésében nem szándékoznak (képtelenség is lenne) változásokat eszközölni, s átveszik az eddig használt belső előírásrendszert is. Az új hadsereg koncepciójának módosítására esetleg 1994-95-ben nyílik lehetőség. A hadsereget szervező felelős katonatisztek elismerték: a bécsi nemzetközi szerződés szerint megengedett 46 ezres hadsereg helyett csak nagynehezen érik majd el a 40 ezres létszámot. Gerinec (a Szlovák Katonák Tömörülésével ellentétben) számol a Szlovákiába visszatérni akaró, a közös hadseregben magas katonai tisztségeket betöltött szakemberekkel. A szlovák védelmi tárca és a hadsereg alapjait a kormánybiztos vezette bizottság úgy rakja le, hogy nem ismeri a következő év költségvetését és a Szlovák Köztársaság védelmi politikájának alapelveit. Ugyanis a parlament még nem fogadott el törvényt a hadseregről. Célszerűbb lett volna a parlament támogatásának tudatában kinevezni a védelmi minisztert, s őt bízni meg tárcájának megszervezésével. Ezzel a találgatások, a politikai csatározások is megelőzhetőek lettek volna. Ismeretes, hogy a Szlovák Nemzeti Párt reményeket táplál a védelmi miniszter bársonyszékét illetően, s túlfűtött nemzeti szemléletet érvényesít, a szlovák hadsereg megteremtését sürgetve. Pedig - legalább is egyelőre - nem lesz szlovák hadsereg, a fegyveres erők új, hivatalos neve: a Szlovák Köztársaság Hadserege. S reméljük, komolyan vehetjük azt a kijelentést, hogy Szlovákiának nincs ellensége, és Csehországgal, valamint a többi szomszédos állammal a lehető legrövidebb időn belül egyezményt szándékszik aláírni a hadseregek baráti együttműködéséről. MÁZSÁR LÁSZLÓ TAKTIKÁZÁSOK ÉVADJA 1992

. DECEMBER 2. rSBSggg^ VISSZHANG NEM KIZÁRT! Az Új Szó 1992. nov. 24-i számában „Egy intézkedés margójára Kizárt dolog" címmel - sk - aláírással bíráló megjegyzés jelent meg - az iskola nevének konkrét említése nélkül - intézményünkről arra vonatkozóan, hogy az iskola igazgatóságának határozat ä értelmében 7.55-kor bezárja az iskola kapuját, s a későnjövő tanulókat a portás felírja, s csak azután engedi be az öltözőbe. A cikkíró maga is hangsúlyozza: „Tudom, hogy rend a lelke mindennek. (...) A rend ott kezdődik, hogy az ember gyereke pontosan jár iskolába. (...) az is tény, ha a gyerek a tanítás megkezdése előtt 15 perccel már átlépi az iskola küszöbét" stb. Nyilvánvaló, hogy minden munkahelyen, az iskolában is a színvonalas munka elengedhetetlen feltétele elsősorban a zavartalan körülmények biztosítása. Jogos a szülőknek az iskola színvonala iránt támasztott igénye. De hogyan lehet ott értékes tanítási órát tartani, ahol fél kilencig szállingóznak a gyerekek az osztályba?! Nincs szándékunkban annak fejtegetésébe bocsátkozni, mennyi hátránya származik a hiányzó, későnjövő tanulónak abból, ha nincs jelen az órán. Mindezeket figyelembe véve, az iskola igazgatósága kénytelen határozott intézkedéseket foganatosítani az indokolatlan késések kiküszöbölése érdekében. A fővárosi közlekedési viszonyokat ismerve, nem 7.45-re, hanem 7.55-re határozta meg az iskolába érkezés végső határidejét. Nincs róla tudomásunk, hogy a főváros területén még egy iskola lenne, amely e tekintetben ilyen nagy toleranciát engedne meg. Mindettől függetlenül az iskola házirendje - amellyel az intézkedés bevezetése előtt a tanulók részletesen megismerkedtek - a 2. oldal 4. pontjában a következőket tartalmazza: „Indokolt késésnek számíthatnak a közlekedési rendellenességek, váratlan időjárás, családi ok. A késés okát a szülőnek írásban igazolnia kell." A cikkíró egy lényeges dologban nem rendelkezik megfelelő tájékoztatással: a 7.55 után érkező tanulók ugyanis nincsenek kizárva az épületből, csupán - a pontosan érkezőktől eltérően - a nevük felírása után mehetnek az öltözőbe. Tehát nincsenek kitéve a járdán pofonoknak, sem a nagy forgalomnak; a járdát biztonsági korlát választja el az úttesttől, ahol, sajnos, megint „túrnak-fúrnak", 7.55 előtt és után is. Az intézkedés - mint azt a cikkíró beavatottan feltételezi - a „notorikus késők, elalvók" ellen, illetve érdekében született. Az említett tanulók - az alapiskolások és a gimnazisták, a naponta bejárók, az internátusban lakók és a pozsonyiak - épp ez utóbbiak közül kerültek ki, köztük gyakran azok is, akik néhány utcányira laknak az iskolától. A notorikus későnjövők szülei nyilván megterhelőnek érzik a gyakori igazolások írását, ezért folyamodnak a jól bevált módszerhez: legjobb védekezés a - szállóigék durva parafrázisaival való - támadás. Meggyőződésűnk, hogy a kedves szülők többsége megértéssel és támogatással fogadja az iskola vezetésének törekvéseit és intézkedéseit, amelyekkel az intézmény oktatónevelő tevékenységének színvonalát szándékszik biztosítani. A Pozsonyi Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatósága KÖZLEMÉNY A Kassai Fábry Klub 1992. december 5-én, Kassán a Szakszervezetek Házának esztrádtermében rendezi meg a II. kassai diákbált, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Közelebbi tájékoztatás a Diákhálózat irodájában, telefon: 366 37, 17-es mellék. - Lippay János Pozsony szülötte. Nevéhez fűződik a 16. század második felében létesített pozsonyi érseki kert továbbfejlesztése, átalakítása, amely szépségével, növényeinek gazdagságával európai hírnévre tett szert. E kerthez kapcsolódik Lippay János életének utolsó, de igen termékeny szakasza. Ekkor teljesedett ki gyakorlati ismerete, amit páratlan szakirodalmi munkásságban örökített meg az utókor számára. • Mit illik feltétlenül tudnunk Lippay életművéről? - Lippay János 1606 novemberében született Pozsonyban. Szülővárosában, majd Bécsben tanult. 1624-ben belépett a jezsuita rendbe. Később a bécsi egyetemen keleLippay János emlékműve a Budapesti Kertészeti Egyetem arborétumában ti nyelveket adott elő. Ezt követően a győri kollégiumot igazgatta, majd a trencséni rendház kormányzójaként tevékenykedett. Közben a bécsi udvar növendékpapságának és a nagyszombati nemes ifjaknak is vezetője volt. A rendház elöljárójaként Ungvárott töltött három évet. Innen Pozsonyba került az érseki udvarba, ahol tovább fejleszthette természettudományi érdeklődését, tudását. • Miben rejlik Lippay szerzetes hagyatékának értéke, időszerűsége a mai természetvédők számára? - Életműve, amely sok tekintetben megelőzte korát, történelmi forrás. Lippay a gyakorlati kertészkedés, parképítés mellett szakmai, tudományos, elméleti kérdésekkel is foglalkozott korát messze meghaladó szinten. A nagy tudású szerzetes kertészeti témájú írásaiból öt mű címét ismerjük. Ezekből csak két könyve maradt ránk: a Calendárium oeconomicum perpetuum és a Posoni kert. A Lippay Calendárium ismerteti a növény-, gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztéssel kapcsolatos munkák sorrendjét. Fö műve, a Posoni kert három kötetben jelent meg. E munkájában a pozsonyi érseki kert növényeit és az azokhoz kapcsolódó gyakorlati, termesztési munkálatokat írta le tapasztalatai alapján. Munkája által korhű képet kapunk a 17. század díszkertjeiről, amelyeket ábrákkal is szemléltetett. Szakszempontból is, irodalmilag is kiváló alkotás. Lippay megállapításai, kritikai megjegyzései a mai napig időtállóak. Munkái, ha korának művelődési viszonyait tekintjük, valóságos mesterművek. Azzal, hogy magyar nyelven írt, nyelvünk ápolását, fejlesztését segítette, létrehozta a magyar kertészeti és dendrológiai szaknyelvet. (M. L.) Nehéz, szinte megoldhatatlan feladat elé állította a bősi vita két résztvevője múlt szombaton az Európai Közösségek képviselőit. A szlovák fél ugyanis azzal a céllal érkezett a belga fővárosba, hogy egyértelmű állásfoglalást csikarjon ki a vízlépcső ügyében és amennyiben ez kedvező lesz, általa tulajdonképpen jóváhagyást kap a sietve felépített és üzembe helyezett Cváltozatára. A magyarországi küldöttség ezzel szemben azon igyekezett, hogy a végső döntés a hágai bíróságra maradjon és Brüsszelben minél kevesebb konkrétumról essen szó. Az EK képviselőinek pedig minden bizonnyal lett volna jobb hétvégi programjuk, mint a keleti ködből előbukkanó újabb vitázó országok politikusai közt bíráskodni, de mégsem vonhattak vállat, mivel Jugoszlávia mellett Európa jelenleg nem engedhet meg magának újabb keleti tűzfészket. A Brüsszelben kialakult újabb patthelyzet alapján úgy tűnik, a magyar küldöttség távozhatott elégedettebben, hiszen elérte, hogy szó se essen a háromoldalú szakértői bizottság munkájának eredményeiről. Megeshet azonban, hogy ez csak rövidtávú eredménynek bizonyul. A Természetvédelmi Világalap (WWF) által a közelmúltban kidolgoztatott jogi tanulmány ugyanis világosan leszögezte, még a hágai paragrafuscsavargatást is elsősorban az dönti majd el, hogy bizonyíthatö-e olyan mértékű ökológiai katasztrófa veszélye, amely miatt az egyetlen számba vehető megoldás: az egész mű felszámolása. A brüszszeli pénzből finanszírozott és az onnét küldött szakértők részvételével több mint egy éve folyó Phare program eddigi eredményei viszont inkább egy kompromisszumos befejezés szükségességére utalnak (az már más kérdés, hogy ki mit ért kompromisszumon). Egyetlen eredménye azért mégis volt a brüsszeli tanácskozásnak: a két fél a közeljövőben közösen kidolgozza a Pozsony alatti vízszabályozás mikéntjét. Ugyanis bármilyen döntés is születik Hágában, a várhatóan évekre elhúzódó per idejére meg kell oldani a Dunacsún és Szap közti mederszakasz kérdését. Ugyanis ha tavaszig nem sikerül megnyugtatóan biztosítani a talajvízszint szabályozását, a Duna menti ártéri erdők kipusztulása jövőre kikerül az újságírói túlzások kategóriájából. TUBA LAJOS SZLOVÁK-NÉMET VÁLLALKOZÓI EGYÜTTMŰKÖDÉS (Munkatársunktól) - Tegnap Pozsonyban több mint 100 hazai és 10 németországi, Baden-Württemberg tartományi székhelyű cég képviselői találkoztak azon a szakmai szemináriumon, amelyet a Szlovák Gazdasági Minisztérium szervezett a közép- és kisvállalkozások közötti együttműködés elmélyítése céljából. A német vendégek a szeminárium előtt tartott sajtótájékoztatón elmondták, nemcsak a szlovákiai vállalkozások segítése a céljuk, de egyúttal Szlovákia nemzetközi integrációs törekvéseit is aktívan támogatni szeretnék. Annál is inkább, mivel a tartomány gazdaságának szerkezete sok hasonlóságot és közös kapcsolódási lehetőségeket mutat Szlovákia várható fejlődésével. Az itteni vállalkozások felfuttatása érdekében többek között tanfolyamokat szerveznek a kezdő vállalkozók számára, s szóba került néhány regionális tanácsadó központ létrehozása is. —tszl— AHOGY ÉN LÁTOM ÚJÉVTOL: ÁLTALÁNOS BŰNBOCSÁNAT Megjelent a CSSZSZK Alkotmánybíróságának a lusztrációs törvénnyel kapcsolatos állásfoglalása. A tiszteletreméltó testület úgy döntött, egyszerűsíti az átvilágítást, mégpedig oly módon, hogy a „kishalakat" ki kell vonni a további vizsgálat alól. Más szóval: akik csak a titkosrendőrség bizalmijaiként, illetve ügynökjelöltjeiként szerepeltek az ŠtB könyvelésében, futni kell hagyni. Óvatos becslések szerint is több tízezerre tehető azok száma, akik a „lusztráció" szó hallatára, ha mást nem, gyomorremegést kaptak. Országosan, csehszlovákiai viszonylatban. Šzlovákiában más a helyzet. Itt aligha remeg a gyomra a „céq" egykori kedvezményezettjeinek. És ez a „kishalakra" éppen úgy vonatkozik, minta kapitális példányokra, a „csukákra". Vladimír Me

: čiar már a választások előtt megígérte, hogy hatályon kívül helyezi a törvényt, mihelyt pártja győztes párt lesz. Az lett. És a győzelem után meg is erősítette ígéretét, hozzátéve, hogy a törvény semmissé nyilvánítására, persze, csak Szlovákia önállósulása után kerülhet sor. Január 1 -tői ez a követelmény is teljesül. Új helyzet áll elő sokak számára. A nemrég még hallgatózok, hangulatvizsgálók és -jelentők számára éppen úgy, azok számára, akik körül hallgatóztak, akiknek a hangulatát vizsgálták és jelentették. Az előbbiek közül bizonyára sokan felteszik a kérdést: Most, hogy már tisztává nyilvánítottak bennünket, vajon hogyan viszonyuljunk azokhoz, akiket feljelentgettünk? Ilyen gyakorlati kérdések is felmerültek: Még emeltebb fővel menjünk végig az utcán, mint eddig? Fogadjuk a „másik oldalról" jövő esetleges köszönést? Hogyan viselkedjünk, ha az üzemi étkezdében véletlenül egy asztalhoz kerülünk? És így tovább. A „másik oldalhoz" tartozók is nagyjából ilyen dilemmák elé kerülnek, csak fordított előjellel. Felmerül a kérdés, hogy az általános szlovákiai bűnbocsánat feltételei között érdemes-e „melegen" tartani az ügyet? Hogy napirenden marad-e a titkosrendőrséggel kiépített kapcsolatok nemhivatalos vizsgálata, az most már úgyszólván teljesen a sajtó magatartásán múlik. Pontosabban: az újságíróknak azon a részén, akik vagy pártállami meghurcoltatásuk okán, vagy igazságérzetüktől vezérelve, vagy mindkét körülmény közrejátszása folytán nem tudnak napirendre térni az ŠtB-tisztek, a tyúktolvaj-jellemű besúgók és a kifinomultabb módszereket alkalmazó, de annál veszélyesebb egykori eszmei rendőrök háborítatlan, január 1tól pedig már törvényesen védett háborítatlan dőzsölése láttán. Mind a Milan Žitný-eset, mind az újságok számának csökkenése azt bizonyítja, hogy a szlovákiai sajtóban egyre nehezebb lesz az ŠtB-nyilvántartások által titkosított tények kimondása. Igaz, ma még a bírósági megtorlás veszélye nélkül világgá kiálthatok kényelmetlen tények, a Žitný-úgy azonban azt mutatja, hogy ennek egyre nagyobb lesz a személyes kockázata. A neves újságíró csak általánosságban mondta ki, hogy egészen magas tisztségekben is vannak még „sáros" emberek, és másnap már bejelentette a Szlovák Köztársaság kormányhivatalának a vezetője, hogy feljelentést tesz Žitný ellen. Mielőtt azonban ügyészhez fordul, hasznos lenne ha megvizsgálná, hogy valamelyik kormányhivatalnok valóban nem volt-e tagja a Népi Milíciának. Uganis e testület obsitosai is a törvény hatálya alá esnek. És egy egészen magas kormányhivatalnokról köztudott, bizonyítható, hogy snájdig milicista volt. Egyre-másra mennek tönkre az újságok, és ezzel párhuzamosan csökken az ŠtB-sek viselt dolgai szellőztetésének a lehetősége. Nyilvánvaló, hogy az a kormány, amelynek elnöke oly kitartóan szorgalmazza az átvilágítási törvény hatályon kívül helyezését, nem tartja szívügyének olyan sajtógazdálkodási feltételek kialakítását, amelyek között virágoznék a szókimondó ellenzéki sajtó. Ma már tudjuk: a sajtószabadság nemcsak cenzúrával tehető tönkre. TÓTH MIHÁLY